Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-23 / 34. szám
TOLNA VÁKMEGYE. 1891. augusztus 23. J8.____________________________________ Magyarosodjunk és magyarosítsunk tehát! Ennek eszközei közül azonban a jelen alkalommal csupán egyre utalunk s ez : a magyar nemzeti ünnep kegye- letes megünnepelése! Hogy mily nagy fontosságú és eredményű egy ily nemzeti ünnep megölése és kihasználása, leg- eklatánsabban épen a már említett olympiai játékok bizonyítják. De hát van-e magyar nemzeti ünnep? Van. Megteremtette Baross. A mi után any- nyit epedtünk, a mit oly várva-vártunk, a minek jelentőségét mindenkor oly fennen hirdettük, ime beteljesült. Az alkalom meg van, csupán méltóan kell fölhasználnunk. Az országos munkaszünet napja: István király ünnepe! Ez azon nagy nap, a minek nálunk is azzá kell lennie, a mi a görögöknél az olympyas volt, a mi a fran- cziáknak julius 14-ike, a mi a németeknek Sedan napja: országosáltalános nemzeti ünnep! Éreztük mindenkor és mindnyájan, hogy egy nemzeti ünnepünknek kell lennie, csupán a napban nem volt megállapodás. Némelyek márczius 15-ét, a magyar szabadság hajnalhasadásának napját kívánták megülni, a többség azonban már eddig is augusztus 20-át, István király napját ülte meg olyan gyanánt. Mi is ehhez csatlakozunk! Nem, mintha márczius 15-ét nem tartanók arra méltónak, igenis, ünnepeljük mindenkor azt is, mint emlékét égy magasztos pillanatnak, a mely a nemzetet kiragadva a sötét homályból, . a szabadság napsugarát derité reá, — hanem a nemzet nagy rétegénél már különben is meglevő szokás és hagyomány és az e napra a törvényhozás által is kötelezővé tett általános munkaszünet: sokkal alkalmasabbá teszik, mintegy speciáliter arra jelölik ki. István király alakja különben is oly fenséges, hogy arra minden felekezetű egyén csodálattal tekint; a nevéhez fűződő állampolitikai momentumok pedig olyanok, hogy azokat nemcsak e hon minden igaz fia, hanem az egész müveit világ a legnagyobb méltánylattal és elismeréssel kiséri jj mert mig a magyar állam megteremtését és ezerévre kiható konszolidálását egyedül neki köszönheti s későbben is, „soha nem volt erősebb, mint a mikor ragaszkodott első szent királya politikájának alapgondolataihoz, “ úgy a nyugati nemzetek magasfoku anyagi és kulturális fejlettségüket is e politikának köszönhetik. Ha pedig elmélyedünk a nagy tanúságokban, a melyeket c nap emléke lelkűnkben fölidéz, — mig csodálattal adózunk a nagy király emléke iránt és végig tekintve ezredéves múltúnkon, a sok fölemelő példa égő honszerelemre gerjeszt, másrészt ennek tanulságaiból meríthetjük azokat a tényezőket, a melyek nélkül országok és nemzetek fenn nem állhatnak: az erőt, az önbizalmat s boldog jövőbe vetett hitet és reményt 1 Kegyelettel üljük meg tehát mindenkor István király napját, fényes múltúnk s biztató jövendőnk ünnepét! T. F. Az ipartörvény módosítása. — Időszerű ismertetésül. — Iparosaink érdekében vélünk eljárni, midőn az alábbiakban ismertetni kívánjuk azt a fölterjesztést, melyet a hazai ipartes- tületek központi bizottsága a kereskedelemügyi miniszterhez intézett. Felette fontos ezen emlékirat, mert úgy szólván mindazt felöleli, ami a hazai kézműiparosoknak régi óhajait képezi. . A memorandum szerint az ipartestület éppen ipari központokat 'képező számos nagyobb vidéki városban nem létesült, mely anomáliát helyesen annak tulajdonítják, hogy az ily testületek alakítása törvény által kötelezőnek ki nem mondatván, némely vidékek iparosai részint figyelmen kivül hagyják az erők tömörülésének horderejét, részint pedig az ipartársulatokban gyűjtött vagyonukat féltvén, az ipartestületek fen- tartásával járó, valóban csekély költségektől is visszariadnak és a törvény jeles czélzatainak ez irányban való végrehajtásával szemben tagadó állást foglalnak- el. Vegte az illetékes hatóságok egy részé nemcsak hoo-y kötelességszerüleg nem buzdítja az iparosságot a testület megalakítására, hanem ez intézménnyel szemben nem is titkolt ellenszenvvel viseltetik, annak hatósági jelleggel felruházott önkormányzati hatáskörében saját hatósági jogkörének csorbítását látva. . • , > Valóban már az ipari admimsztraczio egyformasága szempontjából is abnormis állapotot képez az, hogy egészen jelentéktelen községekben, a csekólyszámu iparosok önkormányzatilag látnak el fontos iparhatósági teendőket, holott sok törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrhatóság végzi ugyanazon funkcziókat. Mert csakugyan anomáliának tűnhetik fel, hogy számos jelentékenyebb iparú népességgel biró rendezett tanácsú városban mindeddig nem alakult meg az ipartestület. A szerzett tapasztalatok következtében ma még kevésbbó van alapos ok arra, mint a törvény megalkotásakor, hogy a testületi intézmény általános kötelező rendszabályok által a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok egyetemére ki ne terjesztessék. Még az az álláspont is, mely annak idején bizonyos jogosultsággal birt, hogy t. i. az intézmény életrevalósága még kipróbálva nincs, ma már túl van haladva és az iparfejlesztés, az iparos-szakképzés és művelődés, valamint az ipari közigazgatás fontos érdekei követelik a törvény idevágó határozatainak módosítását. Az a czél, hogy lehetőleg minden kéz- müiparos valamely testület kötelékéhez tartozzék, csak úgy érhető el, ha eléjtetík azon megszorítás, mely szerint csupán az ugyanazon községben lakó iparosok alakíthatnak ipartestületet. A memorandum azon óhaj kapcsában, hogy az iparosságnak minél szélesebb körei vonassanak be a testületi kötelékbe, egyúttal életerős testületeket is kíván, a melyek képesek fontos feladatuknak minden irányban megfelelni. Miután a kerületi ipartestületek alakulásáról, a felvételi és tagdijhátralékokból keletkező pénzügyi hátrányokról, az ipari aclminisztráczió visszásságáról, az ipartestületi intézmény konszolidálásáról beszól, végül még iparosainknak, különösen az ifjakEgy szegény napszámosnak meghal a felesége, a gyermek meg a nyakán marad. Mit kezdjen vele ? Odaadja egy pár évre a plébános urnák. Mikor aztán a szegény ördög újra megfeleségesedik és visszakéri a gyermekét, a plébános szinte sajnálta visszaadni. — Egy parasztasszonyt a gólya kerülgeti. Ilyenkor útban van otthon a nagyobbik gyerek. Mit kezdjenek vele ? A kritikus időre bekvártélyozzák a plébános urnái ... A plébános megszereti az eleveneszü gyereket, a gyerek pedig lépten-nyomon kiséri, mint egy kis kutya. Kérdi: mért dolgozik a plébános ur annyit ? mért misézik mindennap ? — Muszáj, mert különben megharagszik a püspök! Egyszer aztán kereplő gólyapár repül el a plébánia fölött. — Látod, mondja a plébános a gyereknek, légy jó, különben megmondom a gólyáknak, hozzák ide azt a kis babát a plébániára és ne tihozzátok ! — Ej, plébános ur, mondja a gyerek elgondolkozva, akkor a püspök nagyon meg fog ám haragudni! — — Persze, magyarázza tovább, mert akkor a plébános urnák a bölcsőt kell ringatnia és nem ér reá misézni. . . A gólya nem vilte a gyereket a plébániára, mert tudta, hogy az előbb-utóbb, habár kerülőuton, mégis odakerül és igy a püspöknek sem volt oka haragudni. Reményiem, a plébános ur sem haragszik, ha ma, midőn ezüstmiséjót mondja, virágbokréta helyett e befeketített papírlapot teszem háza küszöbére. Rábízom a népstatisztikában jártas> olvasóra, ha ugyan hive Széchenyi ama elméletének, mely szerint minden ember annyit ér, a mennyi hasznot hajt a hazának, hogy számítsa . ki, mennyit ér Mikó György plébános. Mikó György, a kin beteljesedtek az irás ama szavai: „Sok nemzetségnek atyjává tettelek té- gedet!“ Herczeg Ferenez. A harasztosi fakereszt. Elbeszélés. Irta: SZARVAS MARISKA. — A „Tolnavármegye“ „eredeti cárezája. — ... Az aratók az utolsó rendet vágják. Villog a kasza éles pengéje, amint a lenyugvó napsugár végig szalad rajta. Az első kaszás megáll, nyugtalanul vizsgálja a futó felhőket,' aztán vissza szól a többinek : — Siessünk! Végezzük be a kepólést még napnyugta előtt, aligha benn nem ér a vihar! Az égbolt csakugyan ilyesmit mutat, a felhők tömegesen kavarognak, gomolyognak, hamvasan úszó sávolyokban, az egész vidéket olyan vésztjósló sejtelmes hallgatás fogja el, mely előjele a közelgő nyári zivataroknak, csak néba-néha zörren egy korán hervadt lehulló levél... A vidék szomorú, az árokmenti vizek feléit szürkés, ködös pára lebeg, finom porfelleg száll fel az utakon időközönkint s hamvas réteggel vonja be a növényeket, a pipacs egészen színét veszti tőle, keletnek fordul a sárga tányórrózsa, sűrűén hullatja magvát... A lég fojtó! Semmi üdeség. benn erősen érzik a vadkender szaga, s a rétről átnyomuló vízinövények illata ... — Hagyjátok abban azt az örökkön való nó- tázást leányok! Hiszen, ha azon jár az eszetek, benn ver az eső a tarló közepén bokrostól! Az arató gazda váltig biztatja a többit, miközben gyorsan vágja a rendet az aranysárga kalászból. Foly a munka serényen, egyre hull a gabona, halomba gurulnak a kévék, odább fel-fel- röppen a megriasztó t madár s karicsolva száll tovább A . Tedd el ezt az ezerjófii virágot Magda. Azt mondják sokféle betegségről „hasznos,“ te pedig úgyis olyan halovány vagy, mint a somfavirág ! .. Rám se ügyelsz ? A halavány, karcsú raarokszedő leány belementi fényes kis sarlóját a kalász sorba, aztán felel . . . — Nem kell a virágja, hagyjon — ne töltesse velem az időt, hát nem látja, hogy még szedetlen előttem az egész sor! Nem baj! Segítek Magda! Hanem mond meg nekem, mi a bajod? Nézd, sokszor azt hiszem, hogy tán el is tudnám találni mi bánt, ha úgy nézem, mint. változik
