Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-22 / 12. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1891. márczius 22. c) Százezer lakosra számítva: Magyarország 404 409 415 Ausztria 389 396 367 Poroszország 313 310 293 Baden 305 304 280 Írország 249 219 215 Szászország 344 249 233 Svájcz 235 241 222 Németalföld 189 197 140 Anglia és Wales 182 172 159 Mint e számokból kiderül, a különböző országokban az összes halálozásoknak átlagosan 8*5— 1 S.O °/0-a esett a tüdővészre. Ezen százalékos arány azonban nem nyújtja a tüdővész rettenetességének igazi hű képét, mert annak nagyságát sokszorosan fokozza azon körülmény, hogy tulnyomólag a reményteljes ifjúság és az élet munkaképes korosztálya esik áldozatául, tehát főképen oly korban pusztít, a mikor az ember élete úgy önnön magára, valamint a társadalomra nézve is a legbeesesebb. Hogy a tüdővész által okozott halálozás az egyes különböző korosztályokon belül az összes halálozásnak hány százalékát teszi, sajnos, Magyarországról nincsenek adataink, de közölhetjük Poroszország megfelelő viszonyait. Poroszországban a tüdő vész közepes erővel pusztít, adatai tehát a tüdővész jelentőségének az élet különböző korszakaiban való mérlegelésére eléggé tájékoztató képet nyújtanak : Meghalt Poroszországban tüdővész folytán (1888-ban): férfi nő együtt Korcsoporton az illető korcsoportokon belül elhalt összes egyének % ában. 0—5 éves 1 78 208 1-91 5—10 1 713 878 7-98 10—15 „ 17-67 26-38 22.42 15-20 „ 46-60 48-71 47-69 20—25 „ 55.50 47-84 54-28 25—30 „ 57-38 45 80 5107 30-40 „ 49-70 40-86 45-08 40-50 „ 38-44 33-33 36-07 50-60 „ 30-01 24-68 27-51 ) éven felül 11-06 8-12 9 50 Összesen 13-49 12-38 12-95 A tüdővész e szerint a 15•40 éves, korosztályban pusztít legerősebben, Poroszországban az ezen éveken belül elhaltaknak mintegy fele tisztán a tüdővész áldozata. t Érdekes, hogy a tüdő vész a 20 évnél fiatalabb korcsoportokban a nőknél, azonfelül pedig a férfiaknál grasszál erősebb arányban, a minek véleményem szerint két összeható oka van: az egyik az, hogy a női szervezet gyorsabban fejlődvén, korábban lesz a tüdővész iránt fogókonynyá, másik oka pedig, hogy a 20-ik évtől fogva a nőknél az anyasággal együtt járó bajok kezdenek a halálozásban nagy szerepet játszani, s ezek csökkentik (a férfiaránnyal szemben) a tüdővészre eső ü/o'°^aí* Ha Magyarország tüdővészbeli halandóságát a többi országokkal hasonlitjuk össze, kitűnik, hogy a lakossághoz viszonyított halálozási arány szám, tehát a halandóságnak tulajdonképeni mértéke, nálunk legmagasabb, a mi azonban részben csak annak természetes következménye, hogy halandóságunk általában is a legkedvezőtlenebb, ennélfogva a tüdővész folytán is az. Ha ellenben az összes halálesetekkel teszünk összehasonlítást, e tekintetben Magyarország már inkább közepes helyet foglal el. JL)e nem szabad egy körülményt figyelmen kívül hagynunk, a melynek tekintetbe vételével Magyarországon a tüdővész által előidézett halálozás még sokkal kedvezőtlenebb színben tűnik fel, mint a minőnek első pillanatra látszik. Láttuk ugyanis fentebb, hogy a tüdővész foképen a 15 éven felüli korcsoportokban pusztít a legerősebben. Minthogy pedig a 15 évnél idősebb korcsoportoknak az összes halálozásoknak (mindenféle természetes halálok folytán) nálunk sokkal kisebb részét teszik, mint Poroszországban (Magyarországon 38*41, ott ellenben 4742 °/0-át); — s e ni ellett az összes halálozásból a tüdővészre eső százalék Magyarországon körülbelül megegyezik a Poroszországival, sőt ezt némely években felül is múlja: ebből világosan következik, hogy a tüdővész nálunk a 15 évnél magasabb korcsoportokban, a melyekben legerősebben szokott pusztítani, az illető korbeli összes haláleseteknek még sokkal nagyobb százalékát képezi, mint Poroszországban. Ennek tekintetbe vételével konstatálni lehet, hogy a tüdővész mindazon országok között, a melyekkel összehasonlítást tehettünk, Magyarországon uralkodik legerősebben, a mi annál szomoritóbb, minthogy mindazon tényezők, a melyek rendszerint a tüdővésznek nagy mérvű terjedését szokták előidézni, mint pl. a testi szervezet el- csenevészedését előmozdító városi élet, gyári foglalkozás, túlhajtott szellemi munkásság, —* nálunk aránylag még csák kis mértékben fordulnak elő. Hogy a városokban a tüdővész mennyivel erősebben pusztít, mint a falusi közzégekben, arra jellemző bizonyságul szolgálhat, hogy mig a megyei népességnél a tüdővészre az összes haláleseteknek az 1881—85-ös átlagban ll\36%-a, 1886-ban 12*09% és l«87-ben pedig ll‘34°/0-a esett, addig:törvényhatósági városainkban ezen arány körülbelül kétszeresre emelkedett, ugyanis 1881—85 ben 21-27, 1886-ban 19*53 és 1887-ben 20-98 °/0-ra, rúgott. Miután láttuk a tüdővész nagy jelentőségét általában s főképen hazánkban, ezen lapok olvasóit mindenesetre érdekelni fogja, hogy a tüdővész mekkora szerepet játszik különösen Tolna- és a vele szomszédos vármegyék halálozásában, a miről a következő összehasonlító kimutatás nyújt felvilágosítást : Halálozás tüdővész folytán : Vármegye és város átlagl881—85-ben 1886-ban 1887-ben az összes halálesetek % -ában kifejezve Tolnavármegye 12-00 13-44 1016 Bárány a vármegye Maga a megye 10-77 10-47 8-16 Pécs 24-25 28-82 23-89 Együtt 11-72 11-96 946 Somogy vármegye 17-69 23-29 22-00 Fejérvármegye : Maga a megye 10-61 11.56 7.23 Székes-Fehérvár 15.43 20 62 22-49 Együtt 11-08 11-33 8*55 V eszprémvármegye 10-64 14.22 11-14 hetőnek a jámbor theologiát, beiratkoztam tehát a filozófiára. Az itt magamba szítt naturalizmus ba- cillusai annyira átjárták vérem minden sejtjét, hogy már a karácsonyi vakáczió alatt megszöktettem a Juliska — mamáját. Ne nevessetek, mert Alojzia rangos asszony volt még, mindig divatosan öltözködött s annyira hasonlított Juliskához, mintha csak lánya lett volna. A fűszeres is boldog volt, Alojzia is, én pedig leginkább. A mézes heteket a fővárosban töltöttük volna el, ha Alojzia ő nagysága a negyedik napon meg nem szökött volna egy tüzórkapitánynyal. A fűszeres, a mint hallottam, a hasát tartotta a kaczagástól, én pedig bo- szankodtam. Dühös lettem az egész mindenségre, de leginkább a hadseregre. Hát arra való az a nagy pénz- és véráldozatok árán föntartott hadsereg, hogy az embert megfoszsza szerelmétől, hogy elüsse szájától a gyönyör serlegét, hogy elcsábítsa az ártatlanságot ? (Ne tüsszenjetek !) Jó, ha arra való, hát én is katona leszek s még abban a hónapban panganét fityegett a szivem alatt. De nem birtam a szubordinácziót, bis/, ismeritek természetemet. Nem tudott, sehogysem a fejembe menni, hogy miért legyek én akkor éhes mikor a kapitány ur parancsolja s miért lövöldözzek én arra a szegény franeziára — az volt a czéltábla — mikor az engem nem bántott s mikor én azzal a szabadságszerető frauczia néppel annyiia rokonszenvezek. Beláttam, hogy a katonai pálya nem nekem való; kvittiroztam s mentem haza jegyzőnek. Kar- czoltam az adólajstromot, Írtam a kérvényeket s terjesztettem a czivilizácziót. Egy szép napon elmozdítottak zsírosnak ígérkező hivatalomtól és pedig azzal a megokolással, hogy a szolgabiró nem érti meg jelentéseimet, mert csupa frázis és szóvirág és hogy nagyon föl világosítom a népet, a mit a plébános ur nem szeret. Volt annyi élelmességem, hogy ezt a megokolást írásban vegyem ki bélyeg alatt. Ezzel a/után beállítottam az öreg So- morjai bácsihoz — nyugodjék szegény békében — ki akkortájban a „Kürt“-öt redigálta, hogy fogadjon meg munkatársául. Az öreg elolvasva az eléje tartott iratot, mely rózsaszínben tüntető fel a kvalifikácziómat, mosolygott egyet s megkínált a tubákos pikszisével. Hisz tudjátok, ez annyit jelentett, hogy reudben vagyunk. Még az nap munkatársa leltem a hetenkint háromszor megjelenő „K ü r t“-nek A redakczióban újra elővetiem lantomat s zengtem annyi melegséggel, hogy öreg princzipálisoin fiatal gazdassz"nya az,én verseimnél fő/.te az ebédet. Képzelhetitek, mennyit irtain, ha ennek daczára négy bét alatt egy kötetre való megmaradt. Az öreg Somorjai bácsi ki nyomatta és kiirta az újságba, hogy „hazáuk irodalmi egén uj csillag tűnt fel“. Már mint én. Hogy őszinte legyek, tudjátok, hogy attól a naptól kezdve nem mertem sajtot enni; féltem, hogy szellemi gyermekeimmel találkozom. De mily nagy volt meglepetésem, mikor a vacsorára kerülő ementháli Ábrányi költeményeibe volt burkolva. Bizonyára irántam való hálából kímélte az én verseimet a fűszeres, hogy megszabadítottam a feleségétől. Én legalább ezt gondoltam, de Somorjai bácsi erősen tiltakozott, állitván, hogy verseimben van eredetiség, eszme, lélek, szóval, hogy én nagy költő volnék. S hogy ezt bebizonyítsa, — kidobott a redakczió- ból azt mondván: „A szegény „K ü r t“ nem fizethet ilyen nagy költőt!“ így jöttem azután közétek, illetve Szász Károlyhoz az öreg Somorjai ajánlólevelével... A színész elkiáltá magát: Gábor, fizetni! — a mi annyit tett, hogy vége a biográfiának. — Haza kell menni, mert le akar feküdni az asszony — szóltak a családapák. Én meg odaböktem Antinak egy sóhajt, melyből ő azt érezhette meg: Hej mikor leszünk mi is olyan boldog papucshősök. Még egyszer teli lett a pohár, hogy az estére utoljára ürüljön ki. _ , . __ „ J J Lévai Dezső. Egy kis böjti elmélkedés. A ,-Tolnaváimegye“ eredeti tárczája. — Kiteszik a legyeknek az édes mérget* és noha borítva van már a csésze környéke holtakkal, mégis egyre lepik. A legyecske nem gondolja meg, hogy
