Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-28 / 26. szám
Szegzárd, 1891. Vasárnap, junius 28. 26. szám. Előfizetési ár Egy érre . . 6 írt — kr. Pél évre ... 3 _ n jj Negyedévre . | „ 50 „ Egy szám .... |2 „ I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KÖPNÉL. BODNÁH ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető 1 öz- lemenyek, Valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A szocialismus jövője mi- nálunk. (B r0 A fegyveres béke óriási pénzt elnyelő korszakában mind-inkább inkább erősebben lép fel s harapózik el egy veszedelmes társadalmi betegség: a szocialis- mus, úgy hogy már egész nemzetközi jelleget ölt magára s úgyszólván az egész világ munkásnépét foglalkoztatja. Hazánk ez időszerint még nem alkalmatos talaj a veszedelmes tanok tovább fejlesztésére. Az internacionálís szociálisták egy-két idevetődött kolomposa ugyan teljes odaadással hinti a maszlagot, hogy elvegye általa a magyar munkásnép természet által adott józan eszét; — az ország szivében Budapesten s a vidék nagyobb városaiban tervezett munkás tüntetések nevetséges ku- darcza azonban, — siker helyett a legnagyobb fiaskót vallatta a népámitó kolom- posok e fajta igyekezetével. A magyar munkásnép nálunk összeségében : szorgalmas, józan, mértékletes. — Látja, ha dolgozik, megbecsülik s e mellett aránylag jobban van fizetve a külföldi óriási gyártelepek munkásainál, — nagyon természetes tehát, hogy nehezen ültethető fel és nyerhető meg a szocialismus tanainak. — Idegenből átplántált növény lesz az s gyökeret nem verhet e haza talajában mindaddig, inig gyáriparunk a külföld gyáriparának legalább is mai színvonalára fel nem emelkedik, mig a munkás és munkaadó közt ki nem fejlődik az az éles ellentét, mely tulajdonképen a külföldi szocialis- tikus bajokat megteremtette, a mig a pénz egyeseknél való összetorlódása oly széles arányt nem ölt, mely egyfelől a milliomosok számát megtízszerezi, de a mely másfelől elapasztja, vagy legalább is a legszükségesebb minimumra szállítja le a munkásnép megélhetési forrását, — s odadobja majdnem teljesen a magánérdek, a pénz hatalmának ! A szocialismus eme árnyalatának teljes kifejlődésétől mi még távol állunk, de á kórtünetek már mutatkoznak és mivel a gyári munkásnép helyzete tűrhető, elég jó, — a legszomorubb életviszonyok között levő mezei munkásnép megy először lépre s esik áldozatul a lelketlen ámítok felbujtá- sainak. A baj nálunk még nem veszedelmes, — de azért már vér is folyt. Az orosházi, békéscsabai s legutóbb a battonyai áldozatokat követelt munkás lázadás elég komoly jelenség arra, hogy úgy a kormány, mint az érdekelt társadalom tüzetesen foglalkoznék e kérdéssel s megtegye a kellő óvintézkedéseket, mielőtt a fellobbant tűz nagyobb területeket lángba boritana. Mi a jelen viszonyok között legfeljebb szánakozunk az elbolonditott szegény népen, a véres mozgalom közelebbről nem érdekel; de ha a jövőbe tekintünk, higgadtan mérlegeljük a felszínre került kérdés nagyhord- erejét, — a megtörtént sajnálatos események jelentőségét a mi jövőnkre nézve sem kicsinyelhetjük. Szegzárd alsó néposztályának anyagi helyzete még ma nagyon jó, — banálisán szólva: maga verné agyon ez a nép aszo- cialismusnak ama bolond apostolát, a ki nálunk a ma fennálló társadalmi rend felforgatása érdekében lázitani merészelne. — De a nép mindenütt gyanakvó, hiszékeny, könnyen vezethető s átidomitható, mint a szobrász kezében a sáranyag, a melyből tetszés szerinti alak formálható. — Bizonyos feszültség, tartózkodás s hogy ugymondjuk ellenszenv ma is tapasztalható az alsó nép körében az „urak“ iránt; ha uj törvényt ^hoznak, ha egy küIonian szükség által parancsolt ártatlan fillofeszera biztosi állást rendszeresítenek, ha mi mondják itt a fil- lokszera,— folyton halljuk a zúgolódó panaszt: persze ezt is az urak találták ki, hogy kenyeret adjanak néhány kódis urnák. Vegyük hozzá ehhez a szegzárdi alsó néposztály helyzetét. Szántóföldből úgyszólván egy talpalatnyija sincs, — uraságok s egyes nagyobb birtokosok kezében van TÁRCZA. ——-A. szerelem nyelve. Vitatkozának nagyba’ Minap az uriiak Ugyan szerelmi nyelvül Mi nyelv alkalmasabb ? Allitá fennen egyik, Hogy az csak a magyar, Melyen mindent kimondhat Az ember, mit akar. Tagadta ezt a másik, Mivel a honi nyelv Épen nem olvadékony, Sőt ő szerinte nyers. És mind hevesb tüzesb lett A megindult vita, És mindenféle nyelvnek Akadt már bajnoka. S olasz, frank, német, angol Spanyol s arab közül Nem lett még megszavazva Egyik sem nyertesül. Csupán csak egy nem adta Be véleményét még És ez az egy „esetleg Úri magam valék. Á Tartottam tőle szörnyen, Utóbb megeshetik, Hogy a hő patrióták Fejemet beverik. Kedveznem kellett volna Mindegyiknek tehát; Azért e szókban adtam Feleletemet át: A szerelemnek nyelve Mondám csak az lehet, Melyen kiki szó nélkül : Érthet és értethet Mucius. Királylátogatás Pécsett. — A „Tolnavármegye“ eredeti tárezája. — Jól esik. a nyugalom, melyet kis városunk csendje nyújt. Mert valamint a folytonos csendesség egyhangúvá válik és élénkség után törekszik, úgy a pezsgő élet zaja s az ünnepi mámor után kellemesen hat és üdít a pihenés. Behunyom szemeimet és visszavarázsolom emlékezetemben a közei múlt napok verőfényes ragyogását, melyeknek fénysugarai mega^nyozták és dicsőséggel övezték körül az. ünnepi naplók méltán imádott hősének — a magyar királynak glakját. A benyomlOTtközvetlenségének hirapora elszállt :^yan — de az emlékek, melyek lelkembe vésődték, kitörölhetetlenek. Szebbnél szebb képek gyönyörű egymásutánban vonulnak végig előttem. Fény és pompa, ünnepi disz és ünnepi hangulat mindenütt. Kápráztató, elbájoló és elragadtató minden, a legkisebb részlettől a leghatalmasabbig. És a sok szép látványosságnak érdekességét még csak növelte az a változatosság, a melyben azok szemeink elé tárultak. Pécs tulajdonkóp nem nagy város, de a mit a királynapok alatt nyújtott, az dicsőségére válnék nemcsak az ország, banem a monarchia legnagyobb városainak is. Ünnepi köntöstöltött magára e város e napok alatt, de abban annyi pazar fény és választékos ízlés nyilvánult, hogy csak elismeréssel és csodálkozással tartozunk úgy a város lakossága, mint annak vezetői iránt. A városnak minden zege-zuga gazdagon fel volt, díszítve. Nem azt kérdezték, hogy a mi ut- czánkban jár-e majd a király, hanem azt mondották: a mi városunkban van a király. Ezen tudat, melyre büszkeséggel és örvendve gondolt mindenki, á ki pécsi, volt kiapadhatatlan forrása annak a sok fénynek, dísznek, melyet e napokon a Mecsek tövében fekvő kies város lelkes lakosai annyi áldozatkészséggel és szívélyességgel bemutattak. Csik a k rálynak lehet ily királyi ünnepélyt rendezni. ( Minden ház fel volt dekorálva. Meglátszott a törekvés és a verseny, hogy kiki a legszebbet akarta.
