Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-09-18 / 38. szám
TOLNA VÁBMEGYE. 3. gye két igen nagy községében — ha más intézkedés nem történik -— teljesen lehetetlen. Értem Bonybádot és Paksot, melyek mindegyikében egy 50—60 növendékkel bíró u. n. Talmud iskola létezik, melynek tanulói az ország s Galiczia legkülönbözőbb vidékeiről fcdyton jönnek, a nélkül hogy bármely hatóságnál bejelentve s igy nyilvántartva lennének; valóságos cholera-gócpontokká válbatik e két község Tolnavármegyében, ha ezen zúgiskolák vagy be nem szüntettetnek, vagy legalább hatósági nyilvántartás alá nem helyeztetnek. A közegészségre mindenkor, de járvány idejére íökép vészthozónak tartom Szegzárd nagyközségben talált azon körülményt, hogy a majdnem az egész községen keresztül menő Sódpatakba számtalan árnyókszék tartalma eresztetik. Ismerve, hogy a cho'erát létrehozó kóranyag ép az ürülékeken leli legalkalmasabb talaját: e körülmény megszüntetését a járási főszolgabíró ur különös figyelmébe ajánlottam, a kinek biztosítása szeriut ezen káros körülmény megszüntetése még e hót folytán remélhető. A túlzsúfolt lakások hatósági kiürítése felülvizsgáló kőrútom alatt ép folyamatban lévén, arra felülvizsgálatom még korai lett vo'na, a simontor- nyai járásban azonban s a dombóvári járás egy részében ezt is felülvizsgálatom tárgyává tehettem. Ezekben van szerencsém nagys. alispán urnák az egész vármegye minden egyes községében az 53061. sz. belügyminiszteri rendelet mikénti foganatosítását illető felülvizsgálatomról röviden beszámolni; ami az 1876. XIV. t. ez. aftalMmni vég- rehsjtá-át megyeszorte illeti, az o tekutyjjíyn ész- lelt hiányokon a még nálam levő jegyzóíőyyvek a1 apján lesz szerencsém nagyságodnak javaslataimat beterjeszteni. Kiváló tisztelettel maradván Dr. Hangéi Ignácz, tiszti főorvos. 1892. szeptember 18. _______________ „ Tisza vi vágók“ Mai számunkhoz mellékletül csatoljuk lapunk főmunkatársának, Bodnár Istvánnak, előfizetési felhívását okhíber hó végével sajtó alól kikerülendő verskötetére. A közeli viszony, mely lapunk és a szerző között fennáll, nem gátolhat bennünket abban, hogy a „Tiszavirágok“ sajtó alá bocsátását pár szóval ne kisérjük. Bodnár István neve és irodalmi működése annyira ismeretes úgy a megyénkbeli, mint a fővárosi közönség előtt, hogy midőn tiz éves szorgalmas munkásságának gyümölcseit, költészetének virágait csokorba gyűjtve, világgá bocsátja, épenség- gel nem szorul a manapság annyira szokásos reklámra. A „Tiszavirágok“ között lapunk ol- • vasói több kedves ismerősre fognak találni, a melyek ugyanis már lapunkban megjelentek, de 1 van közöttük igen sok, a mely még egyáltalán nem, vagy csupán fővárosi szépirodalmi és éh- lapokban jelent meg eddigelé. Bodnár István nem tartozik a mostani poéták ama nagy kategóriájába, \ kiknek lantja csupán világ fájdalmat, pessimist i- kus világnézettől áthatott, illetve áthatni iparkodott, Örökösen bánatos, kesergő és lemondó hangokat penget. U nem a/fektál, nem túloz, hanem kitűnő megfigyelő tehetségével ellesi az életet és az, a mit ő ábrázol, maga a valóság, maga az \ élet. Az ő választékos érzelemvilágából meríti költeményeihez a tárgyat és igaz bensőség, sok helyen pedig jóizü, eleven humor nyilvánul ben- nök. Minő megkapó például az előfizetési felhíváson is található „Nem kértem én sokat“ czimü kis költemény, mely a családi élet bob dogságát oly szépen festi. Mennyi hangulat, menynyi érzés e pár sorban! I)e Bodnárnak lyrája igen gyakran ódái szárnyalásra is képes, mint például az olvasóink előtt is ismeretes „A munkácsi fegyház megtekintésekor“ cimii versében. Es a mi különösen előnyösen jellemzi Bodnárt, az költeményeiben a jó ízlés, mely ellen nemcsak, hogy sohasem vét, hanem mindenkor tetszetős és diszkrét, verselése pedig szabatos és biztos. Olvasóink is valószínűleg velünk együtt örülnek a fölött, hogy a „Tiszavirágok“ megjelenésével alkalom kínálkozik a magyar Parnassus egyik lelkes és széptehetségü tagjának, j kit csak túlzott szerénysége tartott ettől eddig , is vissza, tiz éves irodalmi munkásságát összegyűjtve, egy kötetben találni. A munkához fíát- kay László irta meg a/, előszót, ajánlva van pedig dr. Szigeth Gábornak, ki egyike azoknak, kik a szerzőt a költészet múzsájának szolgálatára melegen buzdították. Ajánljuk az érdemes munkál összes olvasóink figyelmébe és pártfogásába. Hírek. — Személyi hir. Krcsmárik Pál kir. ügyész szabadságából e hó 14-én megérkezett és hivatalát B a r á t h Zoltán alügyésztól átvette. Ugyanazon nap foglalta el hivatatát az újonnan kinevezett alügy’ész N á m e s i János. — Aranymise. tíajdossik János mözsi espe- res-plélábos szept. ll-ón ünnepelte arany miséjét. Ez alkalommal barátai és tisztelői a megye minden részéből nagy számban jelentek meg. Az ünnepi mi sót nagy segédlettel tartotta. Azután magyar ünnepi beszédet tartott Mikó György szegzárdi, németet pedig Pártos Zsigmond várdombi plébános. Délben 60 teritékü ebéd volt, melyen az ünnepeltet Péchy József prépost, Boda Vilmos, Razgha Lajos köszöntötték fel. A kerületi papság az összes lelkészi kar arcképeit tartalmazó díszes albumot nyújtott át. A községi elöljáróság szintén testületileg köszöntötte érdemekben gazdag ősz papját. — Uj állomás főnök. A dunagózhajózási társaság igazgatósága Rasch Károly ügynök helyébe a társaság tisztviselőinek egyik rokonszenves fiatal tagját Parecco Vilmos Viktor szentesi ügynököt nevezte ki a szegzárd-keselyüsi állomás főnökévé. — Szép adomány. Szilassy Aladár ref. egyházmegyei gondnok 210 frtottevő zsinati napidíjait alapítványul adta az egyházmegyének oly módon, hogy a közpénztárnok által kezelendő ezen összegj nek évi kamatain bibliák vásároltassanak s azok a 1 koníirmálandók között óvenkint osztassanak ki. A I közgyűlés ezen adományt, a mely különben maga | magát dicséri, köszönettel fogadta. — Estély. Duna-Földvárról írják lapunknak, hogy Ragályi Lajos dr. országgyűlési képviselő, j az ottani mostanában megalakult hitelbank elnöké- j nél az elmúlt napokban fényes estély volt, a melyen i Dunaföldvár intelligenciája csaknem teljes számban volt jelen. Részt vettek : Daróczy István, br. Eötvös i József, Széllé Zsigmond, dr. Kuhl Gábor, Zaáry 1 József, Rátkay László, Mészöly Gerzson, br. Eötvös József ifj., br. Eötvös László, Mészöly József, Rotter i Lajos, Steiner Fülöp, Weisz József, Strausz Lajos, j dr. Schóber László, Nadhera József, Spitzer Károly, Szaksohn Gyula, Tóth József, Bubóck káplán, Besnyák Miska, Balogh Ferenc, Osztrich Lajos, Freytag József, Rode Iván, Romanszky Antal, Niefergall Nándor, Briszer Mihály, Radnics János, j dr. Schützenberger Endre, Berki Ignác, Schmiedt | László, Rath György, Jantsó Ferenc, Steiner Dezső, j A kedélyes mulatság, a melyen hölgyek is vettek részt, fűszerezve szebbnél szebb tosztokkal másnap reggelig tartott. — Ki ? Én la ? Hát miért lennék én hült szájú ? — Mert hogy nem pipázol! Azt mondja Julis, hogy ki sem állhatja az ilyen anyámasszony legényt. — Vigye az ördög azt a pipát! Hát tehetek ón ró'a, ha nem veszi be a természetem. Próbáltam már többször, de elszédültem tőle. Hanem hiszen a kedvéért még arra is rá fanyalodom! Mondja meg kend neki, hogy ha csak az a baja, bátran leimt feleségemmé. Elszívok akár két pakli dohányt is naponként ! — Megmondani megmondhatom, de hátha már el is késtél ?.. ügy veszem észre, hogy zálogba adta már a szivét! — Tudja ki kend tőle, hogy ki iránt érez jóindulatot, legalább megölöm az ebugattát ! Hogy Csebresnó eltávozott, az izmos testalkatú, derék legény csak odarogyott a tulipános ládára, mint a vihar döntött fa. Hej, bizon. nagy dolog is az a szerelem ! Gyávákká teszi az erőseket, bátrakká a félénkeket. — Hát miért nem szeret ? — sóhajtott fel. — Miért kínozza szivemet, hogy látására hasgatód- jók ?. . Ha nem érdemelném, szemet se vetettem volna reá, de tudom, hogy nem kap nálamnál igazabbat!. . De hátha nem is igaz, mit a világ beszél s én bolond fővel elindulok mások beszédén! Csak egyszer sem beszéltem azzal a leánynyal, hogy ki tudtam volna szive szándékát! .. Ejh, el is megyek hozzá még ma este! Csak nem forráz le, ha még annyira gyűlöl is! A mint bealkonyu’t, el is indult Bokrosékhoz. Útközben más gondolat ütötte meg. Fájt a feje, izzott szive a kavargó érzelmektől. Jó lesz kissé egyet kerülui a füzes között, legalább szűnik a dühe! Elhagyta a falut s fellépett a nagy töltésre, mely a szőke Dunát választó el a helységtől. A nagy töltés oldalait iveit levelű füvek szegélyezték, melyek között ut vezetett le a vizi malomhoz. Megindult a gyaloguton s csendes léptekkel haladt lefelé a nagy lapályhoz. Most sem tudta: mit akar tulajdonképen. Olyan elárválkodottnak képzelte magát, mint az a szerencsétlen, kinek se országa, se hazája. A füvek levelei között kósza szellő suttogott s távolból a vízimalom nagy kerekének lapátjai csapdosták a vizet. Ott volt már a füzek között, csak darutollas kalapja lengett ki közülök. Lehorgasztá fejét a fájó gondolat s mélyen eltűnődött, hogy miért is tudja annyira szeretni azt a szép leányt, kinek szive meg sem indult az ő bokros bánatára ? Hej. ha most itt lenne, hogy ölelné által; hogy hódítaná meg egyetlen szavával! . . Meghökkent. Az ösvényen egy alak jött szembe vele. Suhogó szoknyája szelte a hajló füzeket. Gyorsan siklott tova a homokos utón. Kertes Miklós megdermedten állott. Nem is gyanította, hogy az lenne, ki után ő oly nagyon epedkeik. Csak mikor odaért hozzá, akkor kópedt el. — Ki az ? kérdezte a leány visszariadva. — Ne félj tőlem, húgom ! Nem vagyok én emberevő! — felelt a legény. — Hova jártál ilyen későn ? — Vízért voltam biz én! No, igyék egyet, ha szomjas ! Nevetve nyújtotta felé a mázos korsót. — Szomjas vagyok, húgom, de nem vizedre ! Ajakadnak csókját, szivednek szerelmét szomjazom én régen ! — Hogy is ne ! . . Nem olyan potya az, hallja! — Szivembe zárnálak, ott tartogatnálak ! ügy megbecsülnélek, mint drága szentséget 1 Te .volnál életem, üdvöm, boldogságom, ha enyimmó lennél angyalom ! — Hagyjon békét a beszédével! Bocsásson utamra! Megmondtam már Csebresnének, hogy nem akarok a kelmédé lenni! — Mondtad, de én nem hittem! Miért gyűlölsz, azt mond meg ? !.. Választottam ón már, tudja meg, ha akarja !.. Válasszon maga is másot! Eddig is Szitás Esztihez járt! — Én la'? Te Julis, arra kérlek: ne költsd fel lelkemben az alvó szörnyet, mert aztán nem felelek magamról! .. — Mi közöm a dolgához ? Bocsásson utamra, mert kiáltok!
