Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-13 / 50. szám

TOLNA VÁRMEGYE. nak nincsen évi 9000 írtnál töhb államse­gélyre szüksége ; holott ha, a mi hihetet­len, a szegzárdi főgimnasium telkét, épüle­tét és a sok ezerre rugó felszerelést köz­adakozás utján be lehetne is szerezni, az államtól, a lehető legminimálisabb összeget számítva, még mindig évi 20,000 írt sub- ventiót kellene kérni. Bonyhád a várme­gyétől, a nagy közönségtől és az evang. egyházkerülettől nem j| kér többet, mint­hogy a Bonyhádon aláirt 11,000 írt 30,000 írtra egészitessók ki, a. mi biztosrá vehető, ha a vármegye csak felét adja is e célra, mint a mit a szegzárdi 'főgymnasium cél­jaira ígért és lekötött. Ki kfell emelnem e helyütt, hogy Tolnavármegyének érdemdús alispánja, ki a szegzárdi főgymnasium ér­dekében két évvel epelőtt indított mozgalom élére állott, következetesen járt ugyan el, midőn a bonyhádi főgymnasium kérdésében ismeretes álláspontját foglalta el; de mi bonyhádiak kérve-kérjiik, hogy miként a nála tisztelgő küldöttségnek adott válaszá­ban Ígéretet is tett az iránt,, szokott eré- lyével hasson oda. hogy a szegzárdi főgym­nasium kérdése jobbra vagy balra döntes­sék el mielébb. A másik előnye Bonyhádnak Szegzárd felett, a tápintézet, mely a Szegzárdon ter­vezett főgymnasium mellett fel nem állít­ható. Hogy a kis jövedelemmel biró hiva- * talnok vagy épen egészen szegény szülőkre nézve ez minő jótétemény, magyarázatra sem szorul. ■ * Habár Bonyhád ép úgy a vármegye szélén fekszik, mint Szegzárd, mig ez utóbbi kizárólag csak a központi járás lakosaira nézve előnyös fekvésű, sőt ebből is elesik a 8000 lakossal biró Báttaszék^ mely Bony- háddal közvetlen vasúti összeköttetéssel bír, addig a völgységi járáson kívül az egész nágy dombóvári járás inkább Bonyhádra £2&Wtáh‘'A gyönki járás megoszlik, a duna­Í földvári pedig az olcsó közlekedés folytán a közel fekvő Kalocsára küldi tanuló gyer­mekeit. Vita tárgyává tétetett a nemzetiségi missto, a magyarosodás kérdése is; és e tekintetben nem tudom megérteni a fővá­rosi lapok egyikében megjelent azon cik­ket, mely épen e szempontból a tisztán magyarajku Szegzárd mellett tör lándzsát. A magyarosodás érdekkel bír egy idegen ajkú vidék közé ékelt, vagy határszéli ma­■ ;> __l __________________; L r gyar város emelésénél, vagy miként Bony­hádra vonatkozólag ez eset áll, egy német: ajkú vidék német városában egy tisztán magyarnyelvű tanintézetnek felállításánál; de hogy magyar vidék magyar központjá­ban magyar nyelvű tanintézetnek felállítása minő érdekkel bir magyarosodás szempont­jából, azt elképzelni sem tudom. Ha mindezekhez még hozzávesszük‘azt, hogy az algymnasiumok a mai kor tanügyi politikája szerint már jogosultsággal nem bírnak és hogy időnként'ilyen algymnasiu­mok fokozatosan mind kiegészitendők, hogy a középiskolai törvény szerint ez az állam­kormány sürgős. feladatát képezi 3. alig kép­zelek elfogujatlan itélőt, ki .a bonyhádi al- gymnasium kiegészítése éllen emelhetné fel szavát. Mert ha az ország összes algymná- siumai közül valamelyik kiegészítésre jogo­sított, úgy az a .bor^yhádi. Szóljanak és dokumentálják az életképességet a statisz­tikai számok. Népesebb algymnásium széles e hazában csak egy van, a kőszegi 177 tanulóval. Itt nincsen mozgalom a kiegé­szítésre, mert pár kilométernyire éjszakra Sopron, délre Szombathely fekszik és a tanulókat úgyszólván maga a város szol­gáltatja. És mig Bártfa, K.-Szt.-Miklós, K.- Szeben, Erzsébetváros, Szt.-György, Podolin, Prjvigye. Beszterczebánya, Gyönk, Karczag, Aszód, M.-Ovár, Csaba algymnasiumának tanulói száma 47-től 100-iff, Kózdi-Vásár- hely, Debreczen, Verbász, Zenta, Keszthely 100-tól 130-ig, Érsekújvár, Félegyháza, Rózsahegy, Komárom és Tata 130-tól 150-ig ingadozik, addig Bonyhádon a tanulók száma 162. Elősoroltam az ország összes algym- násiumait, a következtetést levonni belőle könnyül Nem akarok hosszabb fejtegeté­sekbe bocsátkozni az iránt, hogy a vallásos nevelés mindig az elemi iskola és a család kezében van és hogy középtanodák­nál e célból elégséges a» lelkiismeretes hit­oktatás; de fel kell hoznom a vallási kér-' dést is, mert a bonyhádi főgymnasium el­len a szegzárdi érdeket képviselők ép úgy felhozták 'annak evangélikus jellegét, mint a hogy 2 évvel ezelőtt a szegzárdi protes­tánsok rossz szemmel nézték a benczés főgymnasium felállítására vonatkozó moz­galmat. Mi különbség van e tekintetben Szegzárd és Bonyhád versengő lakossága között? A mig Szegzárdnak elenyészőleg csekély protestáns lakói felekezeti elfogult­1891. december 13. Ságból küzdtek a kath. főgymnasium ellen, addig Bonyhádnak túlsúlyban levő katoli­kus lakói* túlnyomó nagyságú összeget je­gyeztek abból a 11000 írtból, a mi az evang főgymnasiuiú céljaira összegyűlt! Ott igénylik a felekezet nélküli főgymnasiu- mot; itt áldoznak a jelleg tekintete nélkül a'célra! Én, mint igaz katolikus csaladapa, nagyobb megnyugvással látom gyermekeim vallás^erkölósi nevelését biztosítva az evan­gélikus főgymnasiumban, mint egy feleke­zet nélküliben; mert tudom, hogy ^ ille­tékes helyen szigorúbban- veszik és íelteke- nyebben őrködnek a katolikus neveles fe­lett az evangélikus gymnásiumban, mint a felekezet nélküliben. Es hogy Bonyhádon e tekintetben nincsen mitől tartani, igazolja az, hogy 162 tanuló közül 67 katolikus,. 58 evangélikus, 22 • református és 15 izra­elita. Avagy beszéljenek itt is a számok. Az ország összesen 23 felekezeti algymná- siuma között az illető felekezet tagjai köze tartozik 10 helyen 72-től 97%-ig, 9 helyen 50-től 70%-ig, 2 helyen 43-tól 50%-ig és e tekintetben is Bonyhád első helyen áll, mert itt az evangélikus tanulók száma csak 35%, a mihez .még legközelebb egy kis, a 80 tanulóval biró aázódi ev. algymnasium áll 36%-al. Eddig sem vezérelte az intéze­tet felekezeti szükkeblűség, még kevésbbé foglal az helyet akkor, midőn mint állami­lag segélyzett főgymnásium teljes állami felügyelet alatt fog állani és a tanárok kö­zül is egy bizonyos számot a minister ne­vez ki. Felvetették a sz.egzárdiak azt az esz­mét is, hogy a polgári iskola megszünte­tése mellett és ennek ‘tőkéje, segélyforrá­saival ^erezzék be azon összeget, mely kü­lönben a főgymnasium céljaira elő nem te­remthető. Hagyják békében a szegzárdiak azt a polgári iskolát és áldják a porát an­nak a miniszternek, a ki azt létre hozni segítette; ha nem volna, felállítani kellene és ha a minister a legkisebb következetes­séget mutat tanügyi politikájában, e gyil­kossághoz segédkezet sohasem fog nyújtani. Nem fejezhetnem be soraimat alkal- sabban, mint a közoktatási miniszternek 18. és 19-ik jelentéséből vett szószerinti szavai­val: „A középiskolák száma teljesen ele­gendő. Közép iskoláink rendezésén kívül fejlesztés volt a cél-és e tekintetben több középiskola kiegészítésével, csonka és teljes A leányok, menyecskék szeretnének táncolni. Zene van, de táncos? Az nincs. S miért nincs ? Hja, kártyáznak. Éjfél körül bomlik a társaság. A nők s a fér­fiak kis része haza indul, mig más része alig várja az alkalraatlankodók távozását, hogy aztán úgy a maguk módja szerint csinálják a dolgot. És csinálódik is a Pagat ultimó, négy király, tere, quint, kunszt, blind, maizli, banda fucs, s tudja manó mi mindenféle csudabogarak. És csinálódnak mindezen dolgok kivilágos kivirradtig. Megvárják a nap feljötiét, meg még a szives háziasszony korheiy levesét is. Duzzadó zsebbel hagyja el egyik-másik pro- fessionátus spieler az asztalt; a másik meg kifor­dítja valamennyi használt s nem haszuált zsebét s nem talál bennök égj megveszekede't árva fityin- get sem. Mi mindennek titka ? rövid a felelet: a kártya. Egy vidéki takarékpénztár pénztárnoka lOüO forint évi fizetéssel nagyúri lábon él. Garzon lakást tart. Van inasa. Ruháit Párisban csináltatja. Bécs- ben mosat, Budapesten vasaltat. Yan fegyvertára, fogatja, múzeuma. Jár vadászni. Estélyeket ad. Tagja minden néven nevezendő, egyletnek^. O a nők kedvence, ta férfiak • pajtása. Szellemes társalgó, ügyes vadász, szakmájában, páratlan, jó úszó, ki­tűnő távgyalogló. Ott van minden összejövetelen. »Boldogok, kik komának, vőfélynek, násznagynak, párbaj-segédnek, kártya-asztalhoz partnernek hív­hatják. O a meghívásokat elfogadja. S ha kérdi valaki, telik-e mindenre az J 00Ö forintból ? * Hogyne telne! Hisz kártyáz. Ezzel meg van fejtve a talány. De hol nyert, mennyit nyert, kitől nyert; azt senki sem tudja. Elég az, hogy játszik és ami fő, ügyesen játszik. Tíz óv múlva valamely szép tavaszi nap reg­gelén, halántékon lőve találják meg a pénztárnok urat, szalonjában egy ottománon elterülve. Öngyil­kossá lett. Levelet nem hagyott hátra. — Szerelmi csalódás érte! sugdosák lányok. — Bizonnyal sokat vesztett, mondják a férfiak. Az egész város sajnálja azt az aranyos, ked­ves pénztárnak urat Impozáns temetést rendeznek. Ki rendezi? A takarékpénztár, melynek hű tisztviselője volt. Kiderül azonban az öngyilkos turpissága. Tiz éven át rendszeresen sikkasztott. Mindössze csak ötvenezer forintot, A felügyelő bizottságot nem terheli szemrehányás, hisz minden évben kétszer is megvizsgálta a könyveket és a kitüntetett össze­geket mindenkor rendben' találta a Wertheim- kasszába'n. Az intézet megbukik. A szegéqy nap­számos, ki szájától vonta-el a falatot s rakta taka- . rákba, hogy öreg napjaira ‘legyen valamicskéje, tönkre ment. Elvesztette harminc értendőn át l^össze'kuporgatot' pénzecskéjét. 4 Most kezdheti újra. Hja, ő nem játszik. Nincs rá ideje. Gyermekei vaunak; hát dolgoznia kell. A legkisebb falunak is meg van a maga szenvedélyes kártyába. Tipikus alak. Rendes körül­mények közt nem az ágyból kel föl reggel, hanem a kártyaasztaltól. Felesége rongyosan jár, gyerme­kei koplalnak, de kártyára van pénz. Nagy városokban természetesen még jobban foly a csöndes, pikáns történetkékkel fűszerezve. Minden kávéháznak meg van a maga titkos kabinja, hova csak a fölkenteknek van joguk belépni s há­borítatlanul — kártyázhatni. A rendőrség nem mer közbelépni! hogy is merne ?! Hisz a nagyságos rendőrtanácsos úrtól 'a legutolsó Mihaszna Andrásig, mind kártyázik. Ferblit — huszonegyet. A kártyázok nem kérdik egymás közt: telik-e? Pár tizes meglehetős summa máshol, a kártya- asztalnál sohasem. i Az veszt, kinek van. Kinek nincs, nem veszthet. S elvesznek nemcsak a gazdagok forintjai, de a szegények garasai is. A sikkasztót többnyire a kártya tántorítja el, de azért senki sem kérdi a jövedelmóü fölül köl­tőtől: honnan telik? Hisz kártyázik. Nyeri kártyán. Szerencsés keze van. így bolonditja magát a világ s a világot az, ki — kártyáz. De nem volnék következetes, ha én nem kártyáznék. Urak! tiz aranyat egy negyedik tarokistáért. Kötött játék. Tessék. Volnánk már hárman. Kegyed lesz negyedik. Tessék, tessék!! » * Skrupulus. i

Next

/
Thumbnails
Contents