Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-08-28 / 35. szám
II. évfolyam. 35. szám Szegzárd, 1892. augusztus 28. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD HŐÉNÉL. BODNÁE ISTVÁN. Előfizetési ár: Egy érre . . 6 írt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az elöfize-1 tések és a hirdetések is a szer-1 kesztóséghez intézendők. ! Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerűit számíttatnak. Gyakorlati életpályák. (B—r.) Julius—augusztus a vakáció boldog időszaka. A tanuló ifjúság most piheni ki az iskolai év nehéz fáradalmait. De csak a gondnólküli fiatalságnak nyugalom szezonja ez a két hosszú hónap, a gyermekei sorsán aggódó szülőnek nagyon is kijut a tusakodó gondból, a tépe- lódés, — nehéz fejtörés keserves munkájából. Mig a tanulógyerek vígan élvezi az édes semmittevés kellemes gyönyöreit, legfeljebb fut, játszik jókedvű pajtásaival, a szülének homloka akaratlanul is el-elborul, aggódás szállja meg szivét és lelkét, sötét felhő mutatkozik a távolban : a gyermek jövője. Bizony nagyon, de nagyon érthető a szülőnek ez a nagy aggodalma. A megélhetési viszonyok napról-napra nehezednek. Pedig a szülői szeretet a legboldogabb jövőt szeretné fejlődő gyermekeinek megteremteni, azon tusakodik tehát, hogy mit neveljen belőlük? Az úgynevezett tudományos életpályák az arra lépőknek legfeljebb csak annyit nyújtanak, a mennyi úgy szólván a napi megélhetésre elég. A legtöbb szülő, kivált a ki maga is ezen a száraz, sótalan kenyéren rágódik, tapasztalásból tudja és keservesen érzi ezt. És ha leszámol családi összeköttetéseivel, a választások esélyeivel, az audienciák kényelmetlenségeivel, ha reá gondol arra a szenvedéssel és küzdelemmel teljes golgothai útra, mely az iskola kapujától az élet kenyeret termő fájáig, egyes állások elnyeréséhez vezet, s kellő értékre szállítja le a miniszterek s államtitkárok „legjobb belátásait“ és „jó szándékait,“ a melyekkel ez a hosszadalmas ut ki van kövezve, nagyon, de nagyon elmegy a kedve az e fajta ekzisztenciák ajánlgatása, s gyermekei számára való kiválasztásától. Mohó örömmel kap tehát az újságok szépen megírt cikkelyein, világosság gyulád agyában s szent fogadást tesz, hogy gyermekeit gyakorlati életpályákra neveli. S fogadása a legkomolyabb elhatározás szüleménye. Meg is tenné ő mindezt, csakhogy a mikor tettre, kivitelre kerül a dolog, úgy tesz, mint az álmából felébredő cigány, kapkod a kalács, meg a kávé után, a melyet — megálmodott! Magyarországon ama sokat emlegetett gyakorlati életpályák lllCorádója nincsen sehol, legfeljebb hát a papiroson van meg! Ebből lehet ki magyarázni s nem a tudomány iránt való epekedésből és sóvárgásból, hogy a tudományos pályák után, a melyek olyan, a milyen kenyeret mégis nyújtanak, — sokkal jobban törik magukat ifjaink. Idézzünk egy-két példát. Az ország egyetlenegy gazdasági felsőbb tanintézete, a magyaróvári 160—180 hallgatóval szerénykedik s éppen minálunk, ebben a par excellence: földmiveló államban ! De hát mit érnénk el vele, ha ezrével tódulnának is erre a tagadhatatlanul szép pályára ifjaink? Ismerjük a földbirtokos osztály nehéz helyzetét. Az elemi csapások egész légióival kell megküzdenie év- ról-évre s az apák pazarlási bűnét keservesen megérzik a fiák. — A középbirtokos osztály tekintélyes része eladósodva, a re- gálernegváltási jövedelem végső maradványából éldegél, ekzisztenciájának ütött-ko- pott gyékényét a hitelezők egész karavánja rángatja alóla, — s ha birtokait elkótyavetyélték, állások után néz, vagy ha az ősi hétszilvafa megvan még, okulva az apák szomorú példáján saját kezével fogja meg az eke szarvát. Az ilyen maga is szivesen elmenne valamelyik nagyobb uradalomba — jószágigazgatónak, minek neki diplomás ember?! örül, ha egy-egy számadó gazdát tarthat és azt fizetheti. S az uj gazda jobb gazda, jövedelmet akar s maga néz utána a dolognak. — Tehát a kinek saját birtoka nincsen, miért törekedjék a gazdasági pályára? Bizony ez sem kecsegtet fényesebb jövővel, mint ama sokat kifogásolt tudományos pálya. Ott vannak a kereskedelmi akadémiák is. No ezek sem valami tullátogatottak, százával terem igy is a pályázó, ha csak egy kis vidéki pénzintézet valamelyik állását kell is betölteni. A fő és székvárosban s a vidéki nagyobb helyeken ugyan alkalmazást nyerhet az e fajta pályára készülők egy tisztességes zöme, de hány, meg hány százan vannak várakozó állapotban, bizony nagyon kevés vidéki üzlet engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy például könyvelőt, vagy pénztárnokot tartson. TÁRCZA. Yógtárgyaláson. Nagy bűnös ül a vádlottak padján, Felolvassák számtalan sok vétkét: Csaltál, loptál a legszentebb helyről: Elverted a szegény árvák pénzét. .. — Csak olvassák tenger bűnét sorba.,. Oh, hogy ha csak ennyi lenne vétke ! — Zokogni kezd kinos fuldoklással: Anyja szive is meghasadt érte! B. ISTVÁN. Szegzárdról. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcsája. — Édes Czenczi néni ! Mikor odahagytam az én kedves otthonomat, hogy a nyár egy részét Tolnavármegye székhelyén töltsem, s könytelt szemekkel búcsúztam el öntől, drága Czenczi néni, megígértem, hogy leszámolok majd arról a hatásról, melyet Szegzárd reám gyakorolt. Ön tudja legjobban, édes nónikóm, hogy mennyire vágyakoztam már várost látni, s hogy már Kis-Kótyagon is meg voltak ábrándjaim Szegzárdról .. . Fantáziám már előre lefestette gyönyörű fekvését: Hatalmas hegygirlande, ennek aljában a város! Remek uj épületek, köztük pompás hotel!... Sétatér, aztán meg sétány ki a vasúiig. Természetesnek veheti tehát édes Czenczi néni, hogy szivem hevesebben dobogott, mikor a vonat a pályaudvarba herobogott, helyesebben — besétált. Péter bátyámmal együtt, ki most végezte Baján a nyolcadikat, el voltunk ragadtatva a gyönyörű fekvéstől, s rögtön elfeledtük a sárbogárd- szegzárdi vonalon tett ázsiai utazást, mely alatt az állomásokon a faluk tornyának stílusát félórákig bámulhattuk. — A podgyászunkat egy „hordádnak nevezett ember akarta átvenni, de Péter annyira ellensége a Kneipp-kurának. hogy mezítlábas embert még a hordárok közt sem tűrt meg. Aztán fiakkerre akartunk ülni, de hát ez az akadékoskodó Péter kijelentette, hogy ő ilyen fiakkerre nem ül. Hiszen ő nem oly követelő, hogy Szegzárdon is oly elegáns, számozott fiakkereket óhajtana, melyeknek rendes állóhelyük is van, mint náluk Baján, hanem azt mégis elvárná, hogy legalább olyan fogat legyen, mint a milyen a kiskótyagi tiszteletbeli helyettes segéd jegyzőé. Épen jókor jött Szepi bácsi, kivel aztán gyalog mentünk be a városba az úgynevezett vasúti sétányon át, melynek két oldalán hatalmas iszap tette büzhödttó a levegőt. Szepi bácsi azt mondta, hogy tegnap zápor volt, s a viz meg a sár mind ide torlódott. Péter, ki orvosnak készül, azt hiszi, hogy ez — közegészségügyi szempontból történt, hogy ugyanis a káros bacillusokat a városon kivül akarják központosítani. Édes Czenczi néni! Ön jól tudja, hogy az én igényeimet hamar ki lehet elégíteni. A kis-kótyagi határban levő alig pár éve's ákácsor engem boldoggá tesz, naponként felkeresem, s élvezem is a természetet. Pedig csak nem is nevezik „sétány“- nak ! Hanem az én ostoba falusi agyamba nem fér be, hogy ezen a ritka fás utón, melyre a nap délelőtt és délután egyaránt reásüt, melyre egész nap reá száll a por, mit találnak a szegzárdiak sétálni valót ?* Talán csak azért sétálnak itt, hogy mindennap megcsodálják, hogy 1 kilóméterre Szegzárdon csak 2 pad esik ! Yagy csak Kis-Kótyagon kerül egy szépen kiállított pad 1 frt 85 krnyi potom árba? Nem tudom. Majd az uj hotel felé mentünk. — Kis-Kótyagon egyszer a jég tönkre tette a vetést, vártak gondolom 5 esztendeig, mig az égetően szükséges iskola újraépítését megkezdették. Szegzárdon a kopaszodó Bartinával szemben épit a város uj nagyvendéglőt. Istenem, milyen kimerithetetlenül gazdag * Alit tegyenek, ha nincs más ? A szerk.
