Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-25 / 4. szám

1891. január 25.

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

a kötelező polgári házasságot hozza be; fél munkát tesz, nem sokkal többet a semminél. Tökéletes lesz a munkája akkor, ha az összes iskolákat államosítja.

Az államot erőssé teszi az egység. Az egyseget megvalósítja a közös nyelv és a közös morál. Sokan azt mondják a közös vallás is. Ez utóbbi azonban nem igaz, először is azért, mivel nem is képzelhető az, hogy minden embernek egy vallása legyen, de ha kivihető volna is látszólag, külsőleg, lényegileg nem. A felekezeti iskolák fentartása mellet hathat nemileg az állam a morálra, még többet a nyelvre, de az eredmény nem biztos, vagy legalább sok nehez-éggel jár. Mert a mint egy igen derek tanáromtól hallottam, még a mathesist is lehet felekezeti szempontból előadni, hát a történekemnél, melynek oly nagy hatása van az ifjúság lelkíiletere, mily nagy tere van a felekezetességnek.

Taníttassák a magyar állam minden iskolájában egy és ugyanazon morál, melynek minden pontja a hazaszeretetei és a humanism u s t igyekezzék becsepegtetni a tanulók szivébe. Hogy már ott az iskolában tanulja meg minden gyermek: a hazáért és szenvedő embertársainkért áldozni tartozunk; taníttassák kivétel nélkül minden iskolában, hogy édes hazánknak minden becsületes polgára testvérünk.

A vallásos rendeleteket — dogmákat — tanítsa minden felekezet maga, és erre adjon az állam annak nemcsak időt, hanem pénzt is; kikerül a vallás es tanulmányi alapból. Az csak erősiti az egységet, biztosítja a belbékét, növeli a közerkölcsíséget, ha szivébe csepegteti az a vallás annak a gyermeknek: ha nem leszel becsületes, nem csak tekintélyedet veszted el az emberek előtt, nemcsak az állam hatalom büntetését nem kerülöd ki. hanem a mindenható Isten is megbüntet; sőt ha kikerülöd is e világi bírák büntetését, vagy a közvélemény jogos megvetését, nem vezetheted félre azt a mindenható Istent, ki a jót megjutalmazza, a rosszat megbünteti, ha ebben az életben nem, a másikban. Mind addig, mig a felekezetek az állam által jóváhagyott morálnak a vallás tanítás által segítségére lesznek, fogadja'e tekintetben azokat úgy az állam, mint a melyek vele együtt az állam hatalom, az állam egység megszilárdításán működnek. Ha pedig észre venné az állam, hogy egyik vagy másik felekezet, az állam által jóváhagyott morál, vagy nyelv rovására akarja felhasználni befolyását, akadályozza azt meg törekvésében, mi csak'akkor lehető, ha az iskolák az állam kezében lesznek.

Varjas Gábor,

felsönyéki ev. ref. pap.

Fa.rsa.xxgJba.xx— A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. —

Irta: „X.“

Ez az az időszak, melynek közeledtón az eladó leánynak nem szabad köhinteni s rétüngösen fázni, és a melynek hosszabb vagy rövidebb volta az uj kalendárium lapozásakor az első megfigyelésnek tárgya szokott lenni. Az idén pedig az oly rövid, hogy jaj szegény papok fejének, mert a nóta szerint ugyancsak van okuk, már mint a lányoknak, hogy: „Szidják átkozzák a papot,

Mért szabott rövid farsangot.“ —

És mindez miért ? Azért, mert ez az időszak az, melyben a meDny a földre száll, mivel a házasságok mennyben köttetnek, és a házasságkötések többnyire farsangban történnek.

Azonban a farsangi hetek mindinkább kezdik veszteni a lakodalmakra való kiváltságukat. Az in- telligenczia ezt az előtt sem respektá'ta, de ma napság már a „nép“ körében is versenyeznek január-februárral a többi hónapok. A legénynek még egyszer vizitáczióra kell meuni, vagy apjának — anyjának még egyszer reklamálni kell érette; a mint szabadul, már az nap este viszik haza a jegy- kendőket, három vasárnap hirdetik és megesik a lakodalom a szép zöldfarsangban. A katonát ősszel bocsátják haza, ez bizony farsangot nem \ ár, hanem siet megtartani a lakodalmat már novemberben, advent előtt, vagy a „napokban nem válogató“ vallásuak adventben is.

SZEMLE.

(G.) Nem kíván hoszszabb bizonyítást az a tény, hogy hazai viszonyaink parancsolólag követelik a kisdedóvásnak országszerte törvénynyel való rendezését.

Ha egyéb nem. már az a körülmény is, hogy a statisztika körülbelől egy évtized óta-naponkint hangoztatja a szerfölött nagy gyermekhalandóságot s ez akadályozza a magyav faj szabályos szaporodását, elég indokul szolgálhatott széles látkörü, felvilágosodott közoktatásügyi miniszterünknek arra, hogy e tárgyban is a nemzeti kivánalmaknak megfelelő törvényjavaslatot terjeszszen az országgyűlés elé.

Segítségére volt a miniszternek e munkájában a kisdedóvás ügyének, ha nem is minden ágában kiváló, de mindenesetre lelkes bajnoka, volt miniszteri biztosa, Szathmáry Károly, a ki a javaslatnak is egyik kidolgozója.

A sors igazságtalan rendelkezése szerint épen akkor halt meg, mikor e javaslatot tárgyalásra kitűzték.

Örömmel üdvözöljük e már elfogadott javaslatot, mert különösen magyar nemzeti szempontból mindnyájunk figyelmét megérdemli.

Természetes, hogy épen azért, mert nekünk magyaroknak tetszik, a lehető legnagyobb ellenszenvvel fogadják azt magyarfaló ellenségeink s kigyót-bókát kiáltanak ránk és nemcsak gr. Csá- kyra, hanem boldogult elődére is, a miért ezen ügyben mindenkire kötelező törvényalkotásra szánta el magát.

S hogy elleneink haraggal és bizalmatlansággal fogadják ezen legújabb törvényt, már maga is igazolja annak üdvös voltát.

A „Deutsche allgemeine Lehr er zeitung“ egyik utóbbi számában ugyanis a kötelező kisdedóvást ezélzó magyar törvényjavaslattal foglalkozik. Tre- fortról azt állítja, hogy e franczia-magyar vórü miniszter végre egészen a magyar chauvinisták táborába jutott. S az ő babérai gr. Osákyt sem hagyják nyugodni. Ennek javaslata — szerintök — az esztelenségben, nvakatekertségben, mértéktelen- ségben és igazságtalanságban Magyarország nem magyarajku községeivel szemben párját ritkítja. Titkos czélja pedig az, hogy a „Mágyárint,“ mint óvónőt, a szerb, német, tót és oláh községekbe csempószsze, hogy a szegény kisdedeket magyarosítsa. S végül felhívja idegen ajkú polgártársainkat, hogy e káros intézkedés ellen minden törvényes eszközzel harczoljanak.

Nem is emlitenők fel e handabandákat, ha épen ezekkel is nem akarnék bizonyítani e törvény hasznosságát. Különben ugyané lap megezáDe hát elvben mégis csak a farsang a lakodalmak évadja, és mivel én a házasságról akarok e becses lapok hasábjain egyetmást elmondani, a szerkesztő ur engedelmével hadd lássanak e soraim farsangban napvilágot.

Mikor még a hat ökrös, pógár leányát is, ha férfi testvére volt, úgy bocsáttoták el az apai háztól, hogy

„Kocsira ládám, kocsira ágyam,

Magam is fölülök“ — —----és ezentúl semmi örökségre nem számithatott: akkor a legény inkább szive szerint választotta élete párját, és a nép körében ritkábbak voltak az érdekházasságok, mert a piros pamukos párnát, meg a tulipántos ládát a jóvavaló kisházas, zsellér apa, anya is megtudta szerezni lányának, és nem volt úgy kifejlődve a köznép közt a kasztrendszer mint ma, midőn a szegény nap-zámos lány, ha olyan is, mint a tündér Ilona és oly jó erkölcsű is, mint a bibliai Sára, soha sem szá mithat arra, hogy egy telkes ember fia elvegye. Mert a fertály vagy fél- hely föld, vagy az árvatárban levő pár száz vagy épen ezer forint, nagyobb súly ám a mérlegserpenyőben, mint a szív vonzalma, szerelme.

Időzzünk még egy kicsit a nép körében. Megtartják a nagy lakodalmat: tart ez két-három nap és éjjel. Husz-huszonöt akó bor, egy őrielés liszt, tehén, borjú, hízott sertés, tömérdek tyuk fölémész- tődik, sok gazdaságnak ez a lakodalom ássa meg a sírját, de hát meg kell lenni, mert mit mondafolja önmagát, mert utóbb ő is hir gyanánt közli, hogy a lefolyt évben szokatlan nagy számban nyugdíjaztak oly lotharingiai tisz* viselőket is, kik fran- czia származásuk miatt a német nyelvet nem bírták két évtized alatt is elsajátítani. S el kellett őket távolítani, „mert a német nyelv terjesztését elrendelő határozatok ily módon évek során át csak papíron maradtak volna.“

Kell-e ennél nagyobb ellentét, hogy magaraagát tüstént annyira megczáfolja ? Nekünk nem szabad nemzeti államunk felépítéséhez egyetlen követ is hordani, de a német államnak meg van engedve minden erővel nómetesiteni. Meg vagyunk győződve, hogy e hangok is magyar kenyeret pusztító szájból erednek; de szerencsére nem káros hatásúak, mert azon szász atyafiak, a kik ezeket kürtölik, mégis csak jobban érzik itt magukat „elnyomatásuk“ alatt is, mint a nagy kultur-né- metek között, különben aligha maradnának Magyarországon.

Megfeledkeznek arról, hogy e törvénynyel is lényegileg a németeket utánozzuk, hiszen a gyermek-kertek, menhelyek, óvodák hazája leginkább Németország, habár erre vonatkozó kötelező törvény ez ideig csak Francziaországban van. Nyugatról importált intézmény ez nálunk, a mely ott nem mutatkozott károsnak. Miért hát e nagy harag ?

Minden rangú iskolának elengedhetetlen feltétele, hogy feladatát nemzeti irányú műveltségben igyekezzék megoldani. S ha e műveltség alapját már a kisdedóvodákban megvetjük, ha nem lesz nagyobb város óvoda s egyetlen község is legalább menhely nélkül, ha földmives osztályunk meggyőződik, a minthogy néhány óv alatt meg is fog győződni, e törvény üdvösségéről; mert napi munkáját a kicsinyekre való gond nélkül végezheti, tudván, hogy azok jó felügyelet mellett, gondos testi és lelki ápolásban részesülnek ezen in'ózmények által, akkor — hitünk szerint — nem csak erkölcsi és szellemi gyarapodásunk lesz kielégítőbb már néhány évtized múlva, hanem szép országunk magyar lakossága számban is sokkal Dagyobb növekedést fog felmutatni, mint azt eddig tapasztaltuk.

Emelkedni fognak városaink, de jóval nagyobb emelkedést tüntetnek majd fel községeink, a melyekben tényleg feltűnően elhanyagolva voltak ed- eddig a nem iskolaköteles 8—6 éves gyermekek.

Ezen elhanyagolás okozta a nagy halálozást, a mely ebben a korban levő kisdedeknél oly nagy százalékot tett. a milyent a nyugati nemzeteknél sehol sem tudunk. A statisztika szerint a 3—6 évesek 58%-a elhalt. Meg fog szűnni a műveltség

nának, ha még egy „nómetlakodalmat“ sem bírnának tartani fiuknak. Igen, mert az a háromnapos lakodalom, legalább a mi vidékünkön, németajkú polgártársainktól származott át a magyarokhoz. Nem gondolják meg, hogy a németek egyszerűbb, a pazar fényűzéstől távol maradó öltözködése lehetővé teszi a pazarabb lakodalmakat, a nélkül, Jiogy a törzsvagyonhoz kellene nyulniok. Az a szomorú, hogy nemcsak az teszi, a ki teheti, hanem az is, a ki nem teheti. Nagy jóltevője volna népünknek az, a kinek sikerülne rábírni, hogy ezzel az idegenből importált szokással felhagyjon.

De szintén nagy jóltevője volna az is, a ki rá szoktatná, hogy leányai, fiatalabb asszonyai, egyszerűbben öltözködjenek. A falusi Monaszteríik, Kuz- mikok, Lessnerek, Hirschek persze megharagudnának arra, a ki sikerrel kapaczitálná a menyecskéket, lányokat, hogy a mindennapi viselőn túl elég volna egykét ünnepi rokolya, csurak, selyemkendő stb. és mire való a foulard selyemruha, atlaszkötény, bársonyfelöltő, selyemkendő tuczatszámra.

Jaj de hát most veszem észre, hogy farsangi czikket akartam Írni, és böjti pródikáczióba csapok át.

A földművelő néptől búcsút vevén, egy lépéssel áttérhetnénk a falusi és kisvárosi iparos-osztályhoz, megtekinteni, hogy mi szokott itt irányadó lenni a házasságkötésben ? Az ember itt is csak ember és nem tagadhatja meg azt a gyarlóságot, hogy a kor materialistikus áramlatának hódoljon. Bizony — kevés kivétellel — pénzt kerbs itt is a házasuló ifjú.