Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-29 / 48. szám

1891. november 29.

Mert ezen örök gondolat csoportosította össze az embert, a természet és képimádás első oltárai közé, Hellas istenektől népes ligeteiben.

Ez sorozta később, az őnbirálatra érdem és az erő érzete, vagy a siker és hatása szerint, — osztályokba az embert Bóma-tribusaiban.

Majd századok múltán, midőn zsarnok Caesarok, — Eóma durva, de szabad tribusait szolgahaddá bontották fel; — magasztos történelmi ellentétül, — ismét az egyesülés eszméje nyitotta meg a testvéri szeretet templomait, létrehozva a kereszténységet, a legszentebb és legáldásosabb emberi egyesületet.

A középkor ábrándos eszmevilágában lovag szövetkezetekben nyilvánult az egyesülés eszméje és az özvegyek, árvák, a női erény védelmének szent esküje hangzott fel a maltás lovagok egyesületében.

Az újabb kor államalakulásai közben már az államérdekek által leigázott emberi szabadság menhelyeit találjuk az eszme egyesületeiben, a szabadkőművesek és carbonarik rejtekhelyein.

Mig végre korunkban már, az egy'eti élet világitó lámpáiban ég az örök gondolat, körötte a társadalom munkásai gyűlnek össze, az emberbaráti szeretet gondjaival foglalkozva, pihenést keresve.

Ez eszmetörténete a miénk is, tisztelt közgyűlés.

A szegzárdi Casinó, tisztelt közgyűlés, jegyzőkönyveinek tanúsítása szerint 1841. évi november 23-án alakíttatott.

Történetünk e naptól kezdődik.

Tartalma szerény, — mert hisz csak egy szűk társadalmi keret rövid múltjából vésett kicsiny lapocska az az idő is, melyre kiterjed, az örök idő homok óráján alig pár homokszemet, kitevő rövidke félszázad csupán.

De mert visszanyulik nemzeti fejlődésünk nagy fontosságú „negyvenes évei“-ig, egyúttal hazánk culturális történetéhez igen érdekes adalékot szolgáltat.

A 18-ik század mefev állami és társadalmi distinctióit, tisztelt közgyűlés, éppen e fékzázad előző és első éveiben oldotta fel a haladás enyhe lehelete.

A közéletnek eddig az osztályszellem által körüljárt küzdtere, ez időben kezdett megnyillani az értelem és jellem előtt, — született légyen az bár kívül, az osztályok zárvonalán.

Maga az eddig némileg lekötött egyesületi szellem sem érte már be ez időben azon exclusiv tevékenységi körrel, melyre e század első tizedeiben főleg rendi alkotmányunk, de részben aris- tocratikus társadalmi viszonyaink folytán is szorítva volt.

Szóval ez időben már derengett azon fényes bolygó világa, mely néhány évvel utóbb, nemzeti és társadalmi életünk egyik legnagyobb jelentőségű átalakulását világította meg.

Azért a jelszó, tisztelt közgyűlés, melyet hazai culturális fejlődésünk lelkes és halhatatlan úttörője gróf Széchényi István a pesti nemzeti Casinó megalakításával országgá bocsátott, készséges' visz- hangra talált a társadalom minden rétegeiben és hazaszerte alakultak az egyletek, melyek ugyanazon nemes eszme szerény tanyáivá lőnek, melynek á pesti nemzeti Casinó fényes termei szolgáltak és szolgálnak ma is biztos menhelyül.

A korszellemnek hatása alatt gyűltek össze a szegzárdi társadalom legjobb és legjelentékenyebb elemei, tisztelt közgyűlés, fólszázada éppen ugyan ,e helyen, hol mi most ünnepeltünk.

Csodás tünete az eszme történelmi következetességének és lelkesítő bizonyítéka szőkébb hazánk, szeretett vármegyénk, nemes szellemének, tisztelt közgyűlés, hogy az 1841-ik évi „nemes megye“ miként első jegyzőkönyvünk szól, ép oly magas liberalismussal adott helyet a keletkezésnek, mint a minővel az I89l-ik évi vármegye, mint hü örökössé a nemes traditióknak megnyitotta házának termét, az eszme ünnepén.

Tisztesség a I84l-ik évi „nemes“ megye

emlékének, — mert korát .megelőző felülemelke- dettséggel testvérkezet nyújtott az ébredő társadalomnak. Tisztesség az I89l-ik évi vármegye szellemének, mert híven megőrzi az ősi erényt.

E terem falai között hangzott el, tisztelt közgyűlés, az enuutiáció, — mely az 1841-ik évi november 23-án felvett jegyzőkönyv tanúsága szprint,

— a „jó, szép és nemesbeni előhalladás“ magasztos háromságát, és a „közjót“ emelte ki egyedül jelszavául, és tűzte ki nemes czéljául.

Az egyszerű jegyzőkönyv azért, — habár nincs rajta arany, pecsét és nem ékeskedik is a hatalom alapokmányainak arany betűiben, mégis nekünk becses okmányunk és szerény történetünknek méltó kiindulási pontja, — mert lényegében az emberi és hazafias hivatás legszebb eszményeinek proelamatiója lévén, — nemes útlevélül szolgált félszázados utunkra.

A kibocsájtott aláírási iveken 92 tag jelentkezett a nemes megye és a szegzárdi társadalom tisztes tagjai közöl.

A tagdíj évi 5 írtban állapíttatott meg. Szerény volt a tagok száma, és szerény az anyagi alap melyre az egylet helyezkedett.

Fényes terem nem várta az alapítók lelkes Csoportját díszes otthonul; — de annál fényesebb volt a szellemi berendezés, — mert az első gyűlés már addig is, mig a formaszerü szervezkedés megtörténik, az az időkori hirlap-irodalom csaknem összes lapjait: a „Hírlap“, „Világ“, „Bególő“, „Athaeneum“, „Hírnök“, „Jelenkor“ és a német „Tagblatt“-ot megrendelvén, — az akkori „Selyemegylet“ ajándékából nyert „Gazdasági Lapok“-kal együtt 8 újság állt a tagok rendelkezésére.

Az 1841-ik évi november 23-iki közgyűlésből Gindly Antal elnöklete mellett Adamovits Imre, Albanits Gy. Jáuos, Angyal István, Antal János, Benyovszky Károly, Daróczy Sándor. Fejős János, Gyimóthy Simon, Horváth János, Krenmüller Károly és Szabó János tagokból álló bizottság küldetett ki az „alapszabályok pontos“ elkészítésére és azután miként a jegyzőkönyv szavai szólnak, „azon határozaital oszlottak szót a közjótól feltüzelt tagok, hogy valamint most, úgy ezentúl is, minden gyűlésben az elnök szabad választás utján fog kineveztetni.“

Tehát ismét a „közjó“ szeretete és a legteljesebb egyenlőség nemes érzelme hangzik ki az érdekes záradékból.

A kiküldött bizottság nyert küldetésében eljárván, az általa kidolgozott „Alkotó szabályok“ és „Bendeletek“, miként a két szabályzat czimez- tetett, — az 1841-ik évi deczember 9-én Horváth János elnöklete alatt ismét a „nemes megye curi- alis házában“ tartott közgyűlésben alapos megvitatás után elfogadtattak — és jegyzőkönyvbe 'igtat- tattak.

Igen érdekea culturtörténelmi adatait képezik ezen szabályok ama kornak, tisztelt közgyűlés, mert azokban a legnemesebb egyszerűség mellett a köz- mívelődés kűl- és belső attribútumainak megszerzésére irányult lelkes törekvés nyilvánul.

A: „Szegzárdi Casino“, igy szól, az első pont, „a jó ízlést, a mívelt és deli magaviselet, józan és közhasznú elmélkedés, az ész tehetségét és a köz- értelmességet kifejtő és Develő intézet. Ezen kellemes és csinos társalkodónak szánt hely az egész egyesület sajátja, benne egy részes sem követelhet mások felett előjogot vagy kiváltságot.“

Nemesen szép és egyszeVü szavak, ezek tisztelt közgyűlés, ős tisztaságú gondolatok mesterkéletlen kifejezései azok és mégis a valódi mivelt- s'égnek igaz és nagy mértéke, — a polgári kötelességeknek nemes, törvényt és a kort megelőzött jogegyenlőségnek magasztos elve van azokban öntudatosan kifejezve.

A „Bendetek“ vagy a mai fogalom szerint házszabályok, ugyan azon szellem szüleményei. Bennük a béke, barátság és a kölcsönös megbecsülés társadalmi garantiái állítattak fel.

És igy, tisztelt közgyűlés, az egylet alapjait képező mindkét szabályzatban, a társadalom hivatásának a „közjó“ jogosult igényeivel való bölcs összeegyeztetése nyert szerencsés kifejezést.

Az 1841-ik évi deczember 10-ikén Belovics Boldizsár elnöklete alatt befejeztetett a szegzárdi casinó megalakításának müve, melynek alapjai ép most félszázada rakattak le és megválasztatott az egyesület első választmánya.

TpLNAVÁRMEGYE.

___________

Ig

azgatókul: Augusz Antal, Kis Ferencz, és mint a jegyzőkönyv kifejezi, választottsági tagokul: Adamovits Imre, Angyal István, Antal János, Benyovszky Károly, Bezerédj Islván, Erős Lajos, Fejős János, Krenmüller Károly, Szepessy János, Belovits Boldizsár, Horváth János, Mártin Antal, Perczel Béla és Stann Ferencz jegyző választattak meg.

Az első névsora egyletünk alapítóinak, tisztelt közgyűlés, a mily kegyeletet keltő individuális tekintetekben, — egy viszonylagos hosszú, szép mu't derék fórfiait állitván elénk az emlékezet képeiben ; — ép oly jelentőségteljes az kulturális történeti szempontokból is, — együtt sorakoztatva azokat, kiket akkor még osztály és törvény elkülönített bár, — de fenkölt morális felfogás és emelkedett szabad szellem, egy czólra egyesített önkéntes és kölcsönös érzésben.

1841-et írtak ez időben tisztelt közgyűlés, ezen egyesülés tehát 8 évvel koraibb volt, mint ama nemegybeolvadás fenséges jelenete, mely annyi ön- feláldozás és annyi hősi vér árán, megadta azt, a mit e névsor emberei már 1841-ben oly nemesen előlegeztek egymásnak ; azért azok, a kik lelki raí- veltsógből és a becsületes mnnkaadta köztiszteletben tették meg az egyik fólutat az egyesülésig, — ép oly tiszteletreméltók, mint azok, kik a közjó iránti lelkesedésben, átlépve a roskadozó válaszfalat, tették meg a másikat.

Valóban megragadóan lélekemelő kép az, mely a történész vagy az utód elé tárul, — ha a képzelet varázsában, a tisztes munka, a tudomány és a polgári kötelességek egyszerű derék embereit, az akkor még törvényileg kiváltságos osztály- fiaival egy sorban, a társadalom és a közjó érdekében közreműködni látjuk ; — midőn a szegzárdi társadalom tisztelt férfiait, egy Fejőst, Antalt, Erőst s a többi hü társakat, — a közszabadságnak és az emberi jogoknak fenkölt és lánglelkü bajnoka Bezerédj Istvánnal, vagy az önzetlen honszeretet és a tiszta szellem nemes alakjával Perczel Bélával hű társként szerény egyletünk megalkotásában fáradni tudjuk.

Oly lelkesítő kép ez, tisztelt közgyűlés, melyet a Chauvinismus legkisebb vádja nélkül, bízvást fajunk jobb természetének, kultúrképességének — és őserejének rovására Írhatunk.

Mert habár a tér, az egyesülés tere, csak egy szerénytár sadalmi intézmény keskeny pallója is, és nem a nagy nemzeti feladatok küzdtere volt, azért a morális lelki és szellemi érdem nem kisebb, — hisz a cél egy, — itt is, ott is a közjó.

Nemesen szép és magasztos volt tehát a kezdet, elvekben, úgy mint emberekben, honnót egyletünk életutjára indult.

Első cyklusának éveit a megszilárdítás csendes munkája töltötte be.

Ez évek közgyűlései sűrűn váltották fel egymást.

Az 1842-ik évi március 9-én tartott közgyűlésben Perczel Móric, a julius 6-án Bartal Gy., a december 7-ón ismét Perczel Móric? az 1843-ik évi julius 13-án Berecz Mihály, az augusztus 30-án Fördős István, abban végül,, mely 1843-ik évi december 7-én t »itatott Moravtsik Endre elnökölt.

Ezen közgyűlések még nagy részben mind a a szervezkedés és az egyleti élet mindennapi kérdéseivel foglalkozván, — történeti jelentőséggel inkább csak azon személyi vonatkozások bírnak, melyek a szereplők névsora áltat domborulnak ki.

E nevek, tisztelt közgyűlés, egyletünk alakulásának és konsolidatiójának tényével a legerősebben összeforrva vannak. Azért ma, midőn már fólszázada a fentállásnak áll előttünk, összes emlékeivel ; az indifferentismusnak súlyos vádja nélkül a kegyeletes megemlékezésnek kötelessége előtt el nem zárkózhatunk.

Egyletünk alakulásának e tisztes munkásai ma már egynek kivételével mindannyian amaz örök hazába távoztak, honnét nincs visszatérés és hová csak a hálás utódok kegyelete ér el.

Az örökre távozottak közül, mindegyik ki vette részét az alakítás derék munkájából, s mint ember mindegyik tisztelt emléket és becsült nevet hagyva hátra, — sőt vannak közöttük, kik nem_______________________5^