Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-09 / 32. szám
1891. augusztus 9. TOLNA VÁRMEGYE. 3. nem gyakorlati haszna abban van, hogy a szövegben kifejtett tisztult s helyes elvek az iparos ifjúságnak mintegy vérébe mennek- által, s jöhet bárhonnan is metelyezó aramlat, de hazaüas iparos ifjúságunk nem válik annak áldozatává. Az ily irányú önképzési és közművelődési törekvésekben bennünk mindenkor lelkes támogatókra es pártfogókra talál a hazafias iparos ifjúság. ___________ Medor. SZ EMLE. (Ll.) A parlament legutóbbi tárgyalásai eredményekben meddők voltak, a pártok taktikái ignorálták azokat a szabályokat, melyek a parlamentárizmus lényegét képezik, — de hogy érdekesek voltak, ezt ineg kell engednie az objektiv szemlélőnek. A vármegyek rendezéséről szóló törvényjavaslat, melynek érdekében annyi munka, annyi erőlködés és oly sok idő fecséreltetett el hiába, letűnik a napirendről. A nagy reform-kérdés megoldása, melyet oly sürgősnek véltek, egy váratlan, sőt a kormányhoz közel álló köröket is meglepő fordulat folytán, bizonytalan időre elhalasztatott. A hullámok ugyan még le sem csendesedtek és máris egy újabb kérdés, az Ugró n-U zselácz ügy tartja izga* tottságban -a kedélyeket. Nem akarunk jósolgatni, de bármiként is oldassák meg e kínos ügv, az az egy bizonyos, hogy ez a mostani tanulságos esetét képezi parlamenti életünknek, mely következményeivel a messzi jövőbe is kihatással fog lenni. A főkérdós az, szabad-e képviselőt az ország- gyűlésen való szerepléséért, ott tett nyilatkozataiért felelősségre vonni másnak is, mint parlamenti tényezőknek? Véleményünk szerint e kérdés mérlegelésében nem szabad különbséget tenni, hogy ki az, ki a képviselőt felelőségre vonni akarja, hatóság-e, magán-ember, vagy katona-é ? Ha a képviselők mentei mi jogából kifolyó elv, hogy képviselő a privát életben számadással nem tartozik azért, a mit a parlamentben beszél — a mint hogy kell, hogy ez elv épségben maradjon — akkor első vád a képviselőház tagjait magukat terheli, kiknek bevett gyakorlatuk, hogy egymástól, nem tetsző, vagy mondjuk sértő kifejezésekért, fegyveres elégtételt követelnek és adnak. Hisz csak a minap láttuk ennek példáját, sőt ha'lottuk azt a meg nem gondolt fenyegetést, hogy ha a kormány nem tágít, akkor egyes tagjait és első sorban magát a kormány-elnököt, első alkalommal, provokálni, fogják! És sajátságos, hogy ugyanazon urak, kik legharsányabban hangoztatják á szólásszabadság jogát, oly érzékenyek, ha a velük szemben ülő képviselők igazságot vágnak szemükbe, ellenben ugyancsak ők, ha a szólásszabadság jogával visszaélnek, és 'ezért felelősségre vonatnak, a mentelmi jog védpajzsát rántják elő. Felix lett. Ki is lett volna alkalmasabb e hely betöltésére ? Talán a kántor ? Hisz az úgy félt a tüz- től, mint a víztől . . . Kevéssel rá erősen közeledett sógora, a tisz- teletes ur áldozárságának huszonötödik évfordulója, megalakitá tehát a dalárdát. És ki lett az elnök ? Ki más, mint Walter Felix. A kottát ugyan nem ismerte, de annál szebben énekelte a Bánatosan zeng a madár-t meg a Hamzánidé-t. Walter Felix pedig ezalatt erősen dolgozott terve kivitelén. Mikor azután a Náthán — ez volt az ő Bleich- rőderje — kategorice kijelenté, hogy elég lesz már a kölcsönből s keményszivüen visszautassá az újabb hitelműveletre ezélzó törekvést, Walter Felix belátta, hogy ezen segíteni kell. Végre is csak nem fog a Náthán kegyelméből élni, egy ily lelketlen uzsoráséból. S egy héttel rá megalakult a héjjas-döbrö- negbi .első hazai takarékpénztár, mint önsegélyző és hitelszövetkezet. Reményiem, nem lesznek oly kiváncsiak kérdeni, hogy ki lett az intézet elnöke ? Mert kénytelen volnék megint azt mondani, ki más, mint Walter Félix. Az uj intézet fejlődött s mind szélesebb alapokra lön fektetve. Walter Felix a Vörös ökör-ben megmagyarázta, hogy sokkal üdvösebb lesz az inHol itt az igazság ? A fenforgó specziális esetben az Ugron- Uzselácz ügyben pedig egyik hiba követte a másikat. Tapintatlanságok lánczolata szinte' lehetetlenné teszi ez ügynek,- az igazság és méltányosság alapján való megoldását. A fiumei hősök szereplése, ha a dicső színjáték csakugyan úgy folyt le, mint ezt a rendőri hivatalos jelentés leírja, megérdemelte a megbélyegzést. — De a vizsgálat még most is folyik s nem bizonyos, hogy azon személyek, kik vádolva vannak, követtók-e el a botrányos dolgokat és Ugrón Gábor a 48-as pártoktól megszokott gyanúsító modorral, megnevezett egy katonatisztet, a kinek ott, hol megtáraadtatott, nem volt módjában magát megvédelmezhetni és azt feltételesen bár, de oly meggyalázó kifejezésekkel illette, hogy azokat hallgatva tűrni, gyávaság lett volna bárkitől, különösen katonatiszttől, kinek meg van a joga, sőt kötelessége becsületére féltékenynek és tiszti bojtjára kényesnek lenni — De végre is,, ez a katonatiszt, ha Ugrón meg is verekszik vele, a párbaj téren elontott vérrel, még nem mossa tisztára magát, és a seb, melyet testén ejthetett volna Ugrón, vagy ő a képviselőén, nem fedezheti azt a sebet, azt a súlyos sérülést, melyet a közös hadsereg tagjai a magyar alkotmányon ütöttek. Nem eléggé kárhoztatható, botrányos dolog volt maga a fiumei eset; hibázott Ugrón, midőn egy katonatisztről, — kiről fel kellett tennie, hogy a lovagiassági érzés benne ép oly kifejlődött, mint Polónyi és társaiban, anélkül, hogy bizonyos lett volna abban, hogy megórdemelte-e, oly sértő, becsmérlő nyilatkozatot tett; hibázott a parlament és annak elnöke, mikor szó nélkül engedték még a vizsgálat folyama alatt a közös hadsereg tisztikarát megbélyegezni és valóban nem nyomhatjuk el azon észrevételt, hogy az elnökihelyen már nagy szükség lenne több belátásra, nagyobb erélyre s több tapintatra; hibázott U z s e 1 á c z százados, hogy a helyett, és hogy még mielőtt ártatlanságát bizonyította volna, egy képviselőt, az országgyűlésen mondott beszédéért provokált; és hibáztak Ugrón segédei is, mert a parlamenti élet praecedens esetei folytán nem volt jogukban az elégtételadást, — melynek nem kellett volna épen fegyveresnek lenni, elég lett volna a parlamentben egy helyreigazitó nyilatkozat is — a sértett katonatiszttől megvonni. Hogy mikép fog végződni ez ügy, mely most már nem Ugron-Uzselácz közti affaire, hanem országos eseménynyé nőtte ki magát, előre nem tudhatjuk. De érdeklődéssel és kíváncsisággal várjuk a mentelmi bizo’tság javaslatát. Hihetőleg ezen ügy fogja képezni a jelenlegi ülésszak epilógját és kívánjuk, hogy belőle tanúságot vonjanak le azok, tézetre s annak gyarapodására, ha ők a rendes szokástól eítérőleg, a betétek után nem négy, vagy öt hanem nyolez kamatot fizetnek majd. Hiába erőlködtek a tisztele!es meg a jáger, mint az igazgatóság tagjai, hogy ez az okoskodás nem áll, mert igy az intézet tönkre megy. Hasztalan volt. Walter Felix tudományos alapon bizonyitá be, hogy az ő felfogása a helyes. A nép pedig hitt benne, mint a szentirásban. Erre azután elhallgatott az igazgatóság s fizette a betevőknek a nyolez kamatot. Walter Felix ezalatt egyre dolgozott terve kivitelén* Vasárnap délután, mikor tömve volt a Vörös ökör, egy ' tervrajzot mutatott be, hogy e szerint fog felépülni a gőzfürdő, mely fölöslegessé teszi a bábát meg a doktort, meggyógyít az minden nyavalyát. Csak még a részletekkel nincs tisztában. Londonban van egy ilyen fürdő; azt fogja alkalmasint előbb megtekinteni. A polgárság megéljenezte s vállán hordta körül. Ez azután az ember 1 Hogy tartsa meg az Isten sokáig 1 Négy nap múlva azután érzékeny búcsú között indult el Londonba megtekinteni azt a világraszóló fürdőt. Héjjas-Döbröneghben pedig dagadt az önérzet . . . Nemsokára világváros lesz olyan fürdővel, kiket illet. Talán meg lesz ezen kínos és kellemetlen inczidensnek legalább azon előnye, hogy tanulságából haszon háramlik' a parlamenti vitatkozási modorra, — melyre a mai viszonyok között, ez a haszon nagyon is ráfér. VÁRMEGYE. Tolnavármegye augusztus 141én tartandó nyári rendes közgyűlésén tárgyalják az alispánnak a folyó év X felére kiterjedő időszaki jelentését. E jelentés nevezetesebb részeit alább bő kivonatban közöljük s csak lapunk szQk tere nem engedi, hogy egész terjedelmében hozzuk. A jelentés két mozzanatára figyelmet fordítani azonban itt is szükségesnek tartjuk. Egyik azon önérzetes hang, mely az ügyforgalom kimutatása után szólal meg, mondván: e számok (48,518 ügydaráb egy fél év alatt) igazolják, hogy mekkora teher súlya van a tisztviselők vállain ; igazolják, hogy mily tevékenységet fejtenek ki (45,117 ügy intéztetett el) s kimutatják, hogy a vár- , megyei közigazgatás mai helyzetén változtatni kell; viszont bizonyítják azt is, hogy a közigazgatási r eform ügy kérdésében felhozott azon érvelések, melyek a közigazgatási erőket általában értékteleneknek mondották, sem a viszonyokat nem ismerik, sem nem méltányosak. Az ilyen viszonyok ismeretével mondotta volt egyik ellenzéki megyebizottsági tag, hogy ha minden megye oly tisztikarral bírna, mint Tolna s még néhány más, akkor nem volna szükség a közigazgatás nagy reformjára. Másik fontos mozzanata e jelentésnek az alispán azon javaslata, hogy a közgyűlés a belügyminisztériumtól segélyt eszközöljön ki a jégverte községek lakosainak támogatására. A központi és völgységi járás 20 községe junius hóban ugyanis oly jégverést szenvedett, hogy azon helyeken csak évek múltán áll ismét vissza az előbbi állapot, s a kár százezrekre megy. Az ínséges alapból e czélra egy összeg megszavazását, gyűjtést rendezni szintén javasolja. Az egész jelentésből különben álljanak itt a következők: a milyen csak Londonban van . . . Majd mérgelődik a szomszédos Fürgéd, meg Nagy-Latkócz . . . de csak hadd mérgelődjék . . . Történt e közben, hogy a Náthán megvette az uraság gyapjúját. Ha önök azt mondják, tessék a tárgynál maradni, akkor ki fogom mutatni, hogy igenis ez szorosan ide tartozik. A Náthán ugyanis a héjjas-döbröneghi első hazainál kamatoztatta fölösleges pénzecskéjét — hogyne, mikor az nyolez kamattal kecsegtette — s mikor ki akarta venni, hogy az ujaságnak elégséget tegyen, kisült, hogy a kaszsza üres ... és kisült, h<?gy a Walter Felix ürítette ki, alkalmasint azért, hogy a „tanulmányut“-jában valahogy ne szenvedjen hiányt. Azután az nem is annyira tanulmányút volt, mint inkább nászutazás ... mert még az is kisült, hogy Walter Felix nemcsak a pénzt emelte el, hanem sógorának, a tiszteletesnek a gazdasszonyát is... így ment füstbe a' világváros és igy ment füstbe a tiszteletes ur családi boldogsága ... A fürgediek, m,eg a nagylatkócziak. pedig még egyre kérdik tőlünk, hogy mikor épül már fe'l a londoni fürdőnk? . .. .
