Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-15 / 7. szám
Szegzárd, 1891. 7. szám. Vasárnap, február 15. Előfizetési ár: Egy érre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 _ n n Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . |2 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetősek és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíts <tnak. Dunántúli közművelődési egyesület. —lk. Az állami feladatok megvalósítása körül a társadalomnak az állammal karöltve kell járnia. Közös érdek kívánja, hogy állam és társadalom együtt haladjanak mindenkor, valahányszor közczélok szolgálatáról van szó. Csak ezen két hatalmi tényező össz- hangzatos együttműködése és közrehatása mellett lehet valódi sikereket elérni és biztosítani. De valamint vannak feladatok, melyeknek kitűzése és érvényesítése egyedül az állam hatáskörébe tartozik, jóllehet társadalmi érdekeket és ezélokat is képviselnek, úgy viszont vannak igen fontos feladatok, a melyeket megoldani, értök síkra szállani, a társadalomnak kizárólagos kötelessége, habár ezek jelentőségük és hasznuknál fogva, az államra is nagy ban kihatnak. A Dunántúl magyar társadalmára szintén ily fontos szerep és feladat vár, a Dunántúli közművelődési egylet megalapítása által. A most megalakult Dunántúli közművelődési egyesület ezélját fejtegetni és jelentőségét bizonyítani fölösleges. A ki magyar földön lakik, az legyen magyar. Nemzetünk előrehaladása a magyarság fejlődésétől és tévesztésétől függ. „Nyelvében él a nemzet!“ Örök igazságot hirdet e néhány szó. Nemzeti műveltségünk alapját, nemzeti jólétünk föltételét a magyar nyelv uralma képezi. A magyar faj és a magyar nyelv van egyedül hivatva hatalmas, virágzó, egységes nemzettestté összeforrasztani azokat, kik a szép magyar földet lakják. A Kárpátoktól egész az Adriáig hangozzék a zengzetes magyar szó, hogy hirdesse a magyarság erejét és dicsőségét. És a ki magyar és hazafi, és ezt nemcsak szóval hangoztatja, hanem tettekkel bizonyítani is törekszik, a ki fel tudja fogni a magyarság hivatását és tud lelkesülni, ha nagy és dicső nemzeti jövőnkről van szólsz sietni fog a Dunántúli közművelődési egyesület oltárára, melyet a hazafiság és emberszeretet emelt, áldozni. A Dunántúl nemzetiségi viszonyai és néhány vármegyében nagy mértékben történő kivándorlások, úgyszintén a népnevelésnek számos helyen sanyarú helyzetben levő ügye föltétlenül igazolják a Dunántúli közművelődési egyesület létezésének szükségességét és sürgősen követelik, hogy az egyesület — mint a magyarosodás és köz- műveltség egyik kiváló tényezője és ezen szomorú állapotok hivatott orvoslója — áldásos működését minél előbb és minél hatályosabb eszközökkel megkezdhesse. Ennek pedig föltétele, hogy ezt a szépen és bölcsen megalapított egyesületet pártoljuk, anyagi hozzájárulásunkkal, teljes erővel felkaroljuk. A D. K. E. érdekében Tolnavármegye közönségéhez emeljük szavunkat. Az a nemes ügy, melyre a figyelmet, jóakaratot és támogatást felhívjuk, megérdemli, hogy szavunk ne hangozzék el hiába, hanem, hogy az eyármegye művelt közönségénél, a mely minden szép és nemes eszme iránt fogékonysággal bír, termő talajra találjon. És ha a Dunántúli közművelődési egyesület szerepe és működése Tolnavármegye lakosságát és érdekeit nem is érinti oly közvetetlenül és abban a mértékben, mint a Dunántúl egyéb részeit — például a SoTÁRCZA. Csöndes éjben, néma éjszakában Fürteimet simogatják lágyan, Föltekintek fájón, megtörötten, Drága anyám őrködik fölöttem. „Arczod úgy ég, úgy tüzel az ajkad, Úgy megesik szivem-lelkem rajtad, Boldogtalan, szegény beteg gyermek Most tudom csak mennyire szeretlek“ S csókesö hull izzó homlokomra Balzsamával enyhet harmatozva, Hogy e fonnyadt, lázban égő arezon Üde rózsa s kikelet fakadjon. El elsuttog biztalgató ajka Nagy fájdalmam, mintha alább hagyna, Fenyves illat s napsugarat érzek S dal madara rakja már a fészket. Régi, régi, múlt időkbe szállók Körülvesznek tarkaképek, álmok, Vágyva rezdiil meg a lantom húrja, S elkezdi a régi nótát újra. És dalolok zengek úgy mint régen, Mint szivemnek első ihletében, Fiizöm a dalt égyro, szakadatlan, Folytatom ott, a hol félbehagytam. S igy hálok meg dallal a szivemben, Végutamon dal kisér el engem, S ha telkemmel csöndes révbe érek, Vége szakad e bús költeménynek . . . Vesszél Károly. Az asszony, mindig asszony. Elbeszélés. Irta: Kálmán Dezső. — A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — Y. Nincs e világon o’yan szép, olyan tündóries, olyan bűvös-bájos, olyan elragadó, szemkápráztató jelenség, mint a minő egy szép asszony, — este, — egy es-egyedül. A paradicsom valóságos Évája, — Ádám nélkül..........Szivében Adám képe ól; ne m látja, de szemei mosolya, keble dobbanása a távol levő alak után vágyódik, eped. A biztos tudat, hogy egyedül van, arczára varázsolja mindazt, a mit szivében érez. Az eltűnt órák emlékei fény és árnyképekben tükröződnek vissza a bájos arezon, könyben, mosolyban, gúnyban, sóhajban. — Megfejte.t talány ilyenkor az asszony! Csakhogy ritka halandó az, a ki ilyenkor megfigyelheti. Elemér gróf ilyen ritka halandó volt. Mr. Adamsnak köszönhette. A bűvös megfigyelő terem üvegfala káprázatos képeket varázsol a gróf szemei elé . . . . * * * ..........Miss Evelin végig dől a dagadó kerev eten ; kibontott szőke fürtéi körül hullámozzák alabástrom nyakát...............Kék szemeiből csendesen permeteznek le a bánat harmatgyöngyei hó fehér kacséit hullámzó keblére szorítja, bíbor ajkai lázban remegnek .....-- Oh Eobertson, Bobertson! Én drágám, én mindenem I Nem ismered te a női szivet .... Hiszen én csak próbára akartalak tenni, — és te engem boldogtalanná tettél! Megsiratlak, de nem feledlek! Nevermore! Soha, soha, sohasem!.......... é $ * ............Susanne egy czigarettát sodor. Rágyújt, s aztán bánatosan járkál fel és alá a neszfogó szőnyegen. — Bolond voltál Felix, bolond! De én is az voltam! Miért is nem húztad fel azt az átkozott fehér keztyüt! De hát mire való is az a keztyü ! Ki volt az a bolond, aki kitalálta ? . . . Engem egy pár fehér keztyü tett boldogtalanná! Oh Felix Felix! miért nem volt neked több eszed, mint nekem. Meghalok érted! Egy pár keztyü miatt! A mi pedig tán hamisitott glace volt — Fidonc! .... Susanna hó fehér ágyának dagadó párnáira dől s omló könnyei beharmatozzák vánkosát. * $ $ ..........Lucia kibontott hajjal járkál szobájában. Sötét fürtéi észvesztő imbolygással lebegnek telt idomai körül, a melyekre csak egy lenge csalánszövet simul............ Le térdel egy Mária-kép előtt. — Oh Madonna, Madonna könyörülj rajtam! Égek .... lángolok .... elhamvadok ..." Madonna könyörülj rajtam ! Azután indulatosan felugrik. Egy csomó arczkópet vesz elő.
