Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-29 / 48. szám

6.

TOLNA VÁRMEGYE

zeti létünk nagy feladatainak hazafias előkészítésé-: ben, majd azok keresztülvitelében is, lángszellemük hatalmas fegyverével, önfeláldozó, üdvös tevékenységükkel hathatósan közreműködtek, — vagy miként a tisztes Fördős István a haza szent ügyeiért hosszú rabságot szenvedve, a közhaza elismerésére is méltó igényt nyertek;

Mégis mi, tisztelt'közgyűlés, a jelenkor fiai, az általuk álakitott egyesület élő tagjai, csak egyenlő mértékkel mérhetünk nekik, tőlünk eket egyenlő kegyelet illeti meg, mert munkájuk és érdemük teljesen egyenlő volt.

Legyen azért megörökítve tisztes emlékük körünkben hű társi megemlékezésben.

De hia leróttuk a hála adóját az elhunytak irántj tisztelt közgyűlés, nem maradhatunk adósai az élőnek sem, kit a kegyes végzet máig megtartott, midőn a vele is közös munka elismerését ünnepeljük.

Perczel Móric az, tisztelt közgyűlés, ki ma egymaga él még azok közül, kikről alakulásunknak jegyzőkönyve szól.

Az ő tisztes neve nemcsak a mi szerény egyletünk egyszerű könyvébe van kegyelettel, feljegyezve, de hazánk történetének örök lapjaira is kitörölhetlen betűkkel van az beírva. Polgári és harci fényes érdemei méltó elismerésének feladata ‘ a történelemé. Az nyújthatja a babért neki, és ítélhet is felette. Mi, tisztelt közgyűlés, csak a hálás megemlékezés pálmaágát nyújthatjuk át neki a kegyeletes üdvözlettel és elismeréssel a munkáért, melylyel egyletünk alakítását elősegítette.

Egyletünk megalapításának alapvető munkája 1843-ik év végével befejezve lett.'

További történelmi adataink ez időszakból felettébb hézagosak tisztelt ‘közgyűlés.

Az 1844—45-ik évekről az egylet tagjainak névjegyzékén kívül más adattal nem bírunk.

Az 1846-ik évről csupán egy jegyzőkönyv az, 1846-ik évi december 20-án Laizinger Ferenc elnöklete alatt tartott közgyűlés jegyzőkönyve maradt fenn.

Az 1847-ik óv már élónkeblp egyleti élet tevékenységét mutatja, a mennyiben ez évben három közgyűlés és pedig 1847-ik évi október 31-én és december 5-én- Augusz Antal, és december 31-én Totth István elnöklete alatt tartatott.

Ez utóbbi közgyűlés hosszú időre az utolsó volt. Hazánk története egyik legraagasztosabb, de közelségénél fogva sok még élő fájdalom forrását képező korszakának előestéjéhez értünk. Tisztelt közgyűlés! váljunk el itt kegyelettel egyletünk hű munkásától, ki idáig kísért bennünket.

E ponton ‘tisztelt közgyűlés az eddigi hézagos fonál is megszakadt.

Egy egész évtized telve lelkesedéssel, az emberiség legszebb eszményeiért, egy magasztos harc zajával azok birtokáért, — majd a legyőzetés honfiúi fájdalma és elkeseredettségével követkfzett be tisztelt közgyűlés.

Egyleti életünk szünetelt. Az 1848-ik év nagy eseményei eloltották az egyleti élet lámpa-világát.

A kör politikai és később a nemzeti létért vívott végzetes harcterére tódult a társadalom zsongó népe.

A közmívelődós eddigi jelszavai helyett a nép- szabadság, testvériség és egyenlőség szent jeligéje Íratott a kibontott lobogóra.

Jegyzőkönyveink üresen maradtak, de a helyett as örök dicsőség magasztos emlékeivel tellettek meg hazánk történetének. lapjai.

A harc utáa beállott a nagy nemzeti vereség apáthiája. A társadalom keserű idegenkedéssel vonult vissza megszokott gyülhelyeitől. És igy a mi egyletünk története is felakadt és ez időről a történelem positiv adatai helyett, csak egy monda- szerű emlék szólt, melyet a hű történész még sem hallgathat el.

Egyletünk első jegyzőkönyvéből a visszator- lás zord idején levelek tépettek ■ ki, tisztelt közgyűlés, úgy tartja a hagyomány, — mert azokra honfiul panasz vagy tán az az időben bűnnek tartott remény Íratott. E kéznyoma a győztes' hatalomnak meglátható jegyzőkönyvünkön, mint egy szomorú emléke nehéz időnek.

Első óletjelót egyletünk ‘ébredésének 1858-ik évben találjuk. A politikai élet láthatára, gyengén

bár, de derülni látszotta társadalmi érintkezés'szükségérzete leküzdeni kezdette az idegenkedést, és végré Danzinger István elnöklete alatt 1858-ik évi movember hó 14-én tartott “közgyűlésből megindult mozgalom folytán, egy halvány utánzata az eredeti alkotásnak csakugyan létre is jött.

1860 ik évben Haidekker Károly, 1861-ben Albanich György elnöklete alatt,1 már mindinkább kibontakozván a társadalom is a nehéz idők bé7 nitó nyomása alól, — egyletünk élónkebb lendületet vett és lassanként visszafoglalta jogosult posi- cioját a társadalomban.

A közélet ébredő lüktetése ez időben tisztelt közgyűlés, egyletünk mindinkább előtérbe nyomuló feladatait, egy céljában és irányzatában szép és nemes kötelességgel szaporította.

Bartal György, lelkes fia megyénknek, ugyanis egy gazdasági egyleti'gyűlés alkalmával tartott lakomán nemes szivének melegével indítványt tett arra nézve, hogy mozgalom indittassók meg. jeles hazai költőnk, Garay Jánoá emlékének Szegzárdon, szülővárosában, egy emlókszoborral leendő megörökítésére.

Az indítvány természetesen általános lelkesedéssel fogadtatott.

Egyletünk. 1860. julius 1 én Haidekker Károly elnöklete alatt tartott közgyűlésén Boda Vilmos indítványára a lelkes terv és nemes fe'adat egyletünk választmányának kezébe tétetett le, oly formán hogy. a mindenkori kaszinó választmánya az eszme barátaiból álló bizottság által kiegészítve vezesse a hazafias ügyet végeredményre.

Ez időtől fogva majd három évtizeden át,már egyletünk, mint hű letéteményes ápolja a hazafias eszmét. Nagy körben gyűjtések eszközöltettek, minden módszereivel a társadalomnak a végcélra törekedett egyletünk és ma már, hála a társadalom lelkes közreműködésének, az egylet szívós akaratának és különösen az egylet jelenlegi elnökének, egészen közel jövőben van ‘már az időpont, a mikor a hazafias társadalom kegyeletét, — egy Szegzárd hírneves költő szülöttéhez méltó emlékszobor * hirdetendi.

Az 186t-ik óv mindinkább tisztuló politikai és társadalmi viszonyai, — oly kedvezőn szilárdították meg egyletünk alapjait, hogy a később egy kis mértékben bekövetkezett politikai visszahatás, már csaknem nyom nélkül vonult át felettünk. Sőt a nemzet és a nemeslelkü király közt 1867-ben létrejött öntudatos kibékülés áldásos hatása egyletünk szerény szükkörét is melegen hatván át, kebelében is jótékonyan megtelepülni látszott a derült és minden szépért emelkedni tudó hangulat.

Egyletünk szervezete, alapszabályainak a kor és az egyleti élet fejlődő igényeinek, megfelelő átalakítása folytán, a nélkül; hogy az eredeti alkotás közmívelődési és hazafiui irányzatából bármily csekély árnyalat is feláldoztatok volna, folyton erősödött.

.Tagjai száma ue-vekedett és ezáltal anyagilag is évről-évre mindinkább kibontakozva azon feszé- lyóből az anyagi kérdésnek, mely komoly gáncs nélkül ugyan, de mégis jiqsszu időn át, némileg zsibbasztólag hatott egyletünkre.

Az.átalános haladás fokozódott fejlődési pro- cesussa a félszázad utolsó évtizedeiben, egyletünk hatásának egyenletes emelkedését vonta maga után.

Most a társadalom is mindinkább szokottabb kontaktusba lépvén, az egyleti élet mozzanataival egyletünk is fokonként éberebbé vált, annak és a vele ma már kapcsolatossá lett közélet érdekei iránt.

És ha mégis nagy jelentőségű mozgalmak színtere nem volt is, az főleg azon alapzatnak tulajdonítható, melyet alkotóinak bölcseség. kimért, — szerény, de szilárd társadalmi hivatást tűzve ki céljául.

De a közmívelődós minden érveréseinek alapeszméje és szelleménél fogva, mindig nyitva állván dacára anyagi ereje szerény arányainak, nem egy közérdekű eszme érvényesülésére, vagy kulturalko- tás támogatására fordította morális erejét, vagy vitte meg filléreit.

A szellemi élet eszközeinek beszerzésénél, vagy közhasznú közvetítésénél sem fukarkodott soha, miként azt könyvtára és olvasó asztala bőven mutatja.

Szóval, tisztelt közgyűlés, a jelszó szellemének, melyet alkotói felfogtak, egyletünk mindenkor megfelelt. «

Történelmi szempontból e felszázad utolsó’tizedei minden • különösebb incidens nélkül folytak le. Sem a nagyvilág dicsfénye, sem gápcs nem érte egyletünket. A3 első nem is volt lótcélja. á másik ellen megvédte a szellem, melyet alkotóitól örökölt.

Egyletünk története azonban tisztelt közgyűlés hézagos maradna, ha alakulásunk és életünk folyásának ezen hű vázlata mellett, az individuális vonatkozásokat is annak körebe nem vonnánk.

Az események és'történelmi reflexiók egyma- gukban egyhangú és felszeg kópét adják a múltnak, Az élet mozgalmainak teljes vázlatához mel- íőzhetien szükségesek a szereplők alakjai is.

Mert hisz maga a múlt is történelmileg élet, melyet a hű visszaemlékezés népesít meg ‘a kegyelet által felidézett alakjaival a múltnak. Folytatnunk kell tehát e történelmi szellemidézóst tovább is, tisztelt közgyűlés, ha azt akarjuk, hogy leszámolásunk e félszázaddal teljes.és hű legyen.

Minden alakját egyletünk múltjának nem kelthetjük fel örök álmából, tisztelt közgyűlés, de az utat, melyet egyletünk megjárt és a szervezet teljességét, kimutatja a névsor eléggé, melyet a már előadottal kapcsolatba, hozva, három utolsó tizedet e félszázadnak tölti ki.

Egyletünk elnökei és alelnökei 1860-tól máig voltak;

1860: Haidekker Károly,

1861: Albanich György,

1862—63: Halász József,

1864: Albanich György,

1865: Szépauer József,

1866—1870 : Kramolin Emil,

1871: Kelemen József, ,

1873: Ellmann Miklós,

1874—1877 : Boda Vilmos;

alelnök: Pápé Gyula,

1878—1882: Papp Lajos;

1883—1888: Totth Ödön;

alelnök: Or. Szigeth Gábor, j889. óta: Fördős Vilmos; alalnökök: Örffy Lajos, Török Béla,

1891. ‘november 29.

A sorozat, tisztelt közgyűlés, történelmileg teljes, évről-évre biztos az adat, de az összetartozás társi érzetével, mégis fájdalmas űrt és kitőlthetet- len hézagokat találunk abban.

Mert a 16 férfiú közül, kik az utolsó három évtized alatt hű letéteményesei voltak az egyesülés szent eszméjének körünkben, 9-et hiába keresünk baráti érzéssel sorainkban csak 7 ünnepli ma itt a lefolyt félszázadot.

Történetünk ez a része a legfájdalmasabb tisztelt közgyűlés, mert a hálál birodalmát köti ösz- sze az élettel.

Az élők nem tárgyai a történetírásnak, — az ő birájuk a közvélemény.

A mi szomorú feladatunk ma, a múlt méltatása. Mi a hiányzók történetírói vagyunk. És e nehéz feladat fájdalmát csak az enyhítheti, hogy mi a hű társak, szerencsésebbek vagyunk, mint a világtörténelem írói, nekünk Ítélkeznünk nem kell, mi szerethetünk és kegyelettel gyászolhatunk, mert hisz nyitott könyv volt életük előttünk, melyből annyi egyszerű, de tiszta élet folyását olvastuk ki.

Albanich György, Halász József, Szépauer János, Haidekker Károly, Pap Lajos, Kelemen József, Ellmann Miklós, Pápé Gyula, azok tisztelt közgyűlés kiket ma hiába keresünk. Mindannyi hű társ, egyletünk lelkes támasza s nekünk feledhet-* len barátunk volt.

A dicsőítés hangzatos szavai, nem illenének az összhangba, mely lelkünket ma átrezgi a hű megemlékezésben, és szerény történetünk alapvonásától elütök is volnának.

Őket tőlünk a kegyelet illeti meg, — adjuk meg azt nekik lelkünk egész erejével, és adjuk át tisztes emlékükét egyleti életünk most megnyílt újabb félszázadánák.

Ezzel tiszlelt közgyűlés a szegzárdi casino története be van fejezve I Igazság van szo'gáltatva minden érdemnek es kifejezés adva a kegyeletnek mindazok iránt, kik nekünk e szerény, de meleg