Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-19 / 16. szám
Szegzárd, 1891. 16. szám. Vasárnap, április 19. Előfizetési ár: Egy érre . . 6 írt — kr. Pól évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... \2 „ Előfizetéseket és hirdetéseket s kiadóhivatalon kívül elfogad K rammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő es laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. ' Kéziratok vissza nem adatnak. Á lap szellemi részét illető löz- lemeoyek, valamint az előfizetősek és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Intelligencziánk és a vidéki sajtó. A vidéki sajtó ma már számottevő tényezőként szerepel nemcsak politikai, de társadalmi életünkben is, s döntő befolyást érvényesít összes kultur-törekvéseinkre. A vidéki hírlapirodalom az utolsó két évtized alatt oly óriási lendületet nyert, hogy a hatvanas évek közepén ilyenre még csak távolról sem gondolhattunk, s még a leg- vérmesebbek sem táplálták magukban azon reményt, hogy a század utolsó tizedében oly kiterjedt vidéki hírlapirodalom keletkezzék, a minő a mai. Körülbelül negyedfólszáz vidéki hírlap és folyóirat áll a magyarság s a magyar állaraeszme szolgálatában, édes anyai nyelvünkön terjesztve a közművelődést még a legelrejtettebb, a legfélreesőbb vidékek zugaiban is. És ez minden esetre arra mutat, hogy a magyar nyelv s a magyar állameszme hódit s tért foglal mindenfelé, minden irányban. A vidéki magyar hírlapirodalomnak nem csekély része van abban, hogy az imént megejtett népszámlálás eredménye nyolcz millió magyart mutathat fel. Amerikában tudvalevőleg nemcsak minden város, de minden népesebb gyarmat és telep saját közlönynyel bir. De mig ott a vidéki hírlapirodalom jogosultságát tisztán csak közgazdászai eredmények igazolják, addig a mi vidéki hírlapirodalmunk létjogát magasabb indokokból származtathatjuk, abból tudniillik, hogy nálunk, még a legtősgyökeresebb magyar helyen, a magyarság közepette megjelenő vidéki lap is első sorban nemzeti missziót teljesít. S e missziót hévvel, lelkesedéssel, valódi hazafias érzülettel teljesiti. Hogy ezen hivatását a fővárosi sajtó j is készséggel ismeri el, annak mindinkább több-több bizonyítékát látjuk; s eredményeiben azt tapasztaljuk, hogy a vidéki hírlapirodalom tekintélyes kiegészítő részét képezi ama nagy hatalmasságnak, mely epithetonnal minden művelt államban megtisztelik a sajtót. Mert a sajtó valóban a nagy hatalmasságok egyike 1 Zsurnalisztikával foglalkozó országos képviselőink előszeretettel keresik fel a vidéki sajtó hasábjait is, tudva azt, hogy eszméik gyakorlati eredményt csak akkor mutathatnak fel, ha azok ß, szélrózsa minden irányában elvettetnek. Országos érdekű, s a társadalom regenárálását" czélzó terveik csak úgy válhatnak általánosan ismertekké, ha azokat az ország közlakosságának minden rétegével közük. S erre legjobb, leghi- vatottabb és leghálásabb talaj: a vidéki sajtó. Vannak vidékek, hol a helyi sajtót az intelligenczia .teljes szellemi erejével támogatja, s nem merülhet fel oly köz-, vagy társadalmi ügy, melynél ne hallatná nyomatékos szavát; vannak ismét vidékek, hol csak úgy néha-néha veszi fel a tollat az intelligenczia egyik-másik tagja, ezt is talán csak oly alkalmakkor, a midőn nagyon közelről van érdekelve ; s vannak végül oly vidékek is, hol az intelligenczia egész közönyös szemlélője azon nemes irányú törekvéseknek, a miket az illető helyi lap programm- jában kijelölt, s megvalósítani iparkodik. Általában véve azonban azt tapasztaljuk, hogy az úgynevezett tollforgató intelligenczia többnyire nem támogatja lapját azon arányban, a melyben szellemi, tehetségeitől joggal várnunk lehetne. Pedig tehetné! De nemcsak tehetné, sőt kötelessége is volna sorompó elé állam mindannyiszor, a mikor egy-egy megoldandó társadalmi kérdés felmerül, vagy valamely,' a közre kiható tény megvalósításával foglalkozunk. Intelligencziánknak mindenha kötelessége támogatni azon lapot, mely érdekeit képviselni hivatva van. Az intelligéncziának szellemi közreműködése azon város és vidék műveltségére, s fejlődött gazdászati és kereskedelmi viszonyaira mintegy ráüti a bélyeget, s következtetést hagy vonnunk egyebekre is. A művelt intelligenczia közreműködése első életföltétele a vidéki lapnak. Minden vidéknek meg van a maga specziális érdeke, ezen érdekek küzdőtere a helyi sajtó, s a küzdőtér porondján kell, hogy méltó harczosok jelenjenek meg, mert a csatározás csak úgy lehet érdekes. S ha a vidéki sajtó, a helyi lap, mindennemű, a közjóra üdvös hatású társulási, TÁRCZA. ön? coa-'fl ott! Ha az utczán, a sétakertben Bolyongva végre láttam 'önt: Legszebben én reám mosolygott, Legszebben én nekem köszönt. A bálokon az első tour-át Én vélem tánczolá körül S én válogattam kényem-kedvem Szerint a négyesek közül. Visitejeimkor kedvemért a Legszebb ruhát öltötte fel Es titkait is — senki másnak, Csupán én nékem födte fel. Elmondta hányszor, oh de hányszor, Hogy nincsen önnek senkije, Kivel bizalmas szót cserélhet, „Csak ön, csak ön! Oh elhigyje!“ S nádamnál boldogabb hálandó Nem volt talán az ég alatt, Mig egy nap&n elmondta ön, hogy Kérője kettős is akadt. Ifjú az egyik, pörge bajszu, Ügyes, beszédes és okos; Alacsony, potrohos a másik S bár hat ökör — de milljomos. Apát az ifjú hóditá meg, Anyát viszont a milliók. Azt tartja, hogy a boldogsághoz Nem kell se élez, se czifra bók. Az ifjú a jövőre büszke, A múltra már a milljomos, Mert hát — előttem mért tagadná ? :— 0 kelme biz kissé koros. Azaz nem Matuzsálem éppen, öt ven körül jár legfölebb .... S én boldog! döntheték a parthiek Közül melyik előnyösebb. Vásárhelyi. HS/Teg-tialí. (Rajz.) Mindennap látják a borkutiak az öreg Ambrus .bácsit, kis kézi szekórkójével, a mint az abból előszedett hirdetményeket ragasztgatja, hanem azért mindig körülveszik. — Még sok dolga van ma Ambrus bácsi — szólt egyike a körülállóknak. — Van most elég uracskáim; ez a sárga a Hermann pesti aranyműves hirdetése. Minden nagy vásárra lejön. Azok a pirosak, a többi kis I kereskedők hirdetései. Az a zöld', az már egészen uj. — Mi az Ambrus bácsi? — Hja uracskáim, ezer ember töri csak azon a fejét, hogy a másik ezernek a zsebéből, hogy csalja ki a pénzt. Uracskáim jól tudják, hogy Leona a szép lovarnő kificzamitotta a lábát s most nem játszhatik. Én ugyan nem tudom szép-e, de azt igen, hogy olyan elveszett, mint az ilyenek szoktak lenni, Most helyette valami Dóra nevű jött egy pár előadásra, s annak csapnak olyan hü-hót. Na ugyan érdemes is, csak tegnap érkezett s este az „Oroszlánban“ olyan duhajt csapott, hogy na. Nekem is adtak egy ingyen jegyet, csak hogy dicsérjem mindenfelé, — hát ón el is megyek, ott fogok állani az urak között. — Ah a szép Dóra — szólt közbe egy dandy — pompás kis leányka. Két gavallér jött Kassáról vele,,$ kik .ugyan rajonghattak érte, de az ördön- gős Zolnay Ferke elcsapta a kezökről s már tegnap este kapott bevezetésül egy csókot. — Bomlott, romlott — morgott az öreg.
