Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-25 / 43. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1891. október 25. ságot minden téren növelte, hát mindez nem jelent-e igazán nemzeti és szabadelvű kormányzatot , az égész vonalon, hát mindezen eredmények nem jelentik-e* egy öntudatos kormány erős I 'kezeibe letett nemzeti politika .érvényesülését? A nemzet haladása úgy szellemi, mint anyagi téren nem-e azonos a nemzeti politikák követésével | A tények meggyőző cáfolata áll I felvetett eszmék m e 1 d ő halmazával szemben. Egyfelől a sikerek gazdag láncolata — másfelől a röpke szavak és ígéretek sistergő rakétája. A ki a politikai színjátékot szereti, az meghajolhat az ekép odadobott jelszavak előtt, de mi haladunk tovább az eddigi ösvényen, a mely a csengő szavakba burkolt eszmék helyett az elvitázhatatlan sikerekben nvilvánuló céltud aV t o s politikát képviseli, ebben bízunk és el nem tántorodunk! Hangok a főgymnasiumról* L Megint napirendre került ez a fontos ügy, me'y paint az a hírhedt „tengeri kigyó“ időszakon kint megjelenik az emberek kópzeletvilágában. Tolnavármegye és fő'eg Szegzárd már egy század óta tanakodik, buzgóIkodik azon, hogy miként lehetne a megye központján az annyira óhajtott gymnasiumot megvalósitani. S mindén mozgalom megindulta közepette visszasír az a „régi dal a régi dicsőségről,“ hogy Szegzárdnak már a múlt században volt gymnásiuma, — me’ynek csak á pöcsétje maradt fenn — s most a művelődés, haladás nevezetes századában a megye legjobbjainak sehogy sem sikerülne újra feltámasztani halottaiból az annyira emlegetett és kívánt kultúrintézményt: a gymnasiumot?! Pedig bennünket azért mégis biztat a remény, hogy a „leányzó nem halt meg, csak alszik’!“ — I nincs már messze az a rég óhajtott időpont, aráidon végre Tolnavármegye jogos kívánalma is kielégítést nyer. A törekvés, a mozgalom már a század elejéről datálódik, mert köztudomású hogy már az első * A fögymnasiiunnak kérdése széles körökben méltó érdeklődést keltett. E tárgyban két cikket is vettünk az elmúlt héten, melyeket az eszmék tisztázása végett egész terjedelmökben közlünk. A szerkés második évtizedben is megye’ szerte nagy lelkesedéssel neki kezdtek ja gyűjtéshez, ami azonban a nagy politikai torzsalkodások - és viharos napok miatt teljesen megfeneklett óh jobb, sorsra érdemes tetszha'ált szenvedett. A’ kedvezőbb idők hajnalhasadtával ismét, felébresztették az eszmét a közügyek iránt érdeklődő férfiak, mert ismét élénken kezdték érezni a hiányát az annyira nélkülözött középiskolának. S ez igy tart pár évtized óta; a megyei sajtó időnként újra meg újra agitált a terv megvalósítása mellett, a közelmúlt években pedig a megye vezórfórfiai állottak a mozgalom élére, minden követ megmozgattak: és ismét sikertelenül! Szomorú, leverő tapasztalat, mely a nemes ügy iránti buzgóságnak könnyen szárnyát szegheti. S mindezen roszsz előjelek daczára újra csak üdvözölni tudjuk azt a mozgalmat, mely nem akarja engedni a megye jussát, a főgymnasiumot. A mozgalom, az agitálás csak üdvös és hasznos lehet, mert legalább életjelt ad magáról az eszme, melyet a közszükséglet, a közérzet teremtett, s melynek megvalósításához a megye minden fia kész .örömmel hozzájárul. Sok oka volt a sikertelenségnek, melyeket bővebben fejtegetni nem akarunk, nehogy hegedni induló sebeket felszaggassunk.-------* Különben főgymnásiuraot már aligha kapunk, legfölebb ennek megfelelő közóptanodát, vagy azt, aminek nevezni fogják. Mert köztudomású tény, hogy a mostani kultuszminiszter már tervbe vette a közép iskolák reformálását és az egységes közóptanodák eszméjét igyekszik megvalósitani A főgymnasiumok szaporításától már a boldogult Trefort is irtózott, s ezt az ellenszenvét örökölte Csáky is. Nem akarják növelni az állítólagos proletarizmust, s nem engedélyeztek újabb gymná- siumokat. Csináltak helyette alacsonyabb nivoju reál- és polgári iskolákat: s mi lett az eredménye ? Az, — hogy támadt alsóbb fokú proletárizmus! Ez a divatos mumus, a mi még senkinek sem ártott. Mert hiszen a:halandó kor követelménye éppen az, hogy minél több tanult, iskolázott, művelt tagja legyen az államnak, hogy a szellemi verseny minél szélesebb körben terjedjen el; nem pedig az, hogy a tanulás, az ismeretszerzés csak egy kizárólagos, szűk körre szorított kaszt kiváltsága legyen ! Túl lőttek a czélon! Megijedtek a sok jogásztól, tanárjelölttől, tanítótól, mert az ország zilált pénzügyi viszonyai miatt nem tudtak mindegyiknek helyet teremteni! S meg akarták nehezíteni a tanulás, a művelődés utait; pedig az in- itelligens elem terjedése még sohasem vált egy államnak. egy társadalomnak sem a kárára! Egyszóval divatos áramlat, nem erkély eszmezavar támadt e téren is. Felállították a polgári iskolákat, hogy a nép fiait a 6 osztályban nyert ismeretekkel tanultabléli a kecses csoportot. Végre egy csodás szépségű nőn akadt meg a szeme. — Hallod-e te Ali! szólt, mialatt látcsövét ismét összedugdosta volna. — Ez a nő Dekem tetszik. Leány még ? S erről jót mersz állni...? Hm? — Hogyne meruók ! felelt’ Ali öntudatosan. Nyolcz éves kora óta én nevelem Szüleikét; úgy szólván nem is mozdultam oldala mellől. Nevelésére pedig épen annyi gondot fordítottam, hogy Allah legyen tanúm, hogy ,e nőben semmi hiba sincs. — Hm. És hát hogy adnád ? — Kegyelmes basa neked 20*000 aranyéit. — Tyüh millió félhold és lófark | szörnyü- ködék'Kender. — Ennyit még én sem loptam egy < summában. Sokallom. — Ha sokallöd, hát ne vedd meg nagy basa, szólt nyugodtan Ali. Aztán szemtelenül mosolyogva igy folytatá: Azt hiszem, neked egy asszony is meg fog felelni Például nézd csak amazt ott.... A basa dühében elvörösödött. — Fogd be szádat hitvány eb, — mórges- kedék — célzás akar az lenni, vagy mi ? De mindjárt levágom füledet. Ali még csak meg sem ijedt. Egykedvűen felelt : — Hát akkor vedd meg hát, ó vitéz Kender. A basa csakugyan ki akarta mutatni vitézségét, — Nem szorultam biztatásodra — szólt mogorván. Megveszem. Hanem írásbeli jótállást fogsz nekem adni az iránt, hogy ón e nőben hibát nem fogok találhatni. Ali e szavakra készségesen feltápászkodott, s alacsony asztalán egy hegyezett náddal — a török a-b c-ót használvá — mindenféle dugóhúzó ázalag, bacillus, és levágott malac-farkkal piqgált tele egy iv papirt, melyet aztán átadott illusztris kundsaft- ,jának. Ez ismét elővette látcsövét, átfutotta az írás tartalmát s miután mindent1 rendben talált volna, Hasszán rabszolga kifizette a mosolygó Alinak a 20 000 aranyat, Szuleikát lefátyolozták s a ház előtt váró kocsiba vezették. A basa mogorván követte kíséretét s a hajlongó Alinak — mint nagy úrhoz illik — azt mondta hogy: — Jó napot kiváuok. i * A nagy Próféta számítása szerinti egy év múlt el. Alit ismét ott találjuk, csibukozva szobája közepén. Egyszerre csak szótnyilik az ajtó függönye, s Kender basát látja ismét maga előtt. Mögötte bakká, felvilágosodottabbá tegyék; ‘s mit nyertek vele ? Azt, hogy a „polgári iskola is csak 'kényór- pálya lett; a nép megelégedett az elemi iskola néhány osztályával, polgári iskolába csak az járt, aki valami kisebb hivatali pályára akarta magát képesíteni;' tehát éppen a gymnasiumok helyett felállított polgári iskolák szolgáltatták az úgynevezett proletárizmust — és sokkal alacsonyabb színvonalban, mintha a megfelelő gymnáziumi osztályokat lett volna módjukban elvégezni! Főgymnasiumot tehát már aligha fog kapni megyénk, mert az egységes középiskola már a megvalósulás stádiumában van. Ha a szőnyegen levő nagy reformkérdéseket sikerül megoldani: akkor okvetlen erre kerül a sor, mert a köz-, vélemény és a szakkörök is nagy jövőt jósolnak az eszme megvalósításának, s a haladó kor kívánalmának az egységes középiskolát tartják megfelelőnek. Szerencséje e részben Szegzárdnak, hogy van már egy középiskola féléje: jó hírnévnek örvendő polgári iskolájában. Ez lehet bázisa a szükség követelte egységes középiskolának. Mert mai állapotában a viszonyoknak és a közszükségnek alig felelhet meg, Csak úgy mutathatna fel nagyobb eredményt, ha akár ipari, akár kereskedelmi szakiskolával bővítenék ki, mely aztán a fillokszera sújtotta lakosságot az ipar és kereskedelem ápolása felé terelhetné, s uj megélhetési módot nyújthatna az elveszett jövedelemforrás helyett. A főjrymnasium megvalósítására irányzott mozgalmat tehát éppen nem tekinthetjük czóltalan- nak; sőt a legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk, •mert éppen ez a mozgalom szolgál bizonyságául annak, hogy megyénknek valóban elvitázhatatlan szüksége van egy középtanodára nevezzük azt akár főgymnasiumnak, akár egységes középiskolának. Eletje’t kell tehát adni a megyének magáról, hogy jogos kívánalmát illetékes helyen is végre fontolóra vegyék és belássák azt, hogy megyénk kulturális érdeke okvetlen megköveteli azt, hogy e nagy, népes és intelligens lakosságú terü'et nem nélkülözhet tovább egy közóptanodát, melynek megvalósításáért egyesült erővel és lankadatlan kitartással kell tovább küzdenünk, hogy a százados tradíción alapuló terv végre diadalt arathasson ! ______ Igazmondó. II . Tekintetes szerkesztő ur! Megengedi, hogy becses lapját én is egynéhány igénytelen sorral felkereshessem. Ne tessék rossz néven venni, ha oly ügyben, a mely engem is közelről érint, értve a főgymnasium ügyét: nem csinálok titkot belőle, hogy a dolog kétszeresen érdekel. Először is szeretném, hogy a megye területén már egyszer létesülne ilyen kulturális intézmény, és másodszor, mert magam is közvetlenül érdekelve vagyok. Öt év óta kénytelen vagyok fiamat messze két rabszolga s Szuleika jönnek, mely utóbbi látható zavarban szegzi tekintetét Kender selyem papucsaira. Méginkább rezeg a dicső hadvezér, mint egy évvel ezelőtt, csak hogy most jobbára a dühtől, mely majd szétveti. Ali még azt sem mondhatja hogy; Allah hozott, mert vendége rikácsolva igy tiszteli: Gyalázatos kutya te! Ugyancsak gyönyörűen becsaptál. , Az imigyen megszólított szájából ’kiesett a kótujjnyi, vastagságú borostyán-szopóka. így szolgálod te ki vevőidet, te svindler — folytatá a basa mindig dühösebben. Hogy is egyezkedtünk ... hó? Hogy fújnád fel jótállásodat. _ ? ügy ám disznófülü! már régen gyanús volt előttem Szuleika magáviselete. Eálestem s Allah szakállára mondom, hogy van egy szeretője Bender okleveles háremőr, kivel összeszürte a levet. Tyüh az áldóját, minő konkurrencia ! ál mélkodék a jámbor kereskedő. Ne viccelj hitvány féreg — köhögte a vitéz Kender fenyegető mozdulattal. Arról van most a szó, hogy visszaveszed-e portékádat vagy sem ? Itt van zsebemben jótállásod.
