Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-28 / 26. szám
1891. junius 28. TOLNAVÁRMEGYE. 3. lett, azoknak gyakorlati előmeneteléről, kézi ügyességéről és szakképzettségéről is tudomást lehessen szerezni. S ki tagadhatná, hogy e czól — összekötve azon nemes versenynyel, mely ez alkalommal kifejlődik, különösen azóta, mióta e kiállítás szebb, tökéletesebb munkái igen szép és tisztességes anyagi jutalomban is részesülnek, pártolásra méltó s épen azon sokat emlegetett magyar ipar elmaradottságának fejlesztése miatt, minden hazafi részéről feltétlen támogatást érdemel, a nélkül, hogy ezért sovi- nistáknak volnánk nevezhetők. Mert elfogadom, hogy sok tanulót -leginkább azon arany vagy pár forint ösztönöz a munkára, melyet-a bíráló bizottság majdan neki fog ítélni; de másfelől meggyőződésem, hogy igen sok jóra- való, törekvő tanuló van, minden mellékgondolat nélkül, egyedül ipari mesterségéért, a ki az elméleti oktatásban is megállja helyét, ambícióval tanul, bírja tanárai elismerését s igen a mesterek rokon- szenvét. Többekről hallottuk már, hogy felszabadulásuk után örömmel és teljes bizalommal fogadták fel a mesterek segédeik gyanánt. Sok satyra s evvel együtt komoly valóság is van e lap múlt számában megjelent és az iparos iskolákra vonatkozó értekezésben, de kínnak épen komoly része teljes megszivlelésre való, mert az ipar és iparosok érdeke azt kivánja. A beavatottak tudják, hogy néhány óv alatt csakugyan mintha teljes metamorfózis állott volna be a tanulók akkori és jelenlegi törekvése és magaviseleté tekintetében. Mindezekre hatással volt úgy az elméleti iskoláztatás, mint az a törekvés, hogy a munka- kiállítás utján ízlésük nemesittessék, erkölcseik finomodjanak, s a komoly munkára már most előké- szíiljenek. Ez évi kiállításuk junius 21-ón nyílt meg. A pécsi királylátogatás akadályozta megyénk alispánját és a központi járás főszolgabiráját, hogy ők nyissák meg a kiállítást. Krammer János igazgató mégis, szép számú iparosmester, sok tanuló és dilettáns közönség jelenlétében fejtegette czólj át, visz- szápiHántást vetve a/, előző évekre, kifejezést adva másfelől azon nézetének, hogy helytelenül csele- kesznek mindazon mesterek, a kik vagy anyagot nem adnak tanulóiknak, melyből e kiállításra dolgozzanak, vagy fizikai időt nem engednek ; mert nem tudják megérteni a kiállításnak különösen morális hasznát. Vasárnap óta a kiállítást sokan nézték meg és kedden összeült az iparosokból álló bizottság, mely a jutalmazások felett mondott ítéletet. A juJózsef és Frigyes főherczegek, balfelől a nunczius, a jobboldali padsorokban a miniszterek, a főhadsegédek, az udvari méltóságok ; baloldalon a titkos tanácsosok, a tábornoki kar, B r a n k o- vics pátriárka, Szász Károly püspök, a két felől levő a'só padsorokban a püspökök, ezek között V a s z a r y főapát, a küldöttségek és a papság foglaltak helyet, ügy a klérus, mint a tábornokok és a többi méltóságok és küldöttségek teljes díszben jelentek meg és e sok ragyogás és szin- pompa, a festői csnportok utolérhetetlen látványt nyújtottak. A Tedeum után, melyet a kórus énekelt, Dulánszky püspök nagy egyházi segédlettel csendes misét pontifikáit. A mise végén S a u- ter Antal görcsönyi plébános a szószékről érczes hangon magyarul kihirdette a pápai brévét, melyben apostoli áldását és teljes búcsút küld a pápa a hívőknek. Végül a püspök segédletével a trón elé járult, jelezvén a szertartás véget, mire a király és a menet az előbbi sorrendben a templomból a püspöki palota felé vonult. # Még egy-két dologról emlékezünk meg, melyekről a napi lapok alig közöltek tudósításokat. Mindenekelőtt fel kell említenünk és tesszük azt*minden elfogultság és helyi partriotismus nélkül, hogy Tolna vár in egye küldöttsége mindenütt, a hol csak megjelent, feltűnést keltett. A küldöttség egytől-egyig impozáns alakokból állott, valameny- nyien magyar díszben. Közfeltünóst különösen a küldöttség nagyérdemű vezetője, gróf Széchenyi főapán keltett, a ki megyszinü bársony diszöltönyében, talom odaitélósénól kiváló súlyt helyeztek arra, hogy az illető tanuló az elu^óleti iskoláztatás terén mily szorgalmat és előmenetelt tanusitolt. A vizsga junius. 25-én folyt le s utána mindjárt volt az évzáró ünnepély a jutalmak kiosztásával. Jutalmat nyertek a következők: Iparhatósági díjat nyertek munkákért és szorgalomért: Kral János és Tubl Ferencz |—2 drb, Széllé Béla, Kovács Vilmos, Lendvay István 1—1 drb aranyat. Márton István, Kapitány József, Nich- ter Ferencz 2—2 ezüst frtot. Mindezek díszoklevelet is nyertek, Tóth Mihály, a ki múlt évben a második díjat nyerte (2 drb arany), díszoklevelet és Petőfi költeményeit kapta. Vollár Ferencz, Ratigundi József, Dvorzsák Béla, Falusy Adám, Illés Péter, Riger János, Fröhlich Gyula, Búzás Lajos, Szegedi Ferencz, Stein Imre, Müller Jakab, Joó, Vilmos, Kristóf Lajos, Scheleznik Károly 1—1 ezüst frtot, a többi kiállítok könyvbeli jutalmat. Szorgalomért és jó magaviseletért: Haasz Jakab, Dosztál Lajos, Láj Henrik, Németh Károly, Isgum Imre, Fekete Ferencz, Németh István, Takács József, Bauernhu- ber Lajos, Kral Lajos, Fusz Ferencz. A vizsga után Miké György elnök szép beszédet intézett a tanulókhoz, a kik közül egy viszont a tanulók köszönetét, háláját tolmácsolta a tanárok, bizottság és mesterek szives fáradozásaiért. Az idei kiállítás sok szép munkát produkált, de mégis a tavalyi mögött maradt. Ez azonban annak a körülménynek tulajdonítandó, hogy ez évben sok tanuló szabadult fel, eltávozott s a helyükbe jött kezdők még nem haladtak annyira, hogy kiállításra alkalmas munkát készíthettek volna. A kiállítás továbbá csak mennyiség tekintetében áll hátrább, minőség tekintetében szépen megállotta helyét. Kívánjuk, hogy jövőben minden tekintetben tökéletesebb legyen. A restaurált pécsi székesegyház művezetése. — Levél, a szerkesztőhöz. — Tek. szerkesztő ur! A pécsi bazilika, melyet folyó hó. 22-én királyunk 0 felsége ottlétében oly fényes ünnepségek között szenteltek föl, Magyar- ország építészeti műkincseinek immár egyik leg- előkelőbbike nemcsak, hanem mint ma már tiszta stilű műremek — szakértők állítása szerint — ha épp páratlanul nem áll is, mindenesetre ritkítja párját a kontinensen. Midőn dr. Dulánszky Nándor, pécsi püspök 0 nagyméltósága, ezelőtt kilencz évvel nem maaz ő klassikus szépségű arczával. kimagasló alak volt, ’ mindenütt magára vonva a figyelmet. 0 Felsége által adott udvari ebédeken tolnavármegyeiek jelen voltuk : Gróf Széchenyi Sándor főispán, A p- p o n y i Sándor és Géza grófok, P e r c z e 1 Dezső és Szeniczey Ödön orsz. képviselők és Bonyhádi P o re ze 1 Gyula kamarás. Ő Felsége a cercle alkalmával mindegyiket megszólítással tüntette ki. A küldöttségek fogadtatása alkalmával a király Tolnamegye küldöttségének négy tagját és pedig gr. Széchenyi Sándor főispán, Simontsits Béla alispán és Dezseöffy Géza kir. törvényszéki elnök urakat és Zsigmond Ferenczet az iparkamarai küldöttség tagját tüntette ki megszólítással A pécsi ünnepélyeken a megyei papság is nagy számban volt képviselve, köztük H a n n y Gábor szegzárdi apát-plébános, Póchy József tolnai prépost, B e n c z e István du- naföldvári apát, Mikó György szegzárdi, Pártos Zsigmond várdombi, S á g h y Pál agárdi plébánosok stb. * Tiszta magyar-e a király kiejtése, kérdék tőlem sokan e napokban ? Hát bizony kifogástalan magyarsággal ejti ki a király a magyar szót; a mellett köny- nyedséggel és tökéletesen korrektül beszól magyarul. Több ízben volt alkalmam hallani, úgy küldöttségekhez, mint egyesekhez intézett szavait, de erről mindannyiszor meggyőződtem. Feljegyezzük póhány kiváltképen érdékes mondását. A törvényhatóságok küldöttségeinek fogadása alkalmával több mint 100 küldöttsógi tagot szólitott meg a király. A baranya- megyeieket csaknem teljes számban. így egy pécsi gyár építészt, hanem a bécsi udvari főarchitek- tust, Schmidt Frigyes bárót bízta meg e monumentális műépitészeti munka vezetésével: ezért meglehetős lármát csaptak akkor a hazai lapok, sőt ma is nem ritkán hallhatók még olyas hangok, melyek megyés püspökünk ebbeli eljárása fölött kíméletlenül — mert kellő alap és tájékozottság nélkül — törik el az Ítélet pálczáját. Erre nézve engedje meg, kérem, t. szerkesztő ur, hogy az igazság érdekében valamit visszaidézhessek a n. é. olvasóközönség emlékezetébe. A pécsi püspök — az egész müértő világgal szemben való nagy felelőssége élénk tudatában — annak idején boldogult Trefort Ágoston, kultuszminiszterhez intézett kérést az iránt, hogy ajánlana neki ő erre a súlyos feladatra rátermett magyar építő-művészt, de Treforttól az a válasz érkezett vissza, hogy ő annak a roppant vállalatnak (t. i. egy nagyszabású épületet, melyen kontár kezek sok óvszázon át csak rontottak, de nem javítottak — eredeti tiszta stíljébe visszaállítani) biztos sikerű megoldására magyar építészt jó lélekkel nem ajánlhat. Legalább ezt irta akkoriban a „Magyar ÁJlám“ és ez a pécsi püspököt elengedőképp kimentő verzió tudtommal mindazóta czáfo'at nélkül maradt. Pedig ki lett volna e fontos kijelölésre illetókesb Trefort kultuszminiszternél, nem csak állásánál fogva, hanem azért is, mert ő hosszas minisztersége alatt számos milliókat fordítván hazai középületekre, a magyar mű- épitők jelesbjeivel folytonos érintkezésben állott. És ha csakugyan igaza, volt Trefortnak — mit azonban eldönteni hivatva nem vagyunk, — hogy a művezetésre alkalmas magyar művész nem találkozott, csodálhatjuk-e ezt annak tekintetbe vétele mellett, hogy a magyar képző-művészet a jelen század derekán jóval túl indult meg csak igazán lendületnek, és műépitőinknek nem is igen nyílott alkalmuk, tehetségüket a pécsihez hasonló ujjá- alkotásban próbára tenni s illetve megedzeni? . . . E körülményt azért újítom föl e napokban, mert Dulánszky püspök, ki eme nagy mü végrehajtatása által kétségtelenül emlékezetessé tette nevét a pécsi egyházmegye, sőt a haza műtörténetében is, valóban megérdemli: hogy hazafiasság szempontjából is korrekt eljárása a nagyközönség előtt tisztán álljon. S e soroknak tán némi figye- lemreméltóságot kölcsönözhet az is, hogy ezek egy elég jó nevű budapesti, tehát magyar műépitő testvérének tollából folytak. P. Zs. küldöttsógi tagtól azt kérdezte: „Yan-e szölleje“ ? „Igenis, felség, volt a válasz, hanem már benne van a filloxera.“ „Hát az amerikai szőlő vesszőket még nem alkalmazta?“ kérdezte erre a király. A megyék főispánjait a megye különböző viszonyairól, az alispánokat van-e sok munka, hivatalos teendő, a törvényszéki elnököket pedig a kir. tábla működése iránt kérdezte meg. Az ügyvédi, kamara küldöttségénél tisztelgő Dr. Egri Béla pécsi ügyvédtől azt kérdezte a király : „vame sok pere.“ „Igenis 1 Felség“ volt az ügyvéd válasza. „Nem csodálom, mert nálunk Magyarországon szeretnek perlekedni“ felelt erre a Felség. Egy siklósi ügyvédtől azt kérdezte, „hány ügyvéd van Siklóson.“ „Kilencz“, volt a válasz. „Bizon épen elég“, jegyezte meg mosolyogva a király. Mindkét udvari ebéden a cercle alkalmával leginkább a közigazgatási törvényjavaslatról tudakozódott a Felség. Rendkívül érdeklődött e tárgy iránt és a' parlamenti tárgyalásokra és a pártokra •vonatkozó legcsekélyebb dologról is birt tudomással. A pécsi fogadtatással és tartózkodással rendkívül meg volt elégedve a király.' Ezt többek előtt ki is jelentette, elutazása előtt pedig Kardos főispánhoz a következő szavakat .intézte : „Ritkán láttam vidéki városban ily nagyszerű fogadtatást és tapasztaltam ily példás rendet. Fogadják legteljesebb köszöneté met és kérem azt a város lakosságának is tudtára adni.“ Pécs városa és a pécsiek büszkék lehetnek e nyilatkozatra. *
