Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-25 / 4. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1891. január 25. nak, méltányos megvalósítást ópenséggel nem nyert. Hivatalra a modern jogállam követelményei szerint csak szellemi kvalifikáczió jogosíthat fel. A municzipalisták ama tábora, a mely a kormány reformjavaslatában nyilatkozó liberális szellemet p e r h o r r e s z k á 1 j a, a régi önkormányzati elv mellett azzal a tévhittel foglal állást és ezen zászló alatt annak terjesztésével szerez híveket, hogy az állami adminisztráczió a magyar nemzet ősi alkotmányának egyik véd bástyája ellen irányul és hogy ezzel kapcsolatosan a reform keresztülvitelével Magyarország erősségét is támadják. Ez volna az egyedüli indok, mely tetszetős, pedig valójában ez is ép olyan hamis és tarthatatlan, mint a többi. Ha a magyarság és a magyar alkotmányosság sérelme nélkül a közigazgatás államosítása keresztül vihető nem volna, akkor mi állanánk be elsőknek azok táborába, kik a régi rendszer fentartását egész erővel követelik. Ámde kérdjük: van-e számbavehető politikus, a ki komolyan hinné, hogy a közigazgatási tisztikar kinevezése a magyar nemzeti érdeknek veszélyeztetésével járna ? Szabad-e feltennünk, hogy a bírák kinevezésével az igazságszolgáltatást d e n á- czionalizálták? Ellenkezőleg, nem tapasztaljuk -e naponta számtalan esetben, hogy kitűnő bírói karunk egyik legmegbízhatóbb zászlótartója a magyar állameszméiiek ? Mi erősen megfagyunk győződbe, hogy a kinevezési rendszer lényegileg hozzá fog járulni a — fájdalom — még mindig lassú folyású magyarosodás emeléséhez, mert a mi a nemzeti missziót illeti, az igazságszolgáltatás és közigazgatás közegei között különbség alig képzelhető ; ami a kettő között eltérés van, az merően csak a hivatalos kompetencziára vonatkozhatik, de nem arra a szerepre, melyet a nemzeti társadalomban játszani hivatva vannak. arczkópeket, olvassa a leveleket, s egyik czigarettát a másik után hajítja félre — Azután rágyújt egy bóditó illatú harmincz éves carjaval szivarra s mig annak kóválygó füstkarikái fantasztikus foszlányokban felhoznék szét az égboltozatot ábrázoló meny- nyezet magas oszlopai között: elkezdi szortírozni az arczképeket, és leveleket — országok szerint. — Egy márvány urna, a melynek belseje öt rekeszre van osztva, áll az Íróasztalon, s abba dobálja be egymásután az arczképeket, leveleket, de előbb leveszi a levelek aláírásait, s az arczképek alsó felét. „Ez is asszony, ez is asszony, ez is asszony ! Aztán kivesz mindegyik reteszből egyet, s mellé helyezi a hozzávaló levelet. — Akkor aztán a többi arczkópet, levelet beleveti a kandalló tűzóbe ................ .. .. Lángra lobban az illatos papír, izzó lapokká tüzesülnek a finom oldalok s felső széleik hamvas fodrokban gyürüződnek lefelé. — A betűk, a sorok az izzó fény közül feketén sötétlenek ................ . Az arczképekkel lassabban tud elbánni a pusztító elem. Mintha mindegyik egy-egy Orleansi szűz volna.... a máglyán. A lobogó láng izzó csókkal öleli körül a keblek domború halmait; kéjvágyő tűzzel perzseli a leomló fürtöket; fénylő glóriát von a tiszta homlokra, s aztán a szemek emésztő tüze a tűz parázsában hamvad el... . Es e sok megégetett Jeanne D’Arc mind ott hamvad el a gróf szemei előtt. Szerencsére csak „in effigie.“ A kormány közigazgatási reformjavaslatait tehát, bármily oldalról vizsgáljuk is azokat, csak örömmel kell fogadnunk, mint oly intézkedéseket, melyek a haladó kor igényei mellett a nemzeti politika követelményeinek is megfelelnek. Szabadelvüség tekintetében a jogegyenlőség elvét érvényesítik, nemzeti szempontból a magyarság terjesztését segítik elő és ami szintén nem kicsinylendő : a jogbiztonságot is föltétlenül előmozdítják. Ez a hármas indok tette szükségessé a közigazgatási reformjavaslatokat és ha bizonyos körök falra festett rémei a kormányt vissza nem riasztották, az csak annak köszönhető, hogy öntudatosan látott a munkához, melyet kicsinyes ijesztgetéssel megakadályozni nem lehet. Gróf S z a p á r y Gyula belügyminiszter, több törvényjavaslatot, sőt a javaslatok egész tömegét munkába vette, melyeknek czélja a megyei közigazgatás államosítása s az összes megyei s önkormányzati most fennálló intézményeknek az államosított közigazgatás czéljaira való átalakítása, illetőleg az ily közigazgatással való öszhangzásba hozatala. E törvényjavaslatok következők: X. a megyei közigazgatás államosításáról s a megyei önkormányzat szabályozásáról; 2. a Budapest főváros törvényhatóságát szabályozó 1872. évi 86. t. ez. módosításáról; 3. A kis és d agy községek rendezéséről, a községi jegyzői állás és hatáskör szabályozásáról s az ide vonatkozó törvények módosítás á‘r ó 1. 4. A rendezett tanácsú városok rendezéséről ^ ezeknek sj,z államosított köz- igazgatás rendszerébe beillesztéséről. 5. A törvényhatósági joggal felruházott városok rendezéséről s ezeknek az államosított közigazgatás és községi önkormányzati igazgatás szabályozásáról. 6. A közigazgatási hatóságok és hatósági közegek illetékességének ssabályozásáról; 7. az 1883. évi 1. tvezikknek, mely a közhivatalnokok minősítését tárgyazza, módosításáról; 8 a tisztviselők hivatalos jogviszonyainak s felelősségének szabályozásáról, az úgynevezett szolgálati pragmatikáról ; A máglya halált elkerült őt „alapítványi hölgy“ arczképe ott fekszik az asztalon. * * * I. Miss Evelin Young. 20 éves szőke hajadon. Whasingtoni születés. Young James tábornok árva hajadon leánya. Halálosan szerelmés volt vőlegé- i nyébe Kobertson sorhajó hadnagyba, de ez a gentleman végkóp kiábrándította. Arra kérte ez a goromba tengeri medve, hogy adjon neki egy csókot esküvő előtt!!! Ilyent csak egy libuszser kérhet holmi imbolygó erkölcsű délamerikai kreol nőtől. Inkább kolostorba megy protestáns létére, hogy sem egy férfinak adja szivét és kezét. A bocsánatot kérő tengerész esdekléseire csak egy szava volt: Nevermore. II. Mademoiselle Susanne d’Avarcourt. 25 éves barna hajú, kék szemű. Nevelőnő. Lyonban született. Előkelő nemes család sarja. Öt évig járt jegyben Belleville Felix alprefet-el. De vége lett mindennek, mert az alprefet az esküvő napján csúful megsértette. Elfeledett keztyüt huzni midőn esküvőre indultak. Ilyent csak a grisettek és lorettek szívelhetnek el, de egy nemes franczia hölgy, a kinek ősapja együtt küzdött Bouillon Gottfriddel és Tankród lovaggal a szaraczénok ellen, ilyen lova- giatlanságot nem tűrhet. Mademoiselle Susanne megvet mindent, a mi nem „comme il faut“ .... F i d o n c! III. Fioretti Lueia. 28 éves, fekete hajú, fekete szemű olasz hölgy. Giuseppe di Marmora olasz 9. a közigazgatási bíráskodásról; 10. A gyámsági és gondnoksági ügyek szabályozásáról s az árvaügyek rendezéséről szóló 1877- évi t. ez* módosításáról; 11. A megyei nyugdíjalapokról s e czimen kivetett megyei pótadók ügyének végleges rendezéséről ; 12. Esetleg az 1874. évi 33. t.-czikknek a a központi választmányok vezetésére vonatkozólag novelláris módosításáról, Örömmel constatáljuk, hogy ezen félhivatalos forrásból származó reformtervezet által megerősítést nyer lapunknak január 11-ik számában a rendezett tanács kérdéséről megjelent közleményünk, mely szerint illetékes helyen a nagy községek és rendezett tanácsú városok újbóli rendezése czéloztatik. Az iskolák államosításáról. Igaz, hogy ránk falusi papokra nem sok van bízva az állam részéről, sőt ezentúl, ha az anyakönyvek vezetése állami közegekre bizatik, a kötelező polgári házasság megvalósul, még kevesebb. Ez nem hiba. Azt hiszem, a mennyiben ez a magyar állam hatalmának megszilárdításáért történik, csak a felületesen, saját egyéni vagy felekezeti érdekének szempontjából gondolkodó embernek lehet ellene kifogása. Hogy e tekintetben nekünk protestáns papoknak van-e ellenvetésünk, úgy tudom a magas kormány ezt nem igen veszi tekintetbe, és helyesen. Tegye meg a kormány a maga kötelességét, haladjon a szabadelvüség utján, a nélkül, hogy a magyar állam megszilárdítását ezélzó munkájában akár egyesek, akár testületek által befolyásolni engedné magát. De azért nem egészen érdektelen nyilvánosságra hozni, hogy egy protestáns pap miként gondolkodik a most napirenden levő kultur ügyek kérdéséről. Én ugyan csak a magam nézetét mondom el, de tudom, hogy a protestáns papok között nem magam vagyok ebben a véleményben, vagy ha vannak, kik másként gondolkodnak, szóljanak azok is a dologhoz. Az anyakönyvek államosítása, a kötelező polgári házasság már érett gyümölcs, nem szorult egyik se arra, hogy bárki által is támogattassók; nem árthat neki az sem, ha valaki ellenük beszól, legyen az, akár egyes ember, akár testület. Legfeljebb csak ulyan szerepük lehetne, mint a késő tavaszi fagynak, mely akadályozza ugyan a természet kikelését, de a nyár eljövetelének nem állhat útjába. Én azonban ki merem mondani, ha a magas kormány csak az anyakönyveket államosítja és patrícius elvált felesége. — A toro et mensa. Nyolez évi boldog házasság után, féltékeny férje nem engedte meg, hogy férfi jelmezben jelenhessék meg egy álarezos bálban. A gyengédtelen férjet e szavakkal utasitá ki boudoirjából: Mio Caro! Finita la' comedi e! IV. Nelly Dundee-hall, 30 éves, lángveres hajú, szürke szemű, hófehér arczu angol nő. Lord Sympson özvegye. Gyűlöli a férfiakat, mert nyomára jött, hogy a kegyes lord Sympson, aki soha rumot nem ivott, soha egy vasárnapi predikácziót el nem mulasztott: bizonyos Betti nevű balerinával töltötte naponkint azt az időt, a mit otthon is el- töhhetett volna! S h o k i n g! V. Duruváry Margit, 17 éves, gesztenyeszin hajú, kék szemű magyar leány. Nemes családból származó árva hajadon. Jó szivü rokonai gondoskodik róla. Budapesten az angol kisasszonyok zárdájában neveltették A szokásos séták közben egy deli piarista és egy dólczeg kálvinista papnövendék fixirozták. Biztosan tudta, hogy mindkettő szereti. De az édes ábrándok megsemmisültek. A deli piarista nem lett kálvinistává, a dólczeg papnövendék pedig elment Buczahátra eretnek-papnak, s ott elvette az esperes leányát. ........Temetőbe, sírba vágyom! ... Ezek a rövid kivonatok a hosszú életrajzokból. (Folyt, köv.)
