Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-10 / 2. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1892. január 10. kiváló tehetségénél és nagy műveltségénél fogva nemcsak a szabadelvű párt részesítette folytonos elismerésben, hanem az ösz- szes pártok tisztelete vette őt körül. Busbach a leghevesebb parlamenti küzdelmekben mindenkor hatásosan vett részt és ezáltal a képviselőhöz legt ehintélyesehb tagjai közé tartozott. A képviselőház pénzügyi bizottságának tagja, az első bíráló bizottságnak pedig elnöke volt. Az országgyűlésen a fővárosi és polgári érdekeket kiválóan képviselte, az ipar, kereskedelem, közgazdaság és minden e szakokba vágó kérdések tárgyalásánál élénk részt vett ; felszólalásaival azonkívül igazán szabadelvű gondolkozásának nem egyszer adta tanujelét. Az igazságügyi tárcának költségvetését tizenegy éven át ö képviselte a pénzügyi bizottság megbízásából a képviselőhöz tárgya- • lásai alatt. Irodalmi munkásságot is fejt ki és több fővárosi politikai napilapnak, valamint jogi szaklapoknak rendes munkatársa. De nemcsak a politikai téren, hanem a fövárQs társadalmi életében is igen előkelő állást foglal el. Számos egyesületnek és társulatnak tagja, úgy a nemzeti kaszinónak, a VI. és VII. kér. polgári kaszinónak stb., a fővárosi első városligeti korcsolya-egyletnek pedig elnöke és mint ilyen a díszes városligeti korcsolya-csarnok létesítésének egyik főtényezője volt. Kedden lesz Kölesden a szabadelvű párt értekezlete és tudomásunk szerint a kölesdi kerület intelligenciájának egybehangzó kívánsága szerint Busbach Péter . lesz a szabadelvű párt jelöltjéül kikiáltva. A mily megtisztelő leerni Búsbachra nézve, ha az a kerület, melyben született, méltányolva az ő elért sikereit, az ő egyéniségének súlyát, az ő politikai állását és befolyását, őt képviselőjéül megválasztja, ép oly megtisztelő és örvendetes leend a kölesdi kerületre nézve, ha bizalmával ily S azután az a hivatal! Az a — majd mit mondok -- szárazmalom. Hiszen igaz, hogy elég jól fizet s kettecskén csak megélünk utána. De mindennap ugyanaz a régi nóta! Ugyanazon utón, ugyanazon boltok előtt, ugyanazon emberekkel találkozva odabagtatni ! Ugyanazon szegre akasztani kabátomat, ugyanazokról az ügyekről ugyanazonkópü s viseletű felekkel értekezni, közbe-közbe ugyanazokat a régi rossz adomákat meghallgatni, ugyanolyan köznapi hangulatban távozni s otthon ugyanaz a . . . elölről kezdhetném. Hiszen nem kívánok már gyereket, mert vé- necskék vagyunk már ahhoz, se kincset — azt se tudnám mire, — se rangot, mert jól alszom igy is, de csak az a régi ne volna o'yan régi! Kamutyi Jónás barátunk, gondoltainak e szövedékéhez jutva idején valónak találta mind sö- tétebb andalgásának véget vetni — s a következő pillanatban hortyogott, mint a hogy csak az igazságosak és egészségesek hortyoghatnak. De meghallgatta az ő magánbeszédét az a bizonyos angyal, mely az emberek gondolatát megfigyelni és vágyait leljesiteui szokta. < „Ha csak annyiban áll a te bajod — szólott az angyal mosolyogva Jónáshoz — ezen könnyen segíthetek. A többiek tudj' az ég mi mindennel nem zaklatnak. Előléptetés, főnyeremény, ha nincs gyerek: gyerekáldással, ha van: meddőséggel. Az férfiút tüntet ki, ha a mandátumot ily kipróbált hazafinak kezébe teszi le. Azért kitartást kivártunk kölesdi elvtársainknak a küzdelemben, legyenek lelkes harcosai a szabadelvű párt ügyének, legyenek buzgó részesei annak a fontos nemzeti érdekű missziónak, melynek teljesítése a szabadelvű pártra hazánkban vár, legyenek erősek az erős harcban, hogy Övéké legyen a győzelem és a dicsőség! Választások előtt. Az uj esztendő Magyarország ezer éves történetében fontos eseményeket, nevezetes mozzanatokat van hivatva föltüntetni. Uj időszak közeledik politikai életünkben, mely próbaköve lesz a nemzet kultúra is érettségének, bizonyságául fog szolgálni a nemzet komoly elhatározásának, hogy az alkotmányos alapon megerősödött, virágzásnak indult országot az eddigi szilárdnak bizonyult bázison tovább fejleszteni és a jövő ezredévre is fentartani kívánja. A 67-es alap azon erős fundamentum, mely a nemzetfentartás nagy munkájára képesíti e sokat szenvedett országot, s melyen föl lehet építeni szilárdan, biztosan a jövő ezredév viharral dacoló Hungáriáját! Ennek az alapnak a megerősítése áll ismét előttünk a közelgő választások alkalmával ! A magyar nemzetnek újra tanúságot kell tennie arról, hogy az európai civilizált államok sora,ban öntudatos fővel, erős akarattal és a viszonyok helyes mérlegelésével méltó helyet óhajt magának kivívni, s érdemessé akarja és tudja tenni magát ama szerepre, melyet az európai népek világkoncertjében eddigi dicső múltja révén magának kivívnia sikerült. Az uj esztendő uj aera küszöbére vitte nemzetünket, melynek leg méltóbb beköszöntőjéül szolgál felséges királyunknak csak imént elhangzott trónbeszéde. Alkotmányos életünknek eme nagyfon- tosságu és fölemelő hatású nyilvánulása kell, hogy viszhangra találjon a higgadt, komoly gondolkodású hazafiakban, kik önzetlen jóakarattal munkálkodnak a nemzet erejének megszilárdításán s legjobb tehetségükkel és hivatásukkal törekesznek arra, hogy a honpolgárok felvilágosítása folytán az ellentétek kiegyenlítése által a nemzetfejlödés és erősödés útját egyengessék. tr A királyi trónbeszéd, melylyel 0 Felsége a múlt országgyűlés ülésszakát berekesztette, a legjobb akarattal s a megelégedés hangján mutatott amaz üdvös eredményekre, melyeket az ország közvéleménye által szabadon választott alkotmányos többség, a szabadelvű párt, a, múlt ülésszik alatt is képes volt a haza javára megvalósítani ! A pénzügyi egyensúly helyreállításának sisifusi munkája, a hadsereg és honvédség nagyobb mérvű kifejlesztése, a köz- gazdasági téren elért nagyszabású eredmények', helyes forgalmi politikánk megerősödése és kifejlesztése, kulturális előha,hidasunk. igazságügyünk fokozatos fejlesztése és javítása, —mind oly elvitázhatian tények és valóságok, melyek előtt a legrosszabb akaratnak is erőtlenül kell eltörpülnie, mert a siker ereje és hatalma összetör minden álokoskodást és hiába való gáncsoskodást, mely az üdvös eszmék ás terveknek minden áron útját akarja ál lan i! A nemzet szabad választási jogán alapuló alkotmányos többség, a szabadelvű párt, melyet a honpolgárok bizalma a törvényhozás termeiben a nemzet ügyeit vezető vezérszerepre juttatott, — a. múlt ülésszak alatta nemzet javára szolgáló valóban üdvös munkát végezett! Ezért fejezte ki megelégedését a-korona is a nemzet választottjai előtt irántuk és működésük iránt, mely az ország érdekeivel azonos, a trón és haza megszilárdításának erős eszközéül szo'gál. S éppen ezért kifejezte ama reményét is, hogy „bizalommal és megnyugvással tekint a jövőbe, mert mind a létező jogállapotok fentartásá- ban, mind az ország anyagi és kulturális fejlesztésében mindig biztosan számíthatott a nemzet buzgó közreműködésére!“ Eme atyai szavak hatása alatt van hivatva tehát a nemzet ismét bizonyságot tenni arról, hogy az eddigi üdvösnek, áldásosnak bizonyult utón óhajt, maradni, s a békés fejlődés és gyarapodás mesgyéjén tovább haladni! A közelgő választások tehát ismét alkalmat fognak nyújtani arra, hogy a nemzet a szabadelvű párt mellett impozáns többséggel nyilatkozhassék, mint olyan párt mellett, mely Magyarország jelen és jövő helyzetében egyedül képes és hivatott arra, hogy minden rázkódtatások és veszélyek nélkül, a békés tovább fejlődés úján vezesse az ország csorbit- hatlan, szilárd fenállását a jÖVÖ ezredik évben is! Szükségesnek látjuk tehát ezúttal a választási küzdelmek küszöbén felhívni komoly egyik azt instáfia, hogy rendjelet dugjak gomblyukába, a másik, hogy az anyósának lakatot tegyek szájára (oh ha olyan lakatom volna!) stb.“ „Te semmit sepi kérsz mindebből. Meg vagy elégedve mindennel, a mid van. Csak azon evődül, hogy megszoktál mindent. Ezért megérdemlőd, hogy pártodat fogjam és szerény kívánságodat teljesítsem !“ Ezzel a jós angyal elővett szárnya alól egy üvegcsét s egy párszor Kamutyi szeme, füle, orra fölé lebegtette. Azután fogta magát és jókedvűen ehvpült. „Asszony! — kiállá Kamutyi, alig hogy kidörzsölte az álmot szeméből —■ oly gyönyörűét álmodtam, mint még sohasem. Az igaz, hogy megint valami rablóhistória volt, de mégis oly szép, oly vidám, egészen más, mint az eddigiek. Olyan tisztán, olyan elevenen láttam őket s olyan tűzzel rúgtam neki a vezérüknek! De mit látok? Olyan szép vagy már ma feleség!“ Ekközben természetesen nem mulasztotta el össze-vissza csókolni az ő jobbik felét. Aztán oly olvadóan csettentette nyelvét, hogy az asszonyka egészen belépiruit. A vígan elköltött reggeli után — pedig megint csak fügés kávé volt vizes kiflivel — Kamutyi örömmel sietett hivatalába. Az út olyan újnak tetszett neki, mintha először látta volna. Csak most vette észre, milyen cifrák a házak homlokzatai. Milyen gazdagok és tarkák a kirakatok. Azok a százszor látott varróleányok is milyen kedvesek és csinosak voltak! Még a kövér hentesnek pufók ábrázatjából is újra ragyogott a régi barátságosság s még az „is, is, is“ nótájában, melyet az ismerős inas fütyölt, mintha uj dallamot fedezett volna fék Hát még a hivatalban. Oly derülten lépeit be, mint mikor kinevezték. A régi arezok, de mindegyikben volt va'ami megkapó, mint mikor először ismerte meg őket. A tárgyalt ügyekben is újra megtalálta a régi érdeket. A felek modorában is volt valami szórakoztató zamat. A kopott ólczebet is, mintha most hallotta volna először: egészen beleizzadt a nagy kaczugásba. Kamutyi testét ós lelkét kéjes zsibongás futotta út. „Hej be tánezra jár a lábam!“ kiáltá hazamenet. Igazság! mi is lesz ma ebédre? kérdó vígan. Ma szombat van, ergo — miután szerdán nem volt — hát kapormártás. Hála Isten olyan régen kívánom már. S Kamutyi Jónás barátunk boldog szívvel mártotta bele kenyérszeletjeit. Pedig ezen a héten másodszor jár a kapor, mert az asszonyka ez egyszer —- kivételképen — vagy csak változatosság okáért elfelejtette, kogy szerdán is kaprot adott az asztalra. Lenkei Henrik.
