Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-25 / 43. szám
43. szám. Szegzárd, 1891. Vasárnap, október 25, Előfizetési ár: Egy érre . . 6 frt — kr.| Pél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket ős hirdetéseket a kiadó- , hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : . Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez iutézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Nemzeti párt. —lk. Halljad világ és bámuld a szemfényvesztés erejét és a szédelgés hatalmát, melylyel eddigelé sikerült az igazság szavát elnémítani és a népek ítéletét tőrbe csalni. Mert hát fel van lebbenfve a fátyol és immár elénk világit a csalhatatlan igazság fáklyája! Hiúság, önteltség, vakmerő játék és humbug volt az egész, mely Magyarország iránt tévedésbe ejtette a világot, a mely rólunk azt kezdette hinni, hogy mi szeretjük a szabadságot és méltók vagyunk rá, hogy nemzetiségünket megóvjuk és érte féltékenyen és lelkesedve őrt állunk, hogy mi a nemzeti szellem éltet adó levegőjét szivjuk magunkba. Ez mind csak merő ráfogás és dőre hazugság. Nemzeti eszméket és aspirációkat mi nem ismerünk, a szabadság áldásaiban--rar nem részesülünk, nálunk a hatalom kohójában nemzeti létünk ellen irányuló’fegyvereket izzasztanak és Magyarország népe az ósdiság dohos utain ténfereg. Ezt hirdette az ékesszavu A p p o n y i Albert, midőn a „nemzeti párt“ nemzeti szinü lobogóját ország-világ előtt kibontotta. Bármennyire vakító is a nemes gróf ékesszólásának szinpompája, kápráztató és elragadó szónoki előadásának varázsa, de ' azt mégis túlragyogja és túldörgi az igazságnak s a tényeknek ellenállhatailan ereje. Hát oda jutottunk volna a 19-ik század alkonyán, hogy a nemzeti eszmék védelmére és istápolására külön politikai pártot kell teremteni ? Hát nálunk a nemzeti szellem élesztőse olyan fogalom, melynek zászlója alá külön kell toborzani a híveket? Hát a hosszú, kínos tespedés után 1867-ben a nemzeti szellemnek elementáris erővel újra kigyult őrtüzei már kialudtak a nemzet szivében ? Magyarország történetének legfényesebb lapjai azok, melyek egyúttal a n e m- zeti és szabadelvű szellem fennen lobogását hirdetik, kétségtelen bizonyítékául annak, hogy állami ö n f e n t artás u n k kérdése összeolvad a nemzeti és szabadelvű eszmék uralmával. Es midőn látjuk Magyarország rohamos előrehaladását minden téren, szabad-e a, nemzetietlenség vádjával illetni a kormányt- és az azt támegató -többséget,-menthető-e, ha a külföld, előtt pellengére állítják Magyarország eikölcsi és értelmi reputációját, a midőn a nemzeti ideálok megvalósítására egy „nemzeti párt“ létesítésének szükségét hirdetik. Szégyenére válnék századunknak, szégyenére a felvilágosultságnak és megbecs- telenitésére Magyarországnak, a magyar szabadelvüségnek. a magyar hazafiságnak, ha a nemzeti szellem fejlesztése csak egy kis pártnak programmját képezné. Ez nem egy kis csoportnak szabadalma, hanem .megdönthetetlen dogmája és alapja nemcsak a szabadelvű pártnak, hanem — hál’ istennek — minden egyes politikai pártnak, sőt ezen alapél- v e k nélkül manapság párt nem is létezhetik, annyira közkincsei ez eszmék Magyarország lakosságának. A nemzeti szellem és a szabadelvüség ma nem szorul apostolokra, sem vértanukra — bármennyire epedjenek is némelyek e szerepek után — e fogalmakat képviseli a nemzeti géniusz, a mely nem szorul A p p o n y i Albert gróf geniejének p r o- t e kei:áj ára. A „nemzeti párt“ zászlótartói | adósak is maradtak a bizonyítással, csak hangzatos szavak és igék kikürtölésére szorítkoztak ; de nehéz is lett volna kimutat- I niok, hogy miért és mennyiben nem nem- I zeti a jelenlegi uralkodó politika? Mi?hát a nemzeti politika, ha nem az, mely Magyarország tekintélyét a , külföld előtt befolyását az európaLnagJ- hatalmasságok concertjében emelte, hitelét megszilárditotta, a mely a nemzetiségi viszályokat kiirtotta, a nemzetiségi válaszfalakat lerontotta s a magyar államot egységes nemzetiestté alkotta, a magyarságot és a magyar nyelv terjedését fejlesztette, mely az államháztartásban a pénzügyi egyensúlyt helyreállította, a mely a magyar kultúrát megteremtette és eddig nem ismert magaslatra emelte, Magyarország iparát, kereskedelmét, közlekedését közgazdaságát és véderejét »jelentékenyen előbbre vitte, a mely a közszabadTÁRCZA. dUetamczpficsis. — No adsza csókot angyalom, Lásd ajkim vágyva vágynak Pihenni édes ajkidon ; Elcsattan a csók s semmi nyom Nem árul el anyádnak. „Ej, fojtsa vissza óhajit; Nem illő kis leánynak, Hogy osztogassa csókjait. No nézze csak, hogy elpirit; Elárulom anyámnak/“ — Es tegnap a lugas előtt {Ej haj ! nem voltam ám vak!) Nem csókolgattad-e Jenőt ? Mért engem nem, mért éppen őt? Elárulom anyádnak! „Itt hát a csók, melyet kíván, Ez egy meg ráadásnak. No lássa, nem fukarkodam / A béke szent és ezután Nem árul el anyámnak!'1 (Séftő. A hibátlan asszony. (Napkeleti rege.) — A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — Egykedvűen csibukozik a jó Ali perzsa szőnyegén ; keresztbe veti lábait s méla tekintettel kiséri a töméntelen füstkarikát, miket csuka-módra kicsucsoritott szája szabályosan kipödörint. Körülötte tizenöt-husz nő a legigézőbb pongyolában —, divánon, szőnyegen szerte héverészve —- különféle módon öli unalmát. A próféta kertjében képzelhette volna magát az ember, ez észbontó szépségek láttára. De Ali fenséges nyugalmát ez nem zavarja meg ; úgy van ő a nőkkel, mint a kereskedő-tanone pályafutásának második hetében a roksz-dropszszal: van is, szabad is — még sem kell neki. Vagy hogy talán ép ezért nem kell. Ali tudniillik nőkkel kereskedett. S üzlete jól is ment neki. Igaz, hogy bóvlija sohasem maradt, mert mindig kiváló portékát tartott raktáron, nem tehetvén úgy, mint a trafikos, ki a sérült szivarokat maga szívja el. Szolidságának el is vette jutalmát : ő volt a Próféta birodalmában az első firma. Amint hát a jó Ali révedezve igy csibukozik vala, egyszerre csak azt hallja, hogy kocsi áll meg háza előtt. Néhány perc után szótrántják a függönyét, s több rabszolgától kisérve, egy vén török lett látható, amint kampós botjára támaszkodva, csoszogva közeledett. Eezgett keze, lába s hosszú fehér szakálla s látva igy Kender basát — mert ő volt — nem hitte volna senki sem, hogy egyszer ő volt a hitetlen kutyák füleinek legfélelmesebb le- nyiszálója. Igaz, hogy akkor is csak foglyokon gyakorolta e mesterséget. Daczára azonban rozoga állapotának, az öreg most is uj feleséget akárt magának vásárolni; fényesen igazolva azt a régi igazságot, hogy a muzsikához, medikáhok, s a nők körüli szolgálathoz mindenki vél érteni. ’ Kender basát is ez a tévhit hozta Alihoz, ki hajlongva hozatja Allah-val előkelő vendégét. A magas látogató epésen viszonozta *az üdvözletét, mialatt egy kerevetre nagy nyöszörögve letette volna magát. — No van-e valamire való portékád, sern- mirekelő ? volt barátságos kérdése. Ali mély meghajtással fogadta e bókot, aztán keze egy intésével sorba állíttatta a delnőket s dicsekedve igy felelt: —■ Hogy van-e? Nézz csak körül uram! Azt fogod hinni, hogy hurik közt vagy. Kender basa erre a biztatásra előveszi nyakában lógó régi tábori-látcsövét s műórtően szem-
