Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-11 / 41. szám
Szegzárd, 1891. Vasárnap, október 11. 41. szám. * Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. I Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 , Egy szám ... . 12 , Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Yil- | mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított ] árszabály szerint számíttatnak. Szomorú kilátások. Vége volna tehát a szüretnek Szegzárdon is?! Kétkedve kérdjük, mert szomorú, lehangoló reá a felelet. — Szüretnek alig lehet mondani, mert hiszen az idei, Isten haragja által sújtott esztendőben, a szóló alig hozta meg azt a költséget és fáradság munkadíját, amit reá kellett fordítani1 Hol vannak azok a boldog idők, amidőn a szegzárdi dús szüretek után felvidult kedélylyel, nyugodt lélekkel várták az emberek a szűrés eredményét, mely az élet terheit megkönnyítette az emberek vállain? eltűntek, mint a mesebeli tündérvárak, s most nincs másra kilátás, mint a bibliabeli hét sovány esztendőre! S ezeket a szomorú napokat évekkel ezelőtt előre lehetett látni; de az elfogultság által sokáig elvakitott nép nem akarta azokat észrevenni! Nem hallgatott a jóindulatú, figyelmeztető szóra, a tudatlanság dölyfjével és elbizakodottsággal fogadta a pusztulást, veszt hirdető szavakat : s íme most a borzasztó csapás készületlenül találta mindazokat, kik a fillokszera jelenlétét konokul tagadták, s nem akartak hinni annak a szomorú jóslatnak, hogy Szegzárd hírneves bortermő hegyei néhány év alatt kopáran fogják hirdetni a pusztulást és nyomort mindenfelé ! A megye intelligenciája a legjobb akarattal, előrelátó gondoskodással igyekezett jó eleve felvilágosítani a népet a közelgő veszély nagyságáról, a megyei fillokszera- bizottság példát mutatott a veszély meggát- lására irányzott óvintézkedéseivel az egyszerű, tudatlan és hitetlen népnek, melyet közönyéből és gondatlanságából idejekorán iparkodott fölébreszteni! Nem rajta mullott tehát, hogy üdvös intézkedéseinek nem volt kellő foganatja! Mert hiszen Tolnavármegye volt az első, mely a vész konstatálása után azonnal módot, alkalmat sietett nyújtani a bortermelő gazdáknak, hogy okszerű és sikert Ígérő védekezési módon, — lehetőleg útját állja a vész tovaterjedésének s még idejében megmentse a megmenthetőt. De a legjobb igyekezet is hajótörést szenvedett a nagyfokú elfogultság kőszirt- jein 1 A köznép hitetlen gunynyal, sőt konok ellenállással fogadta az óvintézkedéseket, melyekkel anyagi jólétét akarták biztosítani. Mesének, urak által kigondolt r e m k é p n e k h i r d é 11 é k a fillokszera vészt, melyet csak újabb adóteher behozatala végett akarnak a „szegény nép“ nyakára tolni! Ilyen és hasonló tévhit terjedt el közöttük — anélkül, hogy a nép között élő és vezetésökre, felvilágosításukra hivatott tényezőknek sikerült volna megértetni velők a közelgő veszedelem nagyságát. Emlékezzünk csak vissza a néhány év előtt történt szánalmas eseményekre. Midőn az infíciált helyeken szemmel láthatólag megmutatták a nép érteimesebbjeinok, elöljáróinak a pusztító rovar jelenlétét: még akkor sem hittek a figyelmeztető szónak s megátalkodottan abban a tévhitben ringatták magukat, hogy az ő művelési módjuk mellett nem fog ártalmas lenni semmiféle fillokszera vész 1 Sajnálatra méltó tudatlanság, melyet teljesen kiirtani talán csak a jövő század népneveiése van hivatva. S ime alig kellett néhány rövid esztendő arra, hogy az elvakult nép is kétségbeesetten győződjék meg arról, hogy valóban jóakarói voltak azok, kiknek szavára nem hallgatott, akiket ellenségeinek tartott! Késő bánat — és hiú vigasztalás 1 A szomorú valóságon immár segíteni nem lehet. Hat év alatt annyira jutottunk, hogy a bikavélt termő'szegzárdi szőlőhegyek legnagyobb része a pusztulás megdöbbentő képét tárja elénk; oly képet, mely — fáj- | dalom — a vész. terjedésével' ezentúl még évról-évre szomorúbb látványt fog mutatni. A lemondás keserű érzetével kell tehát megnyugodnunk abban a gondolatban, hogy Szegzárd évek hosszú során át meg lesz fosztva legfőbb — és úgyszólván egyedüli jövedelem forrásától: — a bortermeléstől, melyet tehát annyira-mennyire pótolni kell mással, ami éppen hasznosnak mutatkozik. S a pótolhatatlan veszteségben némi vigaTÁRCZA. Szép vatyű. ... Mikor merengve ülsz szobádban S egy más világot néz. szemed, S tekintetednek bágyadt fénye Oly bánatos, oly téveteg, Mikor mint rózsa hulló szirma Elmúlt 'örömöd visszasírva Sötét ború ül arezodon: Szép vagy nagyon, szép vagy nagyon! Mikor körülvesznek rajongók, Imádva forrón tégedet, S te érzéketlen szívvel őket Könyörtelenül megveted, Mikor nem tudsz, nem tudsz szeretni, Borúdat el nem űzi senki, Szerelmed nincs, csak búd vagyon: Szép vagy nagyon, szép vagy nagyon! S mikor kitárom én előtted Érzésben gazdag szivemet, S bevallom lángtól űzve, hajtva, Hogy érted ég az, hogy szeret — Szemedben él varázsigézet,- j8 ábrándjaim mig összetéped Fagyos mosolylyal ajkadon: Még ekkor is szép vagy nagyon ! De majd, ha bánatod elűzöd S mosolyra nyitod ajkadat, Ha majd szeretni, élni újra Uj vágy hevít, uj vágy ragad, Szived szerelmi kéjre vágyik, Örülni óhajt mindhalálig, A tűz kifog a zord jagyon : S ha én leszek, kit szeretni fogsz, Akkor lészsz legszebb, angyalom ! é&udau £ász£ó. az ura naponta legalább egyszer beveri. Nem szabad megfeledkeznem a végrehajtóról sem, mert, ha esetleg emelkedni talál az iroda, még vele is lehet dolgom. Meg azután nem utolsó dolog egy végrehajtó, egy hivatalos perszóna, kegyét bírni. A gyógyszerészt sem szabad a lisztából kihagynom, mert különben áloét ad fekete ezukor helyett, ami végzetes lehet. Besraan Ferdinand a milyen tréfás ember, bizony megteszi, a kire haragszik. A múltkor is a „görbe“ Áronnak stryebnint adott anti- pyrin helyett, a mitől a szegény meg is halt. A kissé felzúdult közvéleméuy ugyan holmi felekezeti türelmetlenséggel hozta kapcsolatba, de mikor Bes- man Ferdinand kijelenté ünnepélyesen, hogy az egész csak tréfa volt, a répás-galandi közvélemény megnyugodott. A doktort is okvetlen fölkeresse.m ám, mert a mily gyakran lesz a kliensből páciens, ép úgy lehet a páciensből is kliens. Három hétig nem tettem egyebet, mint viziteltem s Örömben fürösztém suszteromat. Négy pár czipő ment rá s még az intelligenczia hátra volt. Azt vasárnapra hagytam. Vasárnap, mikor beharangoztak, az ég derült lett, én pedig izgatott. Hogyne ? Az intelligencziá- nál vizitelni ? Felsüttettem a hajamat a Borbálával (úgyis mindig dicsekszik, hogy milyen jól tud ő sütni), nagy elegancziával megborotváltattam magam, de nem a Borbálával, e czélra Kópás-Galandon a kis- biró szolgál, megtisztítottam a czvikkeremet s a K o h n Mór. — Karczolat. — Irta : LÉVAI DEZSŐ. — A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — Eópás-Galandon esett meg, de ép úgy megeshetett volna Szegzárdon, mint Dunaföldvárott __ Miko r B.-Galandon megnyitottam a „bolt“-ot s a bedőlóssel fenyegető, rozoga kapu fölé kiszegeztem azt a glancos kis táblát, hogy „Vámos Tibor köz- és váltó-ügyvéd“, a protektorom, a Su- hajda pékmester, azt mondia, hogy most sorba kell látogatnom az egész falut: a fölvégtől le az alvégig s a pacsirtaszoritótól le a madocsai utczáig, mert különben §hen halok az irodámmal együtt. Szóval meg kell vizitelnem összes izraelita és nem izraelita polgártársaimat, mert ezek pörösködnek legtöbbet. A kántort, a ki folyton perben áll az eklézsiával s a Mádi Bódé Julát, a kinek a fejét
