Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-17 / 3. szám
tfÓLNA VÁRMEGYE. képviselők beszédeit lehetetlenné tette, — oly invektivákkal élt a többség egyes tagjaival szemben, melyeket jó társaságban megtorlatlanul hagyni nem lehet. Sülyedt parlamentünk fokról-fokra! Parlamenti rendszert fentartani nem lehet, ha a kisebbség az ország képviseletében nyilatkozó többség akaratának érvényesi- tését - meghiúsíthatja; parlamenti kormány lehetetlen, ha egy fakciozus kisebbség de- rüre-borura visszalépésre kényszeríthet egyes minisztereket. Az obstrukció, mély a véderő törvény ellen' intéztetett, még talán menthető volt, a meddig parlamenti fegyverekkel vivatott; de azon perctől, midőn az utcát a maga csőcselékével vonta be működési körébe, mikor a közrend, a személy és vagyon biztonság elleneivel szövetkezett a parlamenti véleményszabadság ellen : ezen perctől már csak égy hajszál választotta el a nyílt erőszak, a lázm lás szitása tényétől. E hajszál pedig már nem az ellenzék kezében volt, hanem a kormány türelmének ki fogy hatlanságában és meggondoltságában állott. A másik obstrukció, mely rövid vártáivá a közigazgatás államosítása ellen indult meg : sem tárgya, sem a használt modor és eszközök, sem a fenforgott viszonyok tekintetében nem igazolható. Ez egyszerűen „a fokos fénykorára“ emlékeztető garázdaság volt. Nem vagyunk túlérzékenyek a parlamenti küzdelem alakja iránt; elismerjük a paprikás támadások, az elevenig ható vágások, az éle, a gúny minden fegyverének jogosultságát ; csak egyet nem ismerünk el, s ez: a tisztességnek számüzési jogosultságát, a művelt társaságban nem tűrt hang és modor alkalmazhatóságát. Bekövetkezett — a mi elmaradhatlan volt — a parlamenti erkölcsök teljes elva- dulása és minden tekintélynek a házból lett száműzetése ; és ennek folyományaként a képviselők magán érintkezésében is egy neme az érdességnek, mely folytonos párbajokat, s lassanként a komolyabb elemek1 ___________________ nek a parlamenttől távol maradását hozta magával. A parlament sülyedt fokról-fokra! És ki örült ennek ? Örült Magyarországnak minden — külső és belső — ellensége; örültek azok, kik nem szívesen látták a magyar nemzet erősödését; örültek azok, kik maguk nem tudták, vagy nem merték a zavargások üszkét a nemzet különböző elemei közé vetni, örültek, mert az ellenzék végezte az ő munkájukat. — Ezért kellett feloszlatni a képviselőházat, ezért vált szükségessé a nemzet Ítéletére való hivatkozás. A nemzet most határozni fog a felett: akarja-e a rendet? akarja-e egészséges intézményeit ? akarja-e az alkotmányt — vagy akarja a zűrzavart a maga kiszámithatlan esélyeivel?! akarja-e a nemzet fenmaradását vagy elzüllését? Busbach Péter. Képviselő választási mozgalmak. Tolnavármegye szabadelvű pártjának végrehajtó bizottsága Totth Ödön biz. tag. urat küldötte ki, hogy a kölesdi választó kerületben szabadelvű párti értekezletet tartson. Totth Ödön ezen értekezletet folyó hó 12-re, Kölesdre hívta egybe, A kedden megtartott értekezleten az egész kerület választói voltak képviselve, a rossz idő és kellemetlen közlekedés dacára megjelentek az összes kerületbeli községek vezéregyéniségei, mint Apponyi Sándor gróf, Bernrieder József, úgyszintén lelkészek, földbirtokosok, jegyzők, bírák stb. és habár az értekezlet inkább bizalmas jellegű volt, mégis igen nagy és tekintélyes számban vett részt a kölesdi kerület válas^íp polgársága ez értekezleten. Totth Ödön megnyitó beszédében üdvözölte a vármegyei szabadelvű párt nevében a megjelenteket és előadta a végrehajtó bizottság ama határozatát, mely szerint úgy a szervezkedést, mint a képviselőjelölt személyének megállapítását az illető választó kerület hangulatának és óhajának megfele- lőleg kívánja eszközölni, felhívja tehát a megjelenteket, hogy szóljanak a tárgyhoz. Erre Bernrieder József, mint választó a kölesdi kerületben, lelkesült szavakban ajánlotta Busbach Pétert, a fővárosi VI. kerület volt képviselőjét, a kölesdi kerület szabadelvű pártjának jelöltjéül. Előadta Busbachnak rendkívüli érdemeit, a melyeket magának úgy is mint politikus és az országos szabadelvű part egyik kiváló alakja, úgyis mint a fővárosi társadalom egyik kimagasló tagja, ^kiváló egyem tulajdonságaival, tiszta jellemével, rendíthetetlen hazafiságával magának szerzett, ki 1848-ban is helyt állt és századosi rangot nyert. — Ajánlja Busbach Péter jelöltségét, ki vármegyénk és a kölesdi kerület dicső szülötte, kinek fényes neve csak fényt áraszthat a kerületre. Viharos, többször megújuló éljenzéssel fogadták Bernrieder szavait, és általános zajos helyeslés között Busbach Pétert kiáltották ki a kölesdi választó kerületben szabadelvű párti jelöltül és Busbaehot azonnal távirati utón értesítették e jelöltségről. Majd jnega'akitották a 100 tagú kerületi végrehajtó bizottságot, a mely községenként fogja magát szervezni és kiegészíteni. Ezután ismét Totth Ödön emelt szót és az uralkodó lelkesült hangulatnak megfelelő lelkes szavakban felhívta a választókat, hogy a szabadelvű párt zászlója körül, melyet oly kiváló férfiú, mint Busbach, tart kezében csoportosuljanak, hogy azt minden esetre diadalra vezessék. Végül még Kálmán Dezső kölesdi ref. lelkész intézett nagy tetszéssel fogadott beszédet a jelenlevőkhöz, a melyben kitartásra, együtt működésre és a szabadelvű eszméknek és e pártnak győzelmére hívta fel a választókat. Éljen Busbach! hangzott fel minden ajkról. Busbach jelöltségét rendkívüli tetszéssel és általános lelkesedéssel fogadták ez értekezleten. Busbach, mint értesülünk, e jelöltséget elfogadta, jól lehet az ország több vidékéről kínáltak már meg a jelöltséggel, de ő szülőföldjére vágyódik vissza. Busbach csütörtökön délután érkezett Szegzárdra, a hol Simontsits Béla alispán vendégszerető házánál szállt meg. Csütörtökön este az alispáni család Busbach tiszteletére estélyt adott, a melyen gróf Széchenyi Sándor főispán, Bernrieder József, Perczel Lajos, báró Döry Andor, Dezseöffy Géza, Totth Ödön stb. Vettek részt. Pénteken Busbach Kölesdre és e kerület több községébe utazott, a hol magánlátogatásokat teend; programbeszédét Kölesdeu vasár1892. január 1 *1. Hasztaliin törtem a fejemet, hogy házasságom egének horizontján tornyosuló sötét felhőket miképpen űzzem el, nem jutottam mentő gondolathoz. De mi az ? Égi sugallat szállt meg, s azt monda: — Feledd a múltat és gondold meg, hogy bátraké a világ. Megadod magad s emésztődöl a gondok és gyötrődéstől ? Ezzel azt a borzasztó szenvedélyt még elősegíted . . . Megkísérlem. Nem törődöm többé féltékenységével, hanem megyek ajándékot venni feleségemnek, névnapja egy hét múlva lesz, igy titokban ke l történnie a dolognak. Eddig ugyan nem titkolóztam és előreláthatólag ez egy kis vihart fog előidézni, de nem baj: erős zivatar tisztítja a levegőt. Lehet, hogy e rejtélyes methodussal elérem célomat Hamar tehát botot és kalapot, nehogy meggondoljam még a dolgot! Tőlem kitelik. Gyors léptekkel rohantam le a lépcsőn és mentem ki az utcára. * * Hat hónap múlt el. Nem akarom untatni, mi történt e íélesztendő alatt, értékes ajándékom rég a feledés tengi rebe merült, feleségem még mindig féltékeny, hogy titkos elmenetelem minő jeleneteket idézett elő #ez nem érdekelné olvasóimat. Erről hallgassunk. Nem ismertem önmagámra. Csodáltam bátorságomat ineJyi‘yel feleségein előtt imponáltam és a legfogárdosabb kereszt kérdésekre ügyesen feleltem. Többször elmentem a nélkül, hogy Mariska tudta volna és ez az érzés, hogy szabad és független vagyok, egész lelkemet elragadta. Egy rendkívüli napon elhatároztam, hogy rendkívül szomjas torkomat rendkívüli jóféle borocskával hűtöm le. Ezt követte egy másik rendkívüli nap, s végre oly emelkedett hangulat, hogy mindennel törődtem, csak holmi triviális dolgokkal nem, mint pl. gondok, aggodalmak, bánat stb. Következett feleségem születésnapja. Azelőtt névnap, most születésnap! Kissé sok, de sebaj. Egyik boltból ki, másikba be, hogy minél szebb ajándékot vehessek Mariskámnak. Végre egy értékes karperecét vásároltam és annyira megörültem ennek, hogy mindenről megfeledkeztem. Féltékenységről, viharokról, különböző harci jelenetekről stb. Emelkedett hangulat uralta bensőmet, de e hangulat fokonkint sülyedt minél közelebb jutottam lakásom felé, az én „kedves“ Eldorádomboz. A mint átléptem a küszöböt, minden bátorságom inamba szállt, mély lélekzetet vettem, szobám ajtaját nesztelenül kinyitám, beosontam és három órai kimaradásom miatt kitömendő vihar bekövetkezését vártam béketüréssel. Kötelességszerii, hivatalos pontosságú észjárásom azt sugalta: ^Szenvedd inkább a rosszat, mintsem elkövesd! . . .“ és elhatároztam, hogy titkos elmeneteleimről mélységesen fogok hallgatni. Bátorságom kezdett visszatérni. , Érős elhatározással léptein be feleségein szobájába, de hogy mily jelenet keletkezett* * eután, azt olvasóim csekély fantáziával elképzelhetik maguknak. Lelesegem követte a hűtlenséget gyanitó asz szonyok példáját, keserű szemrehányásokkal illetett azaz .fortissimóban kezdte és aztán átcsapott ada gióba, s midőn látta, hogy én hallgatok és „soló“ énekel, a „finale“-t hangos zokogással vé gezte he. Sőt avval fenyegetőzött, hogy azonna elhagyja a házat. Nem tudtam, vájjon feleségen kitörései titkos elmeneteleimre vonatkoznak-e, azét felhasználtam elég ügyességgel a kis pauzát, mi közben ő torkának hangszálait „hangolta“ és kér deztem, hogy szemrehányásai mennyiben illette engem, mit vétettem, s esetleg felvilágosítanám Hosszas faggatás után megtudtam, hogy egy táv irat idézte elő az egész szerencsétlenséget. Amin elmentem hazulról, feleségemet heves csengeté rázta fel délutáni álmából. Kiment, hogy ajtót nyis son, s egy sürgönyhordó állt előtte, ki táviraté nyújtott át neki. Péntek Jánosnak volt cimezvt tehát jó helyre szólt, s ő csupa kiváucsiságból fel bontá azt. Először arra a gondolatra jött, háth valamelyik rokonunk halálát tudatják velünk, d> elolvasva rövid * sorait, féltékenysége tetőfokra há gott. Tartalmát gyakori titkos elmeneteleimmé hozta kapcsolatba, s midőn 'mosolyogva csóvában erre fejemef, mintegy bizonyságul izgatottan nyújt a végzetes táviratot. — Olvasd saját szemeiddel és merészeld m tagadni! kiáltá ingerült hangon. , Majdnem kővé meredtem, migőn a két só bél álló táviratot elolvastam;. Minden betűje ért
