Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-18 / 42. szám
4. ■ TOLNA VÁRMEGYE. 1891. október 18. Istenem be szerény igényű lett ez a Laci, most már még a .s z o 1 g a b i r ó i fizetést is soknak tartja! Pedig hát valaha ő is volt szolgabiró, tudhatná, hogy nem sok bankót lehet ebből a fizetésből félrerakni. A többit elnyelte a zaj... Még egy darabig' hangzott az igen, nem, s pont 12 órára megszületett a rettegve vár,t gyermek : az első pótadó. ’ Sokan annyira megijedtek tőle, hogy még a tőszolgabirói, szolgabirói, s árvaszéki jegyzői válaszfást sem várták meg. Másnap alig lehetett embert kapni a folytatólagos gyűlésre. Csefkó apellált, egyéb baj aztán nem esett. S az újszülött a körülményekhez képest elég jól érzi magát; és bár születésével szükséget pótol, még se kívánjuk, hogy nagyra nőjjön. . Tolnavármegye törvényhatóságának október 15-én tartott őszi rendes közgyűlése. Délelőtt 10 órakor vette kezdetét a közgyűlés, a midőn gróf Széchenyi Sándor főispán éljenzések között foglalván el az elnöki széket, a közgyűlést megnyitotta. A tárgysorozat előtt gyönyörű szavakban emlékezett meg az elnöklő' főispán a. rosenthali merényletről, lelkesült hangon tolmácsolván a vármegye közönségének örömét a fölött, hogy 0 Felsége apostoli királyunk szerencsésen megmenekült a gonosz kéz által okozott veszélyből és a határtalan öröm kifejezése mellett hangsúlyozta fi törvényhatóságnak hódolatteljes hűségét és rajongó szeretetét a népnek atyja, az alkotmánynak legszigorúbb őre, felséges királyunk iránt, és a jelenvoltak zajos éljenzése között indítványozta hogy a vármegye örömének kifejezését tartalmazó feliratnak szerkesztésével az ékestollu főjegyző, bizassók meg. Ezután S z e n i c e y Ferenc elhalt bizl tagról, ki a megye régi életével szoros kapcsolatban állott, ki a közügyeknek, különösen közgazdasági téren, kiváló harcosa volt és kinek szívós politikai erélyét mindenkinek el kell ismernie, meleg szavakban emlékezett meg, a fóisp&i.ur. —Ezután következett a tárgysorozát\elsÖ_ pontja, az 1892. évi költségvetés, melyre vonatkozólag a pénzügyi szakosztály és az állandó választmány azt javasolták, hogy a múlt évi és jövő évi deficit Va % pótadó kivetésével pótoltassák. A pótadó kivetése ellen, tehát a tárgysorozat 3-ik pontjában a járási főtisztvisélők javadalmazásának felemelése és néhány újabb állás rendszeresítésével járó kiadásoknak 1 °/0 pótadóval való fedezése ellen, először felszólalt Csefkó biz. tag, a volt dunaföldvári községi bíró, ki hivatkozva a gazdaközönsóg bajaira, az idei csapásos esztendőre, a pótadónak t kivetését most időszerűtlennek tartja. Hasonló szellemben szólt br. J e s z e n s z k y József biz. tag, csakhogy a helyett, hogy a tárgy érdeméhez szólott volna, csapongó fantáziával, sorolt elő mületes csendnek engedvén át a tért ... A hajó fedélzetén gyanús eredetű tócsákban mozdulatlanul heverő s közben-közben a tenger hullámaitól végigöntött, élettelen alakok ; viasz-sárga, magokból kikelt arczok; fohászszerü ima ; a halál gondolatával való kibékülés és néma megnyugvás a Mindenható akaratában- — ez lön a’ helyzet szignaturája . . . Misericordia Domini — sohajtozta ismételten egy éltesb, világi ur — si non perimus. Az ur irgalma lesz — úgymond — ha el nem veszünk! Maga a hajó kapitánya is komolyan aggódott már, és megtette a végső veszedelerh esetére szükséges elő- intézkedéseket. Végre délután két óra táján a tenger lassanként csillapodni kezdett, és a nagy halál-feleimet kiállott társaság 3—4 órakor ismét visz- szanyerte nyugalmát és yele együtt lelke ruganyosságát. A fiumei kikötő közelében a növendékpapok hálaadásul élénken átérzett áhítattal elénekelték a „Te Deum landamus“-t, utána pedig a magyar haza üdvözleten} rázendítették a „Szózat“-ot. Szép jelszó az a „Tengerre magyar !<f, hanem — miként a közelmúltban vérfagyasztó, közvetlenséggel tapasztalául — kivitele bizony. nem való olyannak, a ki azt ifjúsága óta meg nem szokta.-, *■ Október 4-ét, a király nevenapját, többedma- gammal Zágrábban töltöttem el. De az. ott átélt oly dolgokat, a melyek a megyei háztartás és a közigazgatás rendezésének kérdésével sehogy sem állottak Összefüggésben. Azon kezdette beszédét, hogy a midőn odur jából eljött a megyegyülésre, nem önérdekből, hanem közérdekből szól. Magyarország, mondja szónok, tisztán nyers terményekre van utalva és midőn az elemi csapások tönkre teszik a magyar gazdát, nincs sem ipar, sem kereskedelem és ő nem akarja, hogy a birtok a Kochme is terek kezére jusson. Felemlíti, hogy jelenlétében egyszer Andrássy Gyula gróf, midőn az adók emeléséről folyt a kaszinóban a társalgás, oda nyilatkozott, hogy megérdemli ez az indolens magyar nép az adóterheket, de ő nem akar újabb adóterheket, gondoskodik majd róla a bécsi hadügyminisztérium. Gróf Széchenyi Sándor erre félbeszakítva a szónokot, a bizottsági tagok általános helyeslése között figyelmeztette Jeszenszkyt, hogy Magyarországon az alkotmányos kormány, illetve az ország- gyűlés, nem pedig a bécsi hadügyminisztérium állapítja meg az adókat. >* Ezután Simontsits Béla alispán emelt szót és hosszú, szakszerű, tárgyilagos beszédben világította meg a szóban levő kérdéseket és fejtegetéseivel sok helyen zajos helyeslést provokált.- Jeszenszky szavaira reflektálva, elmésen jegyezte meg, hogyha Jeszenszky az adókivetés fontos érdekeit a bécsi hadügyminiszterre akarja bizni, akkor távol áll attól a céltól, melynek elérését beszédében hangsúlyozta. Nem hiszi továbbá, hogy Andrássy, Magyarország egyik legkimagaslóbb államférfia, azokat a szavakat oly célzattal mondo'.ta volna, mint azt Jeszenszky áliitotja. A pénzügyi szakosztály és az állandó választmány a legbehatóbb tárgyalás után fogadta el az előtérj észtett javaslatokat. J eszenszkynek személyes kérdésben történt felszólalása után szólt még Bence biz. tag, (ezalatt Jeszenszky tüntetőleg'elhagyja a gyülóster- met) ki a pótadót készséggel megszavazza. Utána D ö r y Dénes emelt szót és magvas beszédet tartva, fogadta el a javaslatokat Nem óhajt, úgymond, Je- szenszkykónt, magas röptű, országos dolgokkal e helyen foglalkozni, sem pedig megható szavakkal a szívhez szólani, hanem magához a tárgyhoz szól csupán. A szomorú gazdasági viszonyokat ő is ismeri, de azért a vármegyei élet működését megakasztani i nem kívánja. Az idei elemi csapások őt is sújtották, de azért nem zárkózik el áldozatoktól sem. D ö r y Dénesnek nagy tetszéssel fogadott szavai után megejtetett a névszerinti szavazás és a háztartás deficitjének fedezéséhez szükséges % % pótadót 120 szavazattal egy ellen (Bernrieder László.volt a kivétel) a közgyűlés megszavazta. órák nem igen voltak méltó koronája római úti emlékeinknek! Azt a leverő hatást tette reánk Zás:- ráb, hogy ott magyar királyt nem ismernek, és Magyarországot teljesen ignorálják. Szállva a „Kaiser von Oesterreich“-ban voltunk. Ott történt, hogy egy öreg tábori lelkész, mint ezt a „Budapesti Hirlap“-ban is közöltem, az „imperator a p o s t o 1 i c u s“-ért (apostoli császár !) imádko- kozott miséjében. S midőn egy distingvált külsejű fiatal urat (kivel egy üzletben németül társalogtam s vele magamat, mint magyar zarándokot megismertettem) egész illedelmes német köszöntéssel üdvözöltem, — ő, ki tökéletesen korrekte beszélt németül, ostentativ hangsúlyozással odavágta felém, hogy: „S z 1 ú g a, g o s z p o d i n e ! . .“ Mindenesetre szomorú állapotok annak a Horvátországnak a fővárosában, mely már a 11-ik század óta a magyar apostoli király koronájának integráns részét képezi. * Konklúzió : A ki végtelen sok érdekest, dicsőt és nagyot óhajt látni, az menjen, ha csak teheti, Eómába'. De kerülje el lehetőleg a fiume-an- conai tengeri utat, és ha honfiszivót bántó impresz- szióktól meg akarja kímélni: mentői kevesebbet időzzék — Zágrábban. P. Zs. A 3-ik pontnál, mely a közigazgatási rendezési kérdések előkészítése céljából kiküldött bizottságnak,'lapunkban már bőven méltatott előterjesztésére vonatkozott, ismét hosszabb beszédet tartott Simontsits Béla alispán, előrebocsátva, hogy a törvénynek legszigorúbb értelmezését kívánja al- kalmazifi, a mennyiben*a , tisztikar sem a tárgyhoz szólani, sem pedig szavazni nem óhajt. Kifejtette, hogy Tolnavármegye törvényhatósága hosszú ideig tartózkodott a potado kivetésétől,- habár e kérdést elkerülhetetlennek tartotta. Azonban a közigazgatás helyzete manapság olyan, hogy be nem várható e kérdésnek bizonytalan időben törvényhatósági utón való orvoslása, miért is kötelesség a közigazgatási feladatok sikeres megoldha- tása érdekében a szükséges áldozatokat meghozni. A bizottság, folytatja a szónok, csupán az elkerülhetetlen szükségletekre szorítkozott és szem előtt tartva a jelen gazdasági ev szomorú következményeit, ezzel a fontos tényezővel is . számolt. A figyelemmel hallgatott alispáni beszed után, a mely behatóan illusztrálta a kiküldött bizottságnak álláspontját és a közgyűléshez intézett előterjesztését, melyet az ügy fontosságánál és a jelentés érdekességénél fogva lapunkban egész terjedelemben közlünk és a melyre különösen felhívjuk a figyelmet — felszólalt még Csefkó és Bence, ki azzal az elhatározással jött ugyan, hogy az 1 % -t nem fogja megszavazza, de az alispáni beszéd annyira lefegyverezte és meggyőzte, hogy most már készséggel szavazza meg a kívánt pótadót. Ezután megejtetett a névszerinti szavazás. 84 szavazat közül 59-en a javaslat mellett, 25-en ellene szavaztak, tehát a törvényben előirt 2/3 többség elfogadta a pótadót. A tárgysorozat többi pontjaiból kiemeljük még a következőket: A központi járás főszolgabirájává megválasztatott D ö r y László erélyes és tevékeny hely. főszolgabíró ; szolgabiróvá: Bassovszky Julián hely. szolgabiró ; árvaszéki jegyzővé : S ö r ö s s József közig, gyakornok. Á k ö z i g a z g a t á s i b i z o 11 s á g b ó 1 a folyó óv végével kilépők és pedig Bernrieder József, Percei Lajos, Dr. Kramo Un Emil, T o 11 h Ödön és báró Jeszenszky Andor újból megválasztattak. A szavazatszedő bizottság elnöke P é c h y József volt, ki e hivatásnak a nála megszokott rou- tinnal felelt meg. (Bezzeg a t o 1 n a i iskolaszéket kántorválasztás idején nehezebb megszavaztatni, mint Tolnavármegye törvényhatóságát. A s z e d ő.) A központi választmányban Szeniczey Fe- rencz helyébe Daróczy Tamás választatott meg. Az állandó választmányba pedig ugyancsak Szeniczey helyébe Beneze Józsefet választották meg. E tagságnál igen élénk volt a választás, némelyek Jeszenszky Lászlót, mig mások br. Eötvöst óhajtották. Sőt Hirsch Ignácz biz. tag felszólalt, mert o úgy látta, hogy Jeszenszky- nek volt többsége, de a felszólalás a választás eredmenyenek kihirdetése után figyelembe vehető nem volt. Az idő előrehaladván a közgyűlés folytatását másnap d. e. 10 órára tűzte ki főispán ur ő méltósága. Alig volt rá eset a mi megyei életünkben, hogy két napig tartott volna á közgyűlés. A másodnapi közgyűlésen a biz. tagok természetesen már jóval kisebb számban jelentek meg, de a szőnyegre került ügyek is csekélyebb fontosságúak voltak. Élénkebb vitát csak a fillokszera alapnak jövő évi megállapítása okozott. A vitában részt vettek: S i m ont sits Béla, Jeszenszky Andor és László, Szigeth Gábor es Bod a Vilmos urak, kik a fillokszera bizottságnak figyelmébe »különösen asző- lovesszóknek a különböző talajviszonyokhoz vajó alkalmazását ajánlották. • •A gyűlést deli 12 órakor zárta be az elnöklő főispán, ki is a biz. tagok "hangos éljenzése között hagyta el az elnöki széket.
