Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-29 / 48. szám
3. 1891.-november 29. Ezer éve annak, hogy Magyarország részesült a keresztvízben, de ábrázatán naég nagyon sok a pogány folt. Az ünnepnapok alatt az összes hivatalnokok gátolva vannak,a szünnap vallásos megszentelésében, városok és falvak' üzletszerű képet tárnak elénk akkor, midőn az Urnák szentelt nap komoly tudata nyugalomrá inti a hetenkint el-el fáradó lelket. A köznépnek alkalma van, de nincsenek példaadói s igy üresen maradnak az áhítatra szentelt helyek. Ezek csak a főbb bajok, melyekén csak az állam segíthet, mint pl. Skóciában, hol minden vasárnapon az egész kis ország egy templommá alakul. De van ezer meg'ezer kisebb mizéria, ’melyek névtelenül csapiódntk községről községre és elhintik az erkölcsiség rovására a konkoly magvait, a felületességen, léhaságon kapkodó nép lelkében. A sok közül csak egyet akarok megemlíteni, mely e napokban községünkben • történt. Néhány sorsüldözött társulattá alakult és nagy, nyomtatott plakátokon hirdette, hogy : „Ma este Jézus Krisztus kínszenvedései néma képletekben fognak elő - adatni.“ (Persze németül, a magyar1 természet idegenkedik az ilyentől). így történt meg, • hogy a Megváltót „Képeddel alszom el“ nótával temették a sírba, és görögtüzfény mellett a Bákóczi, indulóra támadott fel. De ha még a világ legimpozánsabb orches- truma mellett is történik mindez, kérdem, nem döbben-e meg minden komolyabb ízlésű ember az ilyen dolgokon?! Ha már vallás-történelmi alakokat színpadra visznek is, ne engedjük meg ezt a vallásalapitóval, ki maga az Istenség. — Madách „Ember tragédiája“ klassikus invenció, de nem az élő keresztyónség, — a szentirás történetei, melyek csak imádat tárgyait képezhetik. Hagyjuk az isteni alapító fenségét a magasságban, „kit a bölcs lángesze föl nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt,“ és ne vonjuk alá a földre, a melyet szeny- nyévél Ádámként mi is oly sokszor szeretnénk itt hagyni és igyekezzünk, a nép vallás-erkölcsi életét megőrizni az ilyen mérges gombáktól. Sikó Ernő. ev. ref. lelkész. SZEMLE. A delegációk ülésezései alatt szünetel az országgyűlés, de azért nem mondhatjuk, hogy a magyar országos ügyekben szélcsend állott volna be Úgy a speciális magyar, mint a közös politikai ügyek traktálása sok érdekes dolgot hoz nyilvánosságra. A delegációkban, ,a melyeknek ülései már a jövő héten, körülbelől december B ika táján, bevégraény által megrendittessók, mert ha férje látja, hogy neje — ki neménél fogva hamarább legyőzhető a sors korlátlan uralma által, — csüggedés s lelki bágyadtság helyeit kitartással s a jövő iránti remónynyel keblében viseli el szenvedéseit; — ha a lét harcterén felmerülő ellenséges körülményekkel szemben, mint hős küzd s nem roskad össze ezeknek fékezhetlen tombolása alatt : erőt merit kétségbeeséséhez s annak lelki nagysága fogja ösztönözni rendeltetésének fárasztó betöltéséhez, ha nem is e kötelesség érzete szüli benne a küzdés iránti szilárdságot; csupán a nemes büszkeség, mely nem engedi, hogy egy gyönge nőtől le- gyózessók. . ' Tehát a házasság kötésnél ne a 148. számú tjkvben foglalt 10. h. r. szám alatti birtokrészlet legyen az irányadó* hanem a nőnek egyénisége, azaz belső értéke. Ezután legyenek tekintettel a ■ szegény leányokra is, kik ilyen mellőzés mellett valóságos légiót fognak képezni, kiknek fentartására a Hadügyminiszter nem lesz hajlandó a költségvetés alkalmával bizonyos évi összeg megszavazása iránti kérelemmel fellépni, különben is á jelenlegi békés viszonyok között feleslegessé is bizonyulna a sereg létszámának szaporítása, pláne financiális szempontból kiindulva. _____ TOLNAVAJtMEGYE. _________ zŐ dnek, sokkal csendesebb voit az ellenzék magaviseleté, mint azt előre jósolgatták. S ez .természetes is, mert a gáocsoskodok, ha akarnak, találhatnak ugyan a kákán is csomót; de a közös ügyek vezetőpolitikusai eljárásában nem lelhettek annyi okot a támadásokra, hogy ezért érdemes lett volna' drága idejöknt pocsékolni s a képviselőket elvonni sok, gyors megoldásra váró belügyi kérdések tárgyalásától. Különben a delegációk tárgyalásait gyorsabbá tette azon előzékeny modor is, melylyel a közös ügyek vezetői a Hozzájuk minden oldalról intézett kérdésekre oly készséggel, lehető részletességgel és nyíltsággal válaszoltak. Kiváló elismeréssel nyilatkoztak Bosnia és Hercegovina ramisteréről, Kállay Béniről, a ki e néhány évvel ezelőtt még műveletlen tartományt lassanként a civilizációnak meg- hóditni s ott oly rendezett viszonyokat produkálni igyekszik, a milyent csak Kállayhoz hasonló nagy képzettségű s hivatását teljesen átértő politikus képes. Nemsokára megérjük, hogy ezen megszállott tartomány közigazgatása s pénzügyi viszonyai teljesen normálisak lesznek és nem kell ráfizetni. A kulturális haladás pedig aránylag oly evidens, hogy az bármely országnak is dicséretére válnék. A magyar politikai világot e héten leginkább a kúria választási bíráskodására- vonatkozó törvényjavaslat foglalkoztatta. E javaslat 'már 17 óv óta függött a levegőben, mígnem Szilágyi Dezső egy bőven indokolt előterjesztésben letette a t. ház asztalára. A ház egy harminczas „ad hoc“ parlamenti bizottságnak adta ki előzetes tárgyalás végett s a bizottság november 24-én kezdette tárgyalni. A javaslat pártkülönbsóg nélkül régóta érzett bajokat céloz javítani s ezért tárgyalása iránt nemcsak'a bizottsági ta-jok mutattak nagy érdeklődést, hanem a képviselők általában. A 30 tag közül 22 szólalt fel az általános tárgyalás alatt és természetes, hogy nagy többséggel fogadták el a részletes tárgyalás alapjául. Indokolja e/.t a javaslat nagy fontossága és azt a körülmény is, hogy., a javaslat jogi tekintetben is oly kiváló munka, a milyent csak Szilágyi Dezsőtől várhatunk. S hogy hiányt pótló javaslat, az is tanúsítja, hogy az ellenzék maga sürgeti ennek törvényre emelését. A választások tisztulását remélik s azt, hogy kevesebb lesz az alkotmányos költség, a mi aztán azt eredményezheti, hogy az el enzék ' száma — esetleg — megszaporodik. Óhajtandó volna, hogy a javaslat még ezen ülésszakban törvényerőre emelkedjék; ez azonban alig lehetséges, főleg ha az ellenzéket az obstrukció szelleme a budget tárgyalása alkalmával ismét megszállja. De hát higyjük a legjobbakat s ez esetben a jövő évi választásoknál már a kúria fogja kimondani, hogy ki érdemes a képviselői mandátumra, ki nem? Nem kevésbbé fontos a néptanítók nyugdíj törvényét módosító javaslat, melyet gr. Csáky Albin közokt. miniszter sürgetésére a ház közokt. ügyi bizottsága szintén e héten tárgyalt. E javaslat sok igazságtalanságot fog megszüntetni, habár a tanítók mizerábilis helyzetén vóg'egesen nem is segít. Gr. Csáky miniszter a jövő óv január havában már életbe szándékozik léptetni, s mivel a képviselöház tagjai pártkülönbség nélkül helyeslik a javaslat intencióit, hinni lehet, hogy azt decemberben csakugyan letárgyalják és szente^tése is megtörténik. A javaslatot már ismertettük. Törvényre emelkedésével sok ezer meg ezer tanítón s különösen özvegyeken és árvákon fog segíteni. Ezért kívánatos annak lehető rövid időn való szentesítése. V A R M E G Y E. — Közigazgatázi bizottsági ülés. Tolnavár- megye közigazgatási bizottsága jövő hó 5-én délelőtt 10 órakor ülést tart.-- Az erdészeti bizottság legközelebbi ülése december hó 5-én délután 4 órakor lesz. t A 'jégkárosultaknak újabban Dunafüldvár község 100 frtot küldött be vármegyénk alispánjához. A kétféle kenyér, vagy hogy fogják a gimplit?! — Pillanatnyi, fényképek. — Flammárion fölsóges könyyébebelemólyedtem egészen. Az isteni Urania szárnyat adott az ón parányi lelkemnek is. Együtt repültük át a millió, meg millió titokzatos világot. Nesztelenül suhantunk az űrben, száz meg száz-ezer millió mórtföldet hagyva magunk után. Szédülni kezdtem. Azért vagyok ember, hogy a magasság megszóditsen. Isteni kísérőm észrevette. Megállt velem egy óriási csillag közepén : — Pihenjünk, nézz és láss --- szólt mosolyogva. Sajnálkozni kezdtem, hogy kitűnő színházi látcsövem, — a mellyen, keresztül mázsaszámra volt szerencsém látni a színpadi festéket —í odahaza maradt. , Nagyot kacagott, — megérintette szempilláimat. Láttam. — Nini az a Vénusz, az a Mars, az a picurka izgó-raozgó katicabogár — a told,.-— az én földem. Hát az emberek, barátaim, ismerőseim? ni azok is ott vannak, — de egyet se ismerek közülök. • | Isteni kisérőm felvilágosított, hogy azok a portrék, a miket látók, kétezer évvel ezelőtt éltek, na ismerősöket akarok látni üljek itt szépen két ezer esztendeig, mert éppen ennyi idő kell hozzá, mig az ő alakjukat megalkotó fénysugarak ide fel- szál Iának. Brrr. Kétezer esztendő. Eszembe jutott, hogy korán reggel irodába kell mennem. — S hogy mégis legyen valami haszna az utazásomnak, elővettem zsebfotografáló készülékemet, azaz azt az ördöngős masinát, a mit a zsebben hordanak és fényképezni lehet vele, — s felvétéleket kezdtem csinálni a nemzeti múzeumnak kétezer évvel ezelőtti alakok és eseményekről. A fotográfiák nem nagyon sikerűitek. — De azért ime egy-kettő. Alattam egy nyüzsgő — mozgó város. — Alkalmatos s pompásan kiemelkedő helyre épített — Themis palotája és a Bachus tiszteletére most készülő pagodaszerü épület tüstént elárulja, hogy az alattam elterülő város — Róma. Na igen mondjuk Eóma. A fórum niost népesedik. Jönnek a pátriciusok, jön a plebs, a populi Komani. Ott vannak a kon- sulok, praetorok, a . . . De nini, különösen a hölgy közönség nem valami nagy élvezetet talál ebben sok á nyelvficamitó latin szóban, fordítok hát egyet a dolgon, a mai állások embereit helyezem ezekbe a díszes hivatalokba, persze azért az esemény, — a kép megmarad kétezer évvel ezelőttinek. Tehát a sürgés-forgás, a mozgalom nagy. — A mint az- óriási zsivajból kiveszem arról van szó, hogy mivel az államosítást megbuktatta az — ob- strukcio, — jó lenne a közigazgatás bajain házilag segíteni. Mindenek előtt pedig fel kell emelni a tisztviselők fizetését. Kenyeret, kenyeret a tisztviselőnek ! Éljen, éljen hangzik mindenfelől. Örül a főkonzul — az az megígértem, hogy jobban megérthető magyar szavakat használok, — tehát az alispán, — az alkonzulok — praetorok — a . . . '. vagyis akarom mondani a főszolgabirák, jegyzők, szolgabirók s igy tovább, pláne a „mino- rum gentium“ az írnokok és dij no kok’ujjongtak is. Világosság gyűlt! Annak kellett gyúlnia, mert a kétezer évvel ezelőtt elindult sugarak még most is majd kiégetik a szememet. A „Eómamegyei Közlöny“ majdnem diszki- adásban jelent meg s ez csak azon múlt, mert elfogyott a nemzeti szinü,festékje. — Tapsolt, óljen- zett, örült az örülőkkel,-— mit bánta ő mit szólanák a dologhoz a büszke pátriciusok — (magyarul virilisták) sa plebs, a populi Kománi (magyarul: a voksoló nép!) a kenyér szükséges, tehát ide! Sőt egyik vezércikkje oly lángoló lelkesedéssel lett megírva, hogy p kilövellő lángsugaraknál tessék ime kétezer év múlva is cigarettára gyújthatok. Ujjongj világ, velünk örülj. mondtuk mi azt, hogy Eóma nagy! — igy ömlengett a dithiramb magaslatára emelkedett lelkesedés. Ő a legelső, igen a világ legelső vezér vármegyéje. A „Eómamegyei Közlöny“ bár nem szokott, itt aligha nem veszedelmes sajtóhibát követett el, mert Eómáról lévén szó, valószínűleg vezér-világvárost akart mondani. Urania isteni kisérőm itt véletlenül eltakarta fotografáló lencséimet — Hogy másfél hó alatt mi történt oda lenn, nem tudom, ugorjuk keresztül tehát mi is ezt a pár hetét, Ég s lássuk az ezutáni fotográfiát: ' 1 | . Ismét zaj van Kópia utcáin : Panem ! Panem! Pardon! Kenyeret! kenyeret! — most már a nép kiállt. Cirkuszt nem követel, csak kenyeret, kenyeret! Azt mondják valami veszedelmes féreg támadt — pici mint egy parányi tűhegy, — de pusztítása rómitő, iszonyú, — megeszik a szegény ember elől mindent.,
