Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-24 / 4. szám

II. évfolyam.

4. szám.

Szegzárd, 1892. január 24.

TOLNAVARMEGYE

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Előfizetési ár :

Egy évre Fél évre . , Negyedévre Egy szám .

6 frt — kr. | 3 n .

I „ 50 , .12

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz.

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad Kramraer Vil- I mos könyvkereskedése Szegzárdon.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos :

Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Főmunkatárs :

BODNÁR ISTVÁN.

Kéziratok vissza nem adatnak.

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékelten megállapított J árszabály szerint számíttatnak.

A tizenkettedik órában.

—lk. 1892. január 28-ikának, vagyis a legközelebbi csütörtöknek hajnalhasadásával ritka fontosságú napja virrad Magyar- ország alkotmányos életének.

Az állampolgárok legszentebb joga érvényesül e napon.

Hazafias kötelessége mindenkinek, hogy e jogával éljen, hogy e jogát gyakorolja.

Kiki szavazzon meggyőződése szerint, de a szavazattal adós ne maradjon.

Ne az egyéni hajlantok, a rokonszenv, avagy ellenszenv legyen kiindulási pontunk, ne személyes motívumok legyenek rúgói elhatározásunknak, hanem politikai meggyőződésünk érvényesítése, politikai elveink diadalra juttatása legyen célunk és törekvésünk, mert nem a személyek, hanem az elvek küzdelméről és mérkőzéséről van szó.

Kövessük az ész és a szív szavát, mely nem a csábos Ígéretek után indul, a melytől visszapattannak a pártszenvedély és pártérdekek által sugalmazott üres jelszavak, a légvárakat hirdető csalóka igék, hanem a valóságból kiindulva, a tényeket mérlegelve és a kézzel fogható eredményeket vizsgálva és méltatva, alkotja meg Ítéletét.

Tolnavármegye választókerületeiben két tábor áll egymással szemben: a szabadelvű párt, mely 17 éves múltja alatt elért sikerekre, hazánknak ezen idő alatt történt óriási előrehaladására hivatkozik és a függetlenségi és 48-as párt, a mely a jövő elérhetetlen álomképeivel kecsegtet.

Nézzünk csak szemébe a függetlenségi és 48-as párt programmjának, a mely csodálatos következetességgel kérkedik a 48-as elnevezéssel.

Pedig tulajdonkép a 48-asok mi va- vagyunk, a G7-es közjogi alapon álló szabadelvű párt, a mely a 48-iki év összes vívmányait megőrizte, fejlesztette és erősítette.

48-ban vetették el a magot, melynek gyümölcsei épen az utolsó 25 óv alatt keltek ki.

Épen a szabadelvüpárt bizonyult a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos eszméi leghívebb őrének; szabad és egyenlő e hon minden polgára, szabad a szó, szabad a gondolat, a polgár egyenlő az úrral, a szabadság áldásaiban soha nem részesült Magyarország népe nagyobb mértékben, mint ma.

A szabadelvű párt volt az, mely a 48-iki év dicső alkotásait szent örökség gyanánt átvette és azokat, bármily ósdi áramlatok kerekedtek is másutt felszínre, megóvta és kiterjesztette, de azért elfajulni nem engedte.

Azért a függetlenségi pártnak 48-as elnevezése nem egyéb kérkedésnél.

Más elbírálás alá esnek ugyanezen pártnak a teljesen független és önálló Magyarországról vallott elvei.

Ezen eszmék elméleti jogosultsággal bírnak ugyan, de gyakorlati éi'tékök nincs.

Mert ki tagadhatja, hogy az Európa közepébe ékelt olyan kis nemzet, mint Magyarország, a függetlenségi elvek érvényesülése esetén soha nagyhatalmi állásra nem juthatna, sőt ez minduntalan létezése alapföltételeinek megtámadását idézné elő.

Ők nem ismerik el alaptörvényeinket, tehát az, a mit a függetlenségiek kívánnak, csak a sok küzdelem árán kivívott mai állami létünk megrázkódtatásával, az elért eredmények megsemmisítésével volna keresztül vihető.

Ellenben a 67-es alapnak életképessége fényesen bebizonyult; Magyarországnak mai virágzása, hatalmi állása, mesés előrehaladottsága ennek az alapnak köszöni létét;

ezen alap ama sziklavár, melyet föladni bűn volna.

De nemcsak elveiben merész, hanem az eszközök használatában is az, a függetlenségi és 48-as párt.

Fél év előtt, midőn az obsirukció tenyészett, volt alkalmunk ebben is gyönyörködni.

Felséges látványt nyújtott, a mint a kisebbség zsarnokoskodott, a mint lábbal taposta a többség jogait.

Hát hova tűnt az a sokat hangoztatott szabadságszeretete az ellenzéknek ?

Váljon az a szabadságszeretet, mely a túlnyomó többségben levő vélemény érvényesülését erőszakkal megakadályozza ? a mely éktelen zavarokkal és személyes támadásokkal támadja meg á többség javaslatait ?

Nem Kossuth vagy Irányi szelleme lengi át a függetlenségi pártot eszméiben és törekvéseiben, hanem a Polonyi Gézák és Károlyi Gáborok, a hochok és körmenetek, a heccek és parlamenti botrányok rendezőinek dicstelen politikai manöverjei uralkodnak ma e párton.

ítéljen hát az ország pártok és emberek fölött.

Válaszszon a békés fejlődés vagy a ve- szélj^es zavarok között, tőle függ, szavazzon-e a szabadelvű pártra, a mely már megmutatta hogy mire képes, a mely önérzettel hivat- kozhatik az általa elért sikerekre és közhasznú tevékenységének egészséges gyümölcseire, arra, hogy megteremtette az ország belbékéjét, tekintélyét, melyet az egész művelt világ elismer, a mely párt az ország

pénzügyeit rendezte, az adósságokat megszüntette, úgy hogy a múlt év végén több mint száz millió forint állott aranyban, papírokban és az állami pénztárakban az állam rendelkezésére, az egész országban vasúti hálózatot, bámulatosan olcsó díjszabás mellett létesített, a vizszabályozások nagy munkájához is erélyesen hozzáfogott, hazánk közgazdaságát a ktilönbző államokkal megkötött szerződésekkel jelentékenyen emelte, a kultúrát és nemzeti szellemet óriási mértékben fejlesztette, a nemzetiségek és felekezetek között a békés egyetértést helyreállította, a mely mindenkor a haladás és szabadelvil- ség szellemében járt el, a mely párt, szóval, minden irányban céltudatos, higgadt, megfontolt munkásságot fejtett ki és az állami érdekek minden ágát óvta és fejlesztette : — avagy a függetlenségi pártra, a mely legfontosabb alaptörvényeinket és közjogi intézményeinket felforgatni kívánja, a mely párt meddő küzdelmeiben oly eszközöket használ, hogy rokonszenv ébresztése helyett elidegenít magától, a mely párt a tényekkel és valósággal szemben Iegtöbb- nyire nagyhangú ígéretekkel és képtelen frázisokkal korbácsolja fel a nép szenvedélyeit.

A mint a lelkiismereti szabadságot föltétlenül tiszteljük, ép úgy tiszteljük mások politikai meggyőződését is, de az utóbbinak túlhajtásai előtt szemet nem hunyhatunk, sőt azt üldözni és megbélyegezni kötelességünk.

E sorok Írásánál vesszük a liirt, hogy a bonyhádi kerületben némely függetlenségi kortes fanatikus izgatást visz végbe a nép között. Papok, kabátos urak, zsidók stb. ellen szítják a könnyen hivő, egyszerű polgárok szenvedélyeit, kik aztán néhol lépre is mennek.

Választó polgárok! Ne higyjenek az izgatóknak, az üres szavaknak, a lázitó beszédeknek, melyekkel félrevezetik számos becsületes ember hiszékenységét és tudatlanságát.

Vessék meg. az ilyen lázitót — ki megmételyezi lelkiismeretük tisztaságát — é$ úgy, mint azt, a ki pénzzel akarja megva sárolni szavazatukat és elkobozni polgári, becsületüket.

Sutba a hamis jelszavakkal! Fel az igazi hazafiság és a szabadelvüség zászr'ób jával!

Győzzön az értelem az erőszak fölött, az elfogulatlan ítélet a vak szenvedély fölött, győzzön az igazság a megtévesztés és félrevezetés fölött!