Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-04 / 40. szám
Szegzárd, 1891. 40. szám Vasárnap, október 4. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. | Pél évre. . . 3 Negyedévre . I „ .50 , Egy szám . . . . 12 , Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- 1 hivatalon kiytll elfogad Krammer Vü- | mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő' és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! 1891. évi október 1-vel uj előfizetés kezdődött a „TOLNA VÁRMEGYE“ politikai hetilapra. A „Tolnavármegye“ hetenként legalább 8 oldalnyi terjedelemben jelenik meg és arra törekszik, hogy a köz- és társadalmi élet minden terén gyors és megbízható értesülései legyenek és hogy érdekes, változatos és igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalmával mindennemű igényeknek megfeleljen. Rovatai felölelik a politikai, vármegyei és községi élet, úgyszintén az irodalom, törvénykezés, tanügy és közgazdaság körébe vágó eseményeket és azokat mindenkor tárgyilagosan ismertetik; szépirodalmi részében szintén választékos és gazdag tartalomra törekszik. Előfizetési ára: Egész évre . . .. 6 frt — kr. Fél évre ... . . . 3 „ | Negyed évre . . I „ 50 „ Hátralékos előfizetőinket az előfizetési dijak mielőbbi szives beküldésére kérjük. Hirdetéseket mérsékelt árszabály mellett közlünk: A „TOLNAVÁRMEGYE“ kiadóhivatala. Reform. —ík. A mi ma jó volt — azt a holnap bebantolbatja örökre.- A gőz és villám századának minden vívmánya a haladás jelszava alatt létesült. Nemzeteket és népeket a reform vitt előre, emelt eddig nem álmodott magaslatra. Századunk történetén a reform eszméje húzódik vörös fúnáiként végig, melynek versenyezve keltek szolgálatába állam és társadalom egyaránt. Magyarország közéletét is a közel múltban egy nagy jelentőségű reformkérdés — a közigazgatás állomositása — tartotta nagy fokú hullámzásban, mely ha egyelőre le^ is tűnt a napirendről, a meddig az végleg megoldva nem lesz, nemcsak Jászberényben, Nagyváradon, hanem széles ez országban mindenütt lépteü-nyomon kisérteni fog bennünket. A;képviselőházi vita, úgy a javaslat barátai, mint ellenzői részéről azt a kétségtelen tanulságot és annak a ténynek egyhangú konstatálását eredményezte, hogy á jelenlegi helyzet tarthatatlan, hogy az reformálásra szorult. Ezen igazságtól áthatva, s a közvetlen tapasztalatokban legalaposabb megerősítést találva, hívta fel vármegyénk alispánja a folyó év első feléről szóló jelentésében a vármegye közönségének figyelmét vármegyénk mai közigazgatási helyzetének hézagaira, a midőn mit sem szépitgetve, hanem a valóságnak megfelelőleg, az ügynek igazságától és az ügy iránt való szeretettől indíttatva, meggyőzően feltárta a bajok szülő okát és megjelölte egyúttal a kibontakozáshoz vezető utat. A jelentés hangja elárulta, hogy csak a szükség által kényszerítve, a további jó közigazgatás és Tolnavármegye kitűnő közigazgatási reputációja érdekében óhajtja a vármegye közönségétől ama áldozatokat igénybe venni, a melyek a bajok orvoslásához elkerülhetetlenül szükségesek. És Tolnavármegye közönsége, szintén ilyetén Ítélve meg a jelenlegi helyzetet, már az augusztusi közgyűlésen Simontsits Béla alispán elnöklete alatt bizottságot küldött ki ama módozatok és teendők megállapítása végett, a melyek a bajok javításához szükségesek. E bizottság a minap megtartott ülésében beható tanácskozások után egyhangúlag elfogáldta a bizottság elnöke által benyújtott alábbi előterjesztést, melynek az^ októberi közgyűlés által is bizton remélhető elfogadása és életbelépése után a mai helyzeten, ha nem is gyökeresen, de minden esetre lényegesen segítve leend. A tervezett változtatásoknak egyedüli célja, egyedüli lúgója és mondjuk lótjoga az, hogy a törvényhatóság saját hatáskörén belül a rendelkezésére álló eszközökkel — a közel vagy még távolabbi jövőben bekövetkező törvényhozási intézkedésekig — járuljon a mostani közigazgatás bajainak elhárításához. De legtávolabbról sem bir e mozgalom politikai éllel. TÁRCZA. ttt» &Ca, zSyícjzztzm itt a daít... Ha elvégeztem itt a dalt És az örök éj eltakart, Elmondhatják az emberek : Bolond voltam, de szerfelett 1 Vakon szerettem, bárhova Hajtott az élet ostora; Koldus, vagy gazdag jött elém: Mindjárt szivemre ölelém. Ha megbántottak, még azon , Sem vadult el szivem nagyon: Elhittem szépen, hogy hibás Magam valék és senki más. Es mindezekre azt nyerém, Hogy állok ím a lét delén, S mint én szerettem, engemet ügy vissza senki sem szeret. Langyos közönynek társa van, Nem áll magában társtalan ; Csak e botor szív tüze nem Találja mását ide lenn. Mert hát a világ sorja ez, S bizony különben soh’se lesz ! Hideg kis éji csillagot Körül ezernyi más ragyog; De a lobogó napkorong . Az égen társtalan bolyong: Egyedül kél és lemerül Az éjbe ié csak egyedül. ofa&aß Ödön. Levél Svédhontoól. — Ar. „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — Qelsingborg, augusztus hó. A „Tolnavármegye“ szerkesztőségének adott ígéretemet be akarom váltani, és azért neki gyür- kőzöm egy utitárcza megírásának, mely ha száraz és. unalmas lesz, ezen tulajdonságát annak fogja köszönhetni, hogy a periratokhoz szokott kéz ép oly kevéssé alkalmas tárczairásra, mint favágóé a zongorára. Itt ülök, a díszes Continental-Hotel társalgótermének erkélyén. Este 10 óra van. Alattam az élénk kikötő, hatalmas gőzöseivel, az árboczok erdejével, a hemzsegő közönséggel. A tenger tükre sima, hófehér vitorlák — hattyúként lebegnek végig. egy-egy távozó gőzös csavara mély barázdákat szánt a fénylő habokon, — és túl 8—10 kilométernyire Helsingor Dánia egyik partvárosának házai intejgetnek, — és a hatalmas „Kronborg“ vár • falai feketéllenek. A tenger itt igen keskeny, mert Svédhon és Dánia partjai igen közelednek egyipáshoz, úgy hogy 2—8 órán keresztül a gőzhajón utazva, mindkét ország partvidékein gyönyörködhetünk. — Észak felé tekintve a láthatár kiszélesedik és szemünk a végtelenben tévedez, -— a „Kattegat“ hullámain, — a nyilt tengeren végig. Elmerengek a gyönyörű tájképen, kétkedve nézek az áramra. A mutató féltizenegy .felé közeledik, R/j óra múlva éjfél, és még mindig világos van. Csodálatosan hat ezen tünemény az ehez nem szokott utazóra. E sorokat is a még mindég majdnem nappali fény mellett Írom. A nap már rég letűnt ugyan, azonban még folyton sárgás fény dereng, mely ellen hiába küzd az éj sötétsége. Igen érdekes ezen okból az utazás az északi államokban. Kopenhagat ma hagytam el, telve a hatalmas város műremekeinek és szépségeinek élvezetétől. .E várost méltán nevezhetik „az észak Párizsának.“ — A kikötőből szeles csatorna, melynek mindkét partját palotasorok szegélyezik, — vezet a város kellő
