Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-10 / 2. szám
II. évfolyam. 2. szám. Szegzárd, 1892. január 10. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egy é»re . . 6 frt -* kr. Fél évre . . . 3 _ Negyedévre . I ,, 50 ’’ Egy szám .... 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KÖKNÉL. Főmunkatárs : BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az’előfize- tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A kölesdi mandátum. —Ik. Tolnavárinegye választó közönségérjek figyelnie a legintenzívebb erővel a köleseii kerületben megejtendő .képviselőválasztás felé irányul. Nem mintha a szabadelvű párt szempontjából a többi öt kerületben a szabadelvű pártnak posiciója nem volna fontos és a mérkőzés nagyérdekü és nagyarányú, hanem úgy általános politikai, mint párt tekintetekből a külesdi választás tekinthető a legfontosabbnak. A bonyhádi, szakcsi és paksi kerületekben Perczel, Kämmerer és Szeniczey újbóli megválasztatása bizonyosnak tekinthető, mig a kölesdi kerület abból a szempontból válik kiváló jelentőségűvé, mivel azt, jóllehet a központi és pincehelyi kerületben is heves küzdelem várható,' minden valószínűség szerint vissza fogjuk hódítani a szabadelvű párt részére. Vissza fogjuk hódítani Vizsolyi Gusztáv kerületét a szabadelvű ‘pártnak, annak a pártnak, a mely oly lelkes hívekkel, az értelmi és vagyoni előkelőség nagy többségével rendelkezik e kerületben. A győzelemnek egyik lényeges föltétele és a siker reményének legbizonyosabb záloga máris biztosítva van az által, hogy e kerület választóinak bizalma a szabadelvű párti jelöltségre nézve egy oly kiváló férfiú felé fordult, a ki minden tekintetben méltó és hivatva van arra, hogy Vizsolyi Gusztávtól az örökséget átvegye. E férfiú Busbach Péter. Üdvözöljük a kölesdi szabadelvű pártot, hogy ily kitűnő férfiú nevével disziti zászlaját, mely alatt lelkesedéssel fognak tömörülni a szabadelvű párt hivei és e fényes névvel fényes győzelemre viszik e zászlót.- Nem a születés előkelősége, nem a vagyon kiváltsága, nem összeköttetések vagy egyéb véletlen szerencse emelte Busbach Pétert ama díszes polcra, a melyet jelenleg elfoglal, hanem saját ereje, tehetsége, tettei és érdemeivel küzdötte fel magát a szegény, németajkú gyönki szülőknek gyermeké, a fővárosi társadalom és a politikai világ egyik előkelő alakjává és kiváló tényezőjévé. Busbach Péter Tolnavármegyének szülötte és ha a viszonyok rendelkezése foly- tán el is származott tőlünk, a mi szükebb hazánkból, Tolnavármegyéből, mi mindenkor büszkeséggel vallottak öt megyénk fiának és most elérkezett az idő, hogy őt teljesen visszareklamá'juk magunknak. Busbach Péter s^oJoíett Gyünkön, gyermekéveit szülővárosában, iskoláit is részben Gyönkön, részben Nagy-Kőrösön, végül pedig a budapesti egyetemen végezte. Szegény szülők gyermeke, ki minden anyagi segély nélkül, saját munkásságával tartotta fenn magát, sőt még-a tanulmányai folytatásához szükséges anyagi eszközöket is önmaga szerezte meg. 1848-ban, mint önkénytes belépett a 8-ik honvéd-zászlóaljhoz, mint közember kezdte és a forradalom végéig saját érdemei folytán — kinek protekciójára is számíthat. egy ismeretlen, 16 éves, iskolai tanulmányai folytán idegen helyre került ifjú — századosi rangra vitte fel. 1856-ban a jogtudor! oklevelet nyerte el és 1857-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Mint önálló ügyvéd Budapesten telepedett le és a főváros polgárai Közölt csakhamar oly népszerűségre tett szert, hogy az alkotmány visszaállítása után a főváros bizottsági tagjai közé választották meg. Hogy ezen előkelő testület kebelében minő jelentőségre küzdötte fel magát, bizonyítja az a körülmény, hogy midőn a főváros három részének egyesítését a törvényhozás elrendelte, Busbach már azon bizottságba is megválasztatott, melynek hivatása volt a törvény végrehajtását keresztülvinni, szabályrendeletek alkotása, hivatalok szervezése stb. tárgyában javaslatokat tenni. Ez idő óta folyton tevékeny tagja a főváros hatósági bizottságának. Az 1876-tól 1879. tartó, mindenki előtt ismeretes municipális küzdelem alatt egyik vezértagja volt a fővárosi képviseletnek. A főváros VI-ik választó kerülete 1881- ben országos képviselővé választotta és e kerületet választóinak mindannyiszor impozáns módon nyilvánuló bizalmából három cikluson át képviselte, tehát e kerület 1881. 1884. és 1887-ben ismételve reábizta mandátumát, mely elől most önkényt lépett vissza. A képviselőházban a szabadelvű párt sorában foglalt helyet és tiszta jelleménél, TÁRCZA. —— Szivárvány c fi. I. Almomban eljött hozzám újra, A halvány arcú szép leány, S a tavaszéjnek édes búja, Ragyogása borult reám. Odaült halkan mjoszolyámra, S zokogni kezdett csendesen, S hogy könnyek gyűltek szenipálamra, Lefogta mind a két szemem. S érzem, mint folg a könnyek árja, Vissza oda, honnan fakadt, S mig csendesen visszaszioárga, A lány is el Unt azalatt. II. Ha tudnék hinni, s bizalmam Visszatérne újra, Lelkem minden erejével Te hozzád fordulna. Hitelt adnék szavaidnak, Ajkad mosolyának, s a lehulló rezgő könnynek, Hely szemedből árad. Mindent — mindent elhinnék én, Te szép, kedves gyermek, Azt is, hogy te szeretsz engem, — S hogy én is szeretlek. III. A múltaknak sirhalmához Emlékezni járok, S fölidézem a magányos, Elfeledt világot. Ott a csendes sirhalmokon Hefelejtsek nyílnak, A kársakon madárdal zeng S terjed édes illat. Oly nyugalmas, szelíd minden, A távolból nézve, A bús hangok beolvadtak, Mind a messzeségbe . . . Csak egyedül éri maradtam E hangokból el még, S maholnap tán én se leszek, Egyéb mint csak emlék. tyesszcf Siázcfy. j£l min könnyű segíteni! — A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — Hiszen meglenni csak megvolnék s nem is zúgolódásképeu mondom — monologizált jó Ka- mutyi Jónás, mielőtt jobb oldalára dűlt volna, hogy álomra hajtsa kopaszodó fejét — nem is lehet panaszom sorsom ellen, mert meg van ami kell, de tudja Isten hogy-hogy nem : olyan egyhangú, majd úgy mondanám unalmas az életem. A feleségein — e közben sanda pillantást vetett mellette szundikáló ólete-párjára — derék jó asszony, de... de mindig az a százszor hallott. „Hozott Isten Jónáskám. Nem fáj a fejed? Nem mérgelődtél a hivatalban? Mit csinál ennek meg annak a felesége, meg a gyermeke, meg az ángya? A főnöködnek jó kedve volt stb. stb.?!“ Azulá'i azok a megszokott ételek 1 Hiszen szó sincs róla, remekül főz s hála Istennek a gyomrom is l.irja — de... de mindig előre tudom az étlapot. Hétfőn köménymagos leves, köritett marhahús és káposztás koczka. Kedden májgombóczleves, borjú pecsenye és tejbemetélt. Szerdán . . . . s igy tovább. Semmi tere sincsen a képzeletnek 1 Már azt is tudom, hogy mikor és miben lehet változatosság. Vagy szerdán van kapor és akkor szombaton van a paradicsom mártás, vagy pedig szerdán volt a paradicsom és szombaton jő az elmaradhatatlan kapormártás. Tizenöt esztendő óta
