Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-22 / 47. szám
1891. november 22. TOLNA VÁRMEGYE. 5. — Utonállók. A Szegzárdról Báttaszókre közlekedő postakocsit november 15-én este 6—-1 óra között Várdomb alatt 4 betyár ki akarta rabolni. A kocsist Várdombon figyelmeztették, bogy egy molnármester szekeréről, a ki Szegzárdra igyekezett a vásárra, egy zsák lisztet nem sokkal ezelőtt leloptak; de a kocsis, habár kísérője nem voít, tovább ment. Bövid idei utazása után csakugyan 4 kapczabetyár ugrott elő az utszéléről és kettő megfogta a lovakat, kettő pedig a kocsist igyeke-. zett lefogni. Ez készen tartotta revolverét és azonnal lőtt kettőt a hozzák özei itőkre, egyet a lovak felé s a lövésre csakugyan, de mert utazók is közeledtek, mind a 4 elillant úgy, hogy semmi kárt nem tehettek. A postakocsis vágtatva ment Báttaszókre, habár pénzküldemény nem volt a kocsin és azonnal táviratoztak Szegzárdra, honnan a csendőrség még ezen éjjel el ment nyomozásukra ; de másnap délig sem akadtak rájuk; Valószínű, hogy holmi vásárra jövő betyárok voltak, mert ezen este még egy szegény embertől is elvettek 10 frtot a ki ezen pénzzel ugyancsak a vásárra iparkodott. — Az áldástalan esztendő előjelei már is mutatkoznak. El lehetünk készülve, hogy a télen a lopások, fosztogatások egymást érni fogják. Épen azért — a múlt évi intézkedésekhez képest a báttaszéki postával a télen is csendőrségi kísérő fog járni, a mit csak helyeselni lehet. — A miszlai ev. ref. orgonista kántor-tanitói állásra pályázatot hirdettek. Fizetése: készpénz, termények, földek jövedelme, stólában hivatalos felszámítás szerint 456 írt évenként. Pályázni akarók folyamodványukat november 25-ig a külső somogyi ev. ref. esperesi hivatalhoz Nagy-Szokolyba küldjék. — A végeladások. Újabb időben az iparosok és kereskedők részéről számosa panasz, hogy vég- eladások, árverések s más tömeges eladások, a törvény korlátozó intézkedése dacára, ez idő szerint is fölötte nagy számban fordulnak e!Ő. Baross Gábor kereskedelemügyi •-miniszter felhívja tehát a hatóságokat, hogy o'y esetekben, mikor a fenforgó körülmények mérlegelésénél arra a meggyőződésre jut, hogy a végeladás, vagy árverés bármily visz- szaélésre vezethetne, vagy csak ürügyül szolgálna, hogy egyes cégek a közönség ámítására alkalmas módon bocsássák áruikat forgalomba az iparosok és kereskedők károsítására, módjában áll az engedély megtagadása által a visszaéléseknek elejét venni. A végeladásnak előzetes hirdetését és megkezdését a miniszter szigorúan megtiltja s előforduló esetekben e tilalom hatályos érvényesítése érdekében az ipartörvényben foglalt szigorú büntetéssel fogják az illetőket sújtani. — Országos vásár. Szegzárdon az úgynevezett Erzsébet napi országos vásár november 16-án volt. E vásár egyike volt a legnépesebbnek, miként évenként szokott lenni rendkivül nagy volt a kínálat is ; de vevő annál kevesebb. A bárom vásár általában gyenge Vult, nagy kereskedők nem jelentek meg s igy csak kisebbmérvü adás-vevés keletkzett. Az iparosokra nézve szintén rósz volt a vásár, mert a. nép az általános pénzhiány miatt csak a legszükségesebb és nólkülözhetleuebb cikkeket szerzi be. A fillpkezera és jégeső pusztításai nagyon érezhetők. Szép volt azonban és nagy a zöldség-piac, a melyen ugyancsak lehetett válogatni s nem is drágán. An zöldségnek az idén a nyári nedves időjárás is kedvezett. Különben e vásáron is igen szép idő volt. A vásárral együtt járó lopások, zsebmetszések ez alkalommal sem maradtak el. A nagy tolongásban némelyeknek erszényét, másoknak kendőjükben tartott pénzét lopták el, vagy próbálták meg ellopni. — Tanfelügyelőséget érdeklő terv. A köz- oktatásügyi minisztérium tapasztalván, hogy némely megyében a tanfelügyelő nem képes elvégezni az irodai teendőket és a dijnokok felvétele —‘ tapasztalatlanságuk nratt — kévését lendített a dolgon, azt tervezi, hogy az illető tanfelügyelőséghez (s ezek között van a tolnamegyei is) ideiglenes szolgálatra kiválóbb taní tókat rendeljen be, a kik nemcsak dijüoki, hanem a tanfelügyelet körében előforduló egyéb teendőkre is alkalmaztatnának s igy alkalomadtán tanlelügyelőségi tollnoki vagy segédtanfelügyelői állásra is esetleg elő lennének lép- tethetők. — Iskolalátogatás és osztályszervezés. Va- rasdy Lajos kir. tanfelügyelő november 20-án a báttaszéki iskolákat látogatta meg, egyúttal pedig az iskolaszékkel és tanítókkal megbeszélte, miként lehetne segíteni az osztályok tultömöttségén s e tekintetben intézkedéseket tett. — Zongorahangoló. Pap Béla orsz. zene- akadémiai zongorahángoló városunkban tartózkodik. Ajánljuk az érdeklődő közönség figyelmébe. Szállása' a városi vendéglőben van. — Szücsűzlet. B a r t a Ede vizi-utca 202. • / sz. a.; (a kórház alatt) saját házában újonnan berendezett szücaüzletót ajánlja a nagy közönség figyelmébe. Utazó bundák lábzsákokkal használatra kaphatók 50 kr napidíj mellett. — Betiltott marhavásár. A pécsi november -22-iki Katalin vásárra a szarvasmarha, juh, kecske és-sertéshajtás az ott uralgó száj- és körömfájás miatt eltiltatott. — A tisztelt hölgyközönség figyelmébe! Karácsonyi ajándékul a legszebb és legkellemesebb meglepetés határozottan egy szép kézimunka. Pir- nitzer József és fia! elsőrendű cz^g Szegzárdon ezen téren meglepő szépségű ujdouságokat nyújt nagy választókban plüscb, bársony, nemez, sima és ajour-creppe, sima és ajour-eongressjava, sztra- min; előrajzolt, megkezdett és teljesen befejezett szalon asztalterítők, támlány védők, milleuk, asztal- futók, íálczakendők, papucsok, cipők, cipőhuzók, kefetartók és sok más érdekes tárgyakban; nemkülönben nagy raktárt tart e cég a most annyira kedvelt chinai és japáni fayenca, bronce és tera- kotta szobadecoratió és háztartási czikkekben valamint mindennemű gyermek játéktárgyak- ban a legolcsóbbtól a legfinomabbig. Érdekességüknél fogva ajánljuk azok megtekintését. VIDÉK. — Péchy József tolnai prépostról múlt számunkban azt irtuk, hogy megyebizottsági tagságáról lemondott és helyébe Thury Bélát választották meg. Mint utólag órtésülünk a prépost ur azon okból mondott le csupán, mivel mint virilista tagja már a megyebizottságnak. — Tolna község képviselő-testülete teljes közgyűlésben határozatilag kimondta, hogy a város lulajdonát képező fióklaktanyát 75 ezer írtért a megyének át nem engedi, hanem saját költségén fogja szükség esetén kiegészíteni s a még megkívántaié 2 század részére építendő laktanyát is maga fogja fölépíteni. Megfelebbezni határozta a megyének ama határozatát a nmlt. miniszterhez, mely azon esetben, ha a város a fióklaktanyát fent említett összegért át nem engedné — aziránt intézkedett, hogy a megye építene Tolnán 3 századnak uj laktanyát s ez által értéktelenné tenné a fióklaktanyát. A fenti határozathoz 81 városi képviselő, a biró és három jegyző hozzájárult. A gyűlés egy bizottságot is választott, .melynek feladata lesz a legközelebb tartandó gyűlésen terveket bemutatni, hogy mi módon volna legajánlatosabb a laktanya építéséhez hozzáfogni — pénzt előteremteni ? — A tolnai kántor választás, ő excellentiája a pécsi püspök folyó évi november hó 7-iki határozata értelmében az uj választás 1892. január hó második felében egy majd későbben Bence József püspöki^ biztos által kitűzendő napon, de mindenesetre január hóban meg lesz tartva. Minthogy a jelenlegi iskolaszék mandátuma december hó végével lejár, a még december hónapban megválasztandó hittanács fogja az uj kántort választani. dig az adófizetés gondjai Magyarországon legalább is foglalkoztatják annyira az elméket, mint á szerelem.) Nem megy e lajstromesinálás sehogy sem . .. Eszem lázasan nyargal végig szerzőkön és könyveiken. Bársony István szépen Írja le a természetet, a madarakat, a fákat, de én istenem a fákban (még ha hazaárulónak tart is a baloldal) szembetűnő hasonlatosság van, teszem azt az osztrák cserfa és a magyar cserfa között ; Kazár Emil okos, magvas iró, de az emberek belső világát rajzolja Ellóptet- getem magam előtt a saját rajkóimat is. Szeretném őket szépitgetni, de az udvarhoz ők se va'ók. Egyszerű kalamárisból születtek, egyszerű sorsra. Csak menjetek ti a magatok lábán gyerekek, a kicsiny falusi házakba, már a mélyítek t. i. itt nem reked a könyvárusok kosztosai: a künnlakók az antiqua- riusok, — és a benlakók, az egerek, számára. Már-már kétségbe kezdtem esni. S először villant meg a szivemben az a vágy, hogy bárcsak készen lenne már a Gyulai Pál „Romhányija“ 1 hátha azt el lehetne küldeni. (Bocsássatok meg barátim, de ilyen állapotban fühöz-fához kapkod az ember.) Végre is, be kell vallanom, nem bírtam ösz- szehozni többet öt könyvnél (abból is három a Jókaié, egy a Baksáyó, az 'ötödiket képzelje mindenki a magáénak) Ivánka Imre rámförmedt: — Hát a többi öt hol van? — A többi öt még nincs megírva. —; Az lehetetlen ! Hát olyan- szegény az irodalom? — Nem szegény az, hanem az olvasó személyiség olyan, hogy nem minden alkalmas neki. — De tiz könyvet mégis csak összeszedhetted volna egy főhercegnek is ? — Az épen annyira nehéz, mintha valaki tiz főherceget akarna összeszedni egy könyvnek. — De mi ennek az oka ? — Egyszerűen az — nyugtatám meg a kegyelmes urat, a kit teljesen elszomorított ez az irodalmi állápot — hogy a mi íróink inkább a fiatalságnak dolgoznak. A véletlen úgy akarta, hogy nem sok idő múlva ez eset után, megszólít a képviselőház folyosóján Szögyényi-Marich László, a király melletti miniszter, hagy a leányainak válogassak össze egy csomó magyar olvasmányt. — A leányaim — mondá — Bécsben lakván, azt szeretném, hogy legalább lelkűk ne nélkülözze ott sem a magyar levegőt, hadd táruljon eléjük a magyar leányok életvilága a könyvekből. Mit éreznek, hogy játszanak, mi dobogtatja meg kis sziveiket. Egy szóval jó magyar könyveket kérek. Megígértem, hogy összeállítom ezt a lajstromot is, de épen úgy jártam vele, mint az előbbivel. Kerestem, de alig találtam valamit. A miniszter, ha jól emlékszem, szintén azt mondá: — Hát ilyen szegény az irodalom? En pedig megnyugtattam a minisztert: — Azért van az, kegyelmes uram, hogy a mi Íróink inkább az idősek számára dolgoznak. Akár hiszitek, akár nem, nyomasztólag hatott reám ez a két esetem, mert lehetetlen le nem vonni belőle a consequentiákat magamra nézve is : hogy kinek irok ón, ha se a fiatalságnak, se az öreg uraknak nem jók a könyveim, ha még arra se valók, hogy a magyar .életet meglehessen belőlük látni? De ón már nem tanulok meg máskép — ti is, tisztelt irótársaim, a kik már benne vagytok a különböző vágányokban, azt hiszem körülbelül ilyenek maradtok (maradjatok is, nem kívánom ón senkitől, hogy az én kedvemért változzék meg), hanem az utánunk jövő tehetségek, ha ? szemük ügyébe esik ez a gyakorlati életből vett esetem, melyet olyan lelkiismeretesen szurok a könyv elé, mintha valami cölöpöt 'vernék le a falu szólón, a min rajta van áz utmutató-tábla is, álljanak meg itten. Különösen pedig azok. a vándorok, kik a külföldi irodalomra utaznak, hogy azon meghizlalva a lelkűket, annak a mintájára írjanak sikerült és nem sikerült máso’atokat. Ezeket szeretném, hogy e cölöpnél álljanak meg és ne, is mozduljanak odább. Mikszáth. Kálmán.
