Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-09 / 32. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1891. augusztus 9. elemekkel szemben föltétlenül igyekezni fog a jövő választásig kizsákmányolni. íme ! már az első napon szóba került a függetlenségi párt értekezletén, hogy bocsásson ki a párt a választó közönséghez: győzelem hirdető mani fesztumot! No hát ebből, beismerjük, nem sok veszteség származik a kormányra; de van itt nagyobb baj, az, hogy a törvényjavaslat napi rendről levétele az önzetlen reformbarátokat, a kikre pedig okvetlenül számítani kell, a lehető legnagyobb mértékben lehangolta, most már mindenki látja, hogy .a törvényjavaslatból ez időszak alatt semmiesetre sem lesz törvény. Hiszen miért nem volt nyári szünet a házban ? Azért, mert a kormány biztosítani akarta magát az obstrukcióval szemben. S ha akkor, a mikor a közigazgatási törvény- javaslat volt még csak a napi renden, szüksége volt erre az intézkedésre; most amikor mintegy maga utasítja magát, hogy az időközben beterjesztett kúriai bíráskodásról szóló javaslaton kivül még négy javaslatot terjesszen a ház elé s habár elburkoltan elfogadja a junktimot is, —. látszik, hogy maga sem számit arra, hogy ezeknek a javasiátoknak keresztülvitele, a költségvetés s több elhalaszthatlan törvény megalkotása mellett, az idő rövidsége miatt, — ez időszak alatt már lehetséges legyen, annál is inkább, mert biztos tudatában van annak, hogy az obstrukczió nem halt meg, csak aluszik. Ez a békés megoldás tehát a közigazgatási reform ez idő szerinti elejtését jelenti. -— Kinyilatkoztatta ezt, maga a miniszter elnök is csütörtökön megtartott beszédében. Nagy csapás azért ez a sakkhuzás a reform minden igaz barátjára nézve, de a vármegyék híveire sem valami nagy öröm, mert a kinevezésnek elve, a mely ellen küzdöttek, szóval, tettel, obstrukcióval, ime mégis diadalmaskodott. S az egészben az a legfájdalmasabb, hogy pártok nyertek, vagy veszítettek mellette, de az országnak a 10 heti meddő 2. ______________________ Ked den azután vármegyére szóló dáridót csaptunk Csipke Dani polgártársunk és volt elöljárónk szerencsés visszajöttének örömére, ki a változatosság okáért Illaván volt három évig „ülnök“. És ez mind benne volt az újságban, sőt Csipke Dani, majdnem élethűen, még le is volt pingálva. Csütörtök virradóra pedig elemeitek a finán- czoktól összes, elfogott dohányukat s Menyhárt Jóska még dicsekedett is vele másnap a nagykorcsmában, hogy ő reá öt fertály mázsa jutott, pedig négyen voltak hozzá. Ilyen meglepetésekre virradtunk naponta. Szóval, a haladás utján voltunk erősen. A lopás, meg a gyilkosság alig ment már eseményszámba. Egy szép napon — nem oly rég volt, jól emlékszem rá — ott ült az intelligenczia a Vörös ökör-ben. A tiszteletes ur, meg a sógora, Walter Felix, jegyző, azután a végrehajtó s az uradalmi jáger. A kántor is ugyan ott ült közöttük, de őt nem számítom, úgy sem volt beszámítható állapotban soha. Mire a többiek a negyedik pohárhoz jutottak, I már a huszonötödiket jubilálta. A kuglizó raelleti asztalnál azután meghányták, vetették a szegény haza sorsát. A jáger szidta Szapáryt és a muszkát, a végrehajtó meg Bismarckra epé.ske- dett szörnyen és dicsérte Csatár kátói jellemét. Walter Felixet az ő szive Natália felé húzta, a tiszteletes ur pedig ezalatt szundikált. vitából csak egy szomorú tapasztalata van, az, hogy még mindég nincs reform. Mit hoz a jövő ? Ki tudná |! — Bízunk azonban a miniszterelnök ur férfias, nyílt kijelentésében, hogy ez a nagy fontosságú javaslat nem örök időre vétetett le a napi rendről, s ha kormányunk a jövő választásokig terjedő időt arra használja fel, hogy nemcsak elméleti, de a vármegyék tapasztalati, gyakorlati férfiainak meghallgatásával, csendben alapossággal elkészítteti az összes idetartozó javaslatokat, s módosítja, a hol tán rászorul, a mostanit — még örülni is fogunk, hogy a dolog igy történt s bizonyára a nemzet is teljes mértékben fogja méltányolni azt a nagy önmegtagadással járó áldozatot, á melyet hozott Szapáry Gyula miniszterelnök és az egész szabadelvű párt akkor, a mikor gyors cselekvésével siettette az örökösnek Ígérkező harcz kezdetének végét s ime valahára lehetővé tette az áldástalan parlamenti küzdelmek végének kezdetét! Iparossegédeink önképzése. Mintegy két hó előtt a szegedi iparos ifjúsági egyesület körlevelet intézett a társ-egyesületekhez, hogy alakuljanak át közművelődési és önképzési egyletekké. A körlevél fölött azonban úgy a fővárosi, mint vidéki sajtó, igen csekély kivétellel, teljesen napirendre tért át, s csak itt-ott olvashattunk néhány rövid méltató sort. Pedig az eszme bővebb ismertetést igényel, s megérdemli legalább azt, hogy egy rövidke czikk- ben foglalkozzunk annak életrevalóságával, s a czól- lal, mely nem egyéb, mint minden politika kizárásával, egyedül a tanulás és ismeretek fejlesztése által szolgálni a hazai ipar ügyének. És ez eszmével foglalkozni most annál is inkább időszerűnek tűnik fel, mert a vasárnapi munkaszünettel járó kedvező helyzet az iparossegédek önképzési törekvéseinek csak előnyöket nyújthat. Az eszme nemes s a czél elérése valóban kívánatos is. * A törekvő és a nemesebb után vágyódó iparos-ifjúság bővíti ismereteit, nemesíti szivét, lelkét és kedélyét, s ezáltal elvonatik a hazafiatlan és áldatlan törekvésektől, melyék idegenből csem- pésztetnek be hozzánk s tetszetős jelszavak használata mellett, a társadalmi rend felforgatásával Mikor azután hosszas ivás után a politikai nézeteltérések elsimultak, Walter Felix nagyot ütött az asztalra, a mi prózában azt jelenté, hogy eszméje van. Az üvegek tánczra perdültek s a tiszteletes ur fölijedve, keresztet vetett, lassan mormolva: s ments meg minden gonosztól ... S Walter Felix elkezdő az ő eszméjét, mely nem volt sem több, sem kevesebb, - mint hogy Héjjas-Döbrönegh felfogva a kor intő szózatát, ha már egyszer rálépett a haladás útjára, hát legyen egészen világvárossá . , . Az intelligenczia zajosan helyeslé az eszmét s nyomban elhatározták, hogy megalakítják az előkészítő bizottságot. Minthogy a tiszteletes ur minden politikai mozgalomtól távol tartá magát, a kántor meg nem számított, az uradalmi jáger pedig nem ismerte a betűt és a végrehaj'ót hivatalos elfoglaltsága gátolta a nagyratörő bizottsági teendőkben, egyhangúlag Walter Felix választatott meg előkészítő bizottsággá. Ez azután elnököt, titkárt, pénztárost és ellenőrt választott a saját kebeléből. Walter Felix majd össze roskadt a sok zsíros hivatal alatt ... Másnap már a malom alatt beszélték, hogy a helység nagy város lesz. Kikergetik a zsidókat meg a fínánezokat, vasutat kapnak, az adót elengedik, a vicispán meg a püspök Héjjas-Döbröneghre hirdetnek soha el nem érhető eredményeket, de a melyektől a valódi hazafias magyar ifjúság, nemcsak a múltban fordult el. de a jelenben sem akar azokkal érdekközösségben állani. Az iparossegédek önképzési és közművelődési egyesületei nem akarnak mást elérni, mint azt, hogy törekvéseik által a munka tiszteletét vívják ki, saját értelmiségüket fokozzák, hatványozzák. Akarják ezeken kivül, hogy szorgalmuk és kitartásuk által bizalmat keltsenek fel maguk iránt, s tiszteletet érdemeljenek ki minden irányban. Most, midőn a vasárnapi munkaszünet életbe lépett, midőn a törvény a munkában kimerült testnek pihenőt biztosit, az az iparos segéd, ki nem a korcsmái örömöket keresi, hanem munkás voltából kifolyó önérzetével is számot vet, az üdülés mellett önképzésével is foglalkozhatik, s erre is szakíthat magának időt. Az iparos-segéd, ki az egesz hét folyamán dolgozott, a vasárnapot részben bizonyára önművelésére fordítja. Az iparos-ifjúsági egyletekre tehát ezután sokkal jelentékenyebb feladat vár, s nem csalódunk, ha azon reményünknek adunk kifejezést, hogy az ifjúsági dalárdák is uj életre kelnek. De midőn az iparos ifjúságot önképzési es közművelődési egyesületek es körök alakitasára buzdítjuk, nem mulaszthatjuk el egyszersmind azt is figyelmükbe ajánlani, hogy egyesülési törekvéseikből az egyesület kaszinói minőségét ne hagyják számításon kivül. Mert habár a kaszinóknak fő czéljuk a társas összejövetelek utján való szórakozás, mindazonáltal a művelődésnek ma már hatalmas eszközei és emeltyűi is. A hírlapok s a könyvszekrények a szórakozási eszközök mellett békésen megférhetnek, s ha a szellem üdülést óhajt, a tisztességes szórakozás mindenkor megengedhető. Alkalomadtán egy-egy felolvasás nemcsak élvezetet nyújt, de gazdagítja is ismeret-körüket. S ha az iparos ifjúság törekvésének csalhatlan jeleit mutatja, bizonyára mindenütt fognak akadni kiváló férfiak, kik felolvasásokra'vállalkozva ez által nemcsak az iparos ifjúság tekintélyét emelik, hanem az egyesület tagjainak igényeihez mért könnyed modorú tanulságos előadásaik által az. ott tartózkodást is kellemessé, vonzóvá teendik. S mit szóljunk még a szinielőadásokról, melyek az önképzésről és művelődésről alkotott programra keretébe szintén oly szépen beillenek. Csak a napokban olvastunk egy iparos ifjúsági műkedvelői előadásról, melyen az egyesület elnökének „A műhelybe vissza“ czimii darabja adatott elő. Az iparos életből vett alkalmi vígjáték, mely a szociális törekvéseket s az indokolatlan sztrájkokat ostorozta, nemcsak a közönségnek tetszett, hateszi át rezidencziáját, az ital árát leszállítják s a végrehajtót 'agyonütik. S ezt mind Walter Felixnek köszönhetik. Hiába, nincs több olyan jegyző, mint a héj- jas-döbröneghi, még a nómet-pöntölei sem, pedig az, úgy mondják, még iskolát is végzett. Irigykedett is ránk miatta az egész vármegye, de még Tolna és Baranya is, pedig hát ott is teremnek valamire való emberek. , Jutott is neki a böcsületből annyi, hogy hat községnek is elég lett volna. A halottas egylet tiszteletbeli taggá választotta s névnapja előestéjén fáklyás zenével tisztelte volna meg a hálás polgárság, ha a fáklyák úgy kéznél lettek volna. így csak vacsora volt a plébánián és ünnepi „szolnokiás“. Waller Felix pedig ezalatt erősen dolgozott terve kivitelén. Naponkint értekezletet tartott az előkészítő bizottság, melynek csendes működéséről hasábos tudósításokat hoztak a megyei lapok. S Walter Felix népszerűsége úgy nőtt, mint a hógörgeteg. Már arról is suttogtak, hogy valami érd era keresztet kell a számára kieszközölni, ezzel csak a helység lenne megtisztelve stb. Ilyen nagy népszerűség mellett azután nem volt csoda, mikor ama nagy tűz után, melynél a fél falu leégett, megalakult a héjjas-döbröneghi önkénytes tűzoltóság, hogy a főparancsnok Walter
