Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-12-05 / 49. szám

1918. december 5. 2. T0LRAVÁBIE6YE és a KÖZÉRDEK le bennünket. Anyagnak, amely nem tudta és nem érezte, mit cselekszik, tehát nem fogja tudni, nem fogja érezni ezentúl sem, mi történik vele. Távol áll tőlem, hogy a vádlók könnyű szerepének a felvételére buz­dítsam kenyértestvéreimet a volt kormányzó központunk ellen, sőt kész lennék a védelmére kelni, ha nyugodt lelkiismerettel fuduék élni az akarat szabadságát megdöntő de termiuatio elvével. Nem a büntetésre gondolok. Majd elvégzi ezt a boszu- állás rajtunk ... az okulás gondolata lebeg előttem . . . Ne várjuk a tetemrehivást, lépjünk elő és tegyünk őszinte vallon ást, hogy ha mi nem lettünk volna oldott kéve a letört hatalom kezében, nem rendezhette volna azt a vérfürdőt, amelyben ugyan maga fuladt meg, de hogy megfuladhasson, milliók vé­rét és milliók könnyeit kellett ki­árasztani és milliók átkát kellett a nyakára kötni . . . Minden hatalom és minden parancs csak annyit ér, amennyit végre lehet hajtani belőle és mi mindent végrehajtottunk, amig össze nem törtek a csontok, meg nem dermedtek az izmok ... És ezek az engedelmes idegek most ott lebegnek a beteg testben . . . várják bekapcsolásukat az ujonan keletkező központba ... Ez a szótlan, ez a tétlen várako­zás nem igazolja-e majd a forradalom cselekvő tényezői előtt, hogy mi tényleg csak erőt közvetítő „közeg“ voltunk s ezután sincs ennél maga sabb szerepre vágyunk ? . . . És ha nem bizonyítjuk be ennek az ellen kezöjét, van-e jogunk kétségbe vonni, hogy az idők során előállott társa­dalmi változások okai kizárólag az anyagi viszonyok ban keresendők? ... El kell fogadnunk akkor, hogy a társadalmi evolutióban nekünk, a szellemi erő képviselőinek csak szén védő rószüuk van: általunk történik valami, amit mi sem megakadályozni, sem módositani nem tudunk. A szótlanság, a tétlenség azt je lenti részünkről, hogy várjuk az uj gazdát, milyen lesz ? . , . Mit igér ?... Majd ha nem csillapítja le éhségün­ket, elölről kezdjük a panaszt . . . Én nem igy érzem a forradalom pezsgését ereimben és nem igy oku­lok a múlt bünhődésén !'. . . Nem arról van. szó, hogy többet igér-e uj gazdánk a réginél, hanem hogy milyen szerepre vállalkozunk mi az uj gazdánál! . . . Az uj világ kapui ki vannak tárva előttünk és nem kívánja senki tőlünk, hogy köteles hódolattal, mint „alázatos szolgái“ lépjünk be azokon. Felemelt fővel, nyitott szemekkel, szabad gondolattal és szabad szóval tárgyalhatunk a közszolgálat és a magunk érdekeiről. — Mu'assuk meg, hogy megértettük a forradalmi jelent és cselekvő té nyezői akarunk lenni áliamszervezeti átalakulásainknak ! . . . A radikalizmus, a szocializmus nem boszorkáuymesterségek !. . . Hogy az elbukott rendszer tisztviselője nehe­zen barátkozik meg világnézetükkel, ez nem jelenti azt, hogy mi hozzá­férhetetlenek vagyunk számukra. Hi­szen ha magunkba térünk a nagy robbanás légnyomása által okozott kábultságuukból, azt vesszük észre, hogy mar rajta is uszunk az ő vizei ken . . . Hol van az az alap, amelyen 1918 október 31-ike elő't álltunk ! ? . . . Lesüppedt, feneketlen mélységbe zuhant alá és az a rettenetes part szakadás tart még tovább, körös­körül, nem is állapodik meg, amig el nem temette az egész világot, amely létrehozta a földön a poklot, — a világháborút! . . . Mit jelent a radikalizmus? . . . Teljes megújhodást! Mit jelent a szocializmus, az internacionále ? . . . A gyűlölködésnek, az egymás ki zsákmányolásának, a hadviselésnek . a kiküszöbölését! ... Ki nem akarja ma ezt!? . . . Akit nem égetett meg a háború pokla, akinek aranyat ol­vasztott a tüze s akinek emberlélek- vásár kell a jövőben is, hogy élvez­hesse aranyai forgatásában azok csil­logását ! . . . De akinek uincs nyere • sége, aki csak azt a mérhetetlen pusztulást látja és érzi mindenfelé, az vagy kétségbe esik, vagy hi z a teljes megújhodás lehetőségében és hozzá fog az ember és ember, a nép és nép közé emelt válaszfalak ledön­téséhez, a minden hazugságtól ment | szociális eszmék szabad utjának az egyengetéséhez . . . Ebben az uj világban a közszol­gálatnak is újjá kell születnie; de fogamzás nélkül nincs születés: a forradalomnak, a forradalom hóditó eszméinek ki kell tárnnnk elménket, szivünket és meg kell érlelnünk ma­gunkban a szebb, a jobb, a boldo­gabb jövőt 1 . . . Padányi Andor. A földre igényt törtök összeírása. A földmivelésligyi miniszter fel­hívta az alispánt és polgármestert, hogy hatvan napon belül kimutatást terjesszenek fel hozzá azokról a tör­vényhatóság, vagy város területén lakó hadiszolgálatban állott vagy álló földmi vezekrő1, akik már a háború előtt is állandóin földmive- léssel foglalkoztak. Nem szabad a kimutatásba fe'venni olyanokat, akik a közrend, megbontásában, vagy vagyonrongálásban vétkeseknek találtattak, akik a kínálkozó mun­kaalkalmat maguk és családjuk eltartására fel nem használják, gazdasági cselédként munkába állani vonakodnak s nem tudják igazolni, hogg szabályszerűen bo­csáttattak el a katonaságtól Fel kell venui minden családfőt és olyan földművest, aki család ala­pításra képes, de nincs földbirtoka, vagy ha ez a birtok 5 katasztrális holdnál nem nagyobb s reá ennél nagyobb birtok örökség után sem fog száliani. Ha a feleségnek van 5 katasztrális földet elérő birtoka, a földműves csak akkor vehető fel, ha legalább két figyeruieke van. Hivatalból kell felvenni azokat, akik hadi szolgálat, hadi fogság, muukaszerzés vagy elvállalt muu kájuk miatt lakhelyüktől távol van nak. Ezen rendelet végrehajtására Szek- szát’don három bizottságot szervez tek. Egyet a református, egyet az alsó 8 egyet az újvárosban. A bi zottság elnökei tanítók s tagjai fele része pedig hadiszolgálatban állott olyan földmivesek, akiknek nincsen 5 kát. hold birtokuk. A bizottság legközelebb már meg is kezdi mű­ködését. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok érkeztek a Tolnamegyei Takarék és Hitel­bankhoz : Ganzer Ádátn Szekszárd ___20 — összesen : 2u — Eddigi gyűjtés: 0141.73 összes gyűjtés: 6101.73 TÁRCA. Baha-Clet. Csendes, uyugodtaz éjszaka. Nyug­ton a digó is. A feldw-ichekat és a j osztókat végigjárva, bebújok dekuu g)mba. A pucér ur teával vár Az után rápipálok egy cigarettára, s megírok egy levelet. Megírom az édesanyámnak, hogy jól vagyok. «Ne búsuljon értem, édesanyám-lelkem, Jó csillagok járnak az égen felettem.» Nem igen hiszi el szegény, s néha ta­lán van is oka kételkedni. Kopognak. Acélsisakos plänkler lép be. Verbindung. „Melde gehorsamst, szomszédnál nichts neues.“ Szalutál, távozik. Cigarettacsutkám már vége felé füstölög, sietni kell, hogy a kö­vetkezőre még rátudjak róla gyújtani. (Aki dohányozni akar, itt kap na­ponta 25-öt 1 T. i. cigarettát!) Elő­kerül azután, az én kopott, szakado­zott vándorlásaimban hűséges társam: a naplóm. Apró feljegyzések bakáink­ról, viselt dolgaikról Kívülről tudom talán az egészet, de oly szívesen la­pozgatok benn, mindegyik egy-egy í kis tükör a magyar baka hűsége, eszejárása és kedélyéről. Wienből indultunk le a tavasszal egy Handmaschinengewehr - Zuggal. Fene nagy város ez ; messze a vasút. Villamoson megyünk fiuk ! 40 em­berből állt a szakasz. Megsturmoltunk s eredménnyel egy 118-as dupla öcsit. Egy ember nem fért fel. Jól öltözött cwikkeres osztrák sógor állt a lépcsőn Magyaráz neki az én em­berem, hogy szálljon le s engedje őt fel. Természetesen az nem értette a mi szép nyelvünket. A jól megter­mett, markos fin gyengéden átölelte a sógort, leemelte a lépcsőről s fel­állt a helyére. Kézzel lábbal tiltako zott az ezen eljárás.ellen, mire a már elindult villamosról emberünk engesz telőleg kiásott le hozzá : „maga nem megy transzporttal, megvárhatja a következő kocsit, de én csak nem maradok el a zugomtól !“ Nem is maradt le egy szem sem. Útban voltunk. Egy reggel legé­nyem a fekete helyett tejes kávét hoz. — Honnan a tej ? — Talán nem hallotta ; meglehetősen ostoba képet vág, (ami különben acm esik nehe­zére) és nem felei. Nem faggatom tovább. Szakaszomat vizsgálva, ép­pen reggeliztek. Mindegyik tejes ká vét ivott. Ez már azután igazán gya­nús volt. Jól ismertem a fiukat,“tud­tam, melyik a legnagyobb hunefnt. Vallatni kezdtem. Nagy félve előadta, hogy ö civilben egy tejgazdaságban dolgozott. Az éjjel hosszabb ideig álltunk egy állomáson, ahol a szom­széd vonaton marhaszállitmány volt. A poszt aludt, azalatt ő megfejt pár tehenet, hogy a zug egyszer tejes­kávét is igyon. Fekete van úgy is minden nap. Negyednap már beértünk a hegyek közé. Égbenyuló sziklák. Bámulja a társaság és meg is teszik mindjárt megjegyzéseiket. Huj, de magas he­gyek. Ha reggel néz fel rá az em­ber, csak délben látja meg a tetejét. Olasz földön jártunk már. Egy- egy állomáson keresztül haladva fel­tűntek a tálján szépségek is. Szép termetű, jóképű fekete lányok. Bal- szemére huzza a baka a sapkáját, bajuszát pödörgetve gyönyörködik bennük Kacagnak s integetnek a lányok. „Nézzed ott, szól az egyik s oldalba löki a komáját, az a fekete szemű magyarul nevet.“ Megérkeztünk. Egy völgyben vol­tunk rezervóben. Gyönyörű napos idő van. A földön csend, annál mozgal­masabb élet van a levegőben. Reggel óta kóvályognak felettünk, mint a prédára leső sas, a repülők. Nem sokat törődnek a közelükbe robbanó srapnellekkel. Persze ilyenkor dek ken van. Nem szabad mutatkozni. Méltatlankodnak is a bakák, „ezek­nek talán a menázsit is felviszik“, jegyzi meg egyikük nagy bölcsen. Készültünk ki a stellungba. Ez alkalomra már uj nótát dalolt a sza­kasz : Árok, árok, lövészárok, Holnap este ismét benned botorkálok. Feltekintek a csillagos égre, Én Istenem, mikor lesz már vége? Meguntuk már, nehezen várjuk a végét. Dacára ennek, a mi derék bakáinkon a csüggedés, kishitűség egy percre sem vett erőt. „Meg fogyva bár, de törve nem“, vitézül kitartanak ügyünk mellett. Hej, ha Sztanek elvtársainknál ez a szellem uralkodott volna, hol len­nénk mi ma már?! Schmidt Jenő. — A Tolnamegyei Tüdőbeteg Sza­natórium es Népsegélyző Alap javára a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: V. A. ___________1______ 50.— Mü ller Ignác Szekszárd____ 100.— Ke szőhidegkut község.,._____ 20.— Hő gyész község ______„___ 550.— Si montornya község ______ 300 — Du zs község _____________ 800.— Varsád község___________ 5.— Fe lsőireg község__________2407.40 42 32-40 Eddigi gyűjtés 256277-30 összesen ... 260509 70 HÍREK. A kiadóhivatal Kérelme. A mai postával küldjük ki tisz­telt előfizetőinknek a hátralékokról szóló kimutatást és kérjük a mellé­kelt utalványok felhasználásává- a hátralékok szives és sürgős kié- gyenlitését. Kérjük továbbá előfize­tőinket, hogy az előfizetési dijak felemelése következtében előállt kü­lönbözeteket, úgyszintén a jövő évi előfizetési dijakat (egész évre 24 K, félévre 12 K, negyedévre 6 K,) ide­jében beküldeni szíveskedjenek, hogy lapunk expediálásában a zava­rok elkerülhetők legyenek. Kedvezményes előfizetőinket figyel­meztetjük, hogy a kedvezményes előfizetési dijak egész évre egyszerre és előre fizetendők. Minthogy a tábori posta és az erre adott kedvezmény megszűnt, a tábori postán előfizetőket kérjük, hogy uj cimüket a kiadóhivatallal tudatni, és a hátralékokat kiegyen­líteni szíveskedjenek. — Személyi hir. Dr. Kramolin Gyula tb. főorvos hosszabb beteges­kedés után orvosi gyógykezeltetése végett Berlinbe utazott, ahol pár hét előtt a Bismarek-szanatoriumban sú­lyos műtétet hajtottak rajta végre. A műtét igen jól sikerült és dr. Kramolin Gyula egészsége — amint örömmel értesülünk — szépen halad a gyógyulás utján előre : mindazon­által még hosszabb időbe fog kerülni, mig — főleg a mostani utazási vi­szonyok között — haza kerülhet. — A magyar hadügyminisztériumba szolgálattételre beosztotta a kormány Reich Árpád huszárezredest, Reich Oszkár gyönki főszolgabíró bátyját, aki legutóbb Becsben, mint a sajtó- hadiszállás helyettes parancsnoka mű­ködött. — A katonák özvegyeiért és árváiért. Ismeretes az a lelkes gyűjtési akció, amelyet báró Schell Józsefné úrnő a harc­téren elesett, vagyontalan kato­nák özvegyeinek és árváinak se­gélyezése érdekében mindjárt a háború kitörésekor megindított. A háború véget érvén, hama­rosan felosztásra kerül a be­folyt összeg. Felhívjuk a kö­zönség figyelmét ezen most ak­tualitást nyert gyűjtésre és kér­jük gyarapítsák adományaikkal ezen alapot, hogy a szerencsét­len özvegyeknek és árváknak mi­nél nagyobb segélyt nyújthas­sunk és hogy minél több árvá­nak és özvegynek keserves sorsát enyhíthessük. — Nyugdíjazás. A pénzügy minisz tér, illetve a köztársasági kormány Haks Lajos gyönki adótárnokot hosszas, ügybuzgó szolgálatai elisme­résével, végleges nyugalomba he­lyezte. — Hazatért ügyvéd. Dr. Király Géza ügyvéd ügyvédi irodáját 3 és fél évi hadiszolgálatban távol töltött idő után Tamásiban újból megnyi­totta. ____ ______

Next

/
Thumbnails
Contents