Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-05-23 / 21. szám

2. 1918. május 23, üers Rezső, Takács Gyula, Kátai Endre, Parragli József, Jó Dömötör Gyula, Plank Gyuláhé, Mehrwerth Lajos, Bodnár István, Fischhof Ja­kab és Leicht Lajos 20—20, Okos Gyula, dr. Éry Márton, Link a Ká­roly, Müller Jakab, Müller Albert, Wolf Arnold, Schlésinger Ignác, Sza­bó Ferenc, Ranga Ferenc, Jakab Imre, Tóth Károly, Bizony József, Gaal Etelka és llitzné Länderer Leona 10—10, Rácz József 5, Ku tas Pál, Jakab László és B. Pap Gyula 4—4, Török Jówef Töttös, Mészáros László, Bródy Ignác, Ko­vács Pál Töttös, Majsai István, N. N. és Csapó Jenő 2—2 koronát. Őszinte elismerés illeti meg a re­formátus presbitériumot, amely a legmesszebb menő előzékenységgel gondoskodott a templomba jövő nagy közönség elhelyezéséről, s különösen Gödé Lajos lelkészt és Kenézy Endre számvizsgálót, akik odaadó fáradozásukkal lehetővé tették a szép sikerű „sajtónap“ megtartását. Ujfaiusy Lajos + őszinte megilletődéssel és kegye lettel veszítuk búcsút „Lajos búcsú­tól, mert tudvalevő, hogy Ujfaiusy Lajos, városunknak ezen tipikus, köztiszteletben állott alakja az ő ked­ves, nyájas egyéniségével mindenki előtt „Lajos bácsi“ ^oit. Lapunkat kegyeletes emlékek fii zik Lajos bácsihoz, mert az ő nyom­dájában készült 28 évnek előtte az első szám. Ujfaiusy Lajos alapította 1863-ban, tehát 55 év előtt Tolna- vármegyében az első könyvnyomdát, amely primitiv kezdetlegességét csak­hamar levetkőztette és modernebb gépek beszerzésével a nyomdai ter­mékek csinos és Ízléses kivitelével a 70.-68 és 80-as években közelismeréssel találkozott. Különösen arról volt ismeretes az Ujfaiusy-féle nyomda, hogy minden­kor szép tiszta munkát termelt* a úyfinomabb papiros felhasználásá­val ; a legegyszerűbb sajtóterméktől sem kimélte Lajos bácsi a finom, erős, famentes papirost, persze a régi jó világban, amikor egy métermázsa papiros jóval kevesebbe került, mint most egy kilogramm, ez könnyű szer­rel ment. 1899 ben vette át Molnár Mór Ujfaiusy Lajostól a nyomdát, mig azt naptárgyártással és egyéb gyári termékek előállításával kiegé­szítve, mai fejlődését és országos hír­nevét elérte, A jó Lajos bácsi sok­szor künyes szemekkel, de bizonyos büszkeséggel Szemlélte és konstatálta a hatalmas fejlődést, amely az ő ala­pítását követte, hogy a 4—5 nyomdai alkalmazott helyét ma 150 foglalja el és hogy most az egy heti munkabér és költség felülmúlja az ő idejében egy éven át igényelt összköltséget. Tőrölmetszett 48-as érzelmű szin ma­gyar ember volt Lajos bácsi, ami ma­gyar viseletű ruházatában is, melyet élete utolsó napjáig viselt, külső kifeje­zést nyert. Elvhűsége tántoríthatatlan volt és minden időben a függetlenségi és 48 ss párt legszélsőbb árnyalatához tartozott, becsületes meggyőződéséhez tapadó szilárd következetességgel és Kossuth Ferenctől is rossz néven vette, hogy édes apja politikai ha­gyományait nem követte. Sok évelődés érte annaL idején Lajos bácsit, amikor lapunk meg­indult, hogyan tarthatta az ő kuruc politikai magatartásával összeegyez- tethetőnek, hog^ a mi 67-es irányú lapunkat az ő nyomdája állítja elő, persze ünnepélyes komolysággal biz­tosított mindönkit, hogy ő a lap po­litikai* éj szellemi irányával nem azo­nosítható, csupán annak technikai kivitele illeti őt. Megfogyatkozott testi erővel bár, de szellemileg teljesen frissen járt­kelt közöttünk Lajos bácsi még az utóbbi napokban is, miglen vasárnap, éjjel végelgyengülés következtében S3 éves korában elhunyt. Halálát TOLHAVififlE&TE es a KÖZÉRDEK jóságos hitvese, egyetlen gyermeke: Ilonka, néhai dr. Moldoványi István volt közigazgatási birónak özvegye és több unokája gyászolja. Temetése általános részvét melléit f. hó 22-én ment- végbe; a gyász- szertartást Piliván Mihály dr. fő gimnáziumi hitoktató végezte. El­be ny tárói családja a következő jelen­tést adta ki: „Özv. Üjfalusy Lajosné szül. Dó- ria Róza úgy a mag8, mint leánya Ilonka özv. dr. Moldoványi Istvánná és unokái dr. Moldványi István, Etelka, Jolánka férj. Mányoky Jó- zsefné, dr. Moldoványi Jenő és Bö­zsike, úgy dr Moldoványi Istvánná szül. Kógler Hedda unokamenye és Mányoky József unokaveje, Mányoki Bandiba, Jolánba, és Irénke dédu­nokái nevében és fájdalomtól meg­tört szívvel jelenti, hogy felejthetet­len szerető férje, a gondos jó apa, nagyapa és dédapa Ujfaiusy Lajos életének 83 dik, boldog házasságának 58-dik évében rövid szenvedés után elhunyt. A megboldogult hült téma május hó 22-én szerdán délután 4 órakor fog a ^zéchenyi-utca 172. számú gyászházban beszenteltetni s az alsóvárosi sirkertben levő családi sírboltban örök nyugalomra helyez­tetni. Az engesztelő szentmise-áldozat f. hó 23-án reggeli fél 8 órakor fog "a belvárosi róna. kalb, templomban az egek Urának bemutattatni. Szek­szárdi 1918. évi május hó 22-én. Legyen áldott drága emléke!“ A tolnamegyei tüdőbeteg katonák gyó gyitására és üdülésére szánt alap javára újabban a következő adomá­nyok folytak be a Tolnamegyei Ta­karék és Hitelbankhoz: Puly Iván, Szekszárd _ 30‘—■ Toln ai Polg Takptr. Tolna 100'— Bouyhádvidéki Takptr. __ 200"— Dr . Eibach Kornél Bonyhád 20'— Alsónyék község _____ 44'90 Zsigmond Elemér, Tongelicz 50"— Wilczek Sándor, Tengelicz 50' — Wolf Arnold, Szekszárd__ 50'— Ny éki Takács I. Nagyszékely 30 —? Bonyhádi postaszemélyzet 50'— Paksi postaszemélyzet_____ 4'— Dr. Klein Antal, Paks_____ 100'— Be zeiédj István, Hídja__100'— ös szesen: 828 90 Eddigi gyűjtés : 2682 >•— Összesen: 27653 — Ezen szives adományokért őszinte kö szünetet mond gróf Apponyi Rezsőné. A cipőrendelet oésrehoitőso wmnesyénkijen. A kereskedelemügyi m. kir- Mi niszter 33948/1918. VI—c. számú körrendeleté végrehajtása tárgyában vármegyénk alispánja a következő rendeletet bocsátotta ki: A törvényhatóság területe a kis­iparosnak bőrrel s a közönségnek lábbelivel való ellátása dolgában zárt .területet képez, aminek ^rtelme az, hogy a cipészek bőrt, a Közön­ség pedig lábbelit utalvány ellenében kizárólag a vármegye területén szerezhetnek be. A. fenti . rendelet végrehajtásából folyó teendők végzését, kiváltképen a bőr- és cipőutalványok kiállításá­nak jogát a város polgármesterére, a községi elöljáróságokra és a vár­megye területén levő ipartestületekre ruházom át, mive^csupán a munka latok 0végzésének decentralizálása lehet a felek érdekébeff* való a kiu­talási kérelmek lehetőleg gyors elin­tézése szempontjából. Hogy a különben is túlterhelt köz- igazgatási hatóságok munkáját a rendelet végrehajtásából eredő teen­dőkkel is ne szaporítsam, azok egy részének teljesítését a váhnegye területén fennálló ipartesHiletckre kellett bíznom, amire egyébként a -fenti rendelet s végrehajtási utasítása fel . is hatalmaz. A polgármester és a községi elől jjróságok tehermentesítése a most reájuk váró teendők alól, sajnos el­kerülhető nem volt. Tehát a vármegyéi a területén létező ipartestületek székhelyei szerint l í körzetre osztottam, ame­lyeknek székhelye a tamási i körzet kivételével, ahol mag* Tamási ké- “pezi a kör székhelyét, az ipartestü­let székhelye, s a körzetbe csatolom be azután az egyes községeket. E körzetek a következők : 1. Székhelye: Szekszárd. Hozzá-- tartoznak: Decs. Harc, Öcsény és Sióagárd községek. 2. Székhelye: llálaszék. Hozzá­tartoznak : Alsónána, Alsónyék, Báta, Bátaapáti, Mórágy, Sás pilis és Vár­domb községek. 3. Székhelye: Tolna. Hozzátar toznak : Gerjen, Gindlicsalád, Fadd, Medina, Mözs, Simonmajor és Szed­res községek. 4. Székhelye: Paks. Hozzátartoz­nak: Bikács, Duuakümlőd, Györköny, Kajdacs, Kistápá, Nagydorog, Né­metkér, és Pnsztahencse községek. 5 Székhelye : üunaföldvár. Hoz zátartoznak: Bölcske, és Madocsa községek. 6 Székhelye: Simontornya Hoz­zátartoznak : Kisszékely, Pálfa, Tol- nanémedi községek. 7. Székhelye : Hőggész. Hozzátar loznak : Diósberény, Duzs, Felsőnána, Gyönk, Gyulaj, Kalaznó, Kéty, Kis­tormás, Kovácsi, Kölcsdf Murga, Mucsi, Szakadát, Szakáiy, Szárazd, Teve! és Varsád községek. 8- Székhelye: Sárszentlórinc. Hozzátartoznak : Udvari, Uzdborjád községek. 9. Székhelye : Bonyhád. Hozzá­tartoznak : Apar, Belac, Bonyhádva- rasd, Börzsöny, Cikó, Dörypatlan, Grábóc, Győré, Hant, Izmóny, Ka- kasd, Kisdorog,Kisraányok, Kisvejke, Ladomary, Lengyel, Majoíf Máza, Mőcsény, Muc-sfs, Nagymányok, Nugyvejke, Palatinca, Szálka, Ta- bód, Vára ja, Zivod és Zomba köz­ségek. 10. Székhelye: Dombóvár. Hoz­zátartoznak : Csibrák, Döbrököz, Kocsola, Kurd, Lápafő, Nalt, Szakcs, Ujdombovár és Várong községek. 11. Székhelye: Tamási. Hozzá­tartoznak : Bedeg, Értény, Felsőnyék, Fürgéd, Koppányszántó, Magynvkér, Majsamiklósvár, Nagykónyi, Pari községek. E körzetben azokat a teendőket is, amelyeket máshol az ipartestüle­tek kötelesek végezni, Tamási köz­ség elöljárósága teljesiti. 12. Székhelye: Felsóireg. Hozzá­tartoznak : Kánya, Tengőd, Szem­cséd, Nagyszokoly és Magyarkeszi községek. • 13. Székhelye : Ozora. Ide a nagy távolság okából egy község sem voit beosztható. 14. Székhelye : Pincehely. Hozzá­tartoznak : Beiecäka, Görbő, Kesző hidegkút, Miszla, Nagyszékely és Regöly községek. A körzetek cipészeinek bőrrel, s a cipőkészitéshez szükséges cérnával és fonállal való ellátására egyes ke­reskedők fognak megbízást kapni, akiknek neveit azonban csak a Kész - bőrközponttal való megállapodás után közölhetem. Ezek a kereskedők a Készbőrköz- pont részétől rendszeres bőr- és ci­pőkellék kiutalásokban fognak ré­szesülni, amikről az ipartestületek és Tamási község elöljárósága a Készbőrközponttól hiteles értesítése­ket fognak kapni. Ez értesítések adatainak pontosan egyezniük kell a részesített bőrkereskedők által a körzeti ipartestülethez és a Ta­mási község elöljáróságához inté zeit készletbejelentések adataival. így az ipartestületek és Tamási község elöljárósága mindig tudni fogják azt, hogy a körzetük ellátá­sára hivatott bőrkereskedők mek kora s minő készletekkel fognak rendelkezni. De az ipsrteatületek és Tamási község elöljárósága ismerni fogják a körzetük területén létező bőrkeres kedők jelenlegi készleteit is. Az ipartestület és a tamási i elöl­járóság azutáu a városi polgármestert, illetőleg a községi elöljáróságokat a bórutalváuyok kiállításával egyidejű­leg értesítik arról, hogy a városban, illetőleg községeinkben melyik ci­pésznek mennyi s milyen fajtájú bőrt utaltak ki. Ez azért szükséges,, hogy polgár- mester, illetőleg a községi elöljáróság tájékozódni tudjanak affelől, hogy mérték után készítendő hány pár cipőre és hány pár javítására ad­janak utalványt. * Ha valaki ugyanis mérték után akar cipőt készíttetni, ahhoz csakis úgy juthat, hogy kiállítja az I. Be­jelentő lapot a meglevő lábbeli kész­letéről és a II. mintájú szükséglet bejelentő lapot, ezeket beszolgáltatja a lakóhelye községi elöljáróságának, illetőleg a város polgármesterének s az. ha a kérelmet indokoltnak tartja, a mellette esetleg működő népruhá zati kirendeltség meghallgatása után ahhoz kiállítja a D. mintája cipőu­talványt ahhoz a cipészmesterhez, aki tudomása szerint bőrrel rendel­kezik s átadja a fogyasztónak. A cipő fejelését (borítását) és lalpalását szintén engedélyhez kö­töm. Itt is a fogyasztó az élőbb em­líteti I. és II. mintájú bejelentő la­pokat tölti ki, átadja a községi elöl­járóságnak, ilietőleg a város polgár­mesterének, s az szintén a D. min­tájú utalványt állítja ki indokok esetben. A D. mintájú utalványok kiadását, a polgármester, illetőleg a községi elöljáróságok az alább említendő Törzskönyvbe kötelesek bevezetni. Az utalványt kiállító hatóságok továbbá kötelesek a törzsköny vbe felvenni azoknak a rendelőknek a néysorát, akiket a cipészek a fenti rendelet 6 § a értelmében kötelesek bejelenteni a város polgármesterének s a községi elöljáróságokhoz. Ez azért szükséges, nehogy azok, akik a rendelet megjelenése után, vagy közelebbi időben még utalvány, tehát ellenőrzés nélkül jutnak a cipész - mesterek régi bőrkészleteiből cipők­höz, ez utalványt kiállító hatóságok­tól idő előtt igényelhessenek újból cipőt. A cipészek azonban csak oly rendeléseket jelenthetnek be, amelyek teljesítésére a szükséges anyag felett rendelkeznek is. A fogyasztó azután az utalvány birtokában megrendeli a cipészmes­ternél a lábbelit s ha azt átvette, átadja a cipészmesternek az utalvá­nyát, amelyet az gondosan meg­őrizni tartozik. A cípészinester ugyanis az igy átvett utalványok alapján számol el az ipartestülettel és a tamási-i elöl­járósággal, a nekijuttatott börmeny- nyiség felhasználásáról. Azok a cipészmesterek és javitó üzemtalaj- donosok, akik a cipő-vagy javítási utalványokat nem szolgáltatják be, újabb anyagkiosztásban nem része­sülhetnek. A fogyasztó, ha utalványát be nem váltja, köteles azt a kiállító hatóságnak visszaszolgáltatni. A bőr és cipőutalványt kiállító hatóságok az utalvány kíállftásáért illetéket fognak szedni, amelynek nagyságát a kereskedelemügyi mi­niszter urnák a lábbeli ellátás ügyére kinevezett meghatalmazottja fogja megállapítani, akivel eziránt már érintkezésbe léptem. Ez illetékekből kell fedezni elsősorban a nyomtat­ványok előállítási, továbbá az utal­ványokat kiállító hatóságok eljárási költségeit. . Az összes nyomtatványokat, ame­lyek a fenti kormányrendelet végre­hajtásánál szükségesek, elkészülésük után ki fogom küldeni a város pol­gármesterének, a községi előljárósá goknak és az ipartestületeknek, akik­nek kötelességük az, hogy a közön­ség, a kereskedők és iparosok szá­mára általak a kormányrendelet sze­rint kiállítandó nyomtatványokat szol­gáltassák ki. A nyomtatványszükség­let kielégítése iránt azután fordulja­nak hozzám.

Next

/
Thumbnails
Contents