Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-04-25 / 17. szám

2.

I

4

TOLSAVifiSEßYE és a KÖZÉRDEK

1918. április 25.

Dr. Kaufmann Lajos, Hogy«2 .............................

Greifenstein István, Kéty Rosenberg Mátyás, Báta. szék ..................................

Gödé Lajos, Szekszárd Okos Gyuláné, ócsény Ritter Béla, Hőgyész . .

Lóivy Jakab, Simontörnya Virányi Károly, Tolna Havas Béla, Miklósvár .

összesen: Eddigi gyűjtés: . Összesen:

50'—

10'1000 — 10 — 10- 10 —

50 — lO- SO'—

2212..— 17661-— 19873 —

Ezen szives adományokért őszinte köszönetét mond

gróf Apponyi Rezsőm.

HÍREK.

— Személyi hír. Dr. Apponyi Rezső gróf főispán rövid tartózkodásra Buda pestre utazott.

— Áthelyezés. Nessl Alajos dombóvári főgimnáziumi igazgató hasonló minőségben áthelyeztetett a miskolci állami főreáliskolához.

! felé érkeztek haza Bátaszékre. I Dr. Apponyi Re?ső gróf főispán | magáévá tette az érdekeltség jo- ! ! gos kívánságát és az ő kezde- | ményezését, valamint kitartó, erélyes közbenjárását a legszebb siker koronázta, amennyiben f. hó 22-től kezdve 5407. sz. alatt j uj vonat inául Ujdombóvárról I és pedig» délután 6 óra 10 perc- j kor, amelyhez közvetlen csatla- j kozása van a Budapestről Uj- j dombóvárra d. u. 5 óra 47 perc- kor érkező személyvonatnak, i ! úgy, hogy a bonyhádiak az ed- j digi keserves mizériák megszüné- I sével már este fél >8-kor, a báta- | székiek pedig már 8 óra körül hazaérkezhetnek. Egyúttal intéz- i kedés történt, hogy az Ujdom- bóvárról 6 óra 10 perckor induló uj vonat a budapesti vonat ké- ■> sedehnessége esetén 30 percnyi várakozási idő urán induljon csak el.

— Kiküldetés. Gróf Széchenyi Aladár m. kir. közélelmezési kormány- biztos Puly Iván m. kir. gazdasági felügyelőt Tolnavármegye területére a korm^ybiztósság megyei megbízottjául kiküldöttte.

— -Házasság. Kovács Sebestény László magyar általános hitelbanki fűtisztviselő, Kovács Sebestény Endre volt főispán, nagybirtokos és nejének szül. berzai Takácsy Jankának fia, folyó hó 27-én vezeti oltárhoz Buda pesten az erzsébetvárosi plébániatemplomban Tóth Ilonka urhölgyet, Tóth István egyetemi tanár és neje szül. Amon Irma leányát.

— Uj vonatbeillesztés. Főleg Bonyhádra és egész völgy- ségi járás közönségére nézve, úgyszintén Bátasíékre rendkívül hátrányos volt, hogy az 1908. számú Budapestről déli 12 óra 45 perckor induló személyvonatnak eddig nem volt csatlakozása Bátaszék felé, úgy hogy a bonyhádiak- Szabadka utján voltak kénytelenek utazni, éjfél után érkezve Bonyhádra; a bátaszé- kiek pedig Szekszárdon át a legtöbb esetben szintén csak éjfél i

— Hajóállomást Szekszárdnak. Tóth'

Henrik műszaki tanácsos, államépité- szeti főnök beadványt intézett Forster j Zoltán alispánhoz, melyben hivatkozva j a vasúti tehei'8zálíitás mai kedvezőtlen I viszonyaira, melyek a legérzékenyebb gazdasági károk kutforrásaivá lettek, a rendelkezésre álló, közlekedési és , szállítási eszközök és módozatok mentői gyorsabb és tökéletesebb kiaknázásának szükségeíségét hangsúlyozza. Ilyen szállítási módozatul megjelöli Szekszárd, Bölcske és Madocsa részére a dunai hajószállitást és javasolja, hogy a közigazgatási bizottság utján sürgős kérelem intéztessék a kereskedelemügyi miniszterhez az iránt, hogy a miniszter minden befolyásával hasson oda, hogy a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság az említett 3 nagy község részére a szükséges hajóállomásokat mielőbb létesítse, a hajóállomásokhoz vezető utak kiépítését pedig a miniszter a háború utáni legelső építések programmjába vegye fel. Szek- szárdra nézve, minthogy a tervezett j állomás itt a gemenci nagy Dunán volna, oly intézkedés lenne teendő, ! hogy addig, mig a még kiépítetlen j és nehezen, használható 4 875 km.-es j útvonal kiépíthető lesz, az állomás j | ideiglenesen a keselyüsi régi szaha- |

dalmazott dunagőzhajózási állomás helyén létesittessék. — Az indítvány nagyon helyes és célirányos.

— A pécsi állami gyermekmenhely igazgató-főorvosa: Gobbi Gyula dr., közel négy évi belső hadi és hadtápterületen teljesített, sok elismeréssel találkozott csaknem szakadatlan katona főorvosi szolgálat után a belügyminisztérium kívánságára most Visszatért Pécsre és ismét átvette a gyermekmenhely vezetését.

— Halálozás. Somogyturi Kim/Jy Adolfné szül. Hochsinger Hermin elhunyt 70. évében. 27 évig volt a kaposvári izraelita uőegylet elnöke a jószivü úrnő, akinél a gyámolitást érdemlő szegény mindig nyitott ajtóra talált.

— Áthelyezés. Dr. gróf Apponyi Rezső főispán Szabó Elemér tamásii járási szolgabirót a dombóvári és Szongott Edvin bonyhádi járás szol gabirót a tamásii járási főszolgabírói hivatalhoz a közszolgálat érdekéb en május 1 ével áthelyezte.

— A városi jéggyár. Nagyon kellemetlen és helytelen intézkedés lépett a városi jégműveknél hatályba, ameny- nyiben elrendelték, hogy a jeget maguk a rendelők tartoznak a jéggyár telepéről mindennap elvitetni. A mai viszonyok között rendkívül megnehezíti a közönségre nézve a jég szerzését ezen intézkedés, ami egyedüli az egész országban. A közönség ennek a rendelkezésnek nem képes megfelelni és ha másképpen nem, hát fuvarozás utján is segíthetne magán és a közönségen a város, amely önmagát is érzékenyen károsítja, ha nem képes a megrendelt jeget házhoz szállítani.

— Földtani és őslénytani megfigyelések. A földtani intézet igazgatósága megbízta Kun Kálmán pécsi polgári iskolai igazgatót, hogy q^olna és ßa-, ranyavármegyék területén földtani és őslénytani gyűjtéseket és megfigyeléseket végezzen.

— A pécsi honvéd gyalogezred gyászjeientése. Steinfeld Móric alezredes lapunkban közölt, liusmérge- zés következtében bekövetkezett elhunytéról a következő .gyászjelentést vettük: Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy szeretett zászlóaljparancsnokuuk és hü bajtársunk : Waldernaui Steinfeld Móric cs. és kir. alezredes, az I.-19. zlj. parancsnoka, a hadiékitményes Li- pót- és III. oszt. vaskoronarend lovagja, a hadiékitményes III. oszt.

katonai érdemkereszt újólag, a hadiékitményes III. oszt. katonai érdem- kereszt, a hadiékitményes ezüst katonai érdemérem újólag, a hadiékitményes ezüst és bronz katonai érdemérem, a Károly csapatkereszt, stb. tulajdonosa, folyó hó 13-án szolgálatának teljesítése közben életének 49-ik évében hirtelen elhunyt. Ne homályosodjók el soha előttünk az ő nemes szivének s önfeláldozó, vitézi, nagy tetteinek példája és legyen ő szószólónk az igazság szent ügyének Istenénél. Áldva legyenek porai ! A 19 ik honvéd gyalogezred tisztikara.

— Nyugdíjasok háborús segélye. Azon pénzügyi nyugdíjasok háborús segélye, akik nyugdijukat a helybeli adóhivatalnál veszik fel, már kiutaltatott. A felvehető összeg a számvevőségnél megtudható.

— A feleség után. Mócsy Lajos szigetvári ügyvéd, elhunyt neje utáni bánatában szivén lőtte magát.

— A gyönki nőegylet hangversenyére utólag megváltották jegyeiket: Strasser Vilmos (Vám) 200. Fördős Mihály 50, Engel man n Jenő 20, Hirsch János 10, ^ck Sándor 20, Kun Gyula 5, Moór Äkab 5 koronával. Ezzel a bevétel 4114 koronára emelkedett, a tiszta jövedelem pedig 3080 korona. A nőegylet ezúton is köszönetét mond mindazoknak, akik e váratlanul nagy siker elérésében közreműködtek : a szereplőknek, kik művészetüket adták, a rendezőknek a sok gondért és fáradságért. Háláját nyilvánítja a bőkezű adakozóknak, Weber János és Óváry Ferenc uraknak, kik a zenekart Kölesd Tengelicről beszállították, illetve oda vissza. Végül, de legelsősorban V^rkonyi Imréné egyleti tagnak, aki a *szép célt előmozdítandó, kitűnő, féltett zongoráját kitette a szállítás esélyeinek, mely áldozatot csak a hangszerét szerető igaz muzsikus érti meg.

— A jó tej nem rossz. A bonyhád- vidéki tejnek országos a hire. A hidas bonyhádi vasútállomáson nemrégen átutazó katonák is hallhattak valamit a hires bonyhádi tejről, mert az állomáson feladásra váró tejeskannák közül 5 darabot magukkal vittek. A tejet elosztották maguk között, a kannákat pedig útközben kidobálták a vonatból. Később találták meg a kannákat az arra járó emberek. Hogy milyen ezredbeliek lehettek a tej iránt érdeklődő katonák, azt nem sikerült megállapítani.

sértegetni tud, levonva a — konzekvenciát, visszaadom az amngysem szuperáló — Széchenyiét is. Ajánlom magamat ...

S ezzel (eleget evén és iv^n már) dér-durral távozott. Egy-két hétig valósággal kerülte Simi bácsit, akit pedig közben hatalmas öröm ért.

A paksi Salamon, a környék régi- séggyüjtő ószerese állított be hozzá:

— Nagyságos ur — titok . . .

— Hát vidd magaddal a sirba, de]— mennél hamarabb,jdrága Salamonkám.

— Pedig hoztam valamit . . .

— Nem kell . . .

— De — pipa . . .

— A éppen nem kell ... Eladom magam is az összes pipáimat . . .

— Veszem, már meg is vettem . . .

— Még sem adom ... Dg nem is veszek . ® .

— Jó . . . rendben van. Nem baj, visszaviszem. Nem kóstál külön vasúti bilétát. Nem is eszik kenyeret. Alásszolgája . . . Pedig kár . . . Nagy kár . . . mert szép pipa . . . világhírű pipa ... A nagyságos urnák Dincsen is ilyen drága, nevezetes pipája . . .

— Micsoda? Ejnye te — semmiházi . . . Ilyet mersz mondani nekem a saját házamban ? Hát a Kossuth ? Mi ?

— Hóhér Peter !

— , Mit feljebb ? Még ennél is feljebb? Akkor csak valami mennybéli nagyobb hatalmasság pipája lehet! Talán Szent Péter?

— Hát biz ilyesféle . .

— De most aztán mars ki, vagy . .. vagy izé — ide, azonnal ide azt a csodapipát . . .

• Persze ezek után Salamén volt az, aki kérette magát. De végre mégis csak előkerült a féltett jószág.

Simi bácsi nagyot nevetett. A pipakészség hatalmas veder volt. Fél zacskó dohányra . . . Legalább is — két személyre. De nem volt rajta semmi különös. Csak látszott, hogy sokat — szutyakoltak belőle ...

Az öreg indignálódott:

— Úgy, úgy, csak nevesse ki a nagyságos ur a hűséges Salamonját, amiért háromszor is elment ezért a drága jószágért a Kalotay titkos tanácsos úrhoz ... S kódic3, mint egy kutya. Pedig, ha nem akarom, hát a királynak sem adhat tanácsot, mert ebbe sem mehet, mert nálam az összes smukkja, briliiantja, a diszmagyarja . . . S. még sem akarta adni! Azt mondta : kincs, ereklye ... Persze, mert hát nagy pipa, egyetlen pipa, a nagy — izé ... a...a...a

— híres Mátyás király pipája . ..

Simi bácsi most már harsogva

kacagott:

— Tedd bolonddá a keserves öreg apádat 1

— Mit, hát talán ez is bolondság ?

— Salamon egy összegyűrt gyarart kutyabőrt csapott ki az asztalra. . .

Simi bácsi az írásra vetette magát. De csalódottan toita félre. Llíft volt, valami középkori gótikus be- I lükkel . . . Salamon azonban nagy j hévvel elkezdett magyarázni:

— Hát ez kutya ? Mi ? Itt, van nagy aranybetükkel: Mathias . . . Látja? Tetszik, méltóztatik látni? Ez pedig itt — fújt .. . Pedig mit szokás fujyn ? He, mi ? Nem a — pipafüstöt ?

Erre Simi bácsi is elővette latin tudományát, kibetüzte Olini . . . Mathias . . . rex . Aztán oktatva nagy diadallal vágta oda Salamonnak : *

— Nem — fújt öreg . . . hanem — fűit, vagyis magyarul: volt . . . Érti — volt. . .

Magában azzonban azt is hozzágondolta, kogy — Mátyás királyé — volt . . . Tehát nagy alkudozás után megvette a nevezetes pipát . . . S alig várta, hogy Pista bácsival ösz- szejöjjön. Jobban mondva, egyenesen fölkereste a kaszinóban :

— Hm . . . hm . .. Hát aztán még mindég haragszunk, mi ... ?

— Én . . . hogy én? Sose — haragudtam én egy pillanatig se, csak megmondtam az — igazat . . .

— No no, akkor jól van, édes Pistám, —- fuvolázott szelíd hangon Simi bácsi, —.remélem, hogy még ma lesz szerencsém . . . Izé .. . . be is- vallom, egy kis szükségem is lenne rád. Egy ritka pipát szereztem, de — latin Írás van mellette . . . Te voltál az első latioista közöttünk

' s én a — legutolsó ... A szemeim ! *8 — gyengék.

— Hja, Simikém, reges-régen I volt az. En is elfelejtettem már, ami ] keveset tudtam. Hanem tudod mit?

Éppen itt van nálam a régi közös jóbarátunk, Laci, a múzeumok országos főfelügyelője, annak a szakmája az ilyesmi irás . . .

— Pisti, édes Pisti, hivd meg a nevemben vacsorára . . . De aztán gyere el te is . . . ugy-e megtisztelsz ? Mert nem vagyok én olyan — rossz ember. Csak egy kicsit paprikás a természetem . . . De megbántam. Engedek. Bizony isten engedek szippantani még a — Kos- suthbót is.

A pompás vacsora után ráterelődött a beszéd a pipákra. Simi bácsi sugárzó arccal vezette be szentélyébe a hosszú idő óta nem látott jóbarátot, a ki igazán meg volt lepve, mert a pipák közt-voltak csakugyan értékesek, gyönyörűek.

Simi bácsi büszkén magyarázott:

— Ez itt — Arany, Petőfi . . . Sajnos, ennek csak a szopókája van meg. Ezt is csak nagy bajjal tudtam a borjádi Sass famíliától eicsikarni.. .

— Rem^k dolgok! — ömled.ezett a közös jóbarát. — Ez itt, látom — Széchenyi . . . De megvallom, én csak az országos hirü — Kossuthra vagyok kiváncsi . . .

Simi bácsi azonban asak egyet legyintett:

— Mit — Kossuth ? Látsz még,

fiacskám, érdekesebbet is! — s

odavezette a külön szekrényhez:

— Kincs,, barátom, igazi kincs! világunikum . . . Mátyás király hires pipája . . .