Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-25 / 52. szám
14., * TOLNAVÁRMEGYE. flfiklős. Van rá jogom, — óh több is, mint hivém, Mert* én vagyok — az áldozat fia! Radványlné. Oh hagyd, óh hagyd a maltat eltemetve S ítéld meg józanul, hogy mit tehessek.' Egymásnak szánva e két gyermeket, Egymás felé tereltem lelkűket , ’ S György annyi szenvédólylyel függ e lányon, Oh én tudom, — de tudja Ella is, hogy Megsemmisülne a szerelme nélkül. E szenvedély már el nem oltható. Ha ezt kitéped — szivét is 'kitépted ! A te szerelmed igy nem érhetett meg, — Akarnod kell — és már legyőzted azt. Óh hát ne kívánd, hogy Györgyöt — megöljem! Miklós. Osztó igazság ! — Óh lásd jm először Fordultam a szivedhez, mint fiad S te mostan is csak — György javára gondolsz 1 Az égre ! Most meg fogsz hallgatni engem 1 Nézd, a leány kezedbe adja sorsát S György ifjabb mint én s bárhogyan szeressen, Enyémhez mérve, minden szenvedélye Csak gyermek ábránd, múló semmiség. Csak pásztortüz — egy erdő lángja mellett ! Radványiné. Ne hidd, ne hidd ! Miklós. De volna bármikép, — Az élet neki annyi jót adott, Mig nékem csak keservet — általad. Osztálya gazdag, én — koldus vagyok. . Oly mostohán nem bánhatsz most velem, Hogy megtagadd azt, a miért — könyörgök! Radványiné. Óh jaj nekem! .'Jlklós. I S ha tudsz érezni vélem, • Érezned kell az óriás erőt, • A mely e lányhoz fűzte éltemet. Gondold meg, óh — hogy második fiad Te mindég sziveden melengeted, — Nevelted és az édes anyja voltál, — Nekem soha! Nos — lásd most az lehetsz S módodban áll a múltat helyrehozni. Hogyan? De hát te — még habozni tudsz ?! Vigyázz, a lelked üdve forg a kockán, — És jaj — anyám — ha most vesztemre hagynál. Óh azt soha le nem vezeblenéd! Radványiné. Óh boszuálló isten ott az égben ! — Ella. György. Miklós. György. Miklós. Radványiné. Miklós. Miklós Melyik legyen hát áldozat közülök!? (Megragadja kezét.) Atyám imádott egykor óh anya S te elhagyád — s Radványi nője lettél, S apám, — a mig élt — óh te nem tudod — Élőhalottként járta e. vadont. Esküdt uradnak lelkét összetörted És kéjben éltél — másnak oldalán! Óh nézd anyám —>az elhagyott fiad kér !. — Nézd a halott most rank alátekint. Békátsd ki a megbántott szellemét S ne hagyd, hogy éri is úgy a mint apám, Saját hevemben igy pusztuljak el — Ismét miattad s egy Radványiért ! 12. Jelenet. •Előbbiek. György. Ella. Radványiné. Ella. Radványiné. György. (Az utolsó szóra kilépett s felfogja a szinte el- alélt Radványinét. Ella középre kerül.) Anyám ! Radványiné. Óh mily gyötrelmes óra ez! (Egy székre hanyatlik.) György. (Miklóshoz.) Egy szót meg — és az egyikünk halott! Hangos szavadra megmozdult e kard És istenemre boszut áll anyámért, Ha még egy bántó szóval illeted ! Miklós. Hagyd a hüvelyben, kardodat, fiú, — Az gyönge rá, hogy — engem megsebezzen. György. Tisztább acél, mint milyent érdemelsz I két éle is van, — mert anyámmal együtt Mátkámat is megvédi, hogyha kell! Ne igy — ne igy fiam ! (Maga elé ) Óh jaj nekem ! (Kétféléi fogva Györgyöt és Ellát.) Ti, örvény szóién bolygó gyermekek — Óh jertek, jertek — támogassatok! (Miklós felé) Te szörnyű árt, te bűnt kívánsz fiú — A múltat én igy meg nem válthatom ! György. (Hevesen.) A múltért nem szorulsz bocsánatára. S túlzott a jóság, mely felé tereli Es oly főlényt eltűrni nem fogok. Mely becsmérelve szól '— az én anyámról ! A múltat én ismerem s tudom: Az atyja égy kor téged kényszeritett, Mint ő most — Ellát kénysíel itené! Ez már az ismert — Keresztúry mód! Hogy mondtad ezt?.! Óh csendesedjetek ! Apáitok megrögzött gyiilöletje Választott tőled annyi évig el S ha az most folytatódnék köztetek, Izekre szaggatnátok a szivem ! György. Ne küzdj anyám a, sors haragja ellen, Mely újra tört ki két fiad között S vigyázz — ez átöröklött gyűlölettel Miklós. Radványiné. (átfogva Ellát) Ne szálljon át e lányra szenvedésed! Nos Ella szólj ! — Lásd én (eloldalak — Válassz közöttünk a szived szerint S ha egyikünknek veszni kell teérted, Dönts hát magad ! — (Radván/iné keblén) Óh öljetek meg engem !] Gondold meg Ella — lásd. ö is szeret, hisz Nem nézve, hogy a más arája vagy, Téged kíván — megtorlás eszközéül! Az alku kész — egy1 leiki kényszer utján — S szerelmed volna a — bocsánat ára! (nagy indulattal) Radványi György ! Jobban vigyázz szavadra! Radványi György helyt áll minden szaváért! A szent keresztre! (az asztalról, mely előtt a túloldalon áll, egy tőrt ragadva fel. Ella felsikoltva ■ Radváuyinéval együtt közbelép.) Égi irgalom! (szünet.) (szünet után legyőzve indulatját, maga elé, mia- lat szeme rátapad a tőrre.) Csak egy döfés van, mely. itt orvosolhat .. Ha ezt a tőrt magamba mártanám . . . (Kívülről gyorsan fokozódó zaj hallik, majd Bodó hangja. A színpadon levők némán figyelnek. Ella folyton szemmel tartja Miklóst) 13. .Jelenet, Előbbiek. Bodó, kit nyomban követ Klára. Majd Pető s később Szerafin egy egyenruhás szolga és • Vazul által kisérve. Bodó. (kívül, hangja több érthetetlen hang közül kiválik.) Oszoljatok szét mind a négy irányba S jól őrizzétek e vadásztanyát! (belépve Miklóshoz fordnl.) Uram, Önt jöttem óva inteni. Hogy ezt a házat el ne hagyja ma | ' Radványiné. (reszketve) Mi az Bodó ? Bodó. Kitört a förgeteg. . Egy fegyveres csapattal Simeon (Miklós félé) Az Ön nevében rárontott a népre, Mely meglepetve és eszét veszítve, Vért sem kiméit az esztelen tusában A nép jogos haragja féktelen. S őrjöngenek embertelen dühökben! Mit tett uram!? — Irtózat nézni őket! Csak alkalom kell s gyilkos lenne mind! Megbontott ésszel tombol Jáncza köztük, Egy puskaagy sebet vert a fején S vérrel borított arccal esküszik, Hogy Önnek ez utolsó napja volt! Radványiné. Mindenható ! * Pető. (gyorsan jő, Miklóshoz) Uram,- önért jövök — Miklós. Jól van Pető. A vész kedves nekem! (Györgyhöz) Állj hát bérenceidnek élire, Hisz ugy lehet, hogy téged vár a nép ! — Villogtasd ott a kardod ellenem,,,^ Tekints ide, — én — igy vetem meg azt! (A tőrt, melyet eddig görcsösen kezében tartott, eldobja.) Kövess Pető ! (indul) (elébe áll) Az égre ! Nem bocsájtom ! (szintúgy) Fiam, fiam ! Csak möst urald magad! Uram már alkonyul — Bocsássatok. (Pető a küszöbre, Miklós középre jut.) (Mohón, mintegy közbenjárását kérve Györgyhöz, mialatt hozzásimul.) György ! György! Az isten szent szerelméért! Öleld szivedre — Nem vádollak én — — Radványiék neveltje vagy leány, Egy ,— KeTesztury hasztalan szeret I — Lehetnék most előtted, óh anya, Villámló ostör egy halott kezében, Mely egy csapásra rád riasztaná A Jélekismeretnek szörnyeit — Nem bántalak — élj boldogul — ha tudsz ! A szived tőlem újra megtagadtad, Hogy második fiadnak add egészen S e népet, mely orozva ölte meg ' Apámat és most életemre tör, Csak megelőzted újra most, mikor A fiad is megölted — óh anya ! (gyorsan el. Pető követi.) Radványiné. (Aléltan.) Óh jaj nekem! György. (Támogatja.) Anyám ! Bodó. Menybóli jóság ! Ella. Halálba megy! — Györgyi Én'szerettelek’ De ha kivánod, hogy arád maradjak. Ugy menj utána, menj és mentse meg őt! (Szera-fin sebtén lép be s a nélkül, hngy helyzete zavarná Radványi mellé kerül. Szolgák a háttérben.) Radványiné. Maradj fiam — hisz minden vész között Legfőbb veszély, ha ketten összetűztök ! — — Óh istenem ! (A kerevetre rp.k'ad, Szerafin gondozza.) Györny. (Eléje térdel.) Anyám, szegény anyáin ! Ella. . (Egy esipkekendőt magára rántva.) Ah itt, habozni percig sem szabad ! Maradj tehát, majd ón mentem meg őt ! (Gyorsan el középen.) Ella. Radványiné. Bodó. Miklós. Ella. Miklós. Klára. Jer, jer, kövessük gyorsan, óh atyám! (Klára, Bodó el Ella után.) György. (Felugrott s mintegy megbénulva néz a szélesre nyílt ajtó felé, a melyen át esti tájkép nyílik az erdős messzeségbe.) Utána ment---------itt hagy megszégyenítve — Szerafin . Kegyelmes asszonyom, óh kegyelmes asszony! (Gondozza.)György. Anyám, anyám ! Egyik fiad halott — S hogy melyik az — óh most — most már tudom!: (Mi alatt indul a függöny legördül.) A habard mandátum vagy: sl kerület bosszúja. — Választási történet. — A habard választó-kerületben, az idei csapá- sós esztendőben is 1500 szavazót irt össze a ko- missio, hanem biz azért a legközelebbi választáskor mégis csak egyetlen egy ember választotta meg a kormánypárt követet. Egy választó, Habare, — és kormánypárti követ, hogy fér ez a három össze?! Hát bizon ennek története van, — ha tetszik, elmondom. Békés egyetértés dühöngött ebben á kerületben ember emlékezet óta. A habard történészek tévedhetnek, — de azért szent hittel erősitik, hogy Habare már a világ teremtésétől kezdve szakadatlanul függetlenségi képviselőt küldött mindenkor á t. Házba — (Zárjel között megjegyzem, hogy habára felfogás .szerint a világot az úristen 1848-ban teremtette 1) Ezelőtt egy, pár esztendővel is éppen követválasztásról volt szó. — A dolog agy esett, hogy a véderő törvény megszavazása miatt beakarták verni elvetemedett képviselőjük tarkóját, de nem hiába mondják a gonosz nyelvek, hogy' az unalmas egyhangúságra kárhoztatott Habarcon sohasem történik semmi, ez az esemény is' félig történhetett meg, azaz, hogy csak félig verhették be a képviselő ur fejét, a másik felét megmentette a szemfüles csendőrség. Persze, hogy a képviselő ur ennyiért is meg- átkozta ezerszer a képviselői sérthetetlenséget s rögtön eldobta magától a „véres“ mandátumot. Megkezdődött* az akció. Ki lesz? hogy lesz? Végre a Habard Harsona“ megtalálta a jelöltet.: Éljen Seregélyes Gábor! (Van eszem, hogy az igazi nevét elhallgatom!) — No hát éljen! -- zúgta az egéáz kerület' — De hat ki az a Seregélyes Gábor ? ■ Mivel más ugy'se igen tudott volna, a „Habard Harsona“ megfelelt reá, külön kiadásban meghozta a jelölt kiválóan sikerült portréját, a Harsona házi poétája pedig egy magas, szárny a lásu ódában mindjárt át is adta a nagy férfiút a- „halhatatlanságnak !“ S egyszer csak befutotta a várost a hir: jön !. Ő jön! A „Habard Harsona“ legközelebbi számában ilyen cimü közlemények jelentek meg: „Ébredjünk! Föl! Eajta! Habarc mozogj! S ezeken kívül a szerkesztő még egy lelkesítő vezércikkben is kibontotta a cselekvés zászlóját, s mit tegyünk? cim alatt derekasan kifejtette, hogy ha a jövőkor , s a világ gunyhahotáját és megvetését nem akarjuk e történelmi múltú város nyaka közé zúdítani,.. ugy föl. igen föl, illő pompával kell fogadni azt a dicső férfiút, ki hős mint egy Napoleon, bölcs mint Szeneka, — s a kin, ha csak egyedül magán állana, — „Hunnia már nem nyögne letiporva?“ Eajta hát, alakuljon egy száztagú fogadó vezérbizottság ! No ezt kivinni nem lehetett. Éegyvenkilene és fél deputációképes embert tudtak csak nagy nehezen összefogdosni. A félbizottsági tag a sánta „gyógykovács“, a diploma nélküli baromorvos volt. Szorultságból erre az egy napra ezt is megtették intelligenciának. S a r Harsona“ harsogott tovább 's kezdeményezésére legalább is valami 20 uj egylet alakult, természetesen mindenik külön elnökkel, s így Habar— con minden valamire való ember elnök lett. — Még a süket Biirgözdi csizmadiának is jutott az elnökösködésből (a cipész tanulók önképző egylete tisztelte meg!) s bár két hét múlva kicseppent a magas tisztségből — „majszter ur“ helyett még ma is „elnök urnák“ tisztelteti becses személyét— 1891. december 25.
