Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-05 / 27. szám
Szégzárd, 1891, Vasárnap, julius 5. 27. szám. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 írt — kr. Fél évre. . . 3 „ Negyedévre . I „ 50 Egy szám ... . 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Krammer Vil- mos könyvkereskedése Szegzárdon. VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmuakatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetősek és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A proletár kisdedek érdekében. * Egy igénytelen iya ívnyi füzetke látott Győrött napvilágot e czim alatt. Irta Petz Lajos di\, főorvos, az orsz. közegészségi egyesület győri fiókjának titkára. Talán nem is kapható a könyvkereskedésekben, pedig megérdemelné, hogy az egész országban elterjedjen, hogy mindenki olvassa, a kit kisdedeinknek nyomorait sorsa érdekel. Nem a stilus szépsége, a frázisoknak csillogása teszik e füzetkét nevezetessé, hanem a tények. Az egésznek tartalma nem egyéb, mint néhány levél, a melyet egyesületünk említett osztálya, továbbá a „Győr^árosi és megyei kisdedvédő egyesület“ és Győr város törvényhatósági bizottsága egymással váltottak, — egy nyilvános felhívás Győr ne.messzivü hölgyeihez, azután nehány formulate, utasítás és szabályzat. Mind ennek az a veleje, hogy Győrnek ez a hatalmas három tényezője szövetkezett a társadalom legnyomorultabb árváinak, a dajkaságba adott kisdedeknek védelt mére. Éberen őrködni a kis proletárok fölött, a kiket szerencsétlen vagy romlott szülőik idegen kézre bíznak, talán kényszerűségből, jóhiszemüleg, talán azon titkos reménynyel, hogy az csakhamar elpusztul és föl* Dr. Faragó Gyula ismert fővárosi kiváló gyermek-orvos, a nagy kisded-barát fenti nagyérdekii czikkére különösen felhívjuk olvasóink figyelmét. A szerk. szabadítja a szülőket a kellemetlen terhektől — ez ozélja a megindult mozgalomnak. Bölcs belátásra és jó szívre mutat, hogy ezt a győriek megteszik, — a városuk lakossága ahelyett, hogy szaporodnék, amúgy is fogy. Bár ha tudtára ébrednének más vidékeken, sőt az egész országban is a nagy gyermekhalandóság okozta nemzet- gazdasági kárnak, akkor csakhamar utánoznák Győr kitűnő példáját. Mert Győr az egyedül helyes utón halad, a mikor a szülők elhagyta gyermekek fölügyeletét nemesszivü és művelt hölgyekre, túlnyomókig anyákra bi2za. — Kétségtelen, hogy a férfiak, beleértve természetesen a zökögő hivatalos masinát, nem képesek odahatni, hogy az ilyen gyermekekkel jól bánjanak, sőt mi, orvosok is jó lélekkel bevallhatjuk e tekintetben való inferioritásunkat a nőkkel szemben. Ha mi elmondtuk a mondanivalónkat és tanácsokkal bőségesen elláttuk a népet,' hát csa& rámondják/hogy igaz, de bizony mégis tamáskodnak bennük és többnyire egyik fülön be, a másikon ki! Még ha az asszony a legalsóbb fokán áll is a társadalmi létrának, van benne a csínnak és aristokrácziának egy szemerje (férfi ilyenek iránt könnyen eltompul), a mi különösen abban nyilatkozik, hogy a jobbmódu nők viselkedését és példáját szereti utánozni. Ezt a fogékonyságot a nemes gondolkodású hölgyek könnyen képesek ilyen áldásos czélokra kiaknázni. Másrészt pedig alig is felel meg valami inkább a női szív hajlamainak, mint istápolni és vezetni a kisdedek ápolását. Sőt akárhány példa van, hogy a legelőkelőbb szellemű hölgyek lányaikat viszik el a szegény anyák kunyhójába, lévén ez a legjobb iskolája a nemes anyaságnak, jótékonyságnak és szerénységnek. Sajátságos, hogy mindenre megtanítják a lányokat, (még a közgazdaságtan is tárgyául van fölvéve a magas leány-intézeteknek), csak arra nem, a mi a legfontosabb hivatásuk lesz az életben. Melegen üdvözöljük a győri hölgyeket nemes elhatározásukért! Büszkék lehetnek arra, hogy ők az elsők az országban, a kik ezt rendszeresen megkezdik. Látogassák meg a csecsemőket hetenként egyszer — úgy mint terveztetik — az első év után pedig — elegendő — ritkábban is. Ennyi gondoskodás szükséges a zsenge hajtásoknak, s ha kell, ^.móg többször is meg fogják látogatni őket és a gyermek csakhamar ki fogja. érezni, hogy az a szép néni az ő jóakarója, a ki őt dédelgeti, vele játszik és imitt-amott egy csingilingivel, ruhácskával és izes ennivalóval megörvendezteti. Nem képzelhetem, hogy ez meg ne történjék, daczára a hölgyekhez intézett fölhívásban különösen kiemelt passnsnak, hogy .„a gyermek fentartásának anyagi terhei a fölügyeletet elvállaló hölgyeket egyátalán nem fogják illetni.“ Már csak ez egy is bizonyítja a rendezőségnek belátását és komoly czéltudatosságát. TÁRCZA. -■ SU iézt. .. ? Se fény — se illat — se madárdal! Ah nem lesz többé virradat, — Csendes falusi temetőben Feledve alszom — álmomat. Miért e fájdalom szivemben ? Miért e kínos fájdalom ? Miért tűnődöm néma éjen Homályba vesző álmokon/? Szarvas Mariska. Pozsonyban. — A „Toluavármegye“ eredeti tárczája. — Miért bántják kisértő árnyak, Szenvedő beteg telkemet ? Miért hogy nékem megnyugodnom, Ah soha-soha nem, lehet! Miért nincs a sugárnak fénye? A .világ mért oly idegen ? Miért hinti reám fényét a Tavaszi nap oly hidegen? Madárkák édes énekétől Hiába zeng a föld, az ég, Tavasz színében, napsugárban, Csodás fényben hídban ég! Nekem nem hoz virágot többé, Se napsugárt a kikelet! Fel nem ébreszti uj életre, Beteg haf*^kló szivemet! Ablakom alatt folyik a pozsonyi Duna, melynek habjai, amint egymást űzve tovasiklanak, gondolataimat önkénytelenül a földi dolgok tünókeny- ségére, múlandóságára terelik. De hisz maga az ódon vár, mely a Duna balpartján kiemelkedő hegyről (úgynevezett Schlossberg) a nyugatról keletre haladó méltóságteljes folyamra alátekint, ha megszólalna, szintén a múlt idők dicsőségéről regélne. Mert tény az, hogy azon sötét századok alatt, melyeket történelmünk méltáu az elnyomatás korszakának nevezhet, Pozsony vára volt az, mely Magyarország királyait (sajnos, hogy azok nem voltak egyúttal magyar királyok) néha napján vendégekül látta és Pozsony városa volt az, mely a koronázás színhelyéül s az országgyűlés székhelyéül szolgált. Pozsonynak eme fővárosi jellege leginkább Mária-Terózia uralkodása alatt nyilvánult, kinek trónjáért itt ajánlá fel a nemzet „életét és vérét“, s a ki a nemzet iránti háláját leróni igyekvék azzal is, hogy Pozsonyban többször és huzamosb ideig tartózkodott. A várhoz vezető ut máig is az ő nevéről van elnevezve. Maga a pozsonyi vár, mely ma már csak hollók és varjak tanyáját képezi, e század elején a franczia háborúk alatt vált rommá, de romjaiban is imponál még hatalmas falaival és négy sarkán kiemelkedő csonka tornyaival, melyek a város képének már messziről érdekességet kölcsönöznek. Ám a lángok, melyek a pozsonyi vár pusztulását előidézték, egyúttal uj hajnalt jeleztek összezsugorodott állami életünk egén és bár V. Ferdi- nánd koronáztatása 1830-ban még Pozsonyban történt s az országgyűlés 1848-ban még itt küzdötte ki alkotmányunknak újabb ezredévre szóló szilárd alapjait, Budapesten jelentősége már ez idő alatt is rohamosan növekvék, mígnem az alkotmányos küzdelmekből, mint az uj Magyarországnak előkelő és hatalmas fővárosa bontakozik ki, hogy mint a kelet és nyugat közvetítője teljesítse világvárosi hivatását. Ezzel Pozsony megszűnt az ország első vá- roöa, mi több: fővárosa lenni s elesett azon fény-
