Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-16 / 33. szám
TOLNA VÁRMEGYE. egy bizottságot, melynek tagjai: Madarász Elemér főjegyző, Döry Dénes, Perczel Dezső, Jeszenszky Andor, dr. Szigeth Gábor, Totth Ödön, dr. Kramolin Emil, Kovács László, Kovács Sebestyén Endre, az árvaszéki elnök, tiszti ügyész, föpénztárnok és az összes föszolgabirák lettek; — hogy megvitatás tárgyává tegye azon módozatokat, a melyekkel ezeken az égető bajokon segíteni lehet. A bizottság egyik főfeladatát tudtunk- kal, a szükségesnek mutatkozó intézkedések, más szóval az uj állások rendszeresítésével kapcsolatos további teendők megbeszélése s a kiviteli források kijelölése képezi. De magán értesülésünk szerint nem fog elzárkózni e bizottság az elől sem, hogy alkalmas módot keressen arra nézve is: miként lehet a vármegyei tisztviselők jogos kívánságának, a régóta óhajtott általános fizetés emelés tekintetében eleget tenni. Szivünkből örülünk a megindult nemes irányú mozgalomnak. A legmelegebben üdvözöljük a nagy horderejű indítvány megtevőjét s magát a közgyűlést, hogy ily odaadó készséggel karolta fel ‘a tisztviselők ügyében a — közügyet. A kiküldött bizottság működésére pedig sikert kívánunk, s ha ez meglesz, hisz- szük nem marad el az óhajtott eredmény sem. Jó közigazgatásban fekszik az állam 'egyik sarkalatos ereje, ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a tisztviselői kart megmentjük a gondok nehéz, munkakedvet megölő bajától, — növeljük munkaerejét, . szorgalmát, visszaadjuk a családnak, társadalomnak, a hazának mondván: élj, hogy dolgozhass, jövőben pedig „bizva-bizzál!“ A szegzárdi kaszinó 50 éves jubileuma. (B—r.) Kaszinók, olvasókörök, társasegyletek, — kezdve a nemzeti kaszinón, — egész a két, három lapot járató falusi „olvasó egyletig“ kulturális hivatást, missziót tetjesitenek Magyarországon. 2. __________________________________ A társas összejövetelek eszméket fejlesztenek. Kiki igyekszik elmondani saját egyéni véleményét. — Megvitatják a helyzetet, a helyi, nemzeti ügyet, gazdasági érdekeket, — | világ politikai állapot újabb forrongását, alakulását. — Es ki tagadhatná, hogy a tárgyilagos vitatkozás fejleszti az egyén látóképességét* szélesbíti látkörét, — tisztítja, sokszor helyes irányba tereli ítélőképességét, üdvös befolyást gyakorol akarat elhatározására s felkelti az emberben a saját „én“-en kívül a közügyek iránti érdeklődés nemes érzetét, figyelmezteti hivatására és esetleg nagy emberbaráti vagy hazafias tettek elkövetésének lesz lökést adó rugója, A kaszinók hasonlítanak egy-egy központi távirda-állomáshoz. Száz meg száz huzal fut itt össze, — de ez a száz meg száz huzal ismét ugyanennyi irányban viszi szét a felvilágosodás, tudás és eszméknek éltető áramát, — a mik aztán hajtó erői ama hatalmas gépkeréknek, a melynek neve: civilizáció! A kaszinók valóban az ismeretszerzésnek közköltségen berendezett iskolái. — Valóságos kincses bányái a tudást szomjazó emberi léleknek. — Mig a falvak, puszták lakói anyagi helyzetüknél fogva arra vaunak utalva, hogy egy-két politikai, nemzetiségi, párt, esetleg vallási tekintetek által befolyásolt lapból, folyóiratból s pár, még igy is sok pénzbe kerülő könyvből elégítsék ki tud vágyukat, fejlesz- szék ismeretéiket addig egy városi ember a csekély tagsági díj révén részesévé lesz a honi hírlapirodalom majdnem egész ösz- szesége által naponta kibányászott szellemi kincseknek, — az évről-évre gyara podó könyvtár könyvszekrényeiben pedig legalább részben feltalálja a haza és a külföld jeleseinek legújabb produktumait. Ha a kaszinók s ily fajta egyletek csak ennyit tennének, már ekkor is megérdemelnék, hogy mint az általános műveltség terjesztésének tényezői s hatalmas faktorai hálásan emlegettessenek. De Magyarország legtöbb kaszinójának más érdeme is van, az, hogy az elnyomatás borongós korszakában, a hazafiui érzés plántájának voltak éltető melegágyai. Mert mig más nemzetek e fajta egyleteit, a társulás szükségességégének érzete s az ez által ígért előnyök hozták létre, addig a mi kaszinóink nagy 1891. augusztusi). részének keletkezése vagy felvirágzása az elnyomatás korszakára esik, a mikoron úgyszólván egyedüli gyülhelyét képeztek a haza baján szomorodó s a jövő sorsán kesergő honfiaknak. A szegzárdi kaszinó ez év november havában tölti be alakulásának 50 eves jubileumát. 1841. év november havaban te- íoHpIt n. kívzdp.ménvező' lépések s deczem90 olvasó taggal. Hogy kaszinónk mennyiben felelt meg az ily fajta egyletek hivatásának, semmi sem bizonyítja fényesebben, mint hogy ma is kedvelt gyülekező helyet képezi vaiosunk intelligens elemeinek, sokszor a vidék no- tabilitásainak. S hogy a hazafias éizeseket mennyire ápolta kebelében, még pedig akkor, a mikor ezt bűnnek tartottak, fényes tanúbizonyság reá, hogy az elnyomatás szomorú korszakában pár hónapra be csukták ajtait s formaliter le is pecsételték. Az egyszerű, de becsülettel megfutott hosszú munkás életnek is megszokták^ ma már adni a jubileum tisztes jutalmát s mennyivel inkább megérdemli azt egy ily derék egyesület, a mely a hivatásszerű megtett kötelességen kívül állandó védő tűzhelye volt mindég a mély hazafias érzések tüzének. Az ötvenéves fennállás évforduló napjának tehát nem szabad, nem lehet a nélkül, hogy nyomot, maradandó emléket ne hagyna a mai nemzedék szivében észrevét- lenől letűnni! Felkérjük azért a kaszinó t. elnökségét és választmányát itt a nyilvánosság terén, is, hogy e nap méltó megöléséről mihamarább gondoskodjék s hisz- szük, hogy a kivitel alkalmas módját és idejét bölcs belátással meg fogja találni! VÁRMEGYE. A t. vármegyei közgyűlésből. I. A régi vármegyéknek megcsinálták szépen a koporsót, — 279 kemény vas pán tot, vagyis inkább lakatot raktak reá. De a halottnak vélt jó öreg ur, mikor már szép énekszóval vitték a temetőbe, egyszer csak azt vette az eszébe, hogy voltaképen mi a manónak akarna ő meghalni, hiszen nincsen neki semmi olyan nagyobb baja, legrányain épült minden várost elkereszteltek ők jó horvát névvel, hogy ezzel is opponáljanak a történelem s a magyar állameszmének. Fiúméban a horvát nemzetiségi törekvés lehetőleg szűk korlátok között mozog, de nem úgy horvát területen. Cirquenizza — horvátul: Czrkvenicza, egy fekvésénél fogva világfürdővé válni hivatott, ez idő szerint parlagi városka a Quarnero egyik kies pontján, melynek csinos mólójához naponta több kisebb gőzös köt ki. De Cirquenizza jelentőségét az a 60 méter területre terjedő tengerpart képezi, mely homokos fövényénél s alacsony vízállásánál fogva különösen hivatott tengeri fürdővé válni. Olvastam Cirqnenizzáról, mint „magyar tengeri fürdő“-ről orvostudományi értekezést, s hazafias érzülettel közeledtem a partok felé. A rideg egyhangúság, mely Cirquenizzát még most unalmassá, s az épületekben való hiányosság, mely alkalmatlanná teszi, legkevésbé se riasztott vissza. A hazafias tűz fölmelegité egyszerű s minden konfort nélküli vendéglőnk egyik tengerre néző szobáját, a virág s fa nélküli kopár utczák falusi képe egy kellemes idyll benyomását lette reánk. De már az első este mélyen lelohadt a belső lángolás. Az első magyar fürdő-vendég, kit a fajszeretet legott hozzánk kötött, valóságos rém regényt beszélt el nekünk a cirquenizzai alapkő le- téteji ünnepéi) ról. Mint lobogózták föl a mólót József főherczeg tiszteletére, kitűzve a diadalkapu homlokára egy nagy magyar zászlót. Mint tépték le onnan ketten is, az odavaló s szomszéd járásbeli orvos ezt a lobogót, s József főherczeg partra szállott a nélkül, hogy magyar lobogó lengette volna felé az „isten-hozott“-at. A legmagyarabb főherczeg legott megtudta a történteket,. rohamos tempóban végezte a tervezett ünnepélyességet s a nélkül, hogy megpihent volna, sietett vissza Fiúméba. A két orvost propter formám elcsukták egy kissé, estére kieresztették őket, s most egy őrjöngő ünnepeltetés következett. A fürdő-vendégek, kik jobbára magyarországbeli szerbekből kerülték ki, illuminációt rendeztek a „martyr“-ok tiszteletére, puskaropogás verte föl az éji csendet s disz-szó- noklatok buzdították a horvátokat, hogy csak előre ezen az utón! Cirquenizzáról három hajó megy kora reggel Fiúméba. A harmadik hajóhoz még elég idejekorán érkeztünk, hogy megszökjünk onnan, a hol a hazaellenes üzelmek még fanatikus ünnepeltetésben is részesülnek. Nem akartuk tovább szívni azt a léget, melyet a horvát túlzás őrjöngő chauvinis- musa megmérgezett. Hajónk Abbáziába szállított bennünket, e bűbájos tengeri fürdőbe, melynek Quarnero nevű vendéglője Stefánia főherczegasszony gyönyörű vonásait tünteti elénk a homlokzatára emelt szűz Mária szobor képében. Valóban ez a fürdő róla nevezetes, általa lett nagygyá. 1 a déli vaspálya társaság, melynek legszebb épületeit köszönheti, egyszersmind oly gyönyörű tengerparti ösvényt építtetett, mely egymaga megérdemli, hogy érette oda fáradjunk. Hát még az Adria nagy hullámai! A Vili a-M e y n e verandája egyenesen a tengerre könyököl s az ő saját külön fürdőháza alkalmat nyújt, hogy távol a fürdő-vendégek profán zajától ringatózzunk a hűs hullámokon, melyek fujsulya nem engedi, hogy alámerüljünk, ha mindjárt mozdulatlan kényelemmel heverünk is fölötte, mint egy ruganyos kereveten. Abbáziából mintegy negyedórányira fekszik a bájos V o 1 o s k a, melyben reánk magyarokra szomorú nevezetességű az a kies fekvésű, keleti fény és pompával berendezett kastély, mely Voloska legszebb pontján épült, melyben gr. Andrássy Gyula utolsó napjait élte végig. Kegyelettel téptünk egy myrtus ágat a kas- té-yt ovezo kertből, hogy hazavisszük emlékezetül azon hely iránt, a hol a lánglelkü magyar állam- férfiú örök álomra zárta le szemeit. A nagy magyar kedvencz tartózkodási helye egyébiránt az olasz városok zíg-zeges. kacskaringós utczáinak mintája szerintópült s élénk mólója mindio- menedéket nyújt egy-egy teher-szállhó hajónak. A ki Voloskában a népéletet akarja me°-is- merni, annak ajánljuk, hogy lehetőleg mellék-ut- czákban járjon szanaszét. Egyébiránt a mellók-ut- czák különben is labyrinth-szerü összevisszaságot tüntetnek föl s a ki egyszer odajutott, annak vajmi nehezen sikerül egy Ariadne' fonalat megtalálni. Van Abbáziában az Ausztriai Alp-egye- sületnek egy fiókja „Liburnia“ néven, mely
