Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-04-24 / 17. szám
2. TOLNA VÁEMEGYE. A magvak a kamarai jelentésben ime csírázni kezdenek. Megyei intéző köreink ismert buzgalmánál fogva hisszük, hogy azok nemsokára hajtást és gyümölcsöt is hoznak. Mint minden nagy célra, úgy Tolnavármegye közgazdasági felvirágzásának és boldogulásának eszméjére is állanak legnagyobb hazánkfia, Kossuth Lajosnak szavai, hogy: „A siker áldása Istennél van. Embernél a becsületes igyekezet!‘‘ Segítsünk magunkon, s reméljük, hogy akkor Isten is megsegít bennünket. Leopold Samu. Tolnamegye gazdasági, kereskedelmi, ipari és forgalmi viszonyai 1891-ben. II. A könyv- és papirkereskedői üzletre nézve a kamara a következőket javasolja a miniszter által elrendelendőnek: a) hogy csak hazai gyártmáoy szállíttassák ; b) hogy a papiros eredetének megállapítása céljából minden ív a viznyomatu gyári védjegygyei láttassák el, mely kikötés a nyomtatványok szállításánál is érvényben tartandó; c) hogy a szállított papírok csomagjain ki- tiintettessék a gyári védjegy, nemkülönben a tartósság és anyagjóság fokozata ; d) hogy valamennyi szállításnál ezentúl a minőség is vétessék tekintetbe, vagyis a szerződésekben a jósági fokozat kiköttessók és a szállított papiros tartóssága s jósága kísérletek utján vizsgáltassák meg; és e) hogy kimondassák, miszerint oly szállító, a ki az eredetre vagy minőségre vonatkozólag hamis jelzetet használt, 1 — 5 éven át valamennyi állami s hatósági szállításokból kitiltatik. Nagyobb szabású ipari vállalat a múlt évben nem létesült. Dunaföldváron keletkezett ugyan egy mozgalom 600,000 frt alaptőkével gőzmalmot létesíteni, de az alaptőkét beszerezni nem voltak képesek s ezért a mozgalom megszűnt. Szegzárdon régi óhaj egy selyemszövő-gyár létesítése, melyre a legkedvezőbb előfeltételek megvannak. Az iparosok száma Tolnamegyében 5958 volt. Gőzerőt használó gyárak és nagyobb ipartelepek 28 helyen voltak. Iparhatósági igazolvány kiadatott megyénkre 253. A kamara a pótvásárok megszori- ritását, illetve engedélyezését teljesen megszüntetni kéri. Ipartestület alakult 1891-ben Felső-Ireghen, Hőgyészen, Pakson, Simontornyán. A bőrgyártás tekintetében a felette rósz termés a nép vevőképességét bénította, az árak nyomottak voltak; a szűkviszonyok miatt a közönség kevés húst fogyaszt, a nyers bőr is kevesebb. Érdemes a felemlitésre Dusinszky József paksi pergamentkészitő gyártmánya, a melyre nézve a kereskedelmi miniszter a hazai egyetemeket felhívta. hogy az általuk kiállítandó oklevelekhez ne a külföldi, hanem Dusinszky gyártmányát használják, ez által ő készítményeinek tökéletesbitóse mellett vállalatát jobban kiterjesztheti. A fonó- és szövőipar a kamara területén még igen gyér és kezdetleges. Sajnos, nincs is reménye a kamarának hogy ezen iparág egyáltalán valami különös védelem és kedvezményezés nélkül magasabb fokra emelkedhessék. A szabóiparnál ügyes munkásokban nagy a hiány. ízlés, csín, divatosság, ez az, a mivel a munkás nincs tisztában. Pedig az ügyes, finomabb munkás havonként 50—60 irtot megkereshet. A nyomdaipar fejlődésének nagy hátrányára van a bélvegtörvóny. Ennek revíziója érdekében a kamara többször felszólalt, de szavát nem hallgatták meg. A sok bélyeg, a mit minden körlevélre, munkákra tenni kell, a forgalmat nem fogja emelni. Kendeseu üzemben levő stabil gőzgéppel biró gőzmalom volt Tolnamegyében 17, állandóan vagy csak időnként üzemben levő s locomobillal hajtott gőzmalom 7. Szeszfőzde volt megyénkben 877, melyek közül 852-ben törkölyt, 34-ben borseprőt dolgoztak fel; kisebb szeszgyár csak 3 volt. Sörfogyasztási adóból megyénkben 14489 frt folyt be. A kereskedelmi és iparoktatás terén örvendetes jelenség, hogy az írni és olvasni nem tudó tanonczok száma rohamosan apad. A kamara kerületében szorosan vett szakoktatást a korsós, fazekas és agyagiparra olyformán kellene kiterjeszteni, hogy oly helyeken, mint Mohács és Paks, a hol ezen iparágak erősen vannak képviselve, pl. minden 3—4-ik évben' állami vándor szaktanárok által 3—4 hónapra terjedő tanfolyamok tartatnának egy a tanonczok s egy a segédek és mesterek részére. Szintilyen tanfolyamok volnának rendezendők a szövő- iparosok részére Tolnán, Mohácson és Kaposvárott, valamint esetleg az orsz. selyemtenyésztési felügyelőség tolna-hidjai selvemfonódájában. Ez lenne a speciális ipari szakoktatásnak az adott viszonyok között a leghelyesebb kezdete. Szükség van olyan ipariskolára, melybe egy bizonyos megállapított qualificatio (pl. polg. iskola vagy- a középiskola 4 alsó osztályának sikeres elvégzése) alapján bárki vétetnék fel. Ennek czólja a növendékek intelligenciájának emelése, mi a gyakorlati ipari ügyesség elsajátításának is .legbiztosabb alapja. Női kereskedelmi tanfolyam létesült tavaly Pécsett és Kaposvárott. A m. kir. államvasutak Kaposvár állomásától Kónyi és Tamási községek érintésével Hidegkutig vezetendő helyi érdekű vasútvonalra az előmunkálati engedély egy évre megadatott. Ha a Szegzárd-baranyavári vasút kiépítése el- ejtetik, okvetlenül szükséges arról gondoskodni, hogy a sárbogárd-szegzárdi vonal legcélszerűbben Bonyhádnál a duna-drávai vasutig kiépíttessék. A paks-adony-szabolcs-fehérvári vonal kiépítése leg- közelebbre várható. A telefon terjedése évről-évre észlelhető. Tavaly a paks-faddi Dunávédgát-társulat Pakstól- Gerjenig épített telefont. A jogszolgáltatás következő statisztikát mutat: a szegzárdi kir, törvényszéknél: valtóper érkezett 983, előző évről maradt 12. Ebből elintéztetett sommás végzéssel 929, megszüntetéssel 2, érdemleges ítélettel 36, összesen 967; folyamatban maradt 28. Kereskedelmi per maradt 5, érkezett 15; ebből elintéztetett érdemleges Ítélettel 11, folyamatban maradt 9. Csödügy maradt 19, érkezett 23; ebből elintéztetett vagyoni felosztással 6, va- gyonhiány miatti megszüntetéssel 16, folyamatban maradt 20. Az 1891. év végéig bejegyezve volt 35 egyéni cég, 5 közkereseti társaság, 1 részvénytársaság. Tolnamegye területén lakó kereskedők száma 1623. A kamarai illeték alapját képező adóösszeg 149,569 frt (illetékkulcs 2%); akivetett kamarai illeték összege 2991 frt 38 kr. Végül közli a jelentés a költségvetést és a kamara tagjainak névsorát. A kamara kültagjai megyénkből: Angyal Ferenc és Bíck József (Bony- hád), Bún Gusztáv és László Károly (Paks), Eibach Mihály és Leicht Ferenc (Hőgyész), Leopold Sándor és Zsigmond Ferenc (Szegzárd), Keiner Adolf és Schell Lőrinc (Dombóvár). G. K. Adakozások a Szegzárdon létesítendő főgymnáziiimra. M ó d I y László ur ivón: Kristofek Béla 20 frt, Halmay István 20 frt, dr. Mittermayer Frigyes 10 frt, Nits István 10 frt. Szegzárd nagyközség elöljáróságának gyűjtése. Hau dinger Károly ur ivón : Hradek Ferenc 5 frt, Pernic József 20 frt, Angyal Alajos 10 frt, Bence Péter 50 frt, ifj. Lipovszky Adám 5 frt, Hölcl György 2 frt, Hidasy Mátyás 5 frt, özvegy Mózbachernó 5 frt, Kerner Endre 5 frt, Geisz Bálint 2 frt, özv. Babies Mihálynó 5 frt, Adler Ferenc 2 frt. Ferenc Gyula 40 frt, Szekeres Lajos 5 frt, Schwarc Keresztély 5 frt, Hradek Lajos 5 frt, Percei nővérek 10 frt, Dürnbacher Pálné 5 frt, özv. Ékes Gyuláné 5 frt, ifj. Csóry Ferenc 5 frt, Fa- lusy József 2 frt, Bulyáky János 5 frt, Mayer Antal tanító 10 frt, Vitt József 1 frt, Fischl Lajos 1 frt, Franek János 20 frt, Groszmann Mór 50 frt, özv. Jilk Lászlóné 5 frt, Vagner Károly 5 frt, 1892. április 24. — Ez összeesküvés 1 kiáltott fel — alig pár sort olvasva ; Miklós, az istenre kérlek, gondolj hű feleségedre és szeretett gyermekedre, a mi drága Bólácskánkra . .. — Meggondoltam mindent — mondám komolyan, nem lesz semmi baj; sőt ha az isten megsegít, még miniszter is lehet belőlem. Ez a beszéd vigasztalólag hatott reá és ő nyugodtan hallgatta további magyarázataimat. — Még ma el kell készítenem ezt a fontos államiratot — folytatám — mert ez képezi alapját a szervezkedésnek. Az idő elérkezett, hogy a cselekvés terére lépjünk. Nem lehet, nem szabad tűrnünk, hogy drága lengyel testvéreink még tovább is a zsarnokság bilincseit viseljék. Fel kell szabadítani Lengyelországot évszázados rabszolgaságából . . . Feleségem, kinek még mindig a miniszterségről mondott szavaim csengtek füleiben, helyes- lőleg intett és elragadtatva lelkesedésemtől, meleg kézszoritással fejezte ki hozzájárulását történeti fontosságú tervemhez. — Igen — folytatám — fontos politikai feladatra vállalkoztam és csak tőled függ, hogy sikeresen meg is oldjam. — Tőlem ?! Szólj kérlek, én szívesen teljesítek mindent, a mi tőlem telik. E szavak oly odaadásteljesen hangzottak, hogy egész bátran folytathattam. Elmondtam tehát egy lélekzettel, hogy egy politikai párt alakult községünkben, mely Lengyelország felszabadítását tűzte zászlajára és hogy engem készséggel választanak meg a párt vezéréül, ha nem akadályozna egy régi fogadalmam, mely szerint éjfél utánig ne maradjak ki egy este se hazulról. — Oh, ha csak ez az akadály, akkor bátran elvállalhatod a pártvezérséget — jegyző meg feleségem ; én készségesen megadom a felmentvónyt fogadalmad alól ; ne gondold, hogy a feleséged szűkkeblű asszony, a kinek a magasabb kötelességek iránt nincsen érzéke ... Szerettem volna hangosan kitörni örömömben e nem várt eredmény fölött és nem csekély megerőltetésembe került el nem árulni titkomat. Másnap első dolgom volt cimboráimnak hírül vinni feleségem felmentvényét, amit a jó fiuk már csak azért is örvendetes tudomásul vettek, mert ezentúl, ha nyereségben leszek, nem távozhatom többé a feleségemtől való félelem ürügye alatt. De másrészt a feleségem sem tett lakatot a szájára. Mindenekelőtt jónak látta anyósomnak elmondani a dolgot és aztán természetesen eldicsekedett vele összes barátnői előtt is, kik, miután a legmélyebb titoktartásra kötelezték magukat, azon melegében a nagy dobra verték úgy, hogy rövid idő alatt már a verebek is csiripolták, hogy milyen dicső szerepre vállalkoztam és hogy Lengyelország gyásznapjai immár meg vannak számlálva. Kaptam is üdvözlő táviratokat és bátorító leveleket minden oldalról halomszámra és minél jobban emelkedtem a hir szárnyain, annál nagyobb lett politikai tekintélyem ; mig végre azon vettem észre magamat, hogy komoly tényező lettem a kerületi politikában és hogy az eddigi képviselő renoméja végkép elenyészett az én dicsőségem verőfénye előtt. A legközelebbi képviselőválasztásoknál a régi jelölt már szóba se került többé. En voltam az a gondviselésszerü férfiú, kit a kerület ellenzékének Lengyelországról táplált ősi almainak megvalósítására legilletékesebbnek tartottak és a választás napján csak egy név díszelgett a zászlókon, csak egy nó\ keltett határtalan lelkesedést: Paróka János! Meg is választottak egyhangúlag, mert ellenfelem kénytelen volt visszalépni. Szegény nem tudta, hogy Lengyelország felszabadítása csak mese volt feleségem félrevezetésére, a ki sohase engedte volna, hogy más okból házon kívül töltsem az éjszakákat! Paróka János. A
