Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-17 / 3. szám
II. évfolyam. 3. szám Szegzárd, 1892. január 17. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 „ — „ Negyedévre I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. j Kéziratok vissza nem adatnak. | A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A parlament és a pártok. A parlamenti rendszer fentartása és egészséges irányban tovább fejlesztése Magyarországra nézve nagyobb fontossággal bir, mint Európa bármely más alkotmányos államára. Ezeknél a közszabadság, közgáz- daság és kulturális intézmények egészséges fejlődését, nálunk pedig egyenesen az — önfentartást jelenti. Hazánkban — bárki vezesse a kormány ügyeit — a főszempont mindig az : a létesítendő intézmények, a megalkotandó törvények segélyével azon kapcsokat erősíteni, vagy oly uj kapcsokat teremteni, melyek a különböző ajkú és nemzetiségű polgárok rokonszenvével találkoznak. A múltban sok mulasztás követtetett el ez irányban, és e mulasztások minden adott alkalommal véresen boszulták meg magukat. Azonban a régi Mag3^arország, a mellett. hogy egy maga'“ zárt testet képezett, mely a külső világ bajával nem törődött, de azzal — az akkor fennállott általános elszigeteltségi rendszer és közlekedési nehézkesség miatt — törődni oka nem is volt, kivéve, ha egyik vagy másik szomszéddal — háborúra került a dolog : mégis a mostani, az uj Magyarország felett azon előnnyel birt, hogy a külső behatások, melyek ma oly gyakran hintenek konkolyt a különböző nemzetiségű és foglalkozású elemek közé — ismeretlenek voltak egészen az újabb időkig. Ma, a vasutak, telegrafok, és telefonok korszakában, ez máskép van. Ma a rokon érintkezési pontokkal biró eleinek mindenfelé keresik az érdekközösség felélesztését, és ez alapon a legsajátszerübb érdekcsoportok megalkotását. És különös! mig egyrészről a társadalom egyes rétegei az anyagi helyzet javítása céljából internationális szövetségekre törekszenek : más részről mégis a nemzetiségek szerint való érdekközösség még mindig a leggyülöletesebb eszközöktől sem riad vissza — céljainak megvalósítása körül. — Pedig azt kellene hinni, hogy e két irány, e két eszme egymást kizárja. Igen, idővel ki is fogja egymást zárni; most azonban még mindkettő hol egymás mellett, hol egymást keresztezve, dúlják fel az országok belnyu- galmát. Nekünk Magyarországon kijutott — fájdalom — elég busásan a nemzeti kérdésből, s íme újabb idűireú az agrar sucialis- mus ütötte fel fejét, sőt helylyel-közzel még a vallási villongás is kisért! Ezekkel szemben mi a kötelessége egy öntudatos törvényhozásnak? mi a kötelessége minden igaz hazafinak? Kötelességük fen- tartani és erősíteni azon intézményeket, melyek a különben legellentétesebb érdekirá- nyok követői előtt is rokonszenvesek ; melyeket ezek egymástól eltérő politikai, socialis vagy nemzetiségi törekvésekre való tekintet nélkül egyaránt szeretefükkel és tiszteletükkel vesznek körül. Kötelességük ez intézményeket fentartani, hasonlókat, újakat teremteni; szóval: szaporítani azon tényezőket, melyek bennünket összekapcsolnak,*mert ez által ólét vesszük azoknak, melyek elkülönítenek. Magyarország parlamentje kétségtelenül egyik legjelentékenyebbje azon intézményeknek, melyek e célra megbecsülhetetlen szolgálatot teljesítenek. És ime, mit tapasztalunk mi az ország- gyűlés pártjainál erre vonatkozólag ? Azt, hogy van egy nevezetes töredék, mely rendszeresen arra tör: miszerint a parlament tekintélyét aláássa, a parlamenti rendszert lehetetlenné tegye, — és van egy másik párttöredék, melynek ez ugyan nem célja, de bizonyos taktikai különleges cél elérése szempontjából, ama párttal szövetkezik, azt támogatja. S miért ? mert nem volt képes egy pár évtizedeken át a választásoknál többségre jutni! A ki nein elégített ambitio nem kíméli a legnemesbet, a mit nemzeti intézményeinkben bírunk ; nem kíméli a legszükségesebbet, a mit alkotmányunk biztosítására megalkottunk ; nem kíméli magát az alkotmányt, midőn annak főoszlopát aláássa! Az ellenzék a most feloszlatott ország- gyűlés alatt kultiválta az obstrukciót, — lehetetlenné tette sajátszerii viselkedésével a parlament működését, — személyes inzultusok által nemcsak a miniszterek, de egyes TÁRCZA. —— Büszkeség. Legyen feledve hát a múltnak Minden keserve, bánata ; Legyen feledve hű szerelmem, E forró érzelem maga . . . Yessünk fátylat reá... Ne nézzük Elmúlt rózsáját, tövisét: Hisz néked úgy is báj s gyönyör lesz Fájó emlékem’ tépni szét. Legyen feledve minden, minden, A mit te érted szenvedők . . . Felejtsük el, hogy itt szivemben A szerelemnek tüze ég. S e tűz heve régóta perzsel, Magasra csapnak lángjai: Felejtsük el, hogy nincs menekvés, S hogy későn van már oltani ! Felejtsük el... Legyünk ezentúl, Mint két idegen, olyanok ; Hisz idegen vagy tőlem úgy is, S szived nem én értem dobog. Az altatásnak köntösében Az élet szép lesz igy nagyon . . . Csak meg ne sejtse senki, mily nagy E csalfa mezben bánatom. Közönyt tettessünk, merre járunk, Közönyt, hő szenvedély helyett: Bár érted égek mindörökké, — Nem ismerlek meg tégedet. .. A külszin leplezze, takarja, Mely ott benn dúl, a nagy vihart; Égő vulkán forrjon szivemben, Csak más előtt legyen kihalt. Sirassam bár tépett szerelmem, Soha ne leljem nyugtomat. S erőm veszítve roskadozzam A roppant bánat súly alatt, A szenvedély égessen össze S kacagj te balga kínomon, Csak más ne tudja, titkolt búmat Tán tűrni könnyebben fogom. Mit bánom én, ha e tusában Szivem lesz is az áldozat: Hisz boldogsága, üdve, élte ügy is te voltál csak magad . . . S játékban veszítsek mindent, Érted szakadjon meg szivem : Csak azt, hogy érted égett keblem, Hideg szépséged rabja lettem, Csaic azt ne ludja senki sem ! . . . Buday László. Végzetes távirat. — Humoreszk. — Irta: K. MÁRTONFFY IMRE. Kedves olvasóim! Mindenekelőtt bemutatom magam: nevem Péntek; huszonhét éves és három éve nős vagyok, családapai örömökben még nem részesültem, máskülönben szerencsés fickó volnék, s mégis kimondhatatlanul szerencsétlennek érzem magam, mert feleségem házasságunk óta gyanús szenvedélyeket táplál, melyek a hivatalon kivül levő szabad óráimat gyakran megkeserítik; és ez esztelen jelenséget, e szenvedélyt ő féltékenységnek nevezi. Ha az én becses phizimiskámat megnézem, abszurdumnak tűnik fel előttem, miképen lehet ő én reám féltékeny. Sajnos, mégis úgy van és kedves olvasóim ti, kik a tu!világi életet (a házas élet az) a legboldogabbnak nevezitek, s kik közül talán sokan élvezik ennek örömeit: felfoghatjátok szenvedéseimet és kínjaimat. A legboszantóbb a dologban az, hogy azért nekem még soha senki se tetszett úgy, soha senkit se szerettem úgy, mint a kis feleségemet, a világra szóló szépségű Marikámat. Ma is úgy szeretem, mint ismeretségünk első napjaiban. Hej, ha elgondolkozom! Félénk kis leányka volt, megszerettem, ő is engem. Nőül vettem, boldog valók, csak ok nélküli gonosz féltékenysége hangolt le néha.
