Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-06 / 36. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1891. szeptember 6. jöhet olyan helyzetbe, hogy parlamenti uralmának biztosítása végett uj és ismeretlen elemeket vegyen fel kebelébe csak azért, hogy a régi elvek mellett tovább is gyakorolhassa uralmát. Ha tehát már uj pártalakulásról akarunk beszélni, akkor hagyjuk ki nyugodtan a szabadelvöpártot és vonjuk inkább a kombinácziók körébe az ellenzéki pártokat, melyekről bizony senki sem állíthatja, hogy ártana nekik, ha programmjukat reformálnák, vagy mint mondani szokás, rekonstruálnák. A vármegyék tisztviselői.* Mintegy két-három héttel ezelőtt a „T o 1 n a v á r m e g y e“ és több fővárosi napilap hasábjain következő rövidke közlemény jelent meg: „Tolnavármegye legutóbbi közgyűlésén fontos indítványt nyújtott be a vármegye alispánja. Abból indulva ki, hogy a közigazgatás bajainak elhárítása a törvényhozás intézkedéseitől a legközelebbi időkben nem várható, s a létező bajok olyanok, a miket orvosolni a megye a saját hatáskörében van hivatva, azt indítványozta, hogy küldessék ki bizottság részletes terv kidolgozása végett, hogy mi módon lehetne a hiányokon segíteni s a jó közigazgatás igényeinek a vármegyék közrehatásával megfelelni ?“ Sajnos, hogy e rövid közlemény fölött, a tudomásvétel után, a fővárosi sajtó egyszerűen napirendre tért. Mi sem akarunk a vármegyék köz- igazgatási bajaival foglalkozni, csupán ami ezen bajokkal szerves összefüggésben van, a vármegyék tisztviselőinek anyagi helyzetét óhajtjuk) némileg megvilágítani, s rámutatni arra, vfiogy a vármegyék tisztviselőinek helyzetén most már maguk a megyék, saját hatáskörükben segítsenek. Nézetünk szerint most már a társadalomból kell kiindulnia ama mozgalomnak, * E ézikket megyénkén kívül álló egyéniségtől vettük és örvendünk, hogy a nálunk megindult mozgalom vármegyénk határán túl is viszhangra és helyes megítélésre talált, mely szerint épenséggel nem tekintik e mozgalmat politikai jellegűnek, mint az némelyek részéről tévesen történt, nem tekintik tüntetésnek az államosítás ellen, hanem egyszerűen annak, hogy Tolnavármegye a maga hatáskörében, a rendelkezésére álló eszközökkel, igyekszik a létező bajokat orvosolni, minthogy ez a törvényhozástól a közel jövőben úgy sem várható. A szerk. mely a vármegyei tisztviselők helyzetét elviselhetővé tegye. | A vidéki sajtónak vált kötelességévé, hogy a mozgalmat országos jellegűvé tegye. Mert nagyon bölcsen tudjuk, hogy a közigazgatási teendők évről-évre fokozódnak, s a szoros értelemben vett közigazgatási ügydarabok ezer meg ezer száma mellett, szintén igen tekintélyes kontingenst tesznek ki a kihágási ügyek, valamint az iparengedélyek, iparigazolványok, halászati jegyek, cseléd- és munkakönyvek és a többi kiszolgáltatása, sót a mindenféle nyilvántartási jegyzékek vezetése is jelentékeny munkaanyagot szolgáltat. A vármegyei tisztviselőknek a munkaanyagból bőven kijut; mert a modern korhoz, s ennek finomult követelményeihez képest, a munkaanyag tetemesén szaporodott. De a munkaerő most is jóformán csak az, ami húsz év előtt volt. S az ügyforgalom évről-évre növekszik, mit három tényező egész következetességgel a jövőben is csak fokozni fog. E három tényező: a törvényhozás folytonos reform- intézkedései, a modernebbé alakult életviszonyok, és a jogkereső közönség igényeinek fejlődése. ^Tisztviselőinknek e három tényezőt mindig figyelembe kell venniök, ha azt akarják, hogy tisztviselői nívón állóknak tekintessenek. S mégis mit tapasztalunk ? Azt, hogy ellenszolgáltatásképpeni javadalmazásuk most is a húsz év előtti, holott minden, de minden mégegyszer olyan drága lett. A vármegyék tisztviselői ma már legnagyobbrészt azért szolgálnak, hogy tisztviselői állásuk a megélhetést eredményezze. Régen letűnt az az idő, midőn a tiszt- viselőség „nobile officium“ számba ment. Ma a tisztviselőtől megköveteljük azt. hogy kellő képzettséggel, bírjon, s hiyatá- sának teljes^ odaadással feleljen meg. S ha ezeket megköveteljük, akkor nemcsak méltányos, de egyszersmind jogos is az a kívánságuk, hogy őket illendően javadalmazzuk. Mindezeket már igen sokszor elmondottuk, de ha ez alklommal ismételjük, s újból szőnyegre hozzuk, az egyszerűen csak abban találja indokát, hogy közigazgatásunk bajainak orvoslása kapcsában a tisztviselői fizetésemelést is elengedhetlen- nek tartjuk. Minthogy pedig most már az állam ez állapoton nem segít; s mert már van egy vármegyénk, mely megmutatta a módot, hogy a létező baj orvoslásához saját hatáskörében is hozzá mer nyúlni 1 tekintettel arra, hogy első sorban is a mi érdekünk az hoffv ió közigazgatást teremtsünk: oda kell törekednünk? hogy az utat jelölő vármegyét követve országos mozgalmat idézzünk fel, s' midőn közigazgatásunkat a jelen kereteiben javítani akarjuk, e fo kérdéssel kapcsolatban oldjuk meg a ^mel- lékkérdést is. Hisszük, hogy e mejlékkérdós megoldása, vagyis a vármegyei tisztviselők kellő javadalmazása által magán a fő dolgon is lényegesen, s talán alaposan javítanánk, s közigazgatási mizériánkról sem beszélnénk oly gyakran. Medor. VÁRMEGYE. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 9-ón tartja szokásos havi ülését. r— Hoszszabb szabadságolás. Ágoston Károly vármegyei főszámvevő egészségi ókból 3 hónapi szabadságidőt nyert. — Választmányi ülés. A k ö z s é g i j e g y- zői nyugdij-alap választmánya folyó évi szeptember hó 7-én délelőtt 10 órakor folyó ügyek elin-. tézóse coljából ülést tart. — Lóverseny. A dombóvári népies tenyésztési lóverseny folyó 6-án lesz megtartva. Jutalmazásra vármegyénk közgyűlése 500 -irtot szavazott meg az ebtartási alapból. Ezt az összeget alispánunk már ki is utalta Döry József lótenyésztési bizottsági elnök kezeihez. — A lóversenyek életképességének biztosítására az 1892—93—94. évekre is megszavaztatott 5—500 forint. — A kereskedelmi miniszter a belügyi és pénzügyi miniszterekkel egyetértve az útadó beszállítása tárgyában következőket rendelte: A megyei székhelyeken levő adóhivatalokhoz tartozó községek a beszedett útadót havonként azon napon kötelesek a törvényhatóság pénztárába beszállítani,- mely nap az állami adók beszolgáltatására az adóhivatal által rendszeresítve van. Azon községek, melyeknek távol fekvése ezt indokolttá teszi, az útadó összegeket posta utján küldjék be, minden ily küldeményre általában kiterjesztetvén a portómentesség. Az útadó egyénenkénti kezelése a törvényhatóság főpénztári s főszámvevői hivatalában történik, az előforduló nehézségek tisztázása levelezés utján nehézkes, ezért a községek ereszben megbízott közegeinek minden január hónapban említett hivatalban személyesen meg kell jelenniük a végből, hogy az előző évi számadások közt netán fönforgó eltérések rendezhetők legyenek. No lám! még is csak legjobb őszintének lenni. Némelyek a meghízott nőt mondják szépnek, mások ellenben oly soványnak képzelik, mint a kórházi leves szokott lenni. Anacreon mondja: „Az Istenek a gyönge nemnek fegyverül adak a szépséget“. Szerény vélemóoyem szerint azonban, sem támadó, sem védő, de hóditó fegyverül. A kevésbbé szép arczu nő — rút nincs — örök hálára van kötelezve oly férfiú irányában, ki neki ész- avagy szivtulajdonságai miatt előnyt ad a szép nő fölött. Az első, mit a nő tud : milyen szép; az első, mit tapasztal: milyen gyarló; s az első, a mit feled: hogy hány éves. Egy barátnőm többek közt azt kérdezte tőlem .* „Ugyan kedves barátom, miért neveznek minket a szépnem tiek“ ? :— Ez az, mit nem tudok! feleiéin. Ott is hagyott a faképnél. A szépség a nők kenyórtudománya s ezen tudományt az égtől nyerték bölcső- s gombostüpénz ajándokul. Valóságos kincstárt képez. Lebbentsük csak fel e kincstár fátylát s szeműnkbe tűnnek tárgyai. Hogy többet ne mondjunk: szem, száj, fog, orr, fül, haj, nyak, .... lábak. Vegyük tehát kezünkbe a bonczkést. Ah pardon ! Inkább szemüveget, hogy jobban lássunk. — Úgy mellékesen megsúgom a reményteljes házasulandó ifjaknak, hogy szemükre lehetőleg vigyázzanak, mert vajmi sokan „vakon“ nősülnek és — ha szabadna kimondanunk — „vakon“ mennek férjhez. A fő a nő fellegvára, valamennyi támadó s védő fegyverek összpontosulva vannak benne. — A szemek a lövő rések, a száj a kapu, az orr a világitó torony. A főben ül a várparancsnok, ki többnyire a szeszély által helyettesitteti magát. A szép fő tojásdad alakú s arányban kell, hogy legyen a testtel. A homlok az ész székhelye, természetesen, ha van minek székelnie. — — A magas homlok dacz s férfiasságra mutat, az alacsony meg.... *Bizonyos, hogy szőkének a szőke, barnának a barna haj áll legjobban. A szőke hajú többnyire nemes érzelmű, de van hajlama a könnyelműség iránt. Többnyire könnyen ingerelhető, de könnyen ki is bekül. Szereti a divatot, tánczot, változatosságot. A fekete hajú szenvedélyesebben, híven szeret. Veszélyesb a barna, mint a szőke, mert féltékenyebb. A féltékeny, vitriol és más ilyes szerekkel bajmolódó hölgyek majd mind barnák. Hej még a közmondásban is benne van: Se nem szőke, se nem barna, az igazi magyar fajta. A veres, vagy a mint nevezni szokták: a hirtelen szőke, a szerelemben igen óvatos. A lelógó haj még szebbé, bájosabbá teszi a szép arczot. A szem a lélek tükre. Árulója a vágyaknak, érzelmeknek. Biztatója, csalogató csapdája a szerelem rózsalánczára fűzött férfinak. A szem int, kér, esdekel, eped, éltet, < megsemmisít, mindent csak egy pillantásával. A szemek színéről, sajnos, nem tudok itéle- tét mondani. Fénylő csillag a női szem. Elolvad a férfi kebel, ha bele tekint. A szem koszorúja a szemöldök, gyengéd ivezettel boruljon a szemre. Bizonyos tósztanemüt barátfülnek neveznek a konyha művészetével foglalkozó hölgyeink Bizonnyal nem azért, mert kicsiny. Kinek fülczim- pája szabadon áll, az nappal, kié pedig össze van nőve, az éjjel született. Móltóztassanak kedves hölgyeim erről magoknak meggyőződést szerezni. Az orr az arcz pizai tornya. A sasorru hasonló a ragadozó madárhoz, csakhogy férfisziveket rabol, s erényeiből raboltat. A hegyes orrú kivtín- C>i, szeret újságolni, rágalmazni. (A budapesti kofák kilencz tizedrésze hegyes orrú.) A pisze orrú vidám, ólczelődő, csacska. Van sokféle orr. Bómai, junói, görög Csak meg ne orroljanak kérem ezen őszinte magyarázatokért. A száj az okosság s oktalanság tárházának kapuja. A csók édes eszköze. Nagy száj és széles ajak, érzékiségre mutat. A csók Legyezi, a harag
