Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-06-19 / 25. szám
II. évfolyam. 25. szám Szegzárd, 1892. junius 19. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Kgy éne Fél évre . , Negyedévre Egy szám . 6 frt — kr. 3 „ n I „ 50 „ . . 12 „ POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1079. sz. Előfizetéseket és hű detéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- I mos könyvkeresi edése SzegzárdoD. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs : BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize-1 tések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szermt számíttatnak. nek és némi önmegtagadás erényére is rávezeti a megye űait akkor, ha a megye székhelyének, empóriumának féltett érdeke úgy követeli. S ez teljesen helyén való dolog, mert minden megyében kell, hogy legyen egy fejlődésre képes, assimiláló erővel biró központ, mely a megye szellemi, anyagi életének góezpontjául szolgáljon ; s csak ennek megerősödése után következhe- tik a vidéki nagyobb városok föllendülése, melyeknek fejlődése aztán többé nem árthat a megerősödött központ felvirágzásának. Az államok fejlődésében teljesen hasonló példa áll előttünk mindenütt, mert ez a természetes alakulási mód a társas együttlét történetében. Szegzárdot múltja, történelme, természeti fekvése utalta arra, hogy a megye központjává váljék ; manap pedig, mint a megye legnépesebb városa, azon az utón van, melyen a közel jövőben az ország egyik virágzó városává küzdhoti fel magát. A főgymnázium kérdését a közóhajnak, s a megye helyesen felfogott érdekének megfelelően oldotta meg a törvényhatósági bizottság impozáns többsége, s igy most már alapos reményünk lehet arra, hogy Szegzárd százados óhajtása, — melyet a megye is mindenkor teljes erővel támogatott, — a közel jövőben végre va- lahára a megvalósulás stádiumába jut. Ennek megvalósítása Szegzárd fejlődésének életében korszakot fog alkotni: innentől kezdve kimagasló szellemi központjává fog válni a megyének, mely eddigelé kulturális intézmények dolgában nagyon is szűkölködött. Kell is, hogy a megyének egy erős és tekintélyes kultúrintézménye legyen, mely az intelligens elemet növelje és a műveltség, tanultság terjesztésével a közművelődés hathatós előmozdítójává váljék ! Alig viharzottak el fejünk fölött agym- názium kérdésében felmerült viharok, már is egy njabb örvendetes mozzanat erősítette meg bennünk azt a reményt, hogy Szegzárd anyagi elöhaladása is nemsokára teljesen biztosítva lesz. Ezt a reményt Perczel Dezső, képviselőnk, országgyűlési beszéde és a miniszter válasza keltette fel bennünk — a bajai vasúti hid létesítése ügyében. Amíly meggyőző érvekkel mutatta ki a völgységi járás kitűnő képviselője azt, hogy a bajai vasúti hid kiépítése most már elodázhatla- nul szükséges, époly bizonyos az is, hogy ennek a Iádnak a kiépítését a szegzárd- baranyavári vasúti vonal megalkotásának kell megelőznie. Itt az ideje tehát annak, hogy azt az üdvös mozgalmat, melyet néhány évvel ezelőtt megyénk fáradhatlan alispánja a baranyavári vasúti összeköttetés érdekében megindított, s melynek már abban az időben is eredményei mutatkoztak: most ujult erővel megindítsuk, s a Szegzárd anyagi felvirágozására okvetlenül szükséges vasúti vonal kiépítését megvalósítani igyekezzünk. Csak ily módon érhetjük el azt, hogy a fillokszera vész csapásai miatt fenyegető Szegzárd jövője. A legutóbb múlt napok eseményei azt a jól eső reményt ébresztik bennünk, hogy a mi megyénk „fő- és székvárosának“ még szép jövője is lehet. Pompás ómenek kecsegtetik a régóta óhajtozó és szebb jövő után áhítozó embereket, s már-már szemeink előtt látjuk a jövendő ködfátyolképét, melynek káprázatos csillámaiban föltűnik előttünk a fógym- násium büszke ormu épülete; mellettünk robog el a budapest-villányi gyorsvonat, vagy akár a baja-báttaszéki vasúti hídon átrobogó tűzparipa. Mindezek nem rég még utópiák, kába álmok voltak, s ime — jobbra fordulván már a sors kereke — oly formán változtak meg a viszonyok, hogy az álmok néhány év múlva már valósággá lesznek, s akkor erőteljes lépésekkel meg fog indulni Szegzárd jövője, melyről a csüggedő honfiúi aggodalom már-már lemondani késztetett bennünket! A főgymnázium kérdését jó hírnevéhez méltóan oldotta meg Tolnavármegye közgyűlése. Annyi széthúzó érdek mellett valóban nem várt, fényes eredményt mutatott a szavazás ; s igazolta azt, hogy az egész megye óhajtja Szegzárd fejlődését, emelkedését és jövőjének megalapítását. Szóval a helyi hazafiság mellett meg van bennünk a megyei hazafiság is, mely a megye közérdekét elébe teszi a parciális érdekekTÁRCZA. —— Honnan jöttök? Honnan jöttök, honnan jöttök Ti csodás, ti édes hangok P Szellők szárnyán ringatódzó, Felsuttogó bús akkordok ? Óh, merre halt el valamely Zokogó, mély női dallam, Telesirva búbánatos Szerelemmel öntudatlan P Kinek szive, kinek lelke, Lebeg körül fájón mostan, Hogy azt látom minden egyes Kis virágban, hajló lombban P Ki kesereg, ki szenved igy, Ennyi búval, véghetetlen, Hogy felsiró panaszára, A magamét elfelejtem ? Yesszel Károly. Fiúméban. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárczája. — Bejárni hazám földjét, megismerni hazám népét a Kárpátoktól Adriáig; ez képezte már kora ifjúságom legfőbb vágyát s ennek megvalósítását tekintem most mint meglett ember éltem egyik legnagyobb örömének. Szép dolog a külföldi utazás is, de valódi értéke csak akkor lesz. ha a honi viszonyok egybe- hasonlitása szolgál céljául s ily cél csak az által érhető el, a ki előbb honának minden részét beutazta, megismerte. És ez ország oly gazdag természeti szépségekben, nagyszerű vidékekben, hogy bő választékot nyújt akkor is, ha valaki csak üdülés vagy szórakozás kedvéért kivan útra kelni Minő pompás és változatos képeket tüntet elő a Kárpátok hegyláncolata a Vág, Garam, Poprád, Hernád völgyeivel s a lovag-korból számos vagy inkább számtalan vár-romjávalS minő bájos kép tárul az utazó elé, ha a magyar államvasutak vonalán a Karst hegység magaslatáról tekint le a magyar tengerre, a mely Fiume kikötő város mellett elterül! Nem az Óceánnak végtelenbe nyúló tükre az, mi a magyar tengert jellemzi; mert az istriai félsziget keleti határai, valamint Cherso és Yeglia szigetek északi partjai a magyar tengert olykép ölelik körül, hogy első tekintetre inkább hinnéd, hogy a Balaton, mint sem hogy a tenger az, a mit látsz. Ám a füstölgő gőzösök s a vitorlás hajók és bárkák tatka sokasága csakhamar eloszlatja a csalódást s az élénkség, mely a vizen uralkodik, jelzi, hogy nevezetes kikötőhöz közeledünk. A figyelmet azonban nemcsak a tenger, hanem a hegyvidék is állandóan leköti; mert a pálya, mely a Karst hegységet átszeli, a legmerészebb technikai alkotások egyike s a vonat hol sziklák közé ékelve, hol alagutakon át, majd ismét kigyózó utakon halad célpontja : Fiume városa felé. Végre a vonat megáll s az utazó társaság, mely 4 heti fegyvergyakorlatot végzett hadfiakból alakult, kitörő örömmel hangoztatja: „Evviva Fiume!“ A város maga remek vidékével, nagyszabású és díszes épületeivel, tágas tereivel, rendezett tiszta utcáival a legkellemesebb benyomást kelti. Az óriási haladás, melyet a város az alkotmányos korszak beállta óta tett, elképzelhető onnét, hogy mig 1867-ben alig 15 ezer lakost számlá't, addig ma lakossága a 35 ezret meghaladja. Természetes, hogy a városnak első futólagos megtekintése után társaságunk egyhangúlag kiadta és követte a jelszót: tengerre magyar!
