Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-09-18 / 38. szám

Magára vessen hát a függetlenségi és 48-as párt, ha Kossuth születésének 90-ik évfordulóját ebben a hazában ma csak szűk körben ünnepük meg és semmi esetre sem azzal a fényuyel és méltósággal, a mely e napot kétségtelenül megilletné. De miután kizárólag politikai pártkörök és kizárólag határozott politikai pártállásu egyének rendezik ez ünnepélyeket, miután e párt tényei és magatartása olyanok, hogy Kossuth nevét folyton és következetesen a függetlenségi párttal és az aktuális politi­kával fűzik össze, a mai nap is, a mely a függetlenségi párti politika vitorlái alatt jelent meg és mutatja be magát, önkényte­lenül magán hordja a politikai jelleget és ezen okból nem nyerhet az olyan általános jelentőséget és díszt, a minőt tényleg meg­érdemel. Magyarország történelmének Írója Kos­suth Lajos nevéről és szerepléséről csupán az 1867-ig terjedő időre fog megemlékezni, a későbbi Kossuth Lajos alakját, a ki a mai Magyarországot, mert nem ismerte, el nem ismerte, a ki közjogunkat és egyéb törvé­nyes intézményeinket teljesen perhorreskálta, egyedül a történeti hagyomány és a múltak iránti kegyelet övezi körül. E kegyelettől áthatva, azt a Kossuth Lajost, ki 1848-ban lángelméjének hatalmas erejével és szavának bűvös varázsával hosszú álmából felrázta e nemzetet és belefojt a szabadságnak harsonájába, miáltal lehullot­tak a bilincsek és békók és az édes sza­badság üde levegője áradt szét hazánk­ban, Kossuth Lajost, kit a magyarok istene ezelőtt 90 esztendővel áldásul adott e ha­zának, — mert a 48-iki év dicső vívmányai­ból, melyek mind Kossuth nevéhez fűződnek, gazdag áldás fakadt a magyar haza népeire — hazafias örömmel üdvözöljük a mai napon, lelkünk a tisztelet és kegyeletes ra­gaszkodás szárnyain a messze távolból feléje száll és áldást kér ősz fejére. 2.____________________________ _ Mi klóst is kikosarazia, pedig azt tartották akkori­ban legszebb legénynek a füzesiek. Meg is volt akadva miatta a vén Osebresné, ki fonóházat tartott s a faluban titkok kilesője, sze­relmes sziveknek egybeforrasztója, betegek kuruzs- lója s más ily életbevágó dolgok ügyes elintézője- kéut volt ismeretes. Tudott is ő mindenkiről valami hihetőt, hanem Bokros Julis dolga körül vakotve- tett a kockája. Ki nem tudta lesni, hogy kihez vi­seltetik vonzalommal a szép leány. Pedig Kerekes Miklós két véka búzát Ígért neki, ha valami módon kilesi, hogy miért oly hi- } deg hozzá Julis s ha még összevezérelné őket, iga­zán, hogy haláláig adósának tartaná magát. — Tudod öcsém ! mondta Osebresné. — Az Ígéret szép szó, ha megadják, igen jó !.. Hátha kiadnád azt a két véka búzát nekem előzetesen?.. Nem mondom, hogy sikeriteném a dolgodat, szó­val, nem Ígérek biztosat, hanem hogy mindent el­követnék az érdekeden, annyi szent igaz! Kertest emészthette a fojtva tartott szerelmi tűz, nagyon epekedhetett a szép Julis után, mert még azon estvén elvitte Csebresnéhez a két véka búzát. — No, itt van nénémasszoDy, hanem most már maga is hozzálásson a dologhoz ! — Mondtam már, hát ne félj ! . . Ha az én szavamra nem hajlik, nem lágyítja meg szivét a nagypénteki prédikáció sem. Legalább megtudod, hogy mihez tartsd magadat!. . Nem futkározol sze­kere után többé! — Perezel Dezső országgyűlési képviselő­ről az „Egyetértés" tegnapelőtti száma azt újságolja, hogy Lukács György helyébe belügy­miniszteri államtitkárrá fog kineveztetni. Úgy a fővárosi, mint a bécsi lapok e kombi­nációval már több ízben foglalkozván, legilletéke- sebb helyről nyert értesülésünk alapján kijelent­hetjük, hogy e hir minden alapot nél­külöz. Tolnavármegye közegészségügyi állapota és a kolera elleni óvó intézkedések. Olvasóink előtt ismeretes Simontsits Béla alispánunknak a vármegyei kör- és járásor­vosokhoz, valamint a községekhez intézett ama ren­deleté, a mely a kolera elleni védekezésre nézve a legmesszebb menő utasításokat tartalmazza. Örömmel jelenthetjük, hogy e rendeletnek már is meg van a kellő hatása. Az előirt intézkedések már mind megtörténtek. A kör- és járásorvosok, vala­mint községek intézkedéseit mindenütt a helyszí­nén felülbírálták a járási főszolgabirák és ennek ( megtörténte után kezdte meg Hangéi Ignác dr. vármegyei tiszti főorvos felülvizsgálati kör­útját, mely 35 napot vett igénybe. Megyénk főor­vosa tapasztalatairól kimerítő jelentést készített és nyújtott be a fő- és alispánhoz, a mely jelentést nagyérdekü tartalmánál fogva egész terjedelemben közöljük : Nagyságos alispán ur ! A 12977. és 13622/alisp. 1892. számú ren­delet következtében folyó évi augusztus hó 5-én megkezdett s az 53061/1892 VI. számú nagymél- tóságu belügyminiszteri rendelet mikénti foganato­sítását a vármegye minden egyes községeiben fö­lülvizsgáló körutamat mai alolirott napoa befejez­vén, van szerencsém jelentésemet a következőkben beterjeszteni : A vármegye öt járásában levő minden egyes községnek e beutazása s próbák általi felülvizsgá­lata teljes 36 napolt vett igénybe, s igy átlag 3—4 község lett naponta megvizsgálva. Főfigyelmem mindenekelőtt az idézett minis- téri rendelet 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. pontjaiban foglallak mikénti végrehajtására terjedett, s e te­kintetben a 12142/alisp. 92., sz. rendelet folytán már felülvizsgálatom előtt megtartott körorvósi s íőszolgabirói szemle következtében a községek kivé­tel nélkül intézkedtek ; nevezetesen a lakosság egészségi állapotának folytonos megfigyelése, meg­betegedés esetén orvosi segélyben rószesitóséről le­hetőleg gondoskodva van, amennyiben minden or­TOLNAVÁRMEGYE. vosi állás be van töltve, minden egészségi kör or- • vossal rendelkezik, Az esetleg fellépő cholera alkalmára elkülö­níthető korházi helyiségről s alkalmas ápolásról a megye minden községében kivétel nélkül gon­doskodva van, figyelemmel voltam, hogy ezen he­lyiség mindenütt vagy a községen kívül, vagy leg­alább is a község legszérül eső házában helyeztes­sék el; ennélfogva kifogásolnom s másként intéz­kednem kellett oly községekben, hol e célra az is­kola helyisége szemeltetett ki. A szükséges fertőtlenítő szereket minden köz­ség beszerezte, azzali bánásra községi vagy köror­vosa által az elöljáróság kellőleg betanittatott; in­tézkednem e tekintetben a völgységi járásban kel­lett, hol a mennyiség a községek lakossága- s te­rületéhez mérve igen csekély volt; községenként 3—4 klgr. carbolsav. Minden azonban pótolva lett. A hol a község jégveremmel, — és a kellő mennyiségű jéggel nem rendelkezett, annak magá­nosoktól! biztosításáról gondoskodtam. Figyelmem tárgyát képezte továbbá az egész­séges és jó ivóvíz, melynek esetleges fertőzését el­kerülendő, a köz- s magánkéinak rendbehozását meg­követeltem, nevezetesen a viz visszacsurgását fel- töltéssel, fertőzhetésót bomló anyagok eltávolítása által igyekeztem megakadályozni. Nagyon veszélyes­nek találom e tekintetben Duna-Földvár és Paks lakosságának azon könnyelműségét, hogy ivó vizűi legszívesebben a Duna vizét használja; szükséges­nek tartom, hogy a cholerának az ország bármely helyén föllépte esetére ezen szokás akár karhata­lommal is gátoltassók meg. Az általános köztisztaság a körorvosi s főszol­gabírói szemlék következtében a megye községei­ben legnagyobb részt eléretett, lakószobák tiszták s udvarok megtisztittattak, könnyen bomlásnak in­duló s a levegőt fertőztető anyagoktól azok legna­gyobb része megszabadittatott; a hol mégis e te­kintetben kifogásolni valót találtam, azt a felvett jegyzőkönyv másolatával az illető főszolgabírókkal közöltem. Igen hasznos s célszerűnek találtam egyes fő­szolgabírók azon intézkedését, hogy a nagynehezen elért köztisztaságnak további föntartása s ellenőrzése végett minden hozzájuk tartozó községben bizottsá­got alakítottak, azok tagjai közt a falu ellenőrzését felosztották, felelőssé tevén őket minden közegész­ségellenes körülmény haladékalan bejelentésére. Az 53061. számú nm. belügyminiszteri ren­delet 1. és 2. pontjában szigorúan megkövetelt meg­figyelése az esetleg Oroszországból vagy más cho- leragyanus vidékről érkező idegeneknek a várme­1892. szeptember 18. — Az igaz, hanem azért mégis csak köves­sen el kend minden lehetőt. Dicsérgessen neki, hadd olvadják az a jégkeménységü szive ! — Oh, no ! Már még te akarsz tanitgatni?!.. Hát Kerekes Jusztit ki boronálta össze Selypes Pa­lival, he?.. Szerencséd, hogy jó ismerősöm volt az édesanyád, mert rögtön felmondanék. Nem szere­tem, ha valaki a főztemben piszkálgat. — Ejnye, de foghegyen tartja kend a tudo­mányát! .. Hájszen nem „guesmolom“ én ki, csak a szivemből beszélek. Volt fiatal kend is annak ide­jében, hát tudhatja az ilyen sort. Megfordult a sarkán, nem akart több szót vesztegetni, látván, hogy a vénasszony már is bo- szankodik. Mert, hogy Osebresné asszonyom sokat tar­tott a maga titkos, szerelmes sziveket egybefüzdelni képes tudományára s nem szerette, ha valaki ké­telkedett az ő mindentehetőségében. Az igaz, hogy Kertes Miklós nem igen sokat hederitett az egész hókusz-pókuszra, melylyel a többi falusi halandók fejét úgy el tudta szédíteni a szalonna s más apróságok ingyen való megszer zésében szerfelett ügyes vén banya, de hát most az egyszer félretett mindent. •—■ Ni tudja? Hátha csakugyan van valami olyan füve ? — mondá, midőn megterhelt szívvel hazafelé tartott. Hiszen mi a dolgát illeti, hozzá is mehetett volna a Bokros Julis teljes lelki nyugalommal. Be­csületes, józan életű ember volt Miklós és vagyon­kát is szépen kapott atyja halála után. A fa'usiak azt is jól tudták, hogy agglegény nagybátyja után reá fog szállani az örökség, mint legközelebbi ro­konra. Tudta ezt Bokros János uram is, póldázga- tott is eleget a leánya előtt, hogy igy, meg amúgy : jó volna azt a Kerekest hálóba keríteni, de bizony a tüzes tekintetű Julis hallani sem akart róla. Nem szereti, ki sem állhatja ! az volt a felelete. Kerekes Miklóst nagyon szomorította ez a fal­séin vevés s kezdett kivetkőzni régi formájából. Mikor pedig a vén Osebresné értésére adta, hogy Bokros Julisra ne is számítson, mert az áperte meg­vallotta, hogy sohasem lesz feleségévé, oly dühre gerjedt hogy még a vén Csebresnét is csaknem elnáspágolta. Ugyan ne bomolj, te Miklós ! — mondta az nekh — Miért epekednél utána ? Ha leszakad, lesz más ! Van elég lány a világon. Szitás Eszti tegnap is emlegetett! — Kicsoda ? Szitás Eszti! Derék leány az is ! Biz én nem adnám a kevély Bokros Julisért! — Elhalgasson kend vele !.. No jó, hallgatok! Megszolgáltam a két véka búzát. Beszéltem Julissal, ki tudtam a titkát. Nincs tovább számadásunk együtt! Legalább azt mondja meg, hogy miért utál aunyira ! kérdezte a dühöngő legény. — Azt mondja biz a, hogy „hültszájú“ vagy!

Next

/
Thumbnails
Contents