Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-29 / 48. szám

2.

_________________;__________________

me

lyen Simontsits Béla alispán a dohánygyár ügyében megindítandó mozgalom iránt előterjesztést tett, jelen volt és helyeslőleg hozzájárult az indítványhoz, mélyet az indítványozó az értekezlet egyhangú határozataként elfogadottnak jelentett ki.

Be kár, hogy a szerkesztő ur, ki hallotta ez indítványt és annak indokolását, látta a hatást, melyet az a jelen voltakra gyakorolt, tehát meggyőződhetett róla, hogy ez ügyben semmiféle titkos rugó nem működött, — minderről fel nem világosította kis „b.“ urat, a ki cikkében, sötét sejtelmektől eltelve, az «alaptalan találgatások és jövendölések sikamlós terén settenkedik.

De tegyük fel, a mit határozottan per- horreskálunk és kizártnak tekintünk, hogy ebbe a kérdésbe a képviselőválasztások alkalmával egy kis korteskedés is esetleg bele játszhatik valamelyik túlbuzgó kortes részéről a szabadelvű párti jelölt javára — hát hihető, hogy ezen mozgalom már most egyedül ennek az esetleges olcsó politikai manővernek köszönheti létét — föltételezhető ezen ügy barátai részéről, hogy a dohánygyár cégére * alatt gimplikre kívánnak vadászni és mindebből váljon az következik-e, hogy mondjunk le, ha csak ideiglenesen is, a dohánygyár eszméjéről, adjuk fel a várat, mielőtt egy talpalatnyi tért is foglaltunk, ihert valaki ebből esetleg politikai

kortescélra alkalmas fegyvert gyárthatna ?

/

Es váljon csak egy pártnak a szabadalma a kormánytól kiinduló művek létrehozatalálban közreműködni ? avagy csak egy pártnak az érdeme az, ha ilyen célok megvalósításában fáradozik ?

Igaz, az is el van mondva abban a cikkben,r bog^r. még csak évek múlva kerülvén e kérdés nap^endre, a mozgalom most még korai, idő előtti.

Tehát mi idöelött lepünk a sorompó elé és mégis — nachzüglerek vagyunk. — Majd az a hiba, hogy nachzügleres a mozgalom, majd pedig az, hogy idöelött cselekszünk. Mily ellentmondó nyilatkozatok !

A képviselőválasztás handa-bandái között esetleg felmerülhető korteseszköz miatt hagyjunk abban tehát most minden mozgal____________TOLNA VÁRMEGYE.

__________

ma

t és várjuk meg ölbe tett kezekkel, mig a képviselőválasztásnak bárány felhői fölöttünk elvonultak, ha^ azalatt mások el is szedik előlünk az — epret.

Hát’ lehetséges-e elég korán a kormány segítő kezét kikérni a mi bajaink orvoslására ?

Hát lehetséges-e a kormány figyelmét elég korán a mi érdekéinkre felhivni és jóakaratát részünkre megnyerni ?.

Hát képesek vagyunk-e mi oly nagy szabású tevékenységet kifejteni és intenzív mozgalmat létesíteni, a mely sok vagy fölösleges volna, a midőn létkérdésünkre oly mélyen kiható eszme, mint a dohánygyár, megvalósításáról van szó ?

Lehetünk-e mi elég serények, eléggé éberek, eléggé lelkesültek, a midőn az anyagi tönk szélén álló városunk lakosságának segély nyújtásáról, sebeinek beheggesztéséről van szó ?

Es ha a sikerre kevés volna is a kilátás, nem kell-e, a meddig csak a reménynek legkisebb sugara is felénk dereng, ilyen ügy érdekében minden erővel, összetett vállakkal, minden telhetőt elkövetni?

De ha a mozgalom mindjárt elejen megbénul, ha merő aggályokból — bárha ideiglenesen ,is — működésünk abban ma- ! rad, ha a legnemesebb szándék és legtisz- ■■ tább törekvés — bárha bona fide is — félremagyarázásra és igazságtalan föltevésekre vezet, végeredményében áldozatul magával ragadhatja és eltemetheti a közcélt, de mindenesetre] az 'fiz eredménye, hogy e dissonáns hang zsibbasztólag hat az együttes munkálkod hatásra.

Lapunkban pendítettük meg először a dohánygyár ügyét.

Nem „valamelyik fővárosi hírlap“ hire, hanem a pénzügyminiszternek a pénzügyibizottságban _ elhangzott nyilatkozata után indultunk és nem a „hajszában“ való együtt versengés, hanem egyedist az életképesnek és üdvösnek ígérkező eszme lebegett ezen ügy barátai előtt.

Az idő, épen azért, * mert már annyi fényes küldöttség jár el ugyanebben az ügyben, erélyes tevékenységre, nem pedig

az erkölcsit; — megszentségtelenitik az érzelmeket, csupán az anyag bír vonzerőt gyakoro'ni s oly tettek keresztülvitelére ösztönözni, melyek a csudálat s utálat kifejezését juttatják érvényre.

Csak most látom, mennyire eltértem, pedig szerettem volna tárgyilagos lenni; de hiába. És mit nyertem, hogy a mostani kor erkölcsiéin irányára vonatkozó meggyőződésemnek szerény kifejezést adtam? hogy t. olvasóim azt a fogalmat alkotják egyéniségemről, hogy egy elkárho/.ott vén kisasszony vagyok, ki a kor kinövése ellen kel ki, hogy nem lehet anyós s nem pedig, mert a semmi tjkvbe bevezetett ingatlana egy nagy 0. És hiába fogom magam védeni, hogy még nem vagyok vén kisasszony, csak leszek s hogy eszem ágában, vagy mint az egyszeri asszony mondta: „ága eszében“ sincs a férjhezraenetel: a bélyeget rám sütik. De nem bánom, elviselem keresztényi megadással.

De tegyük fel, hogy az illető nőuek nincsenek igényei; de ezeknek nem-e nagyobb része úgy van nevelve, hogy a háztartásban semmi jártassággal nem bírnak ? a minek ismét a Szülik, — illetve az anya oka; mert hát az ő leánya, ha férjhez megy, majd tart szakácsnőt s igy neki nincs szüksége, hogy egy rántást is képes legyen csinálni.

És a leány a helyett, hogy anyja vezetése alatt sütést-főzést elsajátítana s házias nevelésben

részesülne : csak kényelemhez szokik s ha a maga asszonya lesz, még a konyhaszagtól is irtózik.

Ha a fentieket figyelemmel kísérjük, észrevesszük, hogy a férj s a feleség is meg lesz csalva. A férj pénzzel gondolja a szerelmet pótolni, — a nő meg a háztartásban .való járatlanságát.

Azért a éátal ember a liázasulásnál ne a pénzre fektesse a fősulyt, hanem tartsa szem előtt a nőnek lelkét s nevelését, sőt külsejének csúnyasága se rettentse vissza; mert sokszor a rút külső alatt nemes — önfeláldozó sziv^obog, mig a szép külső számtalanszor daemoni lelwet fed el.

Legyen az illető nő vallásos, ki nem csügged a csapások alatt; de mennyei .bék^türéssel még férjének is kétségbeesését ellensúlyozza elviselhetővé teszi a lét küzdelmeit. Sajnos, hogy ez a ritkaságok közé tartozik, pedig ha a férj homlokán borús felhő jelen meg s a nő igyekszik sötét gondolatait elűzni: az előbbinek gondja lassan megtörik neje gyengéd szeretetétől s pirulva vallja meg önmaga előtt, hogy az élet nehézsége egy hű, — örömben s bánatban osztozkodó feleség mellett édes terhóvó lesz.

Legyen a nő házias, ki nem a cselédekre bízza háza vezetését, hanem mindenre ö ügyel fel. Ne sajnálja szép, — fehér kezébe főzőkanalat venni s ne féltse finom arcát a tűztél, hogy megdurvul.

! meddő halogatásra I Különben 1898-ról beszélt a miniszter — az Pedl8 vaJml ko'

zel álló terminus. ,

A fillokszeravész nagysága egyrészről,

másrészről a megyében elterjedt dohánytenyésztésünk oly jogcímet adnak, a mely igazolja, hogy nem légvárak építéséről abránd ózunk.

De a t. cikkíró ur még abban is ke-, telkedik, hogy az uj dohánygyárak egyáltalán szándékoltatnak-e, „nem olyanféle mézesmadzagok-e, melyek soha nem kerülnek

napirendre ?“ , ,

Egy miniszternek, ki. legkiválóbb é.s érdemekben leggazdagabb államférfiaink egyike, ünnepélyes ígérete hitelt és tiszteletet érdemel, — a mesék országába tartozó ígéretek buján tenyésznek, kivált választások idején, az ellenzéki táborban, nem pedig a miniszterek nyilatkozataiban.

Azért ne tétovázzunk, ne halogassuk az ügyet!

Mi nem hisszük,, mint laptársunk, hogy „igen sokban támadhasson a gyanú, hogy itt csak kortesfogásról van szó“, e kicsi- nyes gyanúsítás annyira alatta áll magának a célnak. és az érté síkra szállók egyéni korrektségének, hogy az, ha meg is fogarn- zik, bizonyára cáfolat nélkül- el is enyészik és meg vagyunk róla győződve; hogy a t. cikkíró ur várakozó állásában nem fog találni egyetlen komoly tényt, mely e gyanút megerősítené és hogy ő nemcsak,,egyelőre11, hanem egyáltalán nem fog e föltevésnek hiteltAdni.

A közöny épúgy, mint a kétkedés, de leginkább a széthúzás már számos üdvös eszme megvalósithatásának szegte Szárnyát.

A nyíl ki van röpítve; meglátjuk, váljon képes lesz-e a célba vett magasröptű eszmét megsebezni?

Társadalmi mizériák.

Ha a keresztyén államokon végig tekintünk, mindenikben, többé kevésbbé, vallás-erkölcsi hiányt, meglehetős fokon vehetünk észre, s a keresztyén vallás csak fenséges postulatum marad, a felvilágosul'ság gyors, de sok tekintetben ferde rohama előtt. A humánus intézmények száma folyvást szaporodik, de a társadalmi nyomor annál tátongóbb sebeket mutat. Nálunk sincs ez máskép.

1891- november 29. *

Az igaz, hogy szépségét a fehér kéz s a finom arc emeli; de a férjnek azért szerétete nem csökken, ha a kacsók kissé megvörösödnek s a poude- ros arc nem lesz halvány, sőt a háziasság csak kedvessé varázsolja előtte.

Legyen a nő egyszirü, mert ha a divat követője lesz, akkor csak hiúságát fogja nevelni; ennek kielégítése pedig sok időt vesz igénybe. A nő ilyenkor nem azt nézi, hogy váljon a pecsenye nem égett-e oda ? hanem, hogy a ránc megfelelő távolságban van-e?— hogy a halcsont eléggé meg- fesziti-e a derekát ? A hiúság nemcsak sok pénzt emészt fel, de a háztartásra is káros befolyást gyakorol ; mert a nő el van foglalva saját énjével.

Legyen a nő szerény s ne óhajtsa mások tetszését is kivívni, mint csúfján a fórjó-ét; mert mihelyt férjhez ment, a többi férfira meg van halva.

Ne kívánja, hogy férje minden idejét vele tölt§e s folytonosan vele enyelegjen, mert ez által unottá, — közönyössé lesz előtte, ügy viselje magát, hogy a szerelem bilincse ne legyen rabság a férjre nézve, ezt pedig csak szerénység s a boldogságnak bizonyos önmegtagadása mellett érheti el.

Szeresse a nő otthonát s áldozza fel ennek érdekeiért egész lényét, ^ panasz s zúgolódás nélkül viselje el az anyagi élet súlyos láncait, ne engedje, hogy lelkének szilárdsága bizonyos körül-