Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-28 / 26. szám
TOLNAVÁRMEGYE. 1891. június 28. majdnem az egész határ. A köznép a nagyobb jövedelmet hajtó szőlőbirtok után kapkod még szüntelen, összes készpénzét, vagyonát ebbe öli, nem törődve gazdasági válságokkal, időjárással, a reá súlyosodé állami, községi és roppant hitfelekezeti-ter- hekkel, vásárol folyton, még adósságra is; nos tehát, ha, — mit ki nem kerülhetünk — a íillokszera elpusztítja összes szőlőhegyeinket, különb lesz talán a szegzárdi alsó néposztály helyzete azokénál, kik immár a tettlegesség terére léptek s nyílt lázadással tüntetnek a fennálló társadalmi rend ellen s erőszakkal követelik helyzetük mielőbbi javítását 11 Egyátalán nem! Sőt a mi népünk helyzete súlyosabb lesz. Azokon a helyeken, mintegy apáról fiúra szállott át örökség gyanánt a nyomorúság, — de itt még annyira mennyire az utolsó napszámos is megszokta a jólétet s a mi a dologban a legszomorubb, a lakosság váratlanul szédül az őt elnyelő mélységbe, mert a veszedelem nagyságát máig sem fogta fel s a pusztító bajt fel sem véve, időszakinak tekinti. Kétségbe ejtő jövőnek nézünk elébe. Szegény emberekké és koldusokká lesznek itt akkor ezeren és ezeren, — s mert — a mint láttuk — nincs földje a népnek, a mely kenyerét megteremje, — nincs a városnak ipara, kereskedelme, — a szőlőn kívül egy kis házikó legfeljebb a legtöbb ember vagyona s ha ez is elmegy a napi kenyérre, a most oktalanul szőlőre felvett adósság törlesztésére; — ki állhat jót érte, hogy az akkor ide bedobott égő csóva neig talál-e majd gyúlékony anyagra, nem borii ja-e lángba s nem áietteti-e végromlását a. mindenétől megfosztott népnek! Orosháza, Békés-Csaba, Bat tony a távol van ugyan tőlünk ; de a veszély jöhet közelebb is! Az itt lefolyt s komolyabb mérveket öltött zavargások, ha egyébre nem, óvatosságra, bölcs előrelátásra inthetnek. Nem állitjuk mi azt egész határozottsággal, hogy a szocialistikus tanok vesze2.______________________ ___________ A háztetőkön zászlók, az ablakokon szőnyegek, a falakon lomb és virág; girlandok és drapériák. A püspöki palotától egészen a vasúti indó- házig mindvégig póznák, mindegyik póznán zászlók, maguk a póznák pedig lombfüzérrel összekötve. A városház előtti téren impozáns diadalkapu állott, mely a vajdahunyadi vár homlokzatát ábrázolta. Az utezákon tengernyi nép hullámzott; ünnepi ruhákban és hangulatban. Kávéházak, korcsmák, szállodák és indóházak folyton tömve. Föltétien dicséret illeti a rendőrséget és a többi rendezőket, a kik a rendet mindenütt tapintattal és erélylyel kifogástalanul féntartották. Három különösen kimagasló pontja volt az ünnepélynek : a bevonulás, a kivilágítás és a székes- egyház felszentelése. A főtéren szák meg száz fehérruhás leányka, a nőegyletek küldöttségei, az iskolás fiuk és a különböző küldöttségek foglaltak állást Azonkívül az utezákon, melyeken a menet végig haladt, borzasztó emberáradat. Ablakokban és tribüneken emberember hátán. Az előre vágtatott 100 tagú bandérium tudatta, hogy a menet megindult. Lelkes éljen kiáltások töltik be a levegőt. — A bandérium nyalka paraszt legényekből állott és gyönyörű látványt nyújtott. Mindanyian egyforma ruhában. Fekete pörge kalap árvaláyhajjal; fehér patyolat ing ujjal és rojtos patyolat gatyával; pitykés gombos delmes spórái majd annak idején termékeny talajra találnak mínálunk is; de eszélytelen- ség lenne a lábunkhoz dobott dinamitbomba szétrobbanását bevárni, úgy okoskodván, hogy a meggyujtott kanócz időközben él is a 1 h a t o 11! Összetett kézzel nem nézhetünk e város lakóinak közel végrornlása elé, már most meg kell indulni a mozgalomnak, a mely által foglalkozást, keresetforrást nyitunk a jövő, bizon nem kecsegtető esélyeire a reászorult népnek. Szorgalmazni kell mindenekelőtt szárny- vasutunk kiépitését, — hogy igy összeköttetésbe lépjünk a világgal, — ipar, kereskedelmünk, mondanunk is felesleges, nagyot lendül általa. Törekedni kell, hogy a már meglevő keresetforrások minél jobban kiaknáztassa- nak. Például a selyemtenyésztést szélesebb alapra kell fektetni, inteni, buzditani egyeseket s a községeket kényszeríteni, hogy szederfát ültessenek. A gyümölcstenyésztés sem megvetendő mellékjövedelmet hajtana, természetesen ha okszerűen látnánk hozzá, hegyi földünk kiválóan alkalmas, különösen a baraczk fajok megtermésére. S az egész Dunántúlnak Budapesttől le, egész Fiúméig nincsen egyetlen egy dohánygyára. — A kormány most az ország több vidékén akar ilyet felállítani, mivel Szegzárdnak nagy dohány termő vidéke van, nem lehetne egy kis utánjárással egyet nekünk is kimódolni ? 1 Nagy költség megtakarítással járna ez az országra is, mert a szállítási költség elesnék s itt lehetne a dohánybeváltó hivatalokat is elhelyezni. De a példákból elég ennyi! Egy kis Útmutatóul soroltunk fel ennyit is! Ezek s más kereset forrást nyitó üzletágak meghonosításával lehet a veszedelmes bajnak elejét venni, mert a népnek nem idegenből átplántált munkástörvényekre, de első sorban kenyérre van szüksége, ennek megszerzéséhez pedig saját szorgalmán kívül a kormány eszélyes, előrelátó közgazdasági politikája s a társadalom együttes műkő- dése szükséges. Szuronyok hatalmával a rend felforgatására irányuló lázadásokat, még ha nagyobb arányokat öltenek is, mindenkor el lehet fojtani; de a tűz végleg nem alszik el, hanem alattomban terjed tovább-tovább. S a csendőrök és katonák golyoi által leterheltek kiömlő vére csak olaj lehet erre a tűzre, mert az elesettek nevét könnyen a „mártiromság“ dicsfényével köríti, a mi pedig vonz, növeli a fanatizmust, a kétségbeesést, elkeseredést és félő, hogy az az idegenből átplántált ma még satnya növény: a szocializmus, termő talajra talál még a mi józan népünknél is s nagyon is mélyre veti majd életgyökereit. — Most, hogy a battonyai szerencsétlen áldozatok sírján még be sem mohosodott a hant, ennyit véltünk szükségesnek elmondani. A tizenegyedik órában mondtuk el ezt, hogy még mielőtt a tizenkettedik eljönne segíteni lehessen. A munka-kiállitás. (G.) Néhány éve csak, hogy a közoktatásügyi miniszter elrendelte az iparos tanulók kézimunka kiállítását. Mint mindent, eleinte ezt is meglehetős közönynyel, majdnem ellenszenvvel fogadták úgy a tanulók, mint a mesterek. Sem a tanulók, sem főnökeik nem értették át ugyanis e kiállítás valódi czélját, félreismerték rendeltetését s így* a sikernek természetesen el kellett maradnia. Csak a vezetők, a beavatottak kitartó türelme és 'buzgósága, a nemes czól felé törekvés biztos tudata, a gáncsoskodások meg nem hallgatása fejleszthették oda ezen ügyet, hogy ma már számottevő e kiállítás és nemcsak az iparos mesterek és tanulók komolyabb nagy része, hanem a közönségből is igen sokan érdeklődnek iránta. A vidéki lakosok közül az újság olvasók szintén figyelmükre méltatják s ha a megye székhelyén vannak, meglátogatják a polgári iskolában rendezett kiállítást. Evenkint a júniusban tartandó vizsga alkalmával rendeztetik e kiállítás és czélja az, hogy a tanulóknak elméleti oktatása és az elért siker melvörös mellény, sötétzöld felöltő pitykés gombokkal, mely mente módjára volt a balvállon elhelyezve ; a jobb csizmaszárban pedig sárga-kék zászlócska. A bandérium után A i d i n g e r polgármester és Le eh n er főkapitány, majd Kardos főispán és F e j ó r v á r y báró főispáni titkár fogatai nyitották meg a sort. A következő kocsiban 0 Felsége foglalt helyet, balján Frigyes főherezeggel. A király, úgyszintén a, főherczegek lovas tábornoki egyenruhát viseltek. A király után József főher- czeg, S z a p á r y miniszterrel következett; majd pedig az udvari kíséret és a perronon megjelent közönség vett részt a menetben, Tolnamegye részéről gróf Széchenyi Sándor főispán, gróf Apponyi Sándor, S i m o n t s i t s Béla alispán és P e r c z e 1 Dezső orsz. képviselő. Az esti kivilágításkor fényáradatban úszott a város, különösen a székesegyház előtti tér. Kilencz óra volt, midőn a fáklyásmenet — 500 fáklyával — a püspöki palota elé ért. A sétatéren ezer meg ezer lampion, a szomszédos épületek ablakaiban pedig ezer meg ezer gyertya égett. Egyszerre felharsant a pécsi dalárda éneke és a szabatosan előadott király-hymnus utolsó sora: „Isten tartsd meg a királyt“ a különben is lelkes közönségnél lelkesült viszhangga gáláit. Ezer meg meg. ezer torokból hangzott: Éljen a királylEgy- szerre megnyílik az erkély, ajtaja .es•Srjieléftik rajta, fedetlen főve1, mosolylyal ajfsif és a jóság legnemesebb kifejezésével arczán, a felség. Ugyanekkor az impozáns székesegyházat láng borítja el. Bengali tűz vakító fénynyel árasztotta el és világította meg a székesegyházat. Majd fehér, majd vörös, ismét zöld a világítás, a láng, a mely körülveszi az ős domot. Alig látszanak a hatalmas épület körvonalai, csaknem eltűnnek a nagy lángtenger- ben. A tűzijáték és a fáklyák füstje, mint fellegek borítják el a székesegyházat és ez a fénytenger azzal az impozáns térrel és ünnepi közönséggel, valóban elragadó, tündéri látványt nyújtott. Nem kevésbbé fényes, nagyszerű és a maga nemében csaknem páratlanul áll a székesegyházi felszentelési ünnepély. Nem csupán a székesegyház, mely a jelenkori műépítészet és művészetek diadalát hirdeti és ezek legremekebb alkotásainak egyikót képezi, mely ben annyi fény, pompa, gazdagság a legszebb összhangban egyesül, tűnt fel nagyszerűségével, hanem maga a felszentelési ünnepély is ritka kápráztató szépségű látványt nyújtott. Festői kép volt a székesegyházban a menet a királylyal az élén. Elöl Galimberti nunczius, Dulánszky püspök, Feszti cziraz. püspök az apostoli kereszttel kezében; utánuk a király, majd Frigyes és József főherczegek, S z a- p á r y miniszterelnök Fejérváry miniszterrel, C s á k y miniszter S z ő g y é n y miniszterrel, Paar Ede gróf és Bolfras főhadsegédek és az udvari kíséret. így haladva érkezett | menet az alsó hajó közepén levő szentély lép- főjére, hol Ó Felsége a báldachin alól kilépvén, . a királyi trónhoz ment. A trón mellett jobbfelől
