Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-01 / 5. szám
2. TOLNA VÁKMEGYE. 1891. február 1. szellem ölelkezésének és ezzel oly emlékezetes jelenetnek, melynél szebbet, lélekemelőbbet nem jegyzett fel a magyar parlamentarizmus. Ugyanakkor, midőn 0 s á k y Albin gróf erélyes szavakban adott kifejezést a magyar állameszme szuverenitásának, más Oldalról legott a szabadság sarkelveit kezdték hangoztatni és a vallás-szabadság és a polgári házasság intézményeinek behozatalát sürgetni. A képviselőház a közoktatásügyi miniszter beszédén lelkesült, a szabadéivüség apostolainak pedig tapsolt és ünnepi hangulat vonult a lelkekbe, mert a magyar parlament a nemzeti géniusz megnyilatkozását vélte látni a szabadelvű- s ég és a nemzeti szellem ösz- szeforrásának eme tényében, A kormánypárt, a függetlenségi és 48-as párt, de még a mérsékelt ellenzék is felbuzdult. Csak itt-ott akadt egy-egy sötét alak, kinek ez az ünnepi hangulat nem tetszett és a ki a szabadság lelkes szózatait középkori jelszavakból összeskandált elégiákkal meg akarta szavazni. Ha e jeles férfiakat alaposan szemügyre veszszük, azonnal fölismerjük bennük az abderitizmus ama lantosait, kik minden haladást elkárhoztatnak, azt, mely nemzeti életünk fejlesztésére irányul ép úgy, mint azt, mely a szabadelvüség viviiiány&mk jmzTösjtását czé- lozza, A szónokok nosszú és fényes sora tort láfiflzsát a szabadelvüség politikája mellett és kétségtelen, hogy az okok között, melyek ez elhatározást bennük megérlelték, első helyet foglal a hazafiság, mely egységessé, nagygyá és erőssé akarja tenni e nemzetet a széthúzás föltételeinek kiküszöbölésével. A vallás-szabadság és a polgári házasság behozatalával ledőlnének a válaszfalak amaz utolsó maradványai is, melyek még ez idő szerint a nemzeti egység megvalósulásának gátlólag állják útját. Le kell tehát rántani e válaszfalakat, melyek a honpolgárok egymáshoz való közeledését megakadályozzák, hogy a j o gaz öten. Miss Evelin Young, Susanna d’Avancourt, Fioretti Lucia, Nelly Duudee-hall, Daru vary Margit. Elemér gróf pedig, mintha a föld nyelte volna el, eltűnt. Gazdatisztjei azt beszélték, hogy zárdába vonult örökre, s a birtok halála után egyik unoka- testvérére száll. — Annyi bizonyos, hogy a kegyes élet nagyon sokba kerülhetett neki, mert .jószág- igazgatója alig győzte a sok pénzt utána küldözgetni — Párisba. Az öt alapítványi hölgy pedig megkezdette a világ öröméről való csendes lemondást ...... Öt bájos teremtés együtt .............Világ, férfi gyűlö lő mind az öt ... . E kis csoport sokkal elragadóbb, eszményibb, bájolóbb, mint a dákoméi szultán háromszázhatvanöt feleségének tarka tömege, Azok csak egyszerű odaliszkok. Tűz, szenvedély, bánat, akarat nélkül. Sherbetet isznak, mandolint pengetnek, mazsola szőlőt esznek, szeraöldeiket órahosszig igazgatják gombostűkkel, közbe-közbe nagyokat ásítanak, s egyéb dolguk nem akad: árulkodnak egymásra a nagy ur előtt; — néha meg aztán — változatosság kedvéért — a papucsaikat vagdossák egymás fejéhez! . . . . De ez az öt egészen más! —* Az elsiratott bánat, a leküzdött szenvedély, az elfojtott vágy, az erőszakosan elnyomott női vidám kedély, a harag, 1 gyűlölet, a késő bánat összhangzatlansága ömlik el egész lényükön. egyenlőség által a megjelölt utakon előre haladhassunk az egységes nemzettestté jegecze- sedés végczéljához. íme, ez a nemzeti politika magyar szabadelvüsége és a magyar szabadelvüség nemzeti politikája. A szinpártoló-egylet érdekében. (B—r.) Simontsits Béla Tolnavár- megye alispánja folyó hó 26-án lelkes hangú felhivást bocsátott közre, melyben a színészet ügye iránt érdeklődőket e hó 29-ére egy „szinművészetet pártoló egylet“ alakítási módozatainak megbeszélésére hívta össze. A megpendített eszmét egész odaadással helyeseljük. Szegzárdnak immáron 15 ezer lelket elérő lakossága van s nincs talán az egész országnak hasonló nagyságú városa, hol a hazai színészet ügye elárvultabb körülmények között tengődnék, mint épen mi nálunk. A közönség a színészekre apellál, ezek a közönségre tolják az ügy egész ódiumát s voltaképen mind a kettőjüknek igazságuk van. — Ha azonban elfogulatlan kritikával mérlegeljük az okokat, az igazság mégis inkább a publikum részére billenti a mérleg serpenyőjét. Tagadhatatlan, hogy kÖzönsegünk^W-' várossal vűtö : gyakori érintkezésé* folytán fnagásabb igényeket'^pfal a ,,Szinm®fé^ szét“ 'TramTmint a mire az itt megjelenő társulatok képesek; de viszont, a hol a tűrhető képesség, a törekvés, buzgalom, a közönséggel szemben tanusitott előzékeny figyelem és a műsor indokolttá tette, soha nem maradt el az áldozatkészség s határozottan hivatkozhatunk reá, hogy ha akadt társulat, mely ittléte alatt csak a középszerűség, mértékét megütötte is, — Szegzárd volt a megmentője, a deficit hínárjából ez tette ismét szárazra s az itt befolyt jövedelemmel lett annyira-mennyire befoldozva a színigazgató urak többnyire lyukas zsebe. Csakhogy megszűnt már az a régi idő, mikor a szinószetet pártolni kizárólag ha- zafíui kötelesség volt. Vidéki színészeink ép ezt nem akarják elfeledni. Követelik a pártolást, de azt csak igen kis mértékben igyekeznek kiérdemelni.' Földig kell hajolni a színművészet múltja előtt. Tiszteletet parancsol annak jeEleinte nem igen vélték igénybe a közös társalgó termet. — Azonban később a kíváncsiság még is csak összehozza őket. És aztán ? . . . . Ha egy világ és férfi gyűlölő asszony egyedül van : imádkozik. Ha kettő ilyen kerül össze, panaszkodnak. Ha egy harmadik is találkozik: a divatról kezdenek beszélni. Ha négyen vannak: megpróbálják, hogy nem felejtették-e el a franczia négyest. Ha pedig még egy ötödik is keveredik közéjük : akkor már napilap és telegramm nélkül is tudják az egész földgömb minden friss újdonságát. (Vége következik.)-A- nagyvárosi leéLrry— Fővárosi életkép. — Irta: K. MÁRTONFFY IMRE. Eiikán van szobájában. Úgyis olyan szűk, sötét, unalmas és nyomorteljes. Az ablaknak kis táblái vannak és ha keresztül néz rajta, mit lát: sötét háztetőket, füstölgő kéményt, élénk körutat, melyek mint egy nagy örvény tátongnak. Többször mondá neki az anyja: — Siess! Csak játszszál a lépcsőkön. És a kis Elza folyvást játszott a lépcsőkön, leugrott s egyes fokokról, a karfákon oldalt felkúszott, énekelt, tapsolt kis kezével, önmagával belene ís, mert nemzeti missziót teljesített akkor is s azt teljesít ma is. Csakhogy e két misszió között lényegesen nagy a különbség. A régi színművészet egy szelni lelkű, 0gysz6rü dajka volt. Az edes csengésű magyar nyelvet gyügyögte az elnémetesedett, kisded magyar nemzet szivébe, leikébe, — ez tanitá meg úgy szólván beszélni. — Óh ezerszer áldott legyen emléke érte! De azóta a kisded Magyarország a nyugoti s főleg nemz éti es irányú műveltség emlőjén nagyra növekedett, tudja már azt az édes szót, érti már azt a drága nyelvet, magyarul beszél, magyar szellemben gondolkodik; közművelődési egyleteket kell bár még ugyan alkotnia, de terjeszkedik folyton számban, nyelvben és igy erőben ; a mai színészetnek tehát egészen más a misz- sziója: a magyarosodás eszméjének buzgó terjesztésén kivül az általános n e m z e- ties irányú műveltség lelkes apostolának kell lennie, nyájas, behízelgő modorú tudós professzornak, ki a szellem éltető melegét szórja szét leikéből, — ki játszik, enyeleg, tréfál, a mikor oktat, — de üdít is; olyan a világi bajban kifáradt léleknek, mint az eltikkadt vándornak a hüs, forrás, — s oktatása maradandóbb, mintha könyveket olvasnánk halomszámra, mert a holt betűt megele^^^mv az el őa-AláiU^nűvészet szelleme. likí-^’iWjb'é-í; , Ne ^hivatkozzanak t1 tehát • SZmeszemK llfe^funralan a. magyarosodás ügyében f a múltban buzgón teljesített missziójukra. Éljenek a jelennek. A mi akkor érdem volt, ma már kötelesség. Ki jól megteszi kötelességét, csak ez követelhet élet-jogot, kenyeret ; de jutalmat, sült galambot ez sem. Legyenek általános műveltséget tér- . jesztő apostolok, — ne pedig olcsó dicsőséget szomjazó s művészi fogyatékosságukat majom mutogatással leplező vásári ko- j médiások. Viszont a nagy közönség is engedjen óriási raűigényeiből. Hisz ki ne látott volna jobb előadást Budapesten, Bécsben, Páris-'r ban, mint a mit az idevetődött színészek j olykor, máskor elkövetnek; de az utasnak, , ha a nap leszáll, jó Útmutatóul a hold is, és lám, ha ez is elbuvik, megteszi a tengerésznek az utjelölést egy iczi-piczi csilla- ! gocska is. Ha nincs Blahánénk, Jászaink, Nádaynk, Ujházink, azért műélvezetet jó vidéki színtársulat is nyújthat. szélgetett, sőt néha a lépcsőkorláttal is. Ha elfáradt, leguggolt a szegletbe és elszunynyadt, szája félig nyitva maradt, könyökét térdre támasztva, kis fejecskéjét kezére hajtá, melyről bájos kis fürtöcs- kék csüngtek le. Ilyenkor az anyja bevitte a szobába. Később a lépcsőn való játszást megtiltották neki s most az udvaron ugrándozott. Figyelemmel szemlélte a kék eget, mely a tólizölddel befutott falak köze kandikált s melyről örül, ha pompás kék szint öltött magára, s elszomorodott, ha borús, vagy felleges volt. Ilyenkor titkos vágy ébredt szivében, zöld mező, virágos legelő, magas hegyek után áhítozott, erdő zúgást, madár éneket hallgatni, szeretett volna látni patakot, melynek partjain buja növények tenyésznek. De ez abrándképek oly messze voltak, nem egyebek ködfátyolnál. A való azután egészen más képet mutatott neki. Udvarukban magas, sápadt arczu asszonyokat látott, hajadon fővel, pongyolán, kik egész nap nevetgéltek, semmit se tettek, ási-. toztak és reggel mar fáradtaknak vallák magukat» Majd házalók jöttek, molyette, kopott ruhákat venni, folyvást „handlé“-l kiabálva. A kutnál öreg, savó- képű asszonyok nevetgéltek és tréfáltak, kiknek sötét szomorúság honolt sovány arezukon és jobb napokat látott fájdalmas vágy fészkelt szivökben. Majd fekete szakállas, sötét szemüvegű muzsikusok jelentek nmg, kik művészetüket rozogó és fülhasitó
