Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-11 / 41. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1891. október 11. szára szolgálhat az a szerencsés körülmény, hogy úgyszólván keze ügyébe kínálkozik 111 olyan keresetág. mely csekély fáradsággal, semmi befektetéssel — tisztességes jövedelmet biztosit neki: s ez a selyemtenyésztés ! Szegzárd e nemben még szerencsésnek mondható, mert kebelében van a selyemtenyésztés emporuma. Örökké le nem róható hálával fordulhatnak a nemes lelkű, önzetlen gondolkodású Bezerédj Pál felé, kinek fáradhatlan buzgalma lehetővé teszi azt, hogy egy uj keresetforrást nyújt a fil- lokszera vész által sújtott lakosságnak. - Eddig is nagy jövedelmi forrást nyújtott a szegzárdiaknak azzal, hogy alkalmat adott nekik a selyemtenyésztés hasznot hajtó gyakorlására : most pedig a szükség által előidézett kényszerű helyzetben kétszeres buzgalommal, gondossággal kell e keresetághoz fordulniok. Szerencse tehát, hogy a balsors által annyira meglátogatott város lakosságának van egy Bezerédje, aki alkalmat fog nyújtani arra, hogy a fillokszera vész által mélyen sújtott nép kárpótlást találhat magának tisztességes munka és fáradság által a megélhetés nehéz gondjait megkönnyíteni. Itt az ideje tehát annak, hogy a hatóságok, elöljáróságok, szóval a nép vezetői hathatósan közremunkáljanak az eperfate- ny észt és kiterjesztésének nagyobb mérvben való elterjedésének megvalósításán ; mert ez képezi a sikeres selyemtenyésztés első és legfőbb feltételét. Reméljük, hogy a szükség maga fogja serkenteni az arra hivatott közegeket, hogy az e nembeli hiányokat helyrepótolják és igy a népet megóvják attól a nyomortól, mely a bortermelés elvesztése miatt oly közelről fenyegeti. Mert ha még idejekorán nem gondoskodunk arról, hogy uj jövedelmi forrást, uj keresetágat nyújtsunk a vészsuj- totta népnek, akkor néhány év alatt megérjük azt, hogy Szegzárd város fejlődésnek indult ipara, kereskedelme a teljes pusztulás képét fogja elénk tárni; a nép pedig munka, kereset hiányában kezébe veszi a 2. __________________________________________ ko ldusbotot és daczára minden kulturegy- letnek: neki sem lesz más mit tennie, mint kivándorolni jobb hazába, hol vagy boldogul, vagy elvesz nyomorultul! Szomom kilátások, melyeknek betelje- sültét egyesült erővel és legjobb indutattal megakadályozni — legjobbjaink hazafiui kötelessége! SZEMLE. Bátran ezt a szót Írhatnánk czimül: Wekerle Sándor. Ez a hét az övé! Sőt több, övé a hálada- tos utókor bámulata, századok múlva is emlegetni fogják, mint Magyarország pénzügyi helyzetének nagy regenerátorát. Ha a számok, tehát nem a valóság, a reális gondolkozás embere leune, poétái hasonlattal Dávidnak nevezhetnők, ki merész fellépésével, karjának egyetlen egy mozdulatával porba sujtá le a hatalmas Góliátot, a deficit elbizakodott Molochját, igy azonban, bár kissé prózaiabb módon, hasonlítjuk ahhoz a szemfényvesztő bűvészhez, ki szemünk láttára tünteti el a reábizott tárgyakat a miknek neve Wekerlenél: deficit. Ez a mostani népszerű pénzügyminiszter, mint legtöbb elődje, — szintén deficitet vett át örökségül. De régebbi elődei még dédelgették s engedték nagyra nőni ezt az állig felfegyverkezés gonosz szelleme által szült embriót. A deficit mindent áhitó torka nyelte el egészen az újabb időkig, a nemzet kicsinye és nagyja fáradozásainak csaknem összes gyümölcsét. Ennek aratott a föld népe, ezért termették a kristály nektárt bortermő hegyeink, ezért fáradt a kéz, az elme, e nagy étkü szörny- szülött gyomrába került minden. De jött a csodatevő doktor s mint egy megváltó, elkezdő állam háztartásunk egyensúlyát e telhetetlen bélpoklos baj ellen gyógyítani. A nagy tudás, erős akarat, becsületes munka megtenné gyümölcsét. Megszületett a vézna, beteges gyermek, az első felesleg. Picike volt, parányi, mint az öklünk, gúnyt, csipkelődő megjegyzéseket kellett hallania, s apró lűszurásokat elszenvednie a boldog apának. Kárörvendve súgták-búgták a fülébe minden áldott n <pon : nem éri meg az a beteges teremtés a jövő esztendőt: Sokan, mint a hitetlen Tamás Krisztus urunk mély sebeibe, oda tartották kezeiket, hojjy csakugyan ól-e ez a parányi semmiség s még igy sem akarták elhinni, hogy a magyar háztartásban felesleg is lehet. Hála Isten a gyermek megmaradt. Nem állítjuk, hogy egy esztendő alatt, — mint sokan szeretnék látni, — athletává nőtte ki magát, — külsőleg talán meg is fogyott, de belső szervezetére nézve megerősödött. Pedig hatalmas érvágásokat kellett kiállnia. A múlt évhez képest 25 millió 564 ezer írttal emelkedtek a kiadások. Az osztrák-magyar államvasutak államosítása maga 9.840,000 frt többlet kiadást eredményez. A rendes kiadásoknál 450 ezer frt lett felvéve nyugdíj szükségletre; 1.082,000 írttal emelkedtek közös ügyi kiadásaink ; 668 ezer írttal Horváth-Szlavon ország beligazgatási költsége, 1 millió 495 ezerrel nőtt a pénzügyi tárcza rendes kiadása s a kereskedelmi gérokkomat és nyakamba öltve a plédemet meg a falut, megkezdtem az ünnepi körmenetet. ügy déltájban egy úri családhoz toppantam be. Sajnálatomra nem találtam senkit sem otthon, pedig olyan illedelmesen poroltam le a kapunál fehér batisztzsebkendőmmel a lakkcipőmet. És mégsem voltak otthon. Még fürdőn voltak — Komlódon, mert ő nagyságának gyakori migrénjei voltak. Névjegyemet akarom hátrahagyni s azt veszem észre, hogy elfogytak. Mint tapasztalt tengerész, rögtön beláttam a helyzet szignatuníját s elképzeltem, mint fog az a migrénes asszonyka csufolódni fölöttem s kétsógbevonni a müveit értelmiséghez való tarto- zandóságomat s mindezt azért, mert nem hagytam ott a névjegyemet. Tehát vagy névjegyet otthagyni, vagy pedig kicsufoltatni. Én az előbbit választottam. Igen ám, de az én névjegyeim elfogytak. Fölidézem emlékembe a „Müveit Társalgó“ hatodik fejezetének nyolezadik pontját, mely imigyen hangzik : „ .... Otthon nem találás esetén névjegy hagyandó hátra“. Tehát csak egy névjegy hagyandó hátra ? Hisz az meg van a tárczámban kettő is. Az igaz ugyan, hogy nem az én nevemre szólók, de végre is név^ jegy. Az egyiken az áll: Kohn Mór ügyvédjelölt, a másikon meg Majorossy Gusztáv mérnök. Minthogy az első jobb hangzású és ismertebb név, otthagytam a Kohn Mórt. Kimenet egy úri emberrel találkoztam, a ki a kapu alatt szintén nagyban porolta a lakkezipőjét. Úgy látszik ez is vizitbe jött — gondoltam. A harmadik háznál utolért s bizalmasan a vállamra ütött. — Na, nekünk egy sorsunk lett... — Hogy-hogy ? Miközben azt" gondoltam, hogy tán neki is elfogytak a névjegyei ? — Azt hiszem, hogy uraságod is tiszteletét akarta tenni Rémfiéknél s uraságod sem találta őket otthon ... — Igaz, de kihez legyen szerencsém ? — Én Kohn Mór vagyok. — Kohn Mór, ügyvédjelölt ? — Igen, Kohn Mór ügyvédjelölt s uraságod? — Én Vámos Tibor vagyok. — Vámos Tibor, köz- és váltó-ügyvéd ? — Igen. Kohn Mór ur hátra tán‘orodott s rám meresztve savószinü szemeit, végig mért tetőtől-talpig. — De hát mit csodálkozik ezen ? kérdeztem. — Uram ... bocsánatot, de én becsületes, őszinte ember vagyok, meg kell vallanom ... Én rá néztem, ő rám nézett és folytatta : — Kérem, ne haragudjék, de nem volt nálam más névjegy, mind elfogytak s azután kénytelen voltam az önét otthagyni, mert Rémfiné nagyon etikettes asszony ... — Szót sem érdemel, kedves Kohn ur .... Nini most jut eszembe, hiszen mi régi ismerősök is vagyunk, a múlt héten a nagyvendéglőben, mikor az ismerkedési estély ... tárezáó 10 millió 480 ezer forinttal, melyből a legjelentékenyebb rész vasúti üzemi kiadásokra, ezenkívül a magasabb jövedelemnek megfelelő eg a posta és távirda, továbbá az állami gépgyár magasabb kiadásaira esik. A földmivelésügyi tárcza kiadásai 801 ezer forinttal növekedtek s ez reánk tolnamegyeiekre nézve felelte örvendetes, mert .az emelkedés a selyemtermelésnél e'őforduló magasabb üzemi kiadások által idéztetik elő. És semmi sem bizonyítja jobbau a kormány becsüle'es szándékát s tapintatos politikáját, mint az, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárczának kiadásait is emelte 313 ezer forinttal, mely összeg leginkább reáliskolák, gymnásiumok, felekezeti középiskolák segélyezésére, népnevelési szükségletekre, o\odák fentar- tására lesz felhasználva. Végül 982 ezer forinttal emelkedtek a honvédelmi tárczának kiadásai 8 ha a közöshadügyi kiadások emelését háiborzongatás- sal fogadja is az ellenzék, e kiadási többletet örömmel veheti tudomásul, mert azt nagyobbára a Lu- dovika akadémia további fejlesztése tette szükségessé. A kiadási tételeknél ezek a nagyobb emel- kodások. És az egészben az a legmegnyugtatóbb, hogy e tekintélyes kiadások, a megfelelő magasabb bevételek által a legreálisabb alapon teljesen ellensúlyozva vannak. A bevételi többlet túlnyomó része 21.090,000 frt az államvasutakra esik. 1.100,000 frt többlet a fogyasztási adókból eredő jövedelemből folyik be. A többi egyes meglevő jövedelmi források czélszerübb felhasználásából ke- rül ki. Az állami háztartás költségvetésének összes bevételei e szerint 395.353,000 forintra rúgnak, a kiadás pedig 395.340 005 frt, igy a felesleg 12,995 frtot tesz ki. . És bárhogy kicsinyeljék is egyesek e/.t a látszólag csekély eredményt azt, ha leszámolunk a körülményekkel, nagyon tisztességesnek mondhatjuk ; mert a kiadási többletek, a közigazgatás jobb felszerelésére, a nemzet anyagi és szellemi erejének fejlesztésére lesznek fordítva s a beruházások összege a jövő évre újra másfél millióval emelkedett s államháztartásunk ily szolid alapokra helyezése mellett hadügyi felszerelésünket is any- nyira tökéletesbithettük, hogy e téren is bátran nézhetünk a jövő elé. De a miniszter expozéja nemcsak azért fontos, mert azt értjük meg belőle, hogy az egyensúly továbbra is fenn lesz tartva, — de mert a jövő munkálkodás programmja is elibónk van tárva általa. A hitelszövetkezetekről szóló' javaslat még e tél folyamán a képviselőház elé lesz terjesztve s ezen kívül komolyan hozzá látott a miniszter, hogy a pénzpiacznak kihasználható előnyei el ne szalasz- tassanak, a körülbelül 28 milliónyi pénztári felesleg a valuta rendezés nagy munkáját várja, éz képezi azt az üzleti tőkét, a mely az ily nagy művelet keresztülvitelénél szükséges.-A pénzügyi ad- minisztráczió is teljesebb rendezés alá kerül mihamarabb. Ez Wekerlének jövő programmja, természetesen dióhéjba szorítva. S hogy fáradozását normális viszonyok közölt siker fogja koronázni, hisszük, reméljük, — hiszen meg van nála az akarat, képesség s a nagy tudás. Mint a világhírű Blondin a Niagara zuhatagon keresztül, — sőt biz— Igen, igen, ott cseréltünk névjegyet . . . Ez volt a szerencsém . . . Ugy-e nem haragszik, kedves ügyvéd ur ? . . . — Ugyan kérem,.szót sem érdemel . . . Kohn Mór még ma sem tudja, ha csak ezt a tárczát el nem olvassa, hogy minő szívességet tett nekem. No de revanzsiroztam . . . Az erdők királya. (Szarvas-bőgés.) — A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — A nyájas olvasó bizonynyal megbocsát, ha ez egyszer humoros tárcza helyett, a szarvas életéből egy epizódot tárok szeme elé. Annyira elfogyott már e nemes állat, melyben bámulatos módon egyesül a méltóságos, kellemes külső, a fimmság, a ravaszság, az erő, a vadság s egyszersmind a szelíd természet. Nagyobb mennyiségben már csak: a Kárpátokon fordul elő hazánkban, hol az állattenyésztés még mindig túlsúlyban van a föidmivelés fölött, hol az ősi erdőt még nem harsogja keresztül-kasul a favágók fejszecsapásai. V adaskertekben gyakrabban gyönyörködhetünk a szarvas szemlélésében. Többek közt Döry Jenő megyei földbirtokos vaszari vadászterületén vagy száz darab szarvas s dámvad található, daczára annak, hogy szűrös atyánkfiái is szeretik a vadpecsenyét s el-eljárnak a tilosban. Félreértések kikerülése végett kijelentem,
