Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-04-25 / 17. szám
17. szám. Szekszárd, 1918. április 25. XXVIII. (XVI.) évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre ...................20 korona Fé l évre........................10 » Negyed évre .... 5 » Egyes szám ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K, további sor 50 f. — Nyilt- tér: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Népfanifóknak, ha az előfizetést egész cvre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesziő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Reims halála. Tűzeső hull, százezerszámra esik a gránát a világ egyik legszebb városára, a műkincseiről hires Reimsra. Egy hét óta lángokban áll minden utcája s a mint a híradás mondja, nincs ma a városnak egyetlen háza ,már, mely ép és sértetlen volna. Kíméletlenül és megállás nélkül zuhog a város fölött a német harag egész villáma s nincs többé mód, hogy a végítéletet el lehetne hárítani a városról. Antik kultúrák emlékei porladnak szét, olvadnak el a pokoli tűzben, mely megvilágítja az éjszakát s a földdel egyenlővé fogja tenni az emberi szellem e csodaszép emlékét-. Rettenetes a háború, de még rettenetesebb az emberi gyűlölet, mely 'azt felidézte s abbahagyni nem tudja. A francia gloire koronájának ragyogó ékköve hamvad el most a tűzben, holott a francia nemzetnek legkevésbé sem volt szüksége arra, hogy daccal hivja ki gyönyörű földje és nemes városai ellen a kényszerűség romboló hatalmát. Elképzelni is rettenetes azt a poklot, amely Reims helyén most tanyát ütött. A pusztulásnak ez az ótestamentomi képe századok múlva is borzadályt fog kelteni azok lelkében, akik a kultúrának TÁRCA. Sírni bácsi pipái. Irta: Bodnár István Simi bácsit agglegényi sorban felejtette a sors. Aranyos kedvű, jó szívű, afféle vajember most is, aki a lelkét is odaadja a jó barátainak. A jómód, a hosszas egyedüllét azonban ő benne is fejlesztett ki bizonyos kóros és káros hajlamokat. Egy kicsit büszke, rátarti emberré vált. De ennek is bizonyára a nagy — gyűjtő szenvedelme s az ebben elért sikere volt a legfőbb oka. Csodálatosképen azonban jnem a szép festmény, japán bronz, kínai porcelláD, alfwieni csecsebecse érdekelte. Még csak nem is bélyeget, átlyukasztott vasúti jegyet, pezsgősüveg dugókat és ólomkupakokat gyűjtögetett. A pipa, a szép pipa volt a gyűjtő passziója. Az övé volt már évekkel ezelőtt a legszebb pipatórium az egész gyö nyörüséges Dunántúlon. Ismerték a szenvedelmét a hetedik vármegyé bén is. S ahol valami különlegesség akadt, mind a nyakára hordták, persze — jó pénzért. S még csak nem is kellett elavult trükkökhöz fanyalodni s hivatkozni ama bizonyos, közismert erdélyi (vak) mág*) Megjelent a Budapesti Hírlapban is. igaz barátai lesznek egykoron. Az anyagi kárról nem is emlékezem meg, a milliók elpusztultak, hadd pusztuljanak e baromi világégésben, de ki adja vissza többé a világnak azt az értéket, melyet Reims reprezentált. Julius Casár járt ott egykoron s Durocortorumnak nevezték egykor a római gallus törzsnek a íővárosát. Egy letűnt világ kultúrája ölelkezett itt a kis Vesle partján az újkor művészetének nagyszerű eredményeivel. A régi római diadalívtől: a Mars-kaputól, melyen egykor a nagy Augusztus császár érkezett, a gótikus építészet remekéig Bemard de Soissons Notre Dame székesegyházáig mily óriási utat tett meg az emberi haladás! ? Ezer esztendő difága kincsei’ és tanulságai hevertek Reims utcáin s a város köveiben lángelmék teremtő ereje lakozott. Maga a székeáegyház olyan volt, mint egy óriási vitrin, melynek üvegfestményei mögött drága ékszerek rejtőznek, képek és szobrok, régi koronák, régi királyok emlékei. Hol van a nagy hajó 122 márványszobra? hol a faragott oltár, melyek előtt ó-francia íejedelmek térdeltek a koronázás alkalmával ? hol vannak a kőbe álmodott csipkék, melyeknek finomsága megszégyenítette a írancia leányok fehér násra, aki, ha meglátná ezt vagy amazt a szép tajtékpipát, száz ezüst forintot is szívesen adna érte. Simi bácsi gavallérosan fizette a 'horribilis összegeket. Sőt utóbb már any nyira ment az öreg ur — nagyzo- lása, hbgy vincellérjének tizenöt esztendős fiát „pipatárnok mesterré“ nevezte ki, csináltatván neki külön uniformist is, a melyre meg Simi bácsi jóbarátai titokban a lelógó cserlevél helyett (királyi szimbólum) lefordított szaru pipát varrattak ki, a mi még hizelgett is az öregnek. Simi bácsinak természetesen nagy hírneve lett az egész környéken. Erezte ezt maga is. A dalai láma nem járt olyan büszkén s nem voit olyan fenhéjázó, mint a mikor ő az — ő pipáiról beszel: — Hé, tárnokmester, hozd elő a — Győztest, a Vezért, a* Ne bántsd a magyart! De ezek még csak közönséges, hétköznapi pipák voltak. Ünnepnapokon azonban sor került: Bezerédjre, Wesselényire, Széchenyire, Deákra s olykor még — Kossuthra is ... . Mert minden pipájának megvolt a maga neve, ha jogcímmel, ha anélkül. S a legtöbb mellé csatolva Írásban a — náció nale is. Pipáit egyébként az öreg ur a barátság, a megtiszteltetés fokmérőjének tartotta. S tudták ezt az úri hajlékában gyakorta megfordult jó pajtások is s pompás ebédek és vakezének munkáját? S hol van a nyüzsgő sokadalom az utcákról ? a száz gyár, melyeknek mindenike jelentős iparág fellendítésében versenyzett ? Hová lettek a fényes restaurantok s a petite maisonok, melyekben a világ legfinomabb italát a reimsi gyöngyöző bort, a írancia pezsgőt árulták? Rom, hamu mind, minden! Elszorul a szív, ha e pusztulásban a háború tükörképét felfedezzük. C’est la guerre ? Ez hát a háború? kérdezzük most a francia nemzettől ? Meg- éri-e a pusztulásnak ezt a gigászi mértékét az az utópisztikus álom, melyből nem akar a francia gőg felébredni ? S nem kell-e minden sajnálkozásunk mellett is igazat adnunk a német hadviselésnek, mely sokáig kimélté a szép francia várost s mindent elkövetett, hogy a francia revansőrület mániákusait jobb belátásra bírja. Minden igyekezet hiábavaló volt. Mennél erősebb eszközökkel figyelmeztette az ententepolitika bűnös vezetőit a mi békeszerző diplomáciánk az egyetlen és igaz ut követésére, annál ádázabb volt a gyűlölet ellenünk. Hazugság, rágaloffi, hamisítás és ferdítés volt a válaszuk és minden eszköz jó .volt nekik, hogy minket megölhessenek. Terveiket megsemmisítésünk jelszavával pláncsorák után elő elöszerénytelenked- tek egy egy kéréssel: — Simi bácsi, te már nem is szeretsz minket, mert ha szeretnél, engednél egy pár szippantást — Vö- rÖ8martybó!, Perczel Moriczbó! . . . Az öreg ilyenkor ellágyult. Előhozatta egyik-másik nevezetes pipáját. KosSl'.t/lbÓl azonban csak a legnagyobb szakállu magyar grófnak, az uj követnek engedett egykét szippantást a követválasztás után való házi lakomán. De egy percre sem vette le a szemét akkor se a nevezetes pipáról . . . Egyszer majdnem harag is lett e miatt. Barátai közül Pista bácsi, a nyugalmazott királyi táblai biró, a ki különben egy kicsit szerette is ugratni az öreget, borközi állapotban a — Kossuth pipát merészelte kérni. De tudni kei!, bogy Simi bácsi rettenetes nagy 48 as. Fel is fortyant mindjárt: — Mit, Kossuthot f S— neked? Nem, még Deákot sem, mert te még énnél is nagyobb pccsovies vagy . . . Ha Perczel Dezső pipáin volna, azt adnám neked. így azonban, te fin, hé, te süket pipamester, hozd elő a nagyságos urnák a — Görgeyt, de — fidibusz nem dukál hozzá, mert a fidibusz annyi, mint — fidelibus fratriinis. Pista bácsi természetesen adta a mübaragot: — Kikérem magamnak az ilyfajta ; tálták elvakult népeik közé s ki- j gúnyoltak minden békés köze- i ledést az arcátlan gőg hideg nyálát köpve minden eléjük nyújtott tenyérbe. Még becsületes nevet sem hagytak rajunk, egy gyűjtő név alá foglaltak mindnyájunkat, mely előttük a söpredéket, a piszkot, az utolsót jelentette s bocheoknak gúnyolva hirdették eljövendő végső pusztulásunkat. Csoda-e, hogy az erős német ököl végre kíméletlenül lesújtott reájuk? Csak azt adja vissza most nekik, amit ők akartak velünk tenni. S minden sajnálatunk mellett is csak azt érezzük Reims pusztulásának hírére, hogy ha elvesz is az egész világ, de győzni fog az igazság! A tolnamegyei tüdőbeteg katonák gyógyítására és üdülésere szánt alap javára újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Pesthy Ernő, Űzd . . . 20-— Kardosé Kálmán, Tabód . 100-— Eisler Manóné, Szekszárd 12 — Koritsanszky Dénes, Kolesd ................................ 5-— Sz tankovánszky János, Kajdacs..................... 400-— Schlichtherle Lipót, Tabéd................................ 50" — Paál József, Dombóvár . 25 — Uj Testvérek, Szekszárd 300 — Schlesinger Ignác, Szekszárd ...... 100-— Rónai Dezső, Szekszárd 20-— sértegetést. A többit elvégzik a —- s%gédeim ... Ö maga< pedig (eleget evén és iván már) faképnel hagyta az öreget. Másnap meg is kezdődtek a sze- kundánsi lótások futások. Egy hétig tárgyaltak a segédek. De Sírni bácsi nem engedett. Kereken visszautasította a békeföltételt, tudniillik azt a vakmerő követelést, hogy bocsánatkérés gyanánt a hires Kossuth pipáját ajánlja fel békepipának . . . Végre — Széchenyiben egyeztek ki . . . amelyre azonban, amikor Pista bácsi rágyújtott, bizonyos tnaliciával azt jegyezte meg: — Azért niégis csak fösvény kutya vagy te, Simi. Sajwüod az embertől az e fajta kis hazafias élvezetet . . . Fogadom pedig, már annyi a pipád, hogy talán mindennap külön pipából is pipálhatnék, ha volna barati szived. Simi bácsi újra felduzta az orrát: — Jegyezd meg magadnak, ,édes | fiam, hogy nem talán, de ma már úgy vagyok a pipa-kincstár am- I mai, hogy még csak egyetlenegy ! darab keli s az év minden egyes napjára három, mondd három pipa is jut. Hé, pipamester, hozz be egy szakajtó babszemet vagy kukoricát a nagyságos urnák, hadd számítsa ki, ha fejből nem birja, hogy menynyi a pipáink létszáma?! ■Pista bácsi felugrott: — Jól van, ha uraságod csak Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos ősszeg mielőbbi beküldésére. i 0 * /
