Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-05-23 / 21. szám
XXVIII. (XVI.) évfolyam. 21. szám. Szekszárd, 1918. május 23. IMME ES A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ...................20 korona Fé l évre ....... 10 » Negyed évre . .... 5 » Egyes szám ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K; további sor 50 !. — Nyílt* tér: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. • * r~ i5ß • Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. , Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. > Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapol érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám. Az etőfizciési pénzek és hirdetések ide * küldendők. Ncptanilóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Harc az uzsora ellen.' A kereskedelemügyi miniszter által kibocsájtott cipörende- letnek végrehajtása küszöbön áll és máris borzasztóan ielszisz- szennek a cipészek, akiket ez a rendelet érint. A rendelet — sajnos — elkésett, de azért jobb később, mint soha. Ha a cipő, ruha, fehérnemű stb. áruk for- galombahozatalát és feldolgozását már 3 évnek előtte szabályozták volna, úgy amint Németországban, akkor elejét lehetett volna venni annak a rettenetes uzsorának, amely napról-napra jobban elfajult. Első -sorban meg lehetett volna előzni a sok árunak-elrejtését és azt, hogy akinek pénze van, bőségesen ellássa .magát, a tényleges szükségletet tízszeresen meghaladó készletekkel, ami szintén igen lényeges oka, a mai áruhiánynak és az ezzel karöltve járó tűrhetetlen uzsorának. A cipészeknek evés közben jött meg az étvágyuk és faluhelyen, éppúgy mint a városokban egy sarokjavitásért, ami békében 40 fillérbe került, 8—10 koronát fizettettek maguknak és egy pár cipőnek elkészítéséért, Usztán munkabér fejében 100 koronánál többet igényeltek, ami megfelel 100 korona napi keresetnek ; tehát 50%-al többet akartak keresni és kerestek is, mint amennyi fizetést egy miniszter kap és 200°/o-íü többet, mint amennyi egy főispánnak vagy kúriai bírónak a jövedelme. Vétkeztek súlyosan a bórgyáro- sok, kereskedők, ügynökök is, de maguk a cipészek voltak a legnagyobb árdrágítók, mert ők' minden árat megfizettek a bőrért, hogy azt csakhamar busás haszonnal sózzák a közönségre, amellyel ráadásul még igen durván bántak, látva,, hogy a megbénult munkaérő és hiányzó áru miatt nincs versenytársuk. De nemcsak a cipőszakmában, hanem a ruházati cikkekben hasonlóképpen tarthatatlan a helyzet, amikor egy férfiöltönyért faluhelyen éppúgy, mint a nagyobb városokban 1200 koronát fizettetnek, a legolcsóbb női ruha 1600 korona, egy férfi ing 100 korona, egy pár harisnya 40 korona/— A lánckereskedelem okozza ezen. rémséges árakat, melyeket kiküszöbölni, legalább jelentékenyen mérsékelni a legelső kormányfeladatok közé tartozik. Ez a priusz ma százszorta fontosabb érdeke az or- ___________________________ szágn ak, mint a választójog, amely innen-onnan már egy év óta szerepel a napirenden. Az áru-uzsora rettenetesen pusztít az egész vonalon, a termelés minden ágában. Egy kilogramm vaj 30 korona, egy liter cseresnye 5 korona, egy 3 napos csirke 10 korona, egy kiló hús 16 korona, egy kiló zsir 30 korona, egy spulni cérna 30 korona, stb. Szédítő számok. A drágaságnak megvannakja maga reális, leküzdhetetlen okai az egész világon, de a nálunk folyó őrületes uzsorának véget kell már vetni a legszigorúbb rendszabályok alkalmazásával. A közhivatalnokok jogos panasza és elkeseredése csupán fizetés- emelésekkel nem lesz orvosolható — magát a bajoknak okát: az uzsorát kell lehetetlenné tenni és úgy* az élelmezési, mini a ruházati cikkek árát hatósági kényszer-eszközökkel csökken- téni. A társadalom pedig támogassa — ne csak panaszkodjék — á hatóságokat nehéz munkájában és jelentsen fel kivétel nélkül minden árdrágítót. A Károly király gyermekek nyaraltnlása. • A Károly király gyermek nyaraltatja ás vármegyénkben való elhelyezése érdekében vármegyénk főispánja széleskörű mozgalmat indított. Ez ügyben df. App'onyi Rezső gróf főispán úrtól a következő sorokat vettük: A Károly király gyermek nyaral- tatási akcióval kapcsolatban a gyér mekek elhelyezése és ellátása tekintetében több oldalról, részint az egyes községekbe kinevezett bizalmi személyek, részint más érdeklődők részéről számos kérdés intéztetett hozzám, melyekre külön levélben lehetetlen válaszolnom. Ez nton adom meg ttehát az érdek- lódőkpek a kívánt felvilágosítást: Az érkező vendéggyermekek ellátására szükséges gabona- vagy lisztmennyiség biztosításáról gondoskodás fog történni, ami annál kevésbbé fog akadályokba ütközni, mert a gyermekek nyaraltatása oly időben veszi kezdetét, amely már az nj termelési évadba beleesik. A gyermekek telügyelönők vezetése alatt érkeznek, kik az esetben, ha a gyermekeket a vendéglátó család a mezei munkák idején napköz" ben odahaza hagyni kénytelen, a gyermekekre felügyelnek s róluk kellően gondoskodnak. Több aggály merült fel a tekintetben, hogy ahol a család a gazdasági munkák elvégzésével lévén elfogva, ebédre meleg ételt nem adhat a gyermekeknek, »az egyszerűbb hideg ebéd ki fogja-e' elégitlpi őket s az ellátás ily módját nem fogják e kifogásolni ? Erre vonatkozólag közölhetem. hogy az érkező osztrák gyermekek egyszerűbb származású és kisebb igényű családok gyermekei, kik a háború alatt inkább nélkülözéseknek voltak kitéve s igényük még amin dennapi táplálék mennyiségében sem talált kielégítést. A gazdasági munkával elfoglalt vendéglátó családoktól vnem kérek teliát egyebet, minthogy a kis vendégeket Ugyanúgy lássák, el, mint édes gyermekeiket, de legyenek is irántuk oly szeretettel és annyi melegséggel melyet őt — méltán is megérdemelnek. Végül legyen szabad a közönség figyelmét arra felhívnom, hogy e gyermeknyaraltatási akció királyunk Ö Felségének legnemesebb érzésből fakadó' eszméje s az ő legmagasabb óhaja is, hogy ezen akciómindenütt sikerre vezessen s az ő magasztos intencióit véljük szolgálni szerény munkásságunkkal. Szekszárd, 1918. évi május hó 23. Apponyi Rezső gróf főispán. Hosszú ideig emlékezetes marad a szekszárdiak előtt pünkösd második ünnepe. Akkor volt itt Haypúl Benő, a budapesti ref. egyház budai paro- chiális körének nagynevű lelkipásztora, lelkes kísérőivel, Feszelyi Sárika énekművésznőve! és Némethi) Ferenc hegedűművésszel, hogy számunkra azt a napot feledhetetlenné tegye. Délelőtt s/4l0 órakor 'zsúfolásig megtelt a ref. templom. Szekszárd társadalma felekezeti különbség nélkül sereglett a szabadelvüségéről is* mert lelkész hallgatására. Sőt vidékről is többen bejöttek nemes lélki- épü!ésre.%És a nagy várakozással várt ünnepi szolgálat npiuden várakozást felülmúlt. Beszélt Jíaypál a maga gyönyörű orgonahangjával, a maga egyéni felfogásával, szivből, szivhee férkőzően. Beszélt az isteni kegyelemről, amely megnyilatkozott a Megváltó elküldésében, szenvedése és halálra adásában, a Szentlélek ajándékainak közlésében és megnyilatkozik ’még most is e nagy megpróbáltatás j közt a szenvedés elhordozásaban, az erők kifejté síben, és a fájdalmak meg vigas^lásában. Nemes szolgálatának -gyöngyszemét az az utolsó pár szc képezte, amelyben a hallgatóságo felhívta a „Ref. Katonák Lapjá^-nah támogatására, s amely alatt felolvad tak a szivek és minden szembén ott ragyogott az áldozatos szivek drága gyöngye : a tiszta könny. Délután 1 órakor közebéd volt a ref. iskola nagytermében. Ezt igazán kedvessé tette a szekszárdi reformátusoknak önmegtagadó áldozatkészsége és szi-sés vendéglátása. * Ebéd közben dr. Kiss Ernő ref." főgoirduok Haypúl Benő lelkészt üdvözölte sok melegséggel. Haypúl Benő Szekszárd megértő, szeretetten gazdag közönségére emelte poharát. Kátai Endre a tolnai egyházmegye közszeretetben álló es^érese Gödé Lajost, a szekszárdi §gyház tevékeny lelkészét, köszöntötte föl, aki viszont az ő lelkes vezetőinek, Haypúl Benő lelkésznek, Kátai Endre esperesnek és munkai ársninnlr űr TCic<t F.rnő főgondnoknak, Töttös János gondnoknak és az egyház presbitériumának mondott a felé áradó bizalomért t és megértésért meleg köszönetét. Szellemes pohárköszöntőket mondtak még Halász Géza erdőíőmérnök, Tóth Károly védgáttársulati ig. főmérnök, Haypúl Benő lelkész, di^ Kiss Ernő főgondnok. A pohárköszöntők sorát Mészáros Pál presbiter zárta be, aki a gazdag ebéd létrehozóira, Gödé Lajosnéra,«a gyülekezet kedves „tisz- íeletes“ asszonyára, TöttÖ3 Jánosné -»^ondnoknéra és a presbiterné asszonyokra emelte poharát. A vidám, ünnepi hangulatban lefolyt diszebéd után este fél kilenc ói’akor a Református Katonák Lapja javára a „Szekszárd-Szálló“ nagytermében zsúfolásig megtelt nívós műsoros estély következett. Gödé Lajos helybeli református lelkész szellemes, -közvetlenséggel előadott megnyitója után Fischhof Sárika a hozzáfűzött remények teljes beváltásával oldotta meg nehéz feladatát. Művészien 1 zongorázott, con- geniálisan kisérte az énekest, a hegedűst , egyaránt. • Sorrendben : Feszelyi Sárika, a magyar kir. operaház zeneakadémiai ö ztöndijas növendéke, énekelt csengő msgas szopránjával, az énekkultura művészi eszközeinek teljes fegyverzetével. Őszinte, nagy sikere volt, minden e£yes számát fr^ndtikus taps'követte. Kovács Jolika szavalatát másod Ízben van alkalmunk dicsérni. Ahogy ő előad, ahogy a költő gondolatait velünk közli, hivatásos művészeknek is érdetnére válnék. A cél nem is tévesztette el hatását,, mert érdeme szerint tört ki a tapsorkán gyönyörű poémáinak csengő akkordjai után. Majd Némelhy Ferenc országos nevű hegedűművész gyönyörködtette bámulatosan fejlett teknikájával és lágy, szonórus tónusával hallgató közönségét. Példa nélkül álló sikerére vall, hogy Schubert: „Wiegen lied“ jét meg kellett, ismételnie s ráadást ráadás után adnia. Úgy halljuk hogy a jövő hó vége felé hozzám méltó országos hirü zongoraművésszel társulva önálló hangverseny keretében is bemutatkozik Szekszárd város megértő s zenekedvelő közönségének s művészi programmjában hegedühangverse- nyek és szonáták is szerepelni fognak. A jótékonycélu est nemes intencióját a budaiak aranyszavu papja, az ország első református egyházi szónoka fejtegette. Haypál Benő régi ismerősünk, vármegyénk szülötte. Az ő szónoki képességeit értékelni, az ő eszmegazdagságát dicsérni, orgonaként búgó, szivhezszóló hangja fölött meditálni : a kritikus toll erejét veszti. Mi csak a mély benyomást láttuk, a lelkek együtt zengését hallottuk, minden megrázó mélységesen szánió#gondolatja nyomán. És úgy éreztük, a meggyőzés erejével, érveinek varázsos igazsággal úrrá lett a lelkek fölött s ezzel hajthatjuk meg szónoki művészete előtt az elismerés zászlaját. Felüfizetés és jegymegváltás címén a következő adománvok folytak be : Schneider jánosné adott 40 koronát, Pesthy Pál és dr. Kiss Ernő 30—30, Leopold Kornél 24, tfr. Al-
