Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-06 / 36. szám
Szegzárd, 1891. 36. szám. Vasárnap, szeptember 6. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr.l Fél évre . Negyedévre Egy szám 3 „ - I „ 50 . . 12 POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁE ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Pártalakulások. Egy idő óta nagyon élénken kezdik megbeszélni a magyar parlament uj ^árt- alakulásának szükségességét és vannak jósok, kik már programmot is készítettek e czélra. Első sorban pedig természetszerűleg a szabadelvüpárt újjászervezését látnák szívesen a jövő század ezen politikusai, kiknek alkalmasint nem tetszik a kormánypártnak mai egészséges, tömör szervezete, mely a parlamenti kalandok és politikai csínyek ellen hathatós akadályul bizonyult eddigelé. Az utóbbi időben azonban az uj pártalakulás utáni sóvárgás olyan táborból is hangzott fel, a hol parlamenti viszonyaink konszolidálása iránt nem hiányzik az érzék és azért czélszerü lesz ép ezen körök felvilágosítása végett kissé szemébe nézni a kérdésnek, mely ugylátszik, aligha fog a napirendről egyhamar lekerülni. Mindenekelőtt meg. kell vizsgálnunk a? okokat, miket az uj pártalakulás mellett felhoznak, mert ez a vágyuk a határozatlan érzések regényes homályából már a megtisztult fogalmak régióiba szivárgott át és ma már szivük sugalmain kívül okokra is hivatkoznak, melyekkel állítólag a napnál is fényesebben be tudják bizonyítani, hogy ez az állapot — 'tarthatatlan. Hát miért volna tarthatatlan ez az állapot? Azért, mert az ellenzék és főleg a függetlenségi párt állítólag elhatalmasodott. Ez a kisebbségi túlsúly megbontja a parlamenti élet alapját, felbillenti a kormányzati gépezetet és a többség alkotmányos uralma helyett a kisebbségi terrorizmus anarhiáját honosítja meg az országban. Hiszen kétségtelen, hogy a függetlenségi párt erőben gyarapodott, sőt föllépésének modora és politikai szereplése olykor csakugyan átlépi azt a határt, melyet a viszonyok egészséges fejlődésének érdeke megkövetel, de hát mindez a parlamenti élet működését meg nem akadályozhatja; csak megnehezíti, de a gépezetet sem meg nem rontja, sem használhatlanná nem teszi. Egy- egy pillanatnyi akadály, semmi egyéb. Most például, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel útjába vetette magát egy országra szóló reformmű keresztülvitelének, némi sikert mutathat fel a függetlenségi párt, ámde ez a siker csak negativ, tényleg pedig nem képes olyan állapotokat teremteni, melyek a, karinányzati read megbontását előidézhetnék. Ä 'közigazgatás a függetlenségi párt obstrukczionalis eljárása által nem lett rosszabb és mindössze csak azt tudta megakadályozni, hogy ne javuljon. Nos tehát -nem marad egyéb hátra, mint a kedvezőbb alkalomig a régi rendszer mellett kitartani, mely végre is bebizonyította, hogy az ország népe úgyis boldogulhat. A szabadelvű pártnak tehát nincs oka türelmetlennek lenni és uj pártalakulásra gondolni. Mert ugyan mit érhetne el a párt szervezetének átalakításával ? Szellemi és erkölcsi ereje nincs megtámadva, nem szorul pótlásra, mert nem vesztett semmit. Az anciennitás pedig nem hiba, hanem ellenkezőleg legnagyobb előnye. Az évek folyamán, a nagy küzdelmek hevében, megjegőczödött pártoknak legtörhetet'enebb hatalma az összetartás ama tudatában gyökerezik, mely tradi- czióvá válik és a mellett, hogy a pártot bizalommal, reménynyel és lelkesedéssel tölti el, az ellenfélben saját gyöngeségének érzetét ébreszti fel és visszatartja a vakmerő kísérletektől, melyek amúgy is visszapattannak a párt kipróbált és könnyen meg nem bénítható kitartásán. A szabadelvű párt mai képe, szervezetének mostani alakja és az a programm, mely már évek óta a pártnak szellemi tartalmát képezi, azok adják megj. parlamenti viszonyainknak azt az állandóságot és az országnak azt a nyugalmat, nieSy az anyagi és szellemi fejlődés legelső feltétele. Mihelyt a többség pártszervezetét uj elvekkel és uj emberekkel megtoldjuk, a pártnak uj erő- müködése kiszámithatlanná válik és megakadályozza azt az előrelátást, mely minden kormányzásnak alapfeltétele. Az ilyen átala- kulásdit megengedheti magának az ellenzék, a hol nem jár veszedelemmel, sőt ott gyakran hasznos is, de a többség egyáltalán soha és semmi körülmények között nem TÄRCZA.-----iOf— cfe c l'cqsdcfé&n. Összetörik a kis csónak, Nem jut partra, napnyugvóra : Féleuton, fel munkánál Jön a halál, üt az óra. A nagy vizen, parttól messze, Vitorláját összevonja: Nem marad fenn egyéb emlék, Mint remények gyászos romja. Boldogságom töredék lesz, Ifjú éltem bevégzetlen ; Korán halok, érzem, érzem, Bárha volna élni kedvem. S az a szent czél, magas eszme, A mit hévvel, lelkesülten Követendő eszményképül Lobogómra odatüztem: Beváltatlan ígéret lesz, Beteg lélek vergődése, Hasztalan kis fénycsillámka A kietlen sötétségbe? . . . A nevemet meg nem őrzi Semmi emlék, semmi szép tett: Nem lesz időm alkotásra, Vágyaim hiába égtek. A mit tettem, rebbenése Félénk, csöndes ifjú szárnynak : Töredékek . . . folytatásra Hasztalanul várnak, várnak . . . Ifjú vagyok, tűz még éget, S már mennem kell nyugovóra ! Tört remények ... Rombadölt czél... Nagyon korán üt az óra ! , . . Buday Lászlói ' . . . • A. női szépség. t ; . — A „Tolnavármegye“ eredeti tározája. — Ne ijedjenek meg lisztéit hölgyeim, nem vagyok ón se hálókabátos mord s?obatudós, sem céh- beli (akadémiai) tag; de még tudós sem. Nem vizsgálom sem a csillagokat, sem a föld mélységét; hagyom azt a tudományokban megőszült, meggörbült tudósoknak. No de mást Írtam én czikkem föle s ismét másról fecsegve, a tudósokra terelem a bájos olvasónő figyelmét. Tehát a szépségről akarván csevegni, ne bíbelődjünk a tudósokkal. — „De hát illetékes-e czikkiró Uram, a női szépségről itélgetni ?“ fogja kérdezni az olvasó. Hát a mi illetékességemet illeti, bizony egy keveset illetékes is vagyok. Sok helyütt megfordultam, ^sokat láttam, és a mi fő, sokat és sokszor szerettem. Denique volt alkalmam a női szépségeket tanulmányozni az igéző főtől a piczi kecses lábig. * Valahogy el ne áruljanak ám kedves hölgyeim a feleségem előtt, mert „látom már a fergeteg elejét“. — Ki szép ? Az szép, a ki tetszik. Ezt már Descartes, a philosophus sem vonta kétségbe, ki kancsal nőt szeretve, a kancsal szemüt állitá a legszebbnek. Jani barátom meg, no hallják csak, a gazdag lányt mondja szépnek. Agglegény is maradt a góbé. Mindennek a világon, van bizonyos ellentéte. A hegynek a völgy, a nőnek a férfi. Hát a szépségnek miért ne lenne a rút? — Bocsánat, kedves hölgyeim, de ézen tételt nem én állitám föl ; bizonyosan kikosarazott agglegények.’ Minden nő szép ! ez az én elvein s elvemért, ha kell meghalni.... Hohó ! már ismét ez az ördöngös meghalás csúszott ki a számon. Még rám fogják, hogy szerelmes vagyok. Uram Isten! nem tagadom én többé egy kukkal sem, mert hát tetszik tudni, kedves életem párja rögtön azzal argumentál: „minél jobban tagad, annál inkább ragad“. í
