Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-08-14 / 33. szám
4. kor is ott volt Jeszenszky, a ki erre a két magyar szóra megtanította őket, azért lett belőle Osibrák. — Nána amúgy is magyar szó, csak Zola cserélte el az ékezetet, a mikor: Nanát megírta stb. Isten tudja meddig vitatkoznak, ha Boda Vilmos fel nem áll és meg nem szólal: — A tisztelt előttem szóló kemény váddal illetett minket, azt állította, hogy mi soviniszták vagyunk. Soviniszták mi ?! hiszen minket (és büszkén hallgathatom el: csak egyedül minket!) — a legszentebb hazafiui tűz és lelkesedés vezérel... Hiszen mi... úgy van mi.. . — Igen ti — ti vagytok — de engedjétek meg, hogy mi is mi legyünk. Szólt közbe az alispán és egy igazán talpra esett rögtönzésben, nem ugyan az én tréfás szavaimmal, de a nála megszokott lefegyverező argumentomokkal sokkal szebben kifejtette, hogy a görög „ mi') vógezetü igék lehetnek rendhagyók, — de a magyar ember a mikor hazafiságról van szó, nem ismeri a mi és ti személyragozást, mert abban mi, ti, ti pedig mi — vagyis mindnyájan egyformák vagyunk. Hangos éljenzés zúgott fel e szavakra. Bát- kay Laci, a szives házigazda még egy-két szép szóval biztatgatta a vendég sereget: tessék beljebb kerülni, — de mikor látta, hogy senki sem akar leülni az ő asztalához, Bence apát ur is csak igy- amúgy, foghegyen kerülgeti' késével az ő kappan pecsenyéjét — szépen összepakolta azt, s be vallotta, hogy csak a DKE. orrát akarta egy kicsit megcsiklandozni a párolgó illattal, különben jó lesz a pecsenye máskorra, majd, ha óhesebbek lesztek! Következett a második fogás : Szulcirozott regale-bérlő. No már ezen örvendezve kapott az egész társaság! Legfeljebb az elkószités módját nem helyeselték mindannyian. Némelyek besózva, mások paprikásán s ismét mások angolosan megsütve szeretik a regále- bérlőket! A regále-bórlők elleni keresztes hadjáratra különben az adott alkalmat, hogy Eátkay Laci nem elégedve meg azzal az aranytiszta nektárral, a mit a Múzsa töltöget poharába — a dunaföld- vári kaszinóban három üveg francia pezsgőt is kinyitatott. Nosza másnap tizenkét finánc s valami hetvenkét csendőr két óráig tartó házkutatást tartott nála. A kutatásnak csak annyiban volt eredménye, hogy tizenkét uj színdarabot találtak. Egyet már elő is adott egy színtársulat Dunaföldváron ! S én szerintem ez a kutatás nagyon is helyén való volt. Eddig azzal harangozták tele az újságok a világot, hogy a magyar Írónak enni sincs mit s ime még pezsgőre is jut! Nem csoda hát, ha ez a körülmény felette gyanúsnak tetszett a csend és rend éber őreinek. Különben kedves poéta barátunk, fogadd meg jó tanácsunkat, máskor ha pezsgőt iszol, minket is invitálj meg, mi aztán elejét vesszük minden inzultusnak, nagylelkűen megfizetjük az — akcist. Több tárgy nem lévén, ezzel (nem ugyan pezsgővel!) a gyűlés véget ért., Azt hiszem az olvasó közönség türelme is! — Éppen ezért: Csitt! Nem törődnek ezek senki bajával, nap nap mellett elvégzik rendes munkájukat s legfőbb kívánságuk az, bárcsak mindig nyár volna, jó legelő legyen juhaiknak s a medve távol maradjon tőlük. Levelemet nem fejezhetem be anélkül, hogy abbeli csodálkozásomat ki ne fejezzem, hogy a tolnamegyeiek milyen oknál fogva járhatnak üdülés végett a Balaton tóhoz Füredre vagy Siófokra, hiszen az nem levegő változás. Jöjjenek ide a Felvidékre! Itt van jó tiszta levegő, friss üde viz, és, a mi fő, nincsen por. (de bor sincs ám!) Itt üdül a lélek, erősbödik a test. Ezt érzem magamon, és feltett szándékom, hogy visszautazásomkor Budapesten, ha az az erős talián Eobinetti, vagy mi a neve, még ott lesz, úgy vágom földhöz, hogy elmegy a kedve magát itt nálunk mutogatni, s az 500 frtnyi jutalomdíjat alapítványul leteszem a pénzből kifogyott ferblizők számára, melyből ingyenes s visszafizetés kötelezettsége nélkül kölcsönöket kapnak. Mostanra elég! Ha ezen levelem beválik, akkor tessék ve!em rendelkezni, s többet is szállítok; de ha papírkosárba kerül, akkor tessék engem munkatársai közül kitörülni, mert Isten látja a lelkemet, jobbat nem tudok. Holub János. II. Tolnavármegye nyári közgyűlése. A megyebizottsági tagok rendkívül csekély érdeklődése mellett tartotta megyénk augusztus 9-én nyári közgyűlését. Az állandó választmány több tagja előző napon megtevőn kötelességét, a közgyűlésen nem is jelent meg. De ez a nyári gyűléseken a nagy munka időben úgy szokott lenni. Gr. Széchenyi Sándor főispán megnyitván a közgyűlést, a dr. Eagályi Lajos országgyűlési képviselő lemondása folytán megürült tb. tiszti ügyészi állásra dr. Pálföldy Lajost tb. ügyészszó, majd dr. N o v á k Sándor I. aljegyzőt tb. főjegyzővé nevezte ki. Nevezettek a gyűlés után le is tették a hivatalos esküt. Az alispán időszaki jelentését, melyet lapunk múlt számában közöltüuk, továbbá a közigazgatási bizottságnak a folyó óv I. felére vonatkozó, a számonkórőszék- ről szóló s az időközi pénztári vizsgálatokról felvett jegyzőkönyveket a közgyűlés tudomásul vette. É'jen- zéssel fogadta a közgyűlés Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter leiratát, melyben tudatja, hogy ezen minisztérium vezetését átvette. A belügyminiszter leiratai a gyermek halandóság csökkentésére szolgáló intézkedések megtétele ügyében tudomásul vétetett, mivel az alispán az e tekintetben szükséges ellenőrzési intézkedéseket már megtette. A Lymburg-Styruin gróf féle alapítvány múlt évi számadására vonatkozó belügyminiszteri leirat azon intézkedése ellen, hogy a nyugtákat bélyeggel lássák el a stipendiumot élvezők, a közgyűlés felír, hogy ezen utasítástól a miniszter álljon el, mivel az alapítvány intentiója is kizárja a segély olyatén nyújtását, mely megterheltetéssel jár. Nógrád megye körlevelét, a megyék székhelyén egységes középiskola felállítása tárgyábau, a közgyűlés pártolja s ily értelemben ir fel a köz- oktatásügyi minisztériumhoz. Ágoston Károly megyei főszámvevő nyugdíj-kérvényét a közgyűlés kedvezőleg intézte el. A nyugdíjszabályzat 21. §. értelmében 1882 augusztus 8-tól 1892. augusztus 7-ig terjedő szolgálati időre, 1100 frtnak 40°/0-t, vagyis 440 frtot szavazott meg részére évi nyugdíjképen. Simon tsits Béla alispán indítványára pedig: „a régi, becsületes munkában megőszült tisztviselőnek, a kinél nem tudjuk, hogy szerénységét, becsületességét, munkaszeretetét vagya megyéhez való ragaszkodását tiszteljük-e jobban,“ jegyzőkönyvi elismerést szavazott a közgyűlés. Ö z v. Lengyel Lászlónónak hasonlóan 189 frt nyugdíjat s leánya neveltetésére 84 frt segélyt szavazott meg a közgyűlés. Az alispán előterjesztésére a megyei székház átalakított hivatalos helyiségeinek korszerű bebútorozására a mértékhitelesitósi és gyámpónztári tartalék-alapból 4127 frt 5 kr szavaztatott meg. Az árvaszók uj hivatalos helyiségeiben szükséges felszerelések költségei szintén megszavaztattak. A Sebetzky András volt tb. tiszti ügyész kezén elveszett 2683 frt megtérítése ügyében, mig ez ügyben a bűnvádi eljárás be nem fejeztetik, a közgyűlés bizottság kiküldését szükségesnek nem tartja. Báttaszók képviselő testületének iskola segélyezés ügyében hozott határozata helybenha- gyatott. Szegzárd községnek az uj temető vásárlására megszavazott 1487 frt kiadását helyben hagyja a közgyűlés, ha orvosilag igazolja, hogy e hely alkalmas a temetkezésre. F e 1 s ő-I r e g h község határozata, melylyel a Siófok-felső-ireghi helyi érdekű vasút segélyezésére 15000 frtot szavazott meg, minthogy a község érdeke azt kívánja, jóváhagyatott. D u n a-F ö 1 d v á r képviselő testületé K á t- kay Lászlónak a regále-megváltás alkalmával teljesített munkadíja és költségei fejében 3000 frtot szavazott meg, de ez ellen Bericze J. és Prinz J. felebbeztek. A közgyűlés határozat hozatal előtt az ügy megvizsgálására és vélemény adásra K o- vács S. Endre elnöklete alatt Orosz Endre, TOLNAVÁRMEGYE. d r. Moldoványi István, M á d i K. László és Nagy István tagokból álló bizottságot küldött ki. A Zomba és Szegzárd közötti határvonal újból leendő kijelölése ügyében Döry Dénes és d r. S z i g e t h Gábor bizottsági tagok küldettek ki a megye részéről. N a g y-V e j k e községnek a határában levő megrongált hidak újra építésére az útadó-alapból 1000 frt segély szavaztatott meg, F a d d községnek pedig a fadd- d o m b o r i i útvonal helyreállítására 200 frt, Regöl y községnek ismét a regölyi ideiglenes hid építésére 200 frt. Tárgyalás alá vették Lukács Béla, az uj kereskedelmi miniszter ama leiratát is, melyet a dom- bovár-enying-veszprémi vasút ügyében intézett a vármegyéhez. A törvényhatóság ugyanis a szokásos hozzájárulási összeget csak oly feltétellel szavazta meg a kérdéses vasút részére, ha az 1893. év május 1-ig kiépül. A miniszter tekintve e vasúti vonal nagy fontosságát s hogy annak létesítése huzamosabb időt igénylő munkával jár, felhívta a vármegye közönségét hogy a határidőt (most már negyedszer!) 1893. év december 31-ig hosszabbítsa meg. A közgyűlés, figyelemmel arra, hogy a vasút ügyének ujabbi elodázása a tervbe vett nagy közúti építkezést is hátráltatja, a határidő meghosz- szabitás megadását indokoltnak nem tartja s e tárgyban feliratot intéz a kereskedelmi miniszterhez, kérve a felvenni szándékolt közúti kölcsön ügyében is a miniszter mielőbbi végérvényes intézkedését, mert ha ez ügy soká húzódik, a törvényhatóság kész ia- kább lemondani a tervbe vett építkezésekről. A gyűlés végén érdekes vita fejlődött ki Eátkay javaslata felett. Indítványozta t. i., hogy a megyei községek idegen hangzású nevei magyaroitassanak meg; továbbá, hogy a regal e-a dók behajtása körül tapasztalható visszaélések k o r látó z t a s s anak. Első javaslata ellen Simontsits Béla alispán szólalt fel először. Érti és osztja az indítványozó intentióját. Azonban az indítványt most nem tartja alkalmasnak. A nevek ellen a nép nem panaszkodik, hozzá van szokva, sok történeti esemény emléke fűződik hozzájuk és különben is megyénk a z, a hol legkevesebb idegen helységnév van. De kár is volna az idegen ajkúak között, kikkel jelenleg a legjobb egyetértésben élünk, idegenkedést provokálni. Eátkay szerint: nyelvében él a nemzet! E megdönthetetlen igazság vezette indítványa megtételében. A megyében circa 50% a magyar csak ; ha a még nem magyar neveket: magyarosítjuk, magyar lesz a lakosság is. A D. T. K. E-t is, a mely nem tesz semmit, fel kell ráznunk épen a magyarság kérdésében. Eátkay mellett szólt Boda Vilmos, a javaslat ellen B e n c z e apát, T o 11 h Ödön, Döry Pál s végül — minthogy Tolnavármegye lakossága csakugyan jó magyar, a helységnevek idegen hangzása is elenyésző csekély — Rátkay indítványát ez alkalommal mellőzték. Eátkay is belenyugodott azon reményben, hogy a m i 11 e n i u m idejében a megye nagyobb dolgokkal fogja kimutatni ezen és hasonló ügyek iránti érdeklődését. Második indítványára nézve javasolta, hogy a regale törvényeket, szabályokat szerezzék meg a községek elöljárói, hogy igy az adózókat ne zaklassák. — Az ő háza, habár semmi kihágást nem tett, F/s óráig valódi hadi lábon állott a fináncok és szuronyos zsandárok miatt Kutatnak ezek a po'gári hatóság képviselőjének jelenléte nélkül is. A hatóság nem tudja teendőit. Simontsi ts alispán ilyen irányú interpellációra már felelt a múlt óv augusztus 14-ón. Azt feleli most is, hogy ha fogyasztási adó miatt baja van bárkinek is — a községi elöljáróság felvilágosítással tartozik mindenkinek. Most is kiadja rendeletben, hogy házkutatást csak hatósági közeg jelenlétében lehet tartani. Eátkay e felvilágosításban, a rendelet kiadásának megigérése után megnyugszik, mert ez törvény ; de a végrehajtása is törvényes legyen. Ezzel a közgyűlésnek vége lett. 1892. augusztus 14.
