Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-04-24 / 17. szám
II. évfolyam. _________17. szám. ______Szegzárd, 189Z április 24. TO LNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ________ t. , . , ., . , , Kéziratok vissza nem adatnak. I Megjelenik minden vasárnap. _ _ , , „ , f ...... .. „ , . _ , . . , , Alap szellemi részét illető köz-1 Szerkesztoseg es kiadóhivatal: Szegzárdon, Szechenyi-utca 1079. sz. lemének, valamint az eiőüze-l tések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. I Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs: ~ „ Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár : Egy évre . . 6 írt — kr.| Fél évre . . . 3 „ — , Negyedévre .1 „50 Egy szám ... . 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- J hivatalon kivül elfogad Krammer Vil- | mos könyvkereskedése Szegzárdon. Nemzetgazdasági reflexiók. Chevalier, a francia politikai gazdaságtan egyik oszlopa, elvül állítja fel, hogy csak oly nemzetgazdaságiam eszmék arathatnak diadalt, melyeknek meg van a kellő erkölcsi alapjuk. Ha figyelemmel kisérte a szives olvasó e lapok eddigi irányát, úgy észrevehette, hogy midőn nemzetgazdasági kérdésekkel foglalkoztunk, előttünk is magasabb célul mindig az lebegett, hogy közgazdaságunkat szilárdítsuk; — hogy nekünk is mindig egy eszmény adta kezünkbe a tollat, egy lelkesítő, dicső gondolat : Tolnavármegye közgazdasági felvirágzása és boldogulása ! S midőn nemzetgazdasági ügyekben néha hátramaradottságunkat említettük fel; midőn szomorú szívvel mutattunk közgazdaságunknak arra a tátongó sebére, melyet — sajnos — kiirtani nem lehet, s hol csak enyhítő szerekre gondolhatunk; midőn — mondom — a fillokszera okozta rombolásokkal szembeni „A küzdelem felvevését közvetlenül és közvetve egy időben az egész vonalon“ tűztük ki jelmondatunkul, s a gyümölcstermelés, selymér-, baromfitenyésztés stb. kombinációja mellett, a sárközieknek a szövő háziipart ajánlottuk figyelmükbe, az intéző köröknek pedig a gyáripar — nevezetesen itt is a már meglevő természetes folytatásaként egy selyemszövő-gyár — létesítésére kértük nagybecsű pártfogásukat: jól tudtuk, hogy óhajaink nem teljesülhetnek rögtön, tudatában voltunk annak, hogy azok a magvak, melyeket mi csiraképesnek, jónak gondoltunk, nem hoznak majd mindjárt hajtást, pláne gyümölcsöt; de viszont vigasztalt bennünket az az erős hit, hogy az eszmék magvai nem veszítik hamar csira- képességüket, s ha egyszer hajtani kezdenek, csak kertészek kellenek hozzá, hogy gyümölcsöt is hozzanak ! Lelki örömünk van tehát, midőn a pécsi kereskedelmi- és iparkamarának előttünk fekvő jelentését olvassuk. Elvből igaz, mi amellett vagyunk, hogy minden megyének legyen külön közgazdasági kamarája, de még sem vonhatjuk meg az elismerés és a köszönet adóját a pécsi kamarától, hogy Tolnavármegye gazdasági hátrányainak legnagyobb részét feltárja és hű színekben tükrözteti vissza a miniszter előtt. Annyival inkább tesszük ezt, mert a kamaráknak jelentése, mint a tapasztalat bizonyltja, nem a pusztában elhangzó szó, hanem legtöbb esetben a kereskedelmi miniszternek magáévá teendő programmja. — A mi vágyainknak is egyik netovábbját, a szegzárd= bárányavári vasút és a baja-báttaszéki vas- hid megalkotását a kamara vagy öt különböző helyen sürgeti. E vashid szobornál is méltóbban dicsérné Baross Gábor nevét a hálás utókornak. S ki ismeri Baross szilárd akaratát, bámulatos erélyét, annak nem kell mondanunk, hogy a megvalósuláshoz fűzött reményeink igazán biztatóak. Sürgessük mi is újra az ügyet és ha vármegyénk a maga súlyával és tekintélyével ismét exponálná magát érette, akkor még a mostaninál is kecsegtetőbbek volnának kilátásaink. Közgazdasági életünkre súlyos teherként nehezedik a fillokszera átka. Tennünk kell ellene mindnyájunknak legjobb tudásunk szerint, legerősebb akaratunkkal! S mikor a kamara felterjesztésében lépten-nyomon hangoztatja nemzetgazdaságunk ezen szomorú bélyegét, örülünk, hogy kifejezte a miniszter előtt épen e lapokban hangoztatott óhajunkat, hogy Szegzárdon egy hatalmas, versenyképes selyemszövőgyár létesittes- sék. Gazdasági tekintetben óriási előny lenne ez Tolnavármegyére, sőt egész Magyarországra s bizonyára leküzdhetők majd az esetleg mutatkozó technikai akadályok. Bíztunk és bízunk e tekintetben Bezerédj Pálnak megyénk iránt már oly sokszor tanúsított készségében, övé lesz első sorban az érdem és Tolnavármegyéé a dicsőség, ha e terv megvalósul ! A kamara jelentése szerint a miniszter szándéka, hogy a kamara területén több szövöiskolát alapítson. Természetesen a szövőipar otthonának, Tolnának juttatnánk ilyen iskolát, de semmi esetre sem feledkeznénk meg a Sárközről, a hol egy létesítendő szö- vöiskola az amúgy is virágozni kezdő szövö- háziiparra óriási hatással lenne. így is csodáljuk ez igazi magyar stylü készítményeket, helyes útmutatás, célszerű oktatás általánossá és finomulttá tenné ez iparágat, melynek üzésében hatalmas palliativszert látunk a fillokszera pusztításai ellenében. TÁRCZA. Hogyan lettem képviselő. A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárczája. — Vissza! Hányszor, hányszor megfogadtam, Hogy feledlek, oda hagylak, S gondolatban ah mennyiszer Megszegtem e fogadalmat! . . . Durván hányszor kiszakitám A szivemből szent nevedet: Oh de mindig megőrizte A rajongó emlékezet! . . . Eloltottam azt a lángot, Mely szivemben érted égett, Oh, de mindig felgyújtották, S élesztik a szenvedélyek! Kikacagtál, kinevettél, Szánó mosoly ült ajkadon: S mégis, mégis úgy szeretlek, Mégis hozzád száll sóhajom. .. Nincs menekvés, nines felejtés, Mind hasztalan, mind hiába: Messze vinne a józan ész, De visszavonz szivem vágya . . . Bárha gúnyolsz, bárha megvetsz, Nem feledlek soha téged : Szép szemedhez mindig, mindig Visszavágyom, visszatérek ! . . . Buday László. Sokáig minta férj gyanánt szerepeltem a környék összes menyecskéi előtt és feleségemről csak a legsárgább irigységgel emlékeztek meg a közsé- günkbeli anyósok, mikor köztem és tisztelt vejeik közt összehasonlitó tanulmányokat tettek. Az irigység oka az volt, hogy igen jól tudtam szinle'ni a kártyajátékban való járatlanságomat és hogy egy alkalommal azt az ünnepélyes nyilatkozatot tettem, hogy semmi a világon nem untat annyira, mint a harminckét levelű biblia. Pedig titokban epedve vágytam egy kis csöndes után és valahányszor módját ejthettem, mindig megragadtam az alkalmat, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. Egy este azonban, midőn szokatlanul későn tértem haza egyik cimborám házából, a feleségem sanda szemmel nézett reám és kutatni kezdé ruhámat, hogy valamely áruló jelt fölfedezhessen, a mi kielégítő magyarázatot nyújthatna neki gyakori kimaradásaim felől. Éreztem, hogy e naptól kezdve feleségem bizalma meg volt ingatva és hogy házi békém boldogsága csorbát ne szenvedjen, a régi bizalom helyreállításán kellett fáradoznom. Másnap vacsora után el se mentem hazulról, hanem szótlanul vissza vonultam dolgozó szobámba, és tüntető izgatottsággal vontam felelősségre a cselédet azért a rendetlenségért, mely az Íróasztalomon uralkodott. A feleségem összevonta gyönyörű szőke fürtöktől beárnyékolt homlokát, mintha nem tudná mire magyarázni szokatlan munkakedvemet; aztán pedig boldog mosolylyal az ajkán mondott néhány engesztelő szót és az íróasztal mellé ülve figyelt toliam sercegő vonásaira. Minél jobban elmélyedtem az Írásba, a feleségem annál nyugtalanabb leit és a legelső pihenőt arra használta fel, hogy cuppanó csókot nyomjon homlokomra, a mi alkalmat adott neki mohó kíváncsisággal végig jártatni tekintetét az előttem fekvő papiroson. — Elég lesz már fiam, szólt aggódva ; ez a sok munka íróijára még árthatna egészségednek. — A haza oltárán örömest áldozom egészségemet, viszonzám ünnepélyesen — ismét megragadva a heverő tollat. A feleségem elkomolyodott. Meglátszott rajta, hogy kíváncsisága a tetőpontra hágott. Nem akartam tovább kinozni és oda nyujtám neki a beirt ivet.
