Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-18 / 42. szám
1891. október 18. TOLttAVÁRMEGYE. 5. A folyó évi 295. számú közgyűlési határozattal a vármegyei háztartás egyensúlyának mikénti helyreállítása, s ezzel kapcsolatba hozott egyéb közigazgatási rendezési kérdések előkészítése czéljából ki , ' küldött bizottság előterjesztése : Tekintetes törvényhatósági Bizottság! A folyó évi 245 számú közgyűlési határozattal az iránt nyertünk megbízatást, hogy tekintettel arra, miszerint a vármegyei háztartás egyensúlya megingott, tekintettel továbbá arra, hogy a rendelkezésére álló erőkkel a közigazgatási feladatok a kívánt mérvben és módón immár meg nem valósíthatok: a vármegyei háztartás egyensúlyának s ezzel kapcsolatban egyszersmind a vármegyei autonom közigazgatás további sikeres vezetetésének mikénti biztosítását beható eszmecsere és megvitatás tárgyává tegyük s mindezekre vonatkozó javaslatunkat a legközelebbi közgyűlésre terjesszük elő Feladatunk egy része: a megyei háztartás megingott egyensúlyának, vagyis részletesebben szólva az ez évi előrelátható, valamint múlt évi tényleges deficit s a jövő évi költségvetési hiány fedezésének kérdése azonban időközben megoldást nyert, olykép, hogy az állandó választmány pénzügyi szakosztálya a törvényhatósági jövő évi költségvetés folyo hó 24 én keresztül vitt tárgyalása alkalmával, a szóban forgó hiányok egész kérdését a költségvetéssel kapcsolatba vonta, s azok fedezésére, a tekintetes törvényhatósági bizottság elé terjesztett jelentésében fél (Yä) krajcár pót adó kivetését hozta javaslatba. Ének követkéztében tehát megbízatásunknak csupán másik részét: vármegyei közigazgatásunk további sikeres vezetetésének mikénti biztosítása kérdését, lehetett és kellett feladatunkul tekintenünk» A kérdés tárgyalása és megvitatása, valamint a vita eredményének javaslat alakjában való összegezése iránti kötelességünknek mai napon tartott ülésünkön legjobb akaratunk és igyekezetünk szerint meg is feleltünk, s eljárásunk eredményét és megállapodásaink indokait a kővetkezőkben van szerencsénk előtárni A kiinduló pont, a mi tekintetes törvényhatósági bizottságot folyó évi 245 számú határozatának meghoz italára vezette az volt, hogy közigazgatásunk eltekintsen magának az organizmusnak fogyatkozásaitól, és tisztán csak az adott viszonyok keretében maradva, nem rendelkezik megközelitöleg sem azokkal az eszközökkel és feltételekkel, a melyek a közigazgatási feladatok sikeres megoldhatá- sára bárminő alapokon álljon is maga az intézmény, mindenek felett nélkülözhetetlenek s a melyek né- kül a jelen követelmények progressiói között bár mely ügybuzgó tiszti kar mellett is igazi eredményeket várni nem lehet. Iyenek: a kellő tisztviselői'létszám, ilyenek továbbá: hogy az egyes hivatalok dologi kiadásainak fedezésére rendelt átalányösszegekből a jelzett szükségletek a közigazgatás jelen igényeihez képest csakugyan fedezhetők is legyenek s végre, hogy a tisztviselői fizetések olykép legyenek szabályozva, hogy ezek legalább is az elemi kiadások fedezésére, egyszóval a szó legszorosabb értelmében vett megélhetésre elógségéseknek legyenek tekinthetők. Az elénk tűzött feladat megoldása iránti törekvésünkben mi is ezt vettük kiinduló pontul; azon kettős szempont vezérlete alatt,.'hogy egyrészt csak a nélkülözhetetlen szükségletekre szorítkozzunk, s másrészt hogy a törvényhatóságnak, melynek-közönsége éppen a jelen évben számtalan gazdasági calamitás következtében, úgy is a leg- , szükebb körülményekkel kénytelen minden téren magalkudni, s melynek a közügyek és saj’át autonom belügye iránt mindenkor tanúsított áldozatkészsége kétszeres kíméletre int, lehető legkisebb mérvben való megterhelését provokáljuk. Éppen azért sok, általunk i§ teljes mérvben indokoltnak és szükségesnek látott kívánalomról kellett lemondanunk, különösen-a tisztviselői fizeté- • sek javítása kérdésében;'úgy hogy teljes mérvben érezzük is, miszerint éppen az imént érintett körülmények következtében,, megnyugvásra szolgáló egész munkát nem végezhettünk. Erre egyébként a részleteknél lesz szerencsénk visszatérni. A fentebb körvonalazott eszme-rendet követve mindenekelőtt tehát azt vesszük fontolóra, hogy úgy a központban, valamint a járásokban a személy- szaporítás hol jelentkezik nélkülözhetetlen szükségesnek. S e tekintetben a vármegye alispánja által elénk tárt adatok alapján s az általa feltárt helyzet tüzetes megismerése nyomán azt constatáltuk, hogy nélkülözhetetlen : • A) a központban: 1. még egy aljegyzői állás, 2. még egy alszámvevői állás, 3. s a számvevőségnél egy számtiszti állás. B) a járásokban: 4. egy-egy irodatiszti állás. A jegyzői-karnál a IV. 'aljegyzői állás szervezésének elengedhetetlen szükségességét, közvetlen tapasztalatunkon kívül a statisztikai adatok is teljes mérvben igazolják; mert mig 1888-ban a főjegyző, két aljegyző és két közigazgatási gyakornok, kezein az alispán! hivatalnál elintézésre várt összes ügyek száma 12455 darabot tett ki, addig 1890-ben a főjegyzővel, három aljegyzővel és két közigazgatási gyakornokkal (a közigazgatási gyakornoki állások közül azonban egyik, jelentkező hiányában nem volt betöltve) 21.227 ügydarab várt elintézésre; a folyó évben pedig az ügyek száma, az eddigi számadatukból következtetve, ezt a számot is legalább 2000 el megfogja haladni.' A vármegyei számvevőség, ez idő szerint csupán két tagból áll, főszámvevőből és alszám- vevőből. Ezek vizsgálják a vármegyei s a községi (121) összes számadásokat és költségvetéseket, s többi feladataikat, melyek a vármegyei szervezési szabályrendeletben egyébként részletesen is meghatá- rozvák, mind mellőzve, — kivetik és nyilvántartják az útadót s teljesítenek számadási ügyekben helyszíni vizsgálatokat. Oly feladatok nehezednek tehát a számvevőségre. melyeknek az ügyintézőé . hátránya nélkül való teljesítésére két számvevő, az első tekintetre is teljesen elégtelennek jelenthető ki, úgy hogy még egy alszámvevői állást, a községi számadások és költségvetések olyannyira fontos ügyének beható vizsgálaton alapuló érdemi elintézése érdekében nélkülözhetetlennek kellett találnunk. A száratiszti állás szervezését viszont az útadó könyvelése körüli sokoldalú s egy egyént teljesen igénylő teendők teszik indokolttá. A járási irodatiszti állás szervezésével a főszolgabírókat és szolgabirókat óhajtanánk azon számtalan kezelői teendő alól felmenteni, s eddig ez irányban lekötött tevékenységöket tisztán az adrainistratió számára biztosítani, melyekkel ez ideig különösen a katonai ügyek terén, továbbá meghatározhatlan számú különféle kimutatások és nyilvántartások készítése körül a járási Írnokkal együtt elfoglalva voltak. Ezen állások szervezésénél tehát két irányban fejlődnék uj és előnyös helyzet. Egyrészt a főszolgabírók és szolgabirok, mint már említettük is, módot nyernének arra, s megköve'elhető' lenne tőlük, hogy az administratió tulajdonképeni feladatait teljesítsék s ne csak közveti tő ül szolgáljanak felsőbb rendeletek papíron való végrehajtására s másrészt a járási Írnok is, az iktató- kiadói és ir^ttárnoki teendők gondos és praecis teljesítésére, s azonkívül az irodai teendők végzésére elégséges időt és módot lelne» S mielőtt másra térnénk, át. . mégegyszer is, és különösen is hangsúlyozzuk az iránti meggyőződésünket, hogy a járási irodatiszti állások szervezésével egy rég érzett igen jelentékeny hiány nyerne, nagy horderővel biró kielégítést. A IY. aljegyző évi fizetését 600 frtban, lakbérét 150 frtban, az alszámvevő fizetését 800 frtban, lakbérét 200 frtban, a számvevőségnél alkalmazandó számtiszt fizetését 600 frtban, lakbérét 150 frtban, egy-egy járási irodatiszt fizetését 600 frtban, lakbérét 150 frtban véluők megállapi- tandónak. A dologi kiadások körében a járási főszolgabírók részére megállapított terhes átalányokat, nevezetesen azok úti és irodai átalányát s a hivatalos helyiség bérlete ozimén ez idő szerint részükre kiszolgáltatott átalány kérdését találtuk olyanoknak, melyek nemcsak a főszolgabírók egyéni érdekében, hanem az általános közigazgatási érdekek szempontjából is elodázhatlan rendezendők. Irodai átalány címén ugyanis,, a vármegyei szervezési szabályrendelet értelmében egy-egy főszolgabíró részére 100 frt van megállapítva; hivatalos helyiség bérlete címén pedig a dunaföldvári és simontornyai járási főszolgabírók részére, a kik természetben való hivatalos helyiséggel ellátva nincsenek, egyenként 15(1—150 frt. Mindkét rendbeli átalányösszegek olyanok, a melyikére azt a célt, kielégítő vagy csak megközelítő mérvben is biztosítani, a melyre rendelve vannak, teljes lehetetlenség. Az irodai átalányban, t. i. benfoglaltatnak nemcsak a tulajdonképeni irodai szükségletek (papír, nyomtatványok, heetograf stb.) költségei, hanem a kérdéses helyiségek fűtési és világítási szükségletei is. Uj • \ Már pedig minden főszolgabírói hivatalra t csak 4 szobát (főszolgabíró, szolgabiro, iroda és 1 irattár részére egy-egy szobát) s azon kívül a hivatalszolga részére 1 szobát számítva, lehetetlenség az évi fűtési szükségletet 30 köbméter fán alul előállítani. Ennek beszerzése, szállítási és vágatási költségei pedig, egyik járás költségesebb beszerzési viszonyait, a másik előnyösebbel kiegyenlítve átlag járásonként 135 frtot tesznek ki. A világítási szükségletek címén járásonkint 30 csomag gyertyát (összesen 12 frt 90 krt) szintén számíthatunk. • S jóllehet a most jelzett két címén a szükségletek a 100 frt irodaátalányt már 47 frt 90 krral meghaladják, a tulajdonképeni irodai szükségletek (papír, nyomtatványok stb.) még mindig fedezetlenül álkak. Pedig a legjelentékenyebb kiadások éppen ezen a címen állnak elő, s csupán ezen a címen egy-egy főszolgabíró, az elénk tárt részletes és tételes adatok szerint évenkint 200 frtot meghaladó kiadást fedez. Ily kiadásokat fedezni tehát az ez időszerin megállapított 100 frt irodaátalányból, semmivel nem indokolható magán áldozatok nélkül, a melyek meghozatalára némelyeknek esetleg a phisikai lehetőség is hiányozhatik, absolute lehetetlen. De igy áll a hivatalos helyiségek bérlete címén dunaföldvári és simonto nyai járási főszolgabírók részére ez időszerint kiszolgáltatott átalány kérdése is. 150—150 frt átalányösszeg jár ugyanis a nevezett főszolgabiráknak ezen a címen Oly összegek, melyekért 4—5 szobából álló helyiséget, úgy hogy az az általános követelményeknek, a többek között annak, hogy mint hivatalos .helyiség, más hivatalos helyiségekkel a párhuzamot csak valami- kép is kiállja, az általunk közvetlenül ismert Viszonyok között szintén lehetetlenség. S midőn *a sürgős orvoslást igénylő kérdések között ezt is egyedül hózzuk fel, nem hagyhatjuk egyszersmind felemlitós nélkül azon a véletlen által teremtett aránytalanságot sem, hogy mig .a központi, völgységi és dombóvári járási foszolgabi- rák átalány helyett valóságos hivatalos helyiségekkel, sőt a két utóbbi személyzetbeni lakással is el-
