Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-25 / 52. szám
1891. december 25. TOLNA VÁRMEGYE. * 15. Természetes, hogy a dalárda sem késhetett soká. zászlóját, a melyet oly nagy dicsőséggel hurcolt meg széles 1 hazában, ismét kibontá s- megalakult újból, az igaz, hogy — hang nélkül. — De hát ki volt áz szépen csinálva: a mikor a vas úti fogadtatásnál énekelni kezd, ezer meg ezer torok harsogó éljenzésbe fog kitörni; — a tagok egy jó darabig tátogatják a szájukat, de hangot — 5 frt büntetés terhe alatt — világért sem adnak, a karmester vállat vonogatja, de a zaj, a lelkes éljenzés .nem akar szűnni, végre a polgármester int s miv.el a dalárda az általános öröm és frenatikus tetszés zaj miatt hanghoz nem: juthat, ő mondja el a város nevébén az „Istenhozot“-tat! Naponta, mondani sem kell, legalább tizenkétszer gyülekezőt tartottak a habarciak. S a mit századok elmulasztottak, kipótolta egy hatalmas óra! Habarc megmozdult. A szépészeti bizottság egyebet se tett, csak — meszeltetett. így a gonosfc nyelvek még manap is „meszelő bizottságnak“ nevezik. Sőt a dL dalkapu intéző bizottság, még •diadalkaput is állíttatott fel. Az igaz, hogy ez nagyon ‘későn jutott eszükbe, de hát szerencsére a minapi püspöki látogatásból még megmaradt a •diadalkapu, csak fel kellett állítani. . Az aztán mit se tesz, hogy az ácsok elcserélték a két táblát s a jobb karban, levő „Isten veled“-et, tették az avult •elkorhadt „Isten hozott“ helyére. S persze, hogy kinn volt a vasútnál az egész város. A „Habard Harsona“ legközelebbi száma, bár Habart* összes népessége csupán csak hat ezer, — tízezerre taksálta a jélenvoltakat. No de hát a „vidékre“ is kell ilyenkor számítani. Mikor a vonat pirosló szeme a szürkülő sö- 'tétbén távolról látható lett, mint a végítélet har1 sonái, megszólaltak hatalmas trombitái a „Eézkürt“ egyletnek, a mely egylet különben az „állat egész- ségügy“ rendezése alkalmával — tekintettel a gyakori megsüketülési és fájdalom megőrülési esetre — egy időben már hatóságilag beszüntetve •lett, de a melyhnost. — követválasztásról lévén szó — természetesen miniszteri engedély nélkül is, újból megalakult. . A Eákóczy indulót kezdték játszani a megszokott precizitással. A vasúti kocsikban elszállításra váró sertés és marhaállomány sivitva és bömbölve adott kifetezést magas (nem) tetszésének, s különösen a magas céket aprehepdálta. Az állomá’s- főnökné pincsi kutyája azonban még idejekorán elmenekült. S nem állítom, hogy ijedtében, de a dübörgő masina is elkezdett fütyölni s abba sem hagyta a fütyölést, mig az indulót teljesen kerékbe nem törték. A karmester dühöngött, hogy a legszebb részletek kárbavesznek, de mikor felhangzott a harsogó éljen, mosolyogni kezdett s megadta a jelt, hogy újra kezdjék. A polgármester elkékült, — rúgott. — kapált. A főkapitány fenyegetőzött, hogy tüstént — Tövet, (szerencsére azonban a városi őröknek mindenütt csak puskájuk van, — de töltésük soha!) végre is á masiniStának volt legtöbb esze — megnyitott egy csapot s a kiömlő viz, bár jó forró volt, de mégis meglehetősen lehütötte a közelben álló rézkürtösök lángoló lelkesedését s igy a polgár- mester ur elmondhatta hatalmas dikcióját. El-e? El ám, ha lett volna kinek! Csakhogy ne felejtsük el,’ hogy Habarcnak az idő szerint még csak szárnyvasutja volt, (természetesen ezt úgy kell érteni, hogy csak a vasútnak van szárnya s nem egyúttal a lokomotivnak is!) s igy bizon, mivel a várva-várt ünnepelt nem érkezett meg — •egyetlen egy ember találkozott- 'a kit agyon lehetne dikciózni. Mit, dikciót ‘Habarc egyetlen egy kormánypárt hazaárulójának, az uradalmi inspektornak?! Nem, soha! A közönség az egyedül kiszálló inspektort még jól le is piszegte. S a polgármester ur homlokán már gyöngyözött i— a belől forrongó ékesszollás. De hasz-, tálán nyelt nagyokat, a várva-várt nem jött. Csendes moraj zúgott fel. — A tömeg nyugtalankodni kezdett.-r—Talán? — eh, nem nem — bizonyára a kormány bérenc keze . . . . sokan altól tartottak, — hogy Seregélyes Gábornak immár csak orgyilkos kéz által szétroncsolt tetemét húzzák ki a kocsiból... Ekkor egy ember törtetett, de épp az ellenkező oldalról a polgármester felé. Sürgönyt nyújtott át. A polgármester elolvasta s kiejtette kezéből. — A főjegyző is elolvasta, de az’is elejtette. — Utána a főkapitány kapta fel, de őt meg magát * ejtették el a kiváncsi választók, a mikor felemelték. Végre is egy negyedik személynek kellett elolvasnia. A sürgöny igy szólott: „Tisztelt választóim. — El halaszthat] an teendőim visszaszolitanak a fél útról. Talán a jövő héten — vagy talán majd csak választás után mehetek Habarcra. — Seregélyes Gábor.“ Halaszthatlan teendők? — talán jövő hét — talán választás után ? Le Seregélyes Gáborral — megcsalt —■ becsapott, zúgta — ezer meg ezer szomjas torok. • A polgármester végre beszélhetett. Lángoló szavai még jobban gyújtottak. Halál Seregélyes Gáborra, a hazaárulóra! A „Habard Harsona“ szerkesztője is elkapta a szót s beszólni kezdett; boszuljuk meg magunk! Éljen* a bosszú — ordított a tömeg . . . Ab- cug Seregély, nem kell Seregély! Halljuk. — Tisztelt választó polgárok, abban egyet értünk. — Egyet! — De hát. , I — Fiitsék be a lokomotivot, menjünk! De halljuk, a szerkesztő urat, a népszavát! — Én azt gondolnám. — Éljen . . . — Legjobb lenne olyat választani, a kit Seregélyes gyűlöl . . . — ügy van. — Kit' gyűlöl pedig legjobban, én tudom . . . — Kit ? éljen! — Az legyen követünk ! — Az az, vivát ! ’ ■ é — Tisztelt választó polgárok, gondoljunk a bosszúra .és válasszuk meg a — honvédelmi minisztert. — Éljen, vivat, éljen, éljen a miniszter . . . Egetverő riadalommal zúgta a tömeg s nem sokára nagyokat ivott a miniszter kontójára. S tiz nap múlva a habard kenület megválasztotta nem a minisztert, mert már ekkor csillapult a lelkesedés, jó volt az államtitkár ur is. Ennek hallatára még jobban megpukkad Seregélyes Gábor. S a választás megtörténte után a következő távirat repült az utóbbihoz. „Szégyelje magát, egy. voksot sem kapott, így áll bosszút a habarci kerület. A végrehajtó bizottság.“ Szegény Seregélyes Gábor soha sem tudta meg, hogy kik és miért "^akarnak ő rajta bosszút állam, — de holta napjáig nem győzte eléggé áldani azt a jóképű öreg urat, ki, mikor ő azon az emlé- kezetes napon Habaiczra igyekezett, még jó eleve figyelmeztette a vasúton azokra a gyilkos fenevadakra, kiket a kormány kortes politikája, ime már egészen fanatizált és * megmételyezed — kik bizonyára szélylyeltépték s kifosztottak volna. —- ha mézes-mázos csábitó szavukra közöttük megjelen. — Hej, be jó is volt még idejekorán visszafordulni. I Habarcnak egyetlen egy kormánypárti szavazója markába névetett. Az uradalmi inspektor még ma is fennen hirdeti, — hogy nem Habarc közel 2000 szavazója, hanem egyes egyedül ő maga választotta meg legközelebb a követet. A habarciak persze szörnyű mód dühösek s most, hogy gimnáziumot s uj vasutat kaptak, ugyancsak fenik a fogukat I igy meg amúgy megmutatják ők annak a jött-ment uradalmi inspektornak, hogy ki választ Habarcon képviselőt s most már csak cum- trucc is megválasztják újból, még pedig egyhangúlag az államtitkár urat! Mért hát őket ne dirigálja senki! Habáré azt teszi, a mit akar! Bodnár István. * b MOZAIK. cfezceáSőf. ... Percekből van az élet összetéve, A szenvedés csak pillanat, Csakhogy a sors oly hosszú láncra fűzte, Hogy vége soha nem szakad. De én a szenvedések síró lánczát Magamtól messze eldobom, És édesebb békákkal cserélem fel: Lágy karjaiddal angyalom. Vesszél Károly. A poésisban legszebb a nő — s nőben legszebb a poésis. Az élet színpadán a hős szerelmes nem egyszer ad — statiszta szerepet. * Az ifjúság megélhet néha szerelem nélkül, de szerelem ifjúság nélkül — soha! * A bakfis' szive hangolatlan hangszer; nagy lány korában kezdik hangolni, hogy — asszony korában, jól működjék. * A nők egy istent imádnak, de sok imádót — istenítenek. & A női szív országában a férj a király. Király, de nem mindig — uralkodó. * A női szivek rendesen nem nyíltak. Az egyik "Wertheim-zárral van becsukva, s ide bejutni majdnem lehetetleu; a legtöbb közönséges lakattal zárt, melyet az ügyes kéz hamar kinyit; s végül vannak olyan nők, kiknek szivük ajtaja tárva áll, Csakhogy épen ide belépni a legveszedelmesebb. A nők ép oly arányban sokasitják szépitő- széreiket, mint a mily arányban kevesbítik — évszámaikat. Mondd a nőnek áldozza fel szerelmét, talán megteszi. Mondd, .ne legyen szobájában — tükör, ‘ kiűz lakásából. *■ Egy nő boldoggá, sok — boldogtalanná tesz bennünket. * A szerelem legszebb theoriája nem múlja fetül leggyarlóbb praxisát. Nincs a világon az a nő, ki ne hinné, hogy akadhat férfi, ki őt szereti. S alig van férfi, ki ne merné állítani, hogy nem akad nő, ki őt ne szeretné. Ebben rejlik épen a nő és férfi szerelmének nagy különbsége. * A szerelem hamarabb jő, mint múlik. Innét van, hogy akad még — boldog házasság. * Leány: szöllő. Feleség : bor. Kedvesünk : pezsgő. 1 hányszor fordul elő, hogy mind a három megfér egy pineében. Csoda-e, hogy a szerelemtől oly könnyen megrészegs zünk ?! Biberaeli. STlinefi is ? r Adám koma, a szerelem Veled is Ezé fura, vastag tréfát; Minek is szeretted Évát — . Minek is ? Alma kellett % Nem tévé meg Retek is ? Mért szeged meg a diétát ti minek is szeretted Évát — Minek is ?-S, mondta az Ur : Út alá. is, Ut fel is ! ti megtevőd a hires sétát . . ... . Minek is szeretted Évát — Minek is ? Hej mi hamar utolért'a * Nemesis. S kapálhattál krumplit, répát. ... Minek is szeretted Évát — Minek is? • . Célzó.
