Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-16 / 33. szám
Szegzárd, 1891. 33. szám. Vasárnap, augusztus 16. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egy érre . . 6 frt — kr.l Fél évre. . . 3 „ — | Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... |2 „ Előfizetéseket ős hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivtll elfogad Krammer Vil- ! mos könyvkereskedése Szegzárdon. VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BOD1TÁE ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak.' Vármegyei közigazgatásunk haja és a tisztviselők helyzete. (B r.) Vármegyénk alispánja, nagy szakavatottsággal és lelkiismeretes gonddal összeállított félévi jelentésében, — melyet lapunk múlt számában behatóan ismertettünk, a számok megdönthetien adataival mutatta ki, hogy a közigazgatás évről-évre fokozódó teendőit, a különben mindenkor kötelességtudó tisztviselői kar, — bármily szorgalmat, tevékenységet fejtsen is ki, a legnagyobb erőfeszítése daczára sem bírja tovább elvégezni. Ismerjük közigazgatásunk eme nagyon is orvoslásra szorult baját. Lapunk régebbi számaiban, a reform szükségét hangoztatva, annak legfőbb követelő okául épen a munka- torlódás óriási mérvét s a munkaerők elégtelenséget hoztuk fel mi is, remélve, hogy uj viszonyok teremtésével, — a munka aránylagosabb szétosztásával és mi id, uj állások elkerülhptleii rendszeresítésével segítve leend ezen a tarthatatlan helyzeten. S a voltaképeni közigazgatási törvény- javaslat levétetett a képviselőház napirendjéről, még pedig úgy látszik hosszabb időre s ez azt jelenti, marad minden a régiben. Pedig ez nem jól van igy! Abból a két paragrafusból álló törvény még nem orvosság a közigazgatás bajainak meggyógyitására s különösen nem, akkor, amikor a bajnak ilyen mélyreható okai vannak. A vármegye utóbbi időben nagyon is mostoha gyermeke volt a hazának. A kezébe letett önkormányzati jogért s azért a csekély állami dotációért csak a kötelességek hű teljesítését követelték tóle, de arra senki sem ügyelt, hogy ezek a kötelességek, az átalakult. korszellem kívánalmaihoz képest nagyon is felszaporodtak. — Senki sem gondolt reá, hogy a vármegyei hivatalok elnyerése érdekében kifejtett törekvésnél a pályázó fiatalságot a „tisztesség“ utáni vágyon kívül már a megélhetés nehéz gondja, a kenyér is vezérli. Igazságszolgáltatási állapotaink javulását legelső sorban a megfelelő munka-erők alkalmazása által beállott aránylagos munkaszétosztás s a hivatalnoki fizetéseknek, ha nem is magas arányban történt, legalább méltányos és tisztességes rendezése . által lehetett'4 elérni. 1)6 É vármegyék - tisztviselőinek állapota maradt a régi. A munka megkétszereződött, a személyzet és fizetés azonban ma is annyi, mint volt jó egy negyed századdal ezelőtt, pedig a megélhetési módok szerfelett megdrágultak, — úgy, hogy ha az évtizedekkel ezelőtti fizetést le nem szállították is azóta, bátran elmondhatjuk : az ma már sokkal kevesebb, mint akkor. És mig az állam tisztviselői, minden anyagi megterheltetésük nélkül, nyugdíjra tarthatnak számot úgy maguk, mint családjaik részére; addig a vármegyei tisztviselőknek, mintha nem is ugyanazon hazának mozdítanák elő javát, gyarapodását, önnön keserves keresményeikből kellett összeteremteni még a nyugdíj-alapot, is, oda adva két álló esztendeig évi fizetésűknek majdnem negyedrészét s tetemes perczenttel járulva ahhoz mostantól kezdve, — mindörökké. • S végül az állami tisztviselőknek, majdnem kötelező miniszteri kijelentés folytán legalább reményük van hozzív hogy nem valami brilliáns állapotukon már a legközelebbi költségvetésben segítenek; a vármegyei tisztviselői kar helyzetének álta'ános javítására azonban fájdalom, a jelen körülmények között még gondolni sem lehet! De ha az állam nem, segítsen maga a törvényhatóság, mert első sorbán az ő érdeke, hogy jó köz- igazgatása legyen! Ezt az elvet mondta ki Tolnavármegye folyó hó 14-én tartott rendes közgyűlésén. Dicséretet érdemel érte! Jeszenszky Andor m. bizottsági tag indítványára, az állandó választmány javaslatához képest, Simontsits Béla alispán elnöklete alatt a közgyűlés már ki is küldött TÁRCZA. . —— <SL cTátxa afatt. Aug. 8. Magasba néznek vágyó szemeim, Lelkem a végtelenbe révedez. Az ég és föld ölelkezésein Kiröppen a szó: Isten müve ez! Ihletve van a szív, lélek itt alant: Határok közt látván határtalant! Fejével a csúcs a felhők felett, Lába alatt festői táj terül, S ha font csatázik dúló fergeteg, Lent nap mosolyg, szél és vihar elül. Mi áttör a komor borúlaton, — Az égi fény — talán az irgalom. Köröttem a zöld fenyvesek susognak, Szelíd madárdal lágy szellőre kél. Habnyelve a leömlb patakoknak Zsongó zsibaj közt szép mesét regél. Szívem megindul, rejteni mit ér ? Könnyüket ontok, s nem tudom mier ? De csitt... dübörgő zajra ébredek ... Örült szökéssel dörg egy szikla le. Útjába mindent, mindent eltemet, Mint rombolás pusztító szelleme. Itt is teremtő, s rombolo elem ! Hiába, csak,Örök a küzdelem! Pilláimon még ott rezeg a könnyű, Fent tán azért is látok hómezőt, Mely, mint fehér, kicsillogó kösöntyű Körülveszi a zord, kopasz tetőt. Nyár, s hó! — mintha szívünk forró hevét: Hideg csalódások lehűtenék. De mit csalódás! . . . ép szemem előtt Picziny bogár tör a sziklára fel,' S ha fáradottan tart kis pihenőt, Gyopár alatt csendes nyugágyra lel. Vissza . .. visszahúll... mégis megy tovább, S lassan, lassan mindig magasbra hág. Élni tanulok! — látva, hallva már Kicsinyekben a nagyot és dicsőt, Lelkem kirepül, mint szabad madár S égbe tör, hogy megközelítse Öt.------Cs alódom tán ?-------csalódni emberi, De meg nem szűnöm soha küzdeni! S. Szabó József. Úti-képek. — A „Tolnavármegye“ eredeti cárczája. — (Fiam e-Cirqueni zza—Abbázia—Voloska—Rabacz—A1 bano— Cherso—Porto-Re-Buccari— Triest—Miramare—Adelsberg— Pörtschach.) Ha Fiúméba jutsz bájos, olvasónő (az embernek jól esik bájos olvasónőhöz szó- lani,) akkor el ne mulaszd meglátogatni a leg- magyarabb főherczeg regényes fekvésű kertjét s még kevésbé mulaszd el fölmenni Thersató várába, a hol a Frangepánok régi dicsőségéről regélnek a romok, s a még erőteljes torony szédítő magasából bűbájos panoráma nyílik meg szemeid előtt. Menj azután a fogadalmi kápolnába, amelynek falait a fogadalmi képek egész özöne lepi el, melyek a tenger viharaiból kimenekült hajósok hálás áldozataiként tüntetik elő a borzasztó veszélyt, mely hajóikat már-már a hullátnsirba temette, de megjelent a magasban dicsfénytől övezve Szűz- Mária, s csodálatos módon megmenekültek a hajótöröttek. Látogass el a tengerészeti múzeumba is, hol a hajózás fejlődését élénken szemlélheted ama remekművű miniatűr-hajókban, melyek három termet foglalnak el. Fiume kikötője is impozáns látványt nyújt, főleg ha bennünk az a tudat szítja lelkesedésünket, hogy a kék Adria e gyöngye miénk, magyaroké. Sajátságos érzéssel fogod végig járni az olasz stylban épült utczákat, hallva körülötted az olasz és horvát szót, melyet oly ritkán szakit meg egy kedves csengésű magyar csevegés. — Mindegy! Fiume magyar, s magyarosodig ha mindjárt odatelepedett is tőszomszédságába Seisák, egy néhány óv alatt őrületes gyorsasággal fölépített horvát város, melyet csak egy keskeny kis hid választ el Fiúmétól s mely bizonyára azt a merész álmot óhajtja megvalósítani, a mely Uzselac százados nyilatkozatából oly sértőn volt kiolvasható. n Ok — a mi testvéreink nem is hívják Fiúmét e néven, nekik az „Eeika“ s a szomszéd Seisák neve: Novo ßeika, valamint hogy a Quarnero vi-
