Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-13 / 50. szám

Szegzárd, 1891. 50. szám. Vasárnap, december 13. Előfizetési ár: Egy érre . . 6 írt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Krammer. Vil­mos könyvkereskedése SzegzárdoD. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulagdonos : Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nein adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések- is a szer- j kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Még egy szó a bonyhádi fő- • gymnasiumról. * Figyelemmel kisértem a mozgalmat, mely 2 évvel ezelőtt egy Szegzárdon, a pannonhalmi Szt.-Benedek-rend által veze­tendő főgymnasium felállítása érdekébea megindult; élénk részt vettem azon mozga­lom megindításában, mely azt tűzte ki célul, hogy a bonyhádi evang. algymnasium álla­milag segélyezett főgymnasiurnmá egészites- sék ki; elolvastam elébb a helyi, később a fővárosi lapokban megjelent cikkeket, me­lyek majd Szegzárd, majd Bonyhád mellett kardoskodtak »és mindezeknél csak egy kö­zös vonást tudtam felfedezni, azt, hogy Tol» navármegyére nem csak szégyen, hogy ed­dig főgymnasiurna nem volt, de most már ilyennek felállítása elvitázhatlan kulturális érdek is_ A nyílt kérdés csak az maradt, a hírlapi cikkek csak abban nem tudtak megegyezni, Szegzárdon vagy Bonyhádon helyesebb-e a főgymnasium felállítása, azon vagy ezen mozgalmat támogassa-e a vár- megyc, a nagyközönség. ? Félreértések kikerülése céljából, eleve megjegyzem, hogy én elfogulatlanul vettem kézbe a tollat, még a helyhez kötött va­gyoni érdek sem vezérli azt, mert családi körülményeim folytán a szegzárdi vagy bonyhádi főgymnasium egyenlő érdeket kép­viselnek fiaim nevelésénél és ha mégis a bonyhádi főgymnasium mellett rántok kar­* Az „Audiatur et altera pars“-féle elvnél fogva, melyet lapunkban mindenkor követtünk, annál is inkább adjuk az igen tisztelt cikkíró urnák fenti, sok tekintetben igen érdekes cikkét, mivelhogy.e kérdésben elfoglalt állás­pontunkat mi már ismételve és eléggé határozottan ismertet­tük és hangsúlyoztuk lapunkban. A szerk. dot, teszem ezt azért, mert a cikkekben felhozott és az általam minden részletében ismert érvek között, ‘a helyi érdeken kívül, mely utóvégre is csak az illető város lakos­sága előtt bir sulylyal, csak egyet találtam, mely Szegzárd mellett harcol. Ezen egyet­len indok az. hogy Szegzárd a közigazga­tás és a törvénykezés székhelye, hogy a főgymnasium fölállítása egy kővel járulna a munkához, melynek célja Szegzárdot igazi központtá, várossá alakítani, mert hisz most még épen olyan falu* mint akár Bonyhád. Pi mn desiderium! — Addig, mig Szegzárd csakis a közigazgatás és a törvényszék szék­helye lesz; inig nem tud kereskedelem és más társadalmi és nemzetgazdasági vonat­kozások egész légiója szempontjából néma politikai érteményben vett vármegye, ha­nem a vármegye összes érdekeinek gócz- pontjává lenni; mig utcáit gyérebben vilá­gítja, akár Bonyhád ; mig a főtérről ötven- lépésnyire megsülyed a sárban a terhelt kocsi; mig zsákvasutja marad ; mig egy kisdedóvó felállításának emberbaráti célja vallásháborút okoz; mig egy dohánygyár 'felállításának bevezető lépéseit politikai szem­pontból ellenzik : addig Szegzárd a székhely előnyét Bonyhád felett ne hangoztassa. A mi városunknak nincsen mit Szegzárddal szemben szégyenleni, pedig a mi városunk, mint erkölcsi testület szegény; Szegzárd, h í nem is gazdag, de vagyonos. Csakhogy Bonyhád tud tenni a közjóért, el tud feledni vallási és politikai differenciát; Szegzárd még azokkal szemben is, kik a közért fá­radnak, a timeo Danaos et dona ferentes elvét idézi vissza az ó-kor történelméből! * Talán még sem egészen ? ! A szerk. És joggal kérdem, hogy az esetben is, ha Szegzárd a szónak igaz jelentőségében köz­pontja volna a vármegyének, ha nem volna ép úgy, mint Bonyhád kidobva a vármegye szélére, váljon ezen egyetlen ' indok elég volna, hogy a mérleget Szegzárd felé nyomja?- Én meg tudom érteni a centralizációt ad­dig, mig az állami érdekek követelik és igy a főváros természetes és mesterséges istápolásához szívesen járulok adó garasa­immal, de vidéki gócpontok mesterséges kreálását helyeselni, egyes vidéki városok javára eszközölt centraiizació jogosultságát sem elvi szempontból, sem a nemzet érde­kében. elismerni nem tudom. Nem az a vi­dék boldog, melynek ezer faluja között egy nagy város dominál, hanem az, melyben a faluk között több város, mint az ipar, ke­reskedelem stb. gócpontja szerepel, miként ez a külföldön van. És ha még a vidéki városok javára szolgáló centraiizació helyes­nek ismertetnék is el; a kulturális célok, a művelődés és a tudomány csarnokai, legye­nek e tanintézetek akár felső,. al?ár közívp- iskolák, centralizációt nem isméirek, né.m tűrnek. A kis Heidelbergnek egyeteme a bér-/ lini egyetem mellett is.hires marad ; a 149 tanulóval biró komáromi algymnasium előtt nem szégyenli magát Bonyhád, hol a tanu­lók száma 162 ! Ellenben Szegzárddal szem­ben Bonyhád mellett több érv hozható fel, mely indokolttá teszi az algymnasium foko­zatos kiegészítését. — Az első és főelőnye Bonyhádnak az, hogy anyagilag mérhetle- nül kevesebbe kerül az államnak a kiegé­szítés, mint Szegzérdon a teljes főgymna­sium felállítása. A bonyhádi algymnasium­\ TÁR CZ A. —*••••••— Dr. Sass István sírja mellett. Ide hoztuk e kies pusztára, Megdicsőült -te, porhüvelyed. £ föld szült, itt rajzott lelked á!ma, E főid adjon néked nyughelyét! Szent ez a föld: ama fényes lélek Itt választott egykor csillagot; Jönek évek, tűnnek ezredévek, Az emlék itt akkor is ragyog. Legyen a por porrá, föld a földé, Neved őrzi szép emlékezet; Megmarad a lélek mindörökké, A halál a?. Istenhez vezet. Itt homályos tükör által látjuk, Ott fenn szlnről-színre a tökélyt; Boldog, a ki szép honába átjut, S ki e földön nem hiába élt! Te dlcsőült, nem hiába éltél, Szép volt pályád, áldott és nemes; Sas-lelkeddel fel, magasra törtél, Hogy vigasztalj, boldogíts, szeress. Megsiratva térsz a sir ölébe, Koszorúdon égő könny rezeg; Isten hozzád! hamvad födje béke, Áldás rád és hü emlékezet! Sántha Károly. .A_ k á r t y a. — A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — Terített asztal mellé kártya az, a mi a fe­kete kávéhoz a víz. Az angol trónörökös magával hordja kártyáit és tantuszait. A miniszterelnök hagyományos ebé­déin,’ a főispán estélyein, az alispán lakomáin, a polgármester kedélyes szombat estéin, a kir táb­lai biró szüretein, a főbíró névnapján, a plébános búcsúján, a méltóságos, nagyságos, tekintetes s minden rang és eitnnélküli urak vacsoráin, mohó sietséggel költik el a két-nógy tál ételt, hogy an­nál több idő jusson a kártyára. A képviselő, a megyebizottsági tag, a végre­hajtó, az aljárásbiró, számfeletti gyakornok jelölt, az utibiztos, az ideiglenes minőségben alkalmazott díjtalan napidijas, a tanító, a jegyző, a pénzügyőr, a csendőr, az ur, a szolga: kártyázik. A walesi hercegből a koronás fők mintaképe válhatnék, de játszik. A miniszterelnök kitűnő mi­niszter lenne, ha nem vonná' el idejét a kormány­zástól a kártya. ,S a polgármester örökké el van foglalva a város dolgaival, kivéve mikor játszik. Az orvos még hírnévre is tehetne szert, kivált ha nem kártyáznék. Az ügyvéd még képviselő is lehetne, ha nem játszanék. 'A plébános püspökségig is vi- hetné, ha többet forgatná a breviáriumot, mint az ördüg bibliáját. A számtartó, a kaszuár, az ispán, igen használható tisztei lennének uraságuknak, csak ne kártyáznán ik. A gazdasági írnokot hamar el­csapná a tiszttartó,. ha nem ülne le vele egy kis tartlira. A segódjegyző sem volna kegyben főnöke előtt, ha nem értené a tarokkozást. Az elegáns dandynek megvolna még ezer hold földje, ha nem kártyázott volna. Nagyon is megszoktuk már a kártyát Meg sem lehetünk nélküle. Olyan, mint a kenyér. Mindig vele, csak vele foglalkozunk. Unos-untalan. Bárhova megyünk, mindenhol és m:ndenki játszik. Manapság, a ki nem játszik $ nem duellál nem is megy müveit ember számba. Ha estélyre, névünnepélyre, születésnapra, ju­bileumra, keresztelőre, bankettre, búcsúra, farsangi ebédre, ozsonnára, disznótorra, kaszinóba, olvasó­körbe megyünk, a cél miért elmegyünk: csendes ferbli, makaó, kalábriás, rámsli, preference, tartli, vagy a kitünően szórakoztató landsknecht. Kisérje csak valaki figyelemmel társaséletün­ket. Családi s egyéb összejöveteleknél, alig várjuk az ebéd, ozsonDa, vacsora végét. Az asszopyok majd csak eldiskurálnak, mosnak, szapulnak viz és szap­pan nélkül. A leányok? No azok is eljátszanak majd valami társasjátékot.— maguk közt. 1 a fér­fiak?. Azok a mellék terembe vonulnak. Nem illik mindig a* nők sarkában lenni. Az udvarló elhagyja bájos | nem bájos angyalát, a jegyes jegyesét, a férj feleségét, a fiú az anyját, az apa a leányát s — játszanak. Senki ezen meg nem botránkozik. Tgy kell en- Dek lennie. Hadd kártyázzanak egy keveset, Legyen meg kedvök. Nem kártyáznak nagyban. Dióra, mo­gyoróra, gyufára, krajcárba.

Next

/
Thumbnails
Contents